23. fejezet - A penge élén!

Sziasztok Madárkák!

Meghoztam nektek a mai részt!
Jó olvasást hozzá.
Véleményeket várok! :)

Köszönöm a véleményeteket az előző részhez és az új feliratkozókat! ♥

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Egy kibaszott szemétládának érzem magam. Tisztában vagyok vele, hogy az első adandó alkalommal el kellett volna mondanom neki, hogy Taylor és én hamis kapcsolatban vagyunk. De vagyok annyira önző, hogy nem akarom elrontani azt, ami köztünk épp, hogy alakulóban van.

Most is itt fekszik mellettem, miután a limuzinban egy elég sajátos módon köszöntöttük egymást, a viszont látás örömének szüleményeként. Aztán feljöttem hozzá és itt aludtam. Elképesztő ez a lány és ha lehet, csak még inkább bele estem az este után. Kizárt, hogy elrontsam, ezt a hülye kiadó akarata nyomán. Bár az ok pont keresett.

- Mit akarsz? - felcsattantam volna, ha Aria nem aludna békésen mellettem.

- Hova a francba tűntél Harry? - hallom meg Taylor károgó hangját. Az idegeimre megy még telefonon keresztül is.

- LA.-ben vagyok. - nyögök fel fájdalmasan, semmi humorom jelen pillanatban vele cseverészni. Nem, mintha máskor lenne.

- Hogy micsoda? - csattan fel, mire elemelem a készüléket a fülemtől.

- Hamarabb eljöttem, talán nem tetszik? - kérdeztem meg, de a hangom intenzitására továbbra is figyelek. Nem akarom felébreszteni a mellettem fekvő angyalt.

- Basszus, te meg vagy húzatva. - akad ki, a fülembe sipítva.

- Ti vagytok meghúzatva angyalom, ha azt hiszitek, hogy úgy ugrálok, ahogy fütyültök. - vetem oda neki, hidegen hagy a reakciója.

- Nem érdekel, de egy valamit tudnod kell. - kezd bele a melodrámába.

- Mégis mit?

- Hogy két hét múlva akarják a nyilvánosság elé hozni a kapcsolatunkat. - a hidegség neki is mesteri szinten megy.

- Hogy mi a fasz van? - csattanok fel, úgy isten igazából kiakadva a kibaszott helyzeten.

- Kivel beszélsz Harry?

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek. - nyomom ki a telefont gondolkodás nélkül. Leszarom, hogy Taylor mit szól hozzá.

- Semmi baj, de minden rendben? - néz rám, amikor vissza fekszem mellé.

- Tökéletesen. - húzom a karjaimba.

- Eléggé feldúltnak látszol, csak azért gondoltam, hogy valami nincs a helyén. - nagyon tetszik, ahogy aggódik értem, annyira gyermeki lesz tőle az arca.

- Ne aggódj, semmi gond. - vagyis van, csak azt nem szabad tudnod.

- Harry. - néz rám felhúzva csinosan ívelt szemöldökét.

- Igen? - kérdezek vissza.

- Elengedtek hamarabb vagy eljöttél Londonból? - kikerekedett szemekkel bámulom őt.

- Ez miért fontos? 

- Mert szeretném tudni. - ül fel, ezzel elengedem őt.

- Eljöttem. - alig hallhatóan ejtem ki a szavakat, hátha meg sem fogja hallani.

- Hogy mit csináltál? - pattan fel és járkálásba kezd a szobában. - Te teljesen megörültél?

- Most miért akadtál ki ennyire? - állok fel, hogy felé közeledjek, de folyton kitér előlem.

- Mert nem vagy normális. - kiabál velem, ami nagyon új, még sosem emelte fel velem szemben a hangját.

- De az vagyok, amúgy sem baj, hogy eljöttem. Mondtam, hogy minden kész a lemezzel. Nem akartam, csak otthon ülni, veled akartam lenni. Itt. - meglepődtem saját magamon, hogy ennyire kell nekem a megnyugvása.

- Ezt meg is értem, de nem érek annyit, hogy bajba kerülj. És az előbbi beszélgetésed, minden bizonnyal erre utalt. - aggódva huppant vissza az ágyra és a kezét az arcába temette.

- Hallottad? - félve teszem fel a kérdést.

- Nem, csak azt, ahogy dühösen beszéltél. Mond meg, ha haragszanak rád, mert eljöttél. Menny vissza. - döbbenten meredek rá. 

- Most jól értelmezem, azt akarod, hogy vissza mennyek Londonba? - többször bele túrok a hajamba az idegesség okán.

- Dehogy akarom. Csak ha ott kell még lenned, menj. - komolyan, mintha könnyes lenne a szeme.

- Most sírsz? - kérdezek rá, miközben letérdelek elé.

- Nem, még nem. - takarja el előlem az arcát.

- Baby, ne sírj. Mondtam, hogy nem baj, hogy eljöttem. - kényszerítem, hogy rám nézzen.

- Annyira bonyolult ez az egész, Harry. - próbál mosolyogni, de látom, hogy nagy erőfeszítésébe kerül.

- Tudom, de megoldjuk, hidd el. - csókolom meg a szavaim után.

Sajnos a nap hátralévő részét nem tudtuk együtt tölteni, mert Ariának be kellett menni-e a kávézóba dolgozni. Nekem meg a hotelbe kellett mennem, hogy elrendezzem a szobámat. Hamar beszéltem a recepcióval és lefoglaltam magamnak és a többieknek is a szállást, majd el is indultam, hogy birtokba vehessem a sajátomat. Az ideg egész nap bennem volt a reggeli kiborulás miatt és az sem enyhített semmit rajta, hogy folyton csörgött a telefonom. Természetesen senkinek nem voltam hajlandó felvenni, aki nem a banda tagja, így elég sok embert likvidáltam a némaságommal. Az egyedüli embert akinek felvettem a telefont Louis volt, de utólag kétszer meggondoltam volna, hogy felveszem-e.

- Mi a frászt csinálsz? - minden köszönés nélkül, ez fogad.

- Neked is szia Lou. - csattanok rá.

- Harry basszus teljesen meghülyültél? - kiabál rám, ami mondhatni meglepett.

- Képzeld az elmémnek semmi baja, csak szerettem volna megszabadulni, attól a totál lehetetlen dologtól, amit Londonban szabadított rám az a személy, akit mindennél jobban gyűlölök. És csak úgy mellékesen, az igazi barátnőmmel akartam lenni. - totál kiakadva hagyják el a szavak a számat.

- Én ezt meg is értem, de kicsit gondolkozz kérlek. 

- Louis ne beszélj, úgy velem, mint egy gyerekkel. Tudom mit csinálok. Nem irányíthatnak mindent. - sóhajtok fel.

- Veled nagyon mellé nyúltak. - nevet fel, mire én is megenyhülök.

- Kibaszottul.

Végül, csak megérkeztem a hotelbe és amint a kulcsot megkaptam, már a felfedezésére is indultam. Ahogy elértem a kívánt szintet és ajtót, csak egyszerűen belöktem azt. Mondhatni, hogy az állam leesett, de az enyhe kifejezés lenne. A hely hatalmas volt és tágas. A legjobban az tetszett, hogy a tér nyitott volt, csak a fürdő volt fallal elválasztva. Szerettem az, ilyen stílusú lakásokat, az enyém is hasonló volt, de ennél jóval visszafogottabb. A sok márvány nem tartozott különösen az én világomba. Hiába éreztem magam fáradtnak, az agyam pörgött és nem akart leállni. Az első gondolatom egy fürdő volt, így oda vezetett az utam és miután ledobtam magamról mindet, be is álltam a zuhany kabinba, amit nem egy embernek terveztek. Sajnos a fantáziám akaratomon kívül is elkezdett szárnyalni, valami izgató irányba, amiben én és Aria itt zuhanyozunk ketten, bár nem a zuhanyozás lenne a fő célunk, ebben biztos vagyok. Főleg most, hogy már volt köztünk némi szexuális témájú dolog, tudtam magamról, hogy nem fogok tudni leállni. Ma reggel is kis híja volt, hogy nem tepertem le. Ha ezen a téren nézzük az akaraterőmet, az talán nem is létezik. Bár kinek lenne, ha Aria lenne a partnere. Na, ha így folytatom a végén féltékenységi rohamot i kapok a felizgult állapotom mellé. Végül sikerült rávennem magam, hogy zuhanyozzak is, ne csak a fantáziám kényeztessem. Csurom vizesen lépem ki a kabinból, amikor a telefonom megint csörgött, csak a változatosság kedvéért.

- Mit akarsz megint? - kérdeztem meg egyáltalán nem kedvesen.

- A kis akciód eléggé összekavarta a dolgokat. - sejtelmeskedett Taylor.

- Ezt meg, hogy érted? - kérdezek vissza.

- Majd meglátod. - válaszol, majd egyszerűen rám nyomja a telefont.

- Ribanc. - hagyja el a számat hangosan a szó, ami nem is fedi teljesen a valóságot, gyengének érzem vele szemben. Nem értettem, hogy mit akart ezzel, de nem is igen érdekel. Úgyis megtudom előbb vagy utóbb. Magamra kapkodom a ruháimat és úgy döntő, hogy elmegyek Ariához a kávézóba és meglepem. Mivel nem volt túl messze innen a kis kávézó, így gyalog indultam el. Az egyik újságosnál azonban valami megragadta a figyelmemet és az ütő is megállt bennem, amikor megláttam a fő címe és magamat.

Felforrósodott a régi tűz?

Harry Styles, a One Directon énekesét, a minap látták egyik exével Londonban egy parkban szerelmesen sétálgatni. A szem tanuk szerint, minden bizonnyal az a tűz újra izzik a két sztár között. Hát mi miden bizonnyal drukkolunk nekik, hogy ezúttal sikerüljön a kapcsolat és hosszabb távú legyen, mint az első próbálkozásuk. Egy a lényeg, hogy Styles újra boldognak tűnik Swift oldalán.

Novella 13. - Elintézem én, hogy találkozzunk! +18 (Műsor változás 2.)

Sziasztok Madárkák!

Meg is hoztam a Műsor változás második részét, remélem ez is annyira fog tetszeni, mint az első.
Jó olvasást hozzá és hagyjatok nekem véleményt. :)

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Sky. - hallom meg Emy hangját a folyosó irányából, amint a nevemet kiabálja, szinte már végtelenített verzióban.

- Mi van már? - lépek ki a stúdió teremből, mire konkrétan belém száguld.

- Nem fogod elhinni, hogy hova hívtak meg minket. - mutatja felém a telefonját, amin egy megnyitott e-mail látható, pontosabban valami meghívó.

- Hova? - kérdezek vissza.

- A Music Records díj átadó gálára. Komolyan nem hiszem el, hogy meghívtak rá. - újságolja el nekem az örömteli eseményt, amitől nem lettem sokkal okosabb.

- Minket? - újabb visszakérdezés pipa.

- Te elhiszed, hogy hallottak rólunk? - bámulja a telefonja képernyőjét.

- Azt sem tudom, hogy mi ez a díj átadó.

 

Emy szerint ez az esemény az év legnagyobb durranása, amit megrendeznek és megtiszteltetésnek vehetjük, hogy egyáltalán meghívtak minket. Nem igazán hallottam még erről a díj átadóról eddig, de utána olvastam és a Grammy-vel vetekszik a hírneve. Ekkor lettem csak igazán ideges. Nem tudtam felfogni, hogy miért hívtak meg minket. De hamarosan rájöttem az okára. A miért kérdés hamar változott át kire, ahogy rápillantottam a közvetlenül mellettem ülő személy név kártyájára.

 

Harry Styles.
 

- Ezt nem hiszem el. - adok hangot a gondolataimnak.

- Mit? - fordul felém Emy.

Basszus teljesen elfelejtettem, hogy itt van mellettem.

- Semmi, csak eszembe jutott valami. - válaszoltam neki, de az arc kifejezése azt tükrözte, hogy nem igen hisz nekem.

- Aha, persze.
 

Egyre jobban ideges vagyok, ahogy halad az idő. Nem akarok Harryvel beszélni, de van egy olyan érzésem, hogy ezt Ő másként fogja gondolni. Nem tudom, hogy a francba tudta ezt megszervezni. Az egy dolog, hogy meghívatott minket valahogy ide, de hogy hogyan érte el azt, hogy közvetlenül mellette üljek. Gondolataim végül a ruhámra terelődtek. Pont most kellett felvennem egy ujjatlan estélyit, ami ráadásul az egyik oldalon a csípőmig fel van sliccelve. Nem jó döntés, ha a szomszéd széken Harry Styles ül.
 

Aztán megpillantottam Őt, ahogy a többi négy fiúval felénk közelednek. Emy persze nagy mosollyal fogadta Őket, majd felállt és mindenkit egyesével megölelt. Én csak biccentettem nekik és a színpadra koncentráltam, ami totál üresen terült el előttem. Ennél hülyébbnek nem nézhetek ki, az is tuti fix. Harry egy kaján mosollyal huppant le mellém és folyamatosan felém fordította a tekintetét. Nem csinált az ég világon semmit, csak nézett, de ez a nézés, olyan tipikus szemmel vetkőztetős volt. Tudtam, hogy nem fog hozzám szólni, amíg a díj átadó nem kezdődik el. Bár nem bántam volna, ha utána is kussban marad és hagy engem a francba. Nem akarok vele újra lefeküdni és ezt a tudtára is fogom adni, ha újfent próbálkozna.
 

A fények lekapcsolódtak és a gála vezetője színpadra lépett, aki nem más volt, mint Megan Fox, aki az egyik kedvenc színésznőm. Ahogy korábban sejtettem Harry rögtön akcióba lépett és a combomra simította a kezét.
 

- Tetszik ez a ruha Sky, igen sokat mutat. - hajolt közelebb hozzám.

- Harry, vedd le rólam a kezed, vagy esküszöm eltöröm. - fordultam felé és egy hamis mosoly kíséretében vázoltam neki a keze helyzetét.

- Tüzes, ez tetszik. - válaszol a kezét persze továbbra is a combomon hagyva.

- Elárulnád, hogy miért hívattál meg? - kérdeztem rá, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog leszállni rólam.

- Nem egyértelmű, Skyler? - suttog a fülembe, mire kiráz a hideg, a probléma, csak az, hogy jóleső érzést váltott ki belőlem.

- Számomra az egyértelmű, hogy nem akarom megismételni, ami a liftben történt. - szögezem le neki a tényt.

- Persze és én el is hiszem. - olyan közel hajol hozzám, hogy az ajkai érintik a nyakamat. De ez miért, olyan kicseszett jó érzés?

- Hagyj engem békén. - fogom meg a kezét, ami a combomon van és vissza helyezem az ölébe.
 

A gála további részében nem beszélgettünk, különös képp azért sem, mert minden harmadik díjat ők nyerték, így ha engem kérdeztek több időt töltöttek a színpadon, mint Megan. Sok értelmét nem is láttam az ide-oda mászkálásnak, egyszerűbb lett volna, ha a lépcsőnél maradnak. A gála lassan véget ért és én Emyvel egyetemben hagytam el a hatalmas termet, majd egy taxira vártunk. Mivel Emy az ellenkező irányba lakott, így Ő egy másik taxiba szállt be. Épp, hogy elindult a taxija, egy fekete Range Rover állt meg közvetlenül előttem.
 

- Szállj be. - húzódott le az ablak és egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

- Taxival megyek. - szögezem le neki.

- Engem meg nem igen érdekel, beszáll és kész. - emeli fel a hangját, mire össze rezzenek.

- Beszállok, de ennyi. Haza viszel és kész. - most rajtam a sor, hogy felemeljem a hangom.

- Rendben, haza viszlek és ennyi. - egyezik bele, így a kocsi felé lépkedek és beszállok.
 

Megadtam neki a címemet és részemről itt a beszélgetést be is fejeztem. Ő próbálkozott volna, de nem voltam valami jó beszélgető partner. Nem tetszett, hogy én vagyok az új csaj, akit megkapott egy éjszakára és ennyi. De eldöntöttem, hogy több alkalom nem lesz, erős leszek és ellenállok neki.

Valami nagyon furcsa volt nekem a környékben, egyáltalán nem volt ismerős és az idő hosszúsága is gyanús volt, nem tart eddig, míg haza érek.
 

- Harry hova viszel? - kérdezek rá, kissé ingerlékenyen.

- Haza. - válaszolta egyszerűen, majd a tekintetét vissza vezette az útra és az előttünk haladó forgalomra.

- De én nem erre lakom. - nyögök fel.

- Én, pedig egy szóval nem mondtam, hogy hozzád viszlek haza. - válaszol egy féloldalas mosollyal.

- Tegyél ki, azonnal. - csattanok fel.

- Nem áll szándékomban, Baby. Még terveim vannak a csinos kis testeddel. - ragadja meg a nyakamat és az ajkait könyörtelenül tapasztja az enyémhez.

- Harry, állj már meg. - kiabálok rá, ahogy csak a tüdőm engedi.

- Oké. - hirtelen fékez le és áll meg egy hatalmas ház előtt.

- Ugye ez a te házad? - fordulok felé.

- Talált. - kuncog fel, majd kivágódik a kocsiból és az én oldalamra sétál.
 

Nem sok ellenkezni valóm volt, ugyan is, amint kinyitotta a kocsija ajtaját, megragadta a kezemet és a ház felé kezdett húzni. Ügyetlenkedett egy sort a kapu zárjával, vélhetőleg sietett, majd nagy nehezen kinyitotta a vas kaput. Amint a bejárati ajtó bezárult mögöttünk, a falhoz nyomott és tépni kezdte az ajkaimat. Nem tudtam mit tenni ellene, hiszen a csókja megőrjített. Ha akartam volna, sem tudtam volna letagadni, hogy mennyire élvezem a kényeztetését. Bele nyögtem a szájába, amikor a fenekem alá nyúlt és a csípőjére emelt. Nem tudtam, hogy ez még lehetséges lehet, de még jobban a falhoz nyomott. Ajkait levezette az ajkaimról a nyakamra, ami végig vezetett egy áram ütés szerű érzést a gerincemen. Bármennyire is ellenkezni akartam, már rég nem tudtam magamról semmit, csak azt, hogy imádom, ahogy a testem az övére reagál. Illettem hozzá, a kezem az Ő kezébe simult, olyan könnyedén ültem a csípőjén, mintha nem lenne súlyom, mintha lebegnék.
 

- Sky itt foglak megdugni a falnál. - piszkos szavai, csak még jobban feltüzeltek belülről, így a testem automatikusan indult felfedező útra az övén. Megszabadítva ezzel Őt, a zavaró tényezőktől. Lassan lekerül róla a zakója és az inge, így fél meztelenül állt előttem. Le sem tudtam venni a szemeimet a kidolgozott testéről és a temérdek mintáról, amik művészivé tették az egész kinézetét, az összhatáshoz határozottan kellettek. A ruhám egy egyszerű mozdulattal kerül le rólam, a váll nélküli megoldásnak köszönhetően. A továbbiakban egyikünk sem volt szelíd és lassú. Téptük egymást szó szerint. Hamarosan ismételten a csípőjén találtam magam, csak ezúttal már könyörtelen tempóval, amit Ő diktált mind a kettőnkre. Férfias nyögések szakadtak fel belőle és nem tudtam nem mosolyogni azon, hogy ezek a nyögések mennyire is hozzá tartoznak. Egyértelműen Harrysek. Aztán az agyam elködösült és nem tudtam figyelni a részletekre. Minden össze mosódott, talán még mi magunk is, majd robbant a bomba, mind a kettőnkben. Éreztem, ahogy megremeg bennem, bár nem tudtam volna megmondani, hogy konkrétan ez az Ő remegése vagy az enyém, annyira egyszerre értünk el a csúcsok csúcsára, a megsemmisülésbe.
 

- Egy valamit árulj el nekem Harry. - néztem rá komolyan, amikor már a hálószobájában az ágyában feküdtünk.

- Bármit, Baby. - hajolt hozzám egy újabb csókért.

- Miért melletted ültem azon a gálán és, hogy érted el, hogy meghívjanak? - záporozó kérdéseim voltak felé.

- Szögezzük le, hogy ez két kérdés. - cukkol engem.

- Ne szurkálj, hanem beszélj. - lököm meg a vállát.

- Legyen annyi elég, hogy megmondtam az első alkalommal. - néz mélyen a szemembe.

- Mit?

- Hogy elintézem én, hogy találkozzunk.



 

22. fejezet - Fordulatok kereszttűzében! +18

Sziasztok Madárkák!

Meghoztam a 22. fejezetet, remélem mindenki tetszését elnyeri.
Hagyjatok nekem véleményt, iratkozzatok fel és pipáljatok.
Akkor végszóra jó olvasást kívánnék mindenkinek! :)

Köszönöm az előző részhez a sok kommentet és a rengeteg megtekintést. ♥

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

 

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy mértékű lesz bennem a hiány érzet, csupán pár nap leforgása alatt, amit nélküle töltöttem el. Tudtam, hogy az érzéseim komolyak felé, de biztosra, csak most tudatosult bennem, hogy sokkal komolyabbak a felé irányuló érzéseim. Voltam már szerelmes és meg is égettem magam elég keményen, de az az emlék, olyan mélyen van eltemetve, hogy nem foglalkozom vele és sosem veszem elő, mert összetörne és maga alá temetne. Egyedül Zora tudja a teljes történetet és neki is, csak egy alkalommal voltam hajlandó elmesélni és onnantól kezdve nem voltam hajlandó meghallani a téma felé irányuló kérdéseit. De Harrynek sikerült beférkőznie oda, ahova évek óta senki sem tudott. Egy fal vett körül, amit neki sikerült megmásznia és mögé kerülni, úgy hogy ha akarnám sem tudnám Őt kilökni, a részemmé változott. Csak ekkor tudatosult bennem, hogy szeretem Őt. Visszavonhatatlanul bele szerettem Harry Stylesba.

Tegnap kétszer is beszéltem Harryvel és nagyon örülök neki, hogy hétfő környékén már megint velem lesz, habár rossz bele gondolni, hogy hamarosan végleg tovább mennek a turné következő állomására. Egy hétre hagyta, csak itt Los Angelest, de már kikészültem érzelmileg. Mi lesz, ha hónapokra megy el? Bedilizem, az egy elég gyanús opció, szerintem.

Bár a tegnapi napom, talán pont annyira volt borzalmas, amennyire csodálatos is. A jobbik része gondolom mindenkinek egyértelmű, a rosszabbik pedig Federik volt. Valahogy nem bírom elviselni Őt, nagyon nyájasnak és kedvesnek próbál mutatkozni, de közben, pedig teljesen levágós, hogy hátsó szándékai vannak az irányomba, csak azt nem tudom, hogy mik azok. Nagyon ügyesen játszik és én nem vagyok vevő az olcsó játékaira. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy tiszta szívemből gyűlölöm a gyakorlati helyemet, de főként Federiket, aki a magazin tulajdonosa és az én vér szívó főnökön is egyben. Tegnap már jártam itt, de ma ismételten az irodája előtt ülök és várom, hogy behívjon, bármit is akar ez alkalommal. Szinte látom magam előtt, amint egy önelégült vigyorral ül a hatalmas asztala mögött. Ahogy az asszisztense szólt, hogy bemehetek, nem is csalódtam, azt láttam, amit elképzeltem. Ott ült és rám vigyorgott, akárcsak egy idióta, akinek annyi a pénze, hogy nem tud vele mit kezdeni.

- Aria örülök neked, köszönöm, hogy bejöttél. - villantja felém hamis mosolyát.

- Hívtál, így itt vagyok. - ültem le vele szembe a hatalmas székbe.

- Miért érzem azt, hogy ellenséges vagy velem szemben? - kérdez rá.

- Talán, mert így van.

- Remek, akkor nem jó pofizok tovább. Az a helyzet, hogy kellenek képek Stylesról. - a mondata végén szabályosan fulladozni kezdtem.

- És ehhez nekem mi közöm van? - kérdeztem vissza reflexszerűen.

- Ne tedd a hülyét, tudom, hogy van köztetek valami. - kacsint rám, amitől a hideg is rázni kezd.

- Az mind egy, nem segítek. - válaszolom egyszerűen.

- Akkor ugrott az ösztöndíjad drágám. - döbbentenek le szavai.

- Micsoda?

- Hallottad. Ha nem szolgáltatsz nekem képeket Harry Sytlesról, ugrott a másod éved az egyetemen.

Nem hittem a fülemnek, amikor a szavak elhagyták a száját. Most komolyan megfenyegetett, hogy elveszi az ösztöndíjamat, ha nem adok ki képeket Harryről? Mit gondol mi vagyok én, egy paparazzi?

- Te teljesen megörültél? - csattanok fel, miközben talpra ugrottam és áthajoltam az asztalon.

- Nem szívi, normális vagyok. Csak gondoltam tudd, mihez tartasd magad, ha nem működsz velem együtt. - hajolt előrébb felém, így én automatikusan hátráltam vissza.

- Még is mit képzelsz magadról? Hogy zsarolhatsz? - kiabáltam vele.

- Nem nevezném én ezt zsarolásnak szívi, csak közöltem egy tényt, ami bekövetkezik, ha akarod, ha nem. Az már csak rajtad múlik, hogy van-e egy kis eszed. - kacsint rám, miközben feláll a székéből és felém közeledik.

- És mégis hogyan érnéd el, hogy ne legyen ösztöndíjam? - merészen nézek a szemébe, amikor közvetlenül előttem áll.

- Elfelejtetted, hogy ki az apám Aria? - teszi fel a kérdését, mire teljesen ledermedek.

- Hát mennyire, hogy erre nem is gondoltál, azzal a csinos kis arcoddal. Tudod, csak egy rossz értékelés és repültél szívi. - a szavai közben a derekam köré tekeri a kezét és közelebb húz.

- Hogy te mekkora egy fasz vagy. - lököm el magamtól és kiviharzok az irodájából.

- Elismerő szavak. - hallom az utánam kiabált vissza vágását.

Füstölögve sétálok hazáig és azon töprengek, hogy akkor most mit is kéne csinálnom. Ha képeket adok ki Harryről biztos, hogy szakítani fog velem, de ha nem csinálom meg, akkor meg baszhatom az egyetemet, mert ösztöndíj nélkül semmi esélyem sincs, hogy kifizessem. De egy biztos, nem leszek áruló és nem fogok Harryről képeket szolgáltatni, annak a pöcsnek. Hogy a faszba mert egyáltalán hozzám érni? Azt hitte, ha elcsábít, akkor majd beadom a derekam? Akkor baromi nagyot tévedett ám. Tudtam, hogy van hátsó szándéka és be is bizonyosodott.

Estére szerencsére sikerült egy kicsit lehiggadnom, amiben Zorának nagy köze volt, mert átjött, hogy kicsit felvidítson engem. Nem igazán tudom, hogy Harry vagy Federik, miatt voltam jobban ki. Talán az, hogy Harry napról-napra jobban hiányzott, nagyobbat nyomott a latban.

- Ne nyafogj, inkább gyere és mennyünk el arra a fesztiválra. - ragadja meg Zora a kezemet és húzni kezd az ajtó irányába.

- Ne már Zora semmi kedvem kimozdulni. - próbálok ellen tartani, de nem nagyon jön össze.

- Basszus, szedd már össze magad. Amióta Harry elment, ki sem léptél a lakásból. - csattan rám.

- Oké, de neked nem hiányzik Niall? - kérdezek vissza.

- Persze, hogy hiányzik, de nem hisztizek. - löki meg a vállamat.

- Jó, akkor mennyünk, de ha szar haza jövök. - adom be a derekamat.

Végül is nem bántam meg, hogy hagytam magam rábeszélni, erre a fesztivál dologra. Volt egy két banda, ami tetszett, még akkor is, ha előtte egyetlen számukat sem hallottam még. Zora lelkendezett néhánynál, hogy Ő már hallotta őket és milyen jól nyomják. Az esetek többségében igaza is volt, bár egyik sem az én műfajom volt, tekintve, hogy kő kemény rock-ot játszottak. Zora sorban hozta a piákat, amikről azt sem tudtam, hogy micsodák, de az ízük remek volt, így nem kellett sokáig győzködni, hogy igyam meg őket. Éjfél felé gondoltam úgy, hogy nekem elég volt a bulizásból, mivel holnap dolgozom a kávézóban. Zora még maradni akart, így egyedül mentem haza. Épp, hogy elindultam csörgött a telefonom. Harry nevét írta ki a kijelző.

- Szia. Te még nem alszol? - kérdeztem rá, amint felvettem a telefont.

- Szia Baby. Nem tudtam elaludni, mert nem hallottam a hangodat. - duruzsolta a készülékbe, amitől olvadozni kezdett a szívem.

- Édes vagy.

- Tudom, hogy az vagyok. És te miért nem alszol? - kérdez vissza.

- Zora elrángatott valami fesztiválra, épp most megyek haza. - újságolom el neki.

- Ugye senki nem mászott rád? - hallom a megemelkedett hangját.

- Tessék? - kérdezek vissza.

- Pasikról beszélek.

- Harry féltékeny vagy? - kuncogok fel a hirtelen indulatán.

- Én nem, csak szeretem, ha biztonságban van az, aki az enyém. - válaszolja pimaszul.

- Biztonságban voltam, megnyugodhatsz, egy pasi sem mászott rám. - nyugtatom meg.

- Ezt nehéz elhinnem gyönyörűm. - bókol ismételten.

- Pedig elhiheted.

- Figyelj. - szólal meg egyszer csak.

- Mire?

- Nézz balra. - válaszol, majd hallom, hogy leteszi a telefont.

Mi a frász volt ez és miért kell balra néznem? Ahogy ténylegesen megtettem és balra fordítottam a fejem, Harryt pillantom meg egy limuzinnak támaszkodva. Elsőre a döbbenettől meg sem bírtam mozdulni, csak álltam ott, akár egy szobor és bámultam Őt, ahogy kajánul mosolyog rám és élvezi a döbbenetemet, amit Ő váltott ki.

- Te mit keresel itt? - kérdezek rá, amikor végre ráveszem magam, hogy megmozduljak.

- Én is örülök neked, Baby. - ragadja meg a derekamat és közelebb húz magához, hogy egy szenvedélyes csókban részesíthessen.

- Ne értsd félre, persze, hogy örülök, hogy itt vagy, de nem kéne Londonban lenned?  - kérdezek vissza, nem akarom, hogy miattam bajba kerüljön.

- Nem, hamarabb végeztünk és megakartalak lepni. - suttogja a szavakat a fülembe.

- Sikerült. - válaszolom elhaló hangon.

Még a limuzinban ülve sem tudtam felfogni, hogy komolyan itt van. Azt hittem, hogy csak három nap múlva érkezik leghamarabb is, így elég rendesen meglepődtem, amikor megláttam Őt. Annyira szexi a fekete öltönyében, hogy majd bele halok, ha ránézek. Komolyan, csak a kinézete felizgat, minden egyes alkalommal, amikor találkozunk.

- Baby hiányzott már a csókod. - leheli az ajkaimra, amikor ismételten az enyémre nyomja a sajátját.

- Nekem is a tiéd. - szinte suttogok.

- Kicseszettül kívánlak. - suttogja a fülembe, mire csak még jobban beindít. - Nem is tudod elképzelni, hogy miket csinálnék veled, itt helyben.

- Ha nem tudom elképzelni, akkor mutasd meg. - hajolok a füléhez és lassú csókok között ejtem ki a szavakat.

- Biztos vagy benne? - kérdez vissza, de egyértelmű, hogy nehezére esik megállni.

- Halálosan. - ahogy elhagyják a szavak a számat, az ölébe húz, így lovagló ülésben ülök a csípőjén.

- El sem hiszed, mióta vágyom rád. - csókolja meg a nyakamat, amikor kiejti szavait.

Több helye beszédnek nem volt, csak is a tetteknek. Az események gyorsan pörögtek, ezzel arányosan a ruha darabok fogytak kettőnkről. Harry ingét gomboltam ki, míg ő a nadrágom csatjával volt elfoglalva. Lassan simított végig a nadrágomba csúsztatva a kezét, mire egy jóleső nyögés hagyta el az ajkaimat. Nem tétlenkedett, a fehérneműm alá nyúlt és dörzsölni kezdte az érzékeny területemet. Én is viszonoztam a kezdeményezését és a nadrágját kicsatolva, nyúltam bele a bokszerébe és markoltam meg a lüktető férfiasságát, mire egy férfias nyögés szakadt fel belőle. Az én tettem Őt egy újabbra ösztönözte és minden figyelmeztetés nélkül tüntette el bennem két ujját, míg ütemesen kezdett ki és be pumpálni velük. Nem kellett sok, míg éreztem a hasamban épülő érzést, ami jelezte, hogy nagyon közel vagyok. Harry gyorsított a tempón, amikor a neve egyre sűrűbben hagyta el a számat. Egy újabb ujja volt a végső lökés számomra és zihálva vettem ki a bokszeréből a kezem, amikor átlendített engem.

- Basszus Aria, ez valami.. - kezdte volna, de tudtam mit akar mondani, így befejeztem helyette.

- Csodálatos volt.

Novella 12. - Műsor változás! +18

Sziasztok Madárkák!

Meghoztam a 12. novellát, hogy pontos legyek. 
Jó olvasást hozzá! 
Véleményekkel ne kíméljetek!:)

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Talán szerencsém van, ha a munkámra gondolok. Nem mindenkinek adatik meg, hogy szeresse, amit csinál sőt hogy a munkája a hobbija legyen az még ritkább. Nos velem pont ez a helyzet. Egy kisebb zenei csatorna műsor vezetője vagyok, pontosabban a fiatal tehetségekkel foglalkozó beszélgetős rovatot viszem az egyik kollégámmal. Ő a fő műsor vezető, Ő vezeti a beszélgetést, én csak néha közbe szólók. De ez bőven elég nekem, nem vagyok oda túlzottan a reflektor fényért. Emlékszem, amikor elsőnek kerültem be az élő adásba, ki kellett rohannom, mert rosszul lettem a lámpa lázam miatt. Halál ciki volt megjegyzem. Akkor sokáig nem is akartam részt venni az adásban, de a többiek meggyőztek, hogy nagyon tehetséges vagyok és nem hagyhatom abba. Hát nem is hagytam és már két éve remekül megy a közös munka Emyvel, aki egyben a legjobb barátnőm is.

A mai nap is szokásosan indult. Két kávéval a kezemben rohanok át a több sávos úton és rontok be az üveg ajtón az iroda házba, ahol a tv stúdió található. Beszállok a liftbe és megnyomom a 23 gombot és csak csendesen figyelem a felvillanó számokat, akik az emeleteket jelzik. Dúdolom a hangszóróból beszűrődő számot, aminek a címét nem tudom, csak azt, hogy egy angliai fiú banda énekli. Magamban nevetek, hogy csak három szót tudok a számból, ami ha szigorúan vesszük, csak egy. Crazy, crazy, crazy. Hagyják el hangosan a szavak a számat, ami után hangos nevetésben török ki a saját hülyeségem okán. Nem sokáig röhögtem ki magam, ugyan is megérkeztem az emeltemhez és kivágódtam a liftből. Emy magas alakját pillantom meg bekanyarodni a hosszú üveg folyosó végén, ami komolyan a frászt hozzá rám még most is. Nem jó ötlet egy tér iszonyosnak üveg épületbe dolgoznia hatalmas üveg felületekkel körül véve, ahonnan minden látszik.

- Sky. - ölel magához Emy, amikor belépek a studióba.

- Kávé. - nyújtom felé a bögrét, ami még mindig tűz forró.

- Szigorúan. - húzza össze a szemöldökét játékosan.

- Szigorúan.

Épp, hogy megtudom inni a kávémat, amikor a sminkes lány lép hozzám és kezelésbe veszi a zilált arcomat. Minden alkalommal, amikor kész van és elsőnek bele nézek a tükörbe, csak bámulom magam, mint egy degenerált, aki először látja a saját tükörképét. Ez alkalommal sincs ez másként. Mintha nem is én néznék vissza a tükörből. Egy másik Skyler, aki szebb és feltuningoltabb kiadása régi önmagának. Mosolygok magamra és bármennyire is próbálom meggyőzni magam, hogy nem vagyok mű, kétség sem fér hozzá, hogy de az vagyok. Valaki aki gyönyörű, tökéletes és hibátlan. Minden, ami történetesen én nem vagyok. Közel sem állok hozzá, de nem mennék a falnak vagy nem feküdnék kés alá, hogy meggyőzzem magam.

Emy kapkodva ront be a stúdióba és úgy néz ki, mint aki gy sorozat gyilkos elől menekül. Zihál és szétvan esve. A búgó csiga kutya fasza hozzá képest, ebben a pillanata. Komolyan azon sem lepődnék meg, ha mindjárt a tarkóján kezdene pörögni. Ahogy nézem egyre jobban leesik, hogy totál ideges és mindjárt elmebajt kap, ha nem szólok közbe.

- Emy mi a baj? Miért pörögsz? - kérdezem meg, mire dühösen fordítja felém a fejét, arcán egy eltorzult kivehetetlen érzelemmel.

- Basszus Sky, kurva nagy szarban vagyunk. - csapkod a kezével, mintha ettől bármi jobb lenne.

- Mivel nem fejlesztettem ki a gondolat olvasást, így egy perc alatt kérnélek, hogy beszél is, ne csak meredten bámulj magad elé. - mentem át szarkasztikusba, mire tarkón vágott a megjegyzésem miatt.

- Nincs interjú alany.  - vágja közbe egyszerűen.

- Mi az, hogy mincs? Előbb beszéltem vele, fél órája sem volt. Mi a frász történt? - keltem ki magamból.

- Balesetet szenvedtek vagy mi.

- Csessze meg.

- Felmentő sereg. - jön be az egyik producerünk.

- Mi van?

- Van alanyotok. - mosolyog majd egy göndör hajú magas férfit tol be az ajtón, majd el is tűnik.

Csak nézem a férfit és próbálom kitalálni honnan ismerem őt, míg Emy megelőz és barátságosan hozz siet és megöleli. Mi a frász van, ezek ismerik egymást?

- Sky, ő itt Harry Styles. - mutatja be nekem, mire leesik, hogy ki is ő. A One Direction egyik énekese.

- Szia Sky vagyok. - nyújtom ki neki a kezem.

- Örülök Sky. - ragadja meg a kezem és kéz csókot nyom rá, ezzel elérve, hogy teljesen elpiruljak.

Az egész interjú során magamon éreztem a tekintetét, ami be is bizonyosodott, amikor felé pillantottam és pimaszan engem bámult. Körül belül úgy éreztem magam, mint aki meztelenül ül előtte. Nem nagyon kérdeztem közbe, mert nem ismertem őt és felkészülés hiányában semmit sem tudtam róla. Bár Emy elég sokat tudott róla.

- És Harry árul el nekünk, hogy van-e most valaki az életedben?

- Most éppen szabad vagyok, de nyitott az újdonságokra. - esküszöm, hogy rám kacsintott.

- Ez remek, akkor lehet hamarosan egy csinos nő oldalán látunk viszont? - teszi fel Emy a következő kérdését.

- Persze, lehetséges. - válaszolja hangosan, de tisztán hallom hogy az orra alatt azt motyogta, hogy talán hamarabb, mint azt gondolnád.

Alig vártam, hogy vég legyen az interjúnak, ugyan is már elegem volt Harry kétértelmű és perverz közbe szólásaiból. Ha nem tudnám jobban, azt hinnék, hogy ezek felém irányulnak. De ugye jobban tudom? Szerencsére pár perc múlva vége volt ennek a spontán interjúnk.

- Örültem, hogy itt voltál Harry. - öleli meg ismételtem Emy.

- Én is.

- Örültem. - mosolygok rá, de tudom, hogy az a mosoly hamis.

- Én is. - ölel meg engem is, majd a fülemben érzem forró mentolos leheletét. - Remélem hamarosan érezhetlek alattam.

Döbbenten néztem eltűnő alakját. A szavai egyenesen megbénítottak. Tényleg jól hallottam, amit mondott vagy még is kifejlesztettem azt az átkozott gondolat olvasást. Nagyon reméltem, hogy egyik verzió sem létező. Össze pakoltam a stúdióban, majd indultam is haza, mert már nem volt több dolgom. A liftnél álltam és vártam, hogy végre megérkezzen. Lassacskán el is érte az én szintem és beszálltam. Épp mikor becsukodott volna egy hatalmas kéz állította meg és lépett be a fülkébe.

- Hello. - köszöntem neki.

- Hello édes. - lépett hozzám közelebb és a lift hideg falának taszított.

- Mit keresel itt? - kérdeztem teljesen ledöbbenve az előző tett miatt.

- Úgy hiszem, hogy téged. - hajolt a fülemhez ismételten.

Aztán egyszerűn, csak ellépet tőlem és a panelhez sétált, hogy nyomkodjon rajta valamit, mire a hatalmas fém szerkezet döcögve megállt.

- Mit művelsz? - kérdeztem rá sipító hangon.

- Időt nyerek. - lépett hozzám ismételten közel, túl közel.

- Még is mihez?

- Jobb, ha a tettek beszélnek, nem mi Baby. - majd egy határozott mozdulattal ültetett fel a liftben található korlátra.

Az ajkait keményen nyomta ellenem, majd a nyelét erőszakkal tolta át az én számba. Amikor em válaszoltam a kezdeményezésére, felmordult és bele csípett a fenekembe, mire bele nyögtem a szájába. Mosolyát tisztán éreztem az ajkaimon. em tudta tovább türtöztetni magam és hosszú göndör hajába túrtam. Mivel szoknya volt rajtam, könnyedén tudott hozzám férni, amit nem is volt rest kihasználni. Tenyereit végig vezette a combomon és dörzsölni kezdte az érzékeny pontomat. Amikor többször is nyögés szakadt fel belőlem, egy reccsenő hangot hallottam és már bugyi nélkül ültem a lábai fogságában. Nem volt em gyengéd sem törődő csak magának akart jót, bár meg kell valljam, hogy értett a nőkhöz és én sem foglalkoztam ennek a dolognak a lelki részével. Csak szex és kész. Kicsatoltam az övét és egyben a cipzárt is lehúztam a nadrágján. Aztán minden felgyorsult. Olyan erővel vetette belém magát hogy fel sem fogtam mi történik, csak akkor, amikor keményen kezdett bennem mozogni, ezzel azt érve el, hogy a hátába karmoljak. Ez csak még jobban beindította és gyorsabban mozgott. Nem volt túl hosszú idő, míg mind a kettőnket átlendített azon a ponton, ahonnan már nincs vissza út. Zihálva dőltünk egymásnak, majd leemelt a korlátról.

- Remélem legközelebb is, be kell ugranom. - kacsint rám, majd magához vont és megcsókolt.

- Nem minden nap van műsor változás. - kacérkodok vele.

- Majd meglátjuk. - válaszol, majd kisétál a liftből és ott hagy engem és a döbbenetet, ami az arcomon táncolt.

Bloglovin

Sziasztok!

Felkerült a blogra a Bloglovin' követési ikonja, így kövessétek a blogot ott is. :) ♥

21. fejezet - Hamis kapcsolatok!

Sziasztok Madárkák!

Itt is lenne a 21. rész, remélem tetszik nektek.
Jó olvasást hozzá! :)

UI: Köszönöm a több, mint 17200 megtekintést, a sok pipát és a 23 feliratkozót.
Sokat jelent nekem! ♥

Eshter xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

 

 

Ma reggel a szokásosnál is jobban ágyban akarok maradni, ezt az is bizonyítja, hogy már vagy hatodik alkalommal nyomom le az ébresztőmet, ezzel még tíz percet adva magamnak arra, hogy felébredjek. A szundi akcióm annyira jól sikerült, hogy plusz két órát vertem rá a felkelési időmre, így sikerült elkésnem a stúdió találkozóról, úgy jó másfél órát. A telefonom folyamatosan csengett, de ügyet sem vetettem rá, csak hagytam had csörögjön, majd amikor a csengő hangom már az idegeimmel játszott, egyszerűen csak lenémítottam azt. Nagyon remélem, hogy nem képzelik azt, hogy bármikor ugrok nekik, amikor akarnak valamit. Ezek után biztosan megtanulják, hogy Harry Styles-t nem lehet zsinórokon rángatni, mint egy marionett bábút. Bár be kell valljam, hogy a mostani helyzet okán, pont úgy érezem magam, mint egy megtervezett cikk, aki után kapkodnak az emberek és minden rezdülését figyelik, mikor botlik meg és bukik el. Nem is igazán tudom, hogy mit csináljak? Komolyan, ha elvállalom, ezt a szarságot, akkor megörülök, arról nem is beszélve, hogy Aria szakít velem, ha ezt elmondom neki. Még el se kezdődött igazán a kapcsolatunk, máris vége fog szakadni, Taylor Swift miatt. Úgy tűnik semmi nem elég neki. Bármit elkövet, hogy megkeserítse az életemet. Nagyon úgy tűnik, hogy az én szenvedésem villanyozza fel, ezt a hülye picsát.

 

- Harry. - ront be a szobámba Louis. Várjunk, hogy a francba jött be a lakásomba?

- Lou, mi a frászt keresel itt és mégis, hogyan jutottál be? - dörzsölöm meg a szemeimet, míg felülök, hátha eltűnik Lou alakja, de ez nem következik be, még mindig itt áll előttem és vélhetően ideges.

- Pótkulcs, emlékszel? - emeli fel szem magasságba a kis fém kulcsot, amit én adtam neki.

- Ja tényleg, bocsi, de teljesen elfelejtettem. - támaszkodok neki az ágy támlának.

- Vettem észre. Paul folyton hívogat, hogy érjelek el. - nézek rá unottan.

- Nem igazán érdekel. - horkanok fel.

- Harry ne duzzogj már. - emeli fel a hangját Lou, mire kikerekednek a szemeim.

- Vicces vagy Louis, de komolyan. Ne duzzogjak? Te mi a faszt csinálnál, ha azt akarnák, hogy ne El-el legyél, hanem valaki mással? - akadtam ki, de úgy rendesen.

- Kiakadnék. - süti le szemeit és a padlót kezdi fixírozni.

- Akkor, kérlek ne oktass. - rúgom le magamról idegesen a takarót és a szekrényemhez megyek, hogy felöltözzek.

- Nem akartalak kioktatni Hazz. - ejti ki halkan a szavakat.

- Tudom, basszus, csak annyira felidegesít az a ribanc. Nem elég, hogy a lelkembe gázolt a szakításunkkor, még vissza jön és kényszerít, hogy fogadjam vissza? Mi lett hírtelen? A rajongói mégis, csak jó néven veszik a kapcsolatát velem? Vagy a milyeink szerették meg őt vagy mi a fasz? - nem igen tudom, hogy hányadik alkalommal akadok ki, de ezúttal teljesen benne vagyok.

- Szerintem, inkább meg se próbáljuk megérteni, hiszen nő és női aggyal nem lehet gondolkodni. - viccelődik Louis, mire tényleg nevetnem kell.

- Mondasz valamit.

 

 

Lou, úgy döntött, hogy elkísér engem a stúdióba, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért jön, nehogy valami hülyeséget csináljak vagy jelenetet rendezzek, ami eléggé vállalható opció is tőlem. Nem sietek sehova, lassan vezetek az úton és még szerencsés is vagyok, hogy forgalmi dugó van az úton, ami a stúdió felé vezet, ez esetben még örülök is neki. Louis mellettem, persze már aggodalmaskodik, hogy mit fognak szólni. Már így is késtem nem is keveset és engem ez nem érdekel, még pár perc nem oszt nem szoroz. A dugó sajnos nem volt annyira nagy, mint én azt szerettem volna, így túl hamar is értünk oda. Leparkolok a szokásos helyemre és Lou-val a nyomomban léptem be a stúdió hatalmas dupla üveg ajtaján.

 

- Harry örülünk, hogy megtisztelsz minket a jelenléteddel. - veti oda Paul, ahogy belépünk a stúdióba.

- Ja, persze, hogyne. - rá se nézve sétálok a kanapéhoz.

- Louis, hát te? - kérdezi meg Taylor, akit eddig észre sem vettem.

- Össze futottam Harryvel. - hazudja Lou és tisztán hallom az undort a hangjában.

- O. - csak ennyi jön ki a torkából.

- Oké Harry, akkor írd alá a titok tartási szerződést. - tol elém egy papír kupacot.

- Hogy mit? - nézek rá döbbenten.

- Egy szerződést, hogy nem mondasz el erről semmit, vagy lebetűzzem neked? - szól közbe Taylor menedzserre, akinek a neve megjegyzését meg sem próbálom.

- Ne gúnyolódj velem. - csattanok rá, mire Paul feláll és védekezően közénk áll.

- Nyugodjatok le, mind a ketten. Harry te meg írd alá vagy most mehetsz és nem kell többet vissza jönnöd. - ahogy ezt befejezte az állam a földet súrolta.

- Ezt ugye nem komolyan gondoltad? - kérdeztem vissza.

- Tudod, hogy ez nem az én döntésem, én csak közlöm veled.

- Oké, add ide azt a szart. - nyúlok a tollért és aláírom a halálos ítéletemet.

 

 

Később egy fotózásra kellett mennem Taylorral az egyik közeli parkba. Azt állítani, hogy baromira utálom ezt az egészet enyhe kifejezés, de még mennyire, hogy az. Ezek komplett hülyék egytől-egyig. Taylorral az élen, aki bár állítja, hogy ehhez neki semmi köze, lemerem fogadni, hogy nagyon is sok köze van hozzá. Éppen a nagyon boldog szerelmes párt alakítjuk, ami nekem nagyon nehéz feladat főleg, úgy hogy mindjárt hányok a partneremtől. Állításúk szerint egy hónap múlva akarják bejelenteni, hogy megint együtt vagyunk. Mivel a kirúgást nem akartam megkockáztatni, így bele mentem, bár úgy mint, akinek a fogát húzzák. Aztán az életemnek vége lesz, amikor Aria páros lábbal fog engem kirúgni.

- Harry, kérlek nézz úgy, mint aki szerelmes is. - szólt rám a fotós, akit legszívesebben képen vágtam volna, úgy hogy a feje legalább 180°-ot elfordult volna.
- Oké.
- Akkor most csókold meg. - jött az újabb utasítás és még sosem vonakodtam ennyire egy csók iránt sem.
- Fúj mindjárt hányok. - vetettem oda Taylornak, amikor elhajoltam tőle.
- Rendes vagy Harry. - duzzogva fordul el tőlem.
- Pont leszarom.

 

 

Amikor végre haza értem hulla fáradtan, láttam, hogy Aria többször is keresett, így gyorsan vissza hívtam.

- Szia Baby. - köszönök a telefonba, amikor felveszi.

- Szia Harry. Milyen napod volt? - teszi fel a kérdést, mire majdnem félre nyelek. Talán nehezebb lesz, ezt a szart eltitkolni előle, mint gondoltam.

- Semmi különös, csak a stúdióban voltam. - nem is hazudok akkorát.

- Az jó és mikor jössz vissza? - teszi fel a kérdést, amitől görcsbe rándul a hasam.

- Talán hétfőn vagy kedden, még nem tudom pontosan. - válaszolok neki.

- Remélem mindnél hamarabb látlak. - csilingeli gyönyörű hangján.

- Én is, hiányzol már. - amikor elhagyják a szavak a számat, akkor jövök rá, hogy mit is mondtam.

- Te is nekem, Harry. - amikor viszonozza a kijelentésemet a szívem melegséggel töltődik fel.

- És neked milyen napod volt?

- Voltam megbeszélésen a gyakorlati helyemen, mivel két hét és vége az egyetemnek. - meséli el a napját.

- Örülök neked, biztos remek leszel, majd a gyakorlaton.

- Köszönöm. Harry most mennem kell, megjött Zora. - kissé csalódottan ejti ki szavait.

- Semmi baj Baby, este még hívlak.

- Rendben. Szia Harry. - köszön el.

- Aria. - szólok neki, nehogy letegye.

- Igen?

- Ő..jó legyél. - mondom, majd leteszem a telefont.

 

 

Jó legyél? Ez most komoly? Basszus legszívesebben a falba verném a fejemet. Miért nem tudtam elmondani neki, hogy szeretem őt? Bár lehet, hogy inkább személyesen kéne ezt közölnöm vele, nem telefonon. De, akkor is. Miért futamodtam meg előle? Egy egyszerű szó, szeretlek. És mégsem tudom kimondani. De miért nem? A tudatalattim megadta nekem a választ.

Azért mert félek.

 

 

Novella 11. - Itt a vége?! (befejező rész)

Sziasztok Madárkák!

Meghoztam a Harry és Nelly páros befejező novelláját, remélem méltó lezárása lesz a rövid kis történetnek és maradandó lesz a számotokra.

Jó olvasást hozzá!

Esther. xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Nelly. - hallom a nevemet fél álomban, míg többször is kopognak az ajtómon, majd Meg bedugja a résnyire nyitott ajtón a fejét.

- Igen? - kérdezem eléggé nyűgösen, hogy felkeltett, mert hajnali kettőkor már sikerült is ágyba bújnom Harrynek köszönhetően.

- Lassan indulok dolgozni, csak szólni akartam.

- Rendben. - reagáltam neki fintorogva.

- Mi a bajod? - kérdezi meg, míg beljebb jön és az ágy szélén foglal helyet.

- Miért lenne bajom? - kérdezek vissza. Ezek szerint ennyire nyilvánvaló, hogy elegem van bizonyos dolgokból?

- Nem tudom, olyan bosszúsnak tűnsz. - válaszolja, miközben az arcomat fürkészi, egyértelműen a kiülő érzelmeimet kutatva.

- Semmi érdemleges, csak nem jöttek össze a dolgok. - válaszolom és nagyon remélem, hogy itt lezárhatjuk ezt a témát, pont nem akarok erről beszélni.

- Van valakid ugye? - teszi fel a szokásos kérdést, amit mostanában sokszor megkérdez.

- Meg mondtam, hogy nincsen senkim. - pont ez a baj, van valaki, de semmi közöm hozzá a szexen kívül és ez megőrjít.

- Biztos? Úgy nézel ki, mint akit épp most dobtak. - mekkorát tévedsz.

- Tényleg, semmi ilyesmi. Olyan szingli vagyok, mint hogy az ágyamon ülsz. - vetek felé egy erőltetett mosolyt, ami úgy tűnik bejön, mert feláll és egy mosoly kíséretében elhagyja a szobámat.

 

Nem igazán tudom, hogy meddig fogom ezt bírni. Meg is egyre jobban gyanakszik és az a helyzet, hogy nem tudom, hogy Harry miért nem akarja elmondani neki, hogy mi.. Mik is vagyunk? Semmik. Én csak vele vagyok, hogy szórakozást leljen bennem, ami nekem egyre inkább nem tetszik. Nekem nem ez kell. Kapcsolatot akarok valaki olyannal, aki szeret és nem fél a nyilvánosság elé állni velem, aki nem bújtat el. Szóval nekem nem Harry kell. Vagyis de, csak Ő ezeket nem tudja nyújtani nekem.

 

- Nelly, megyek majd este jövök. - hallom meg Meg hangját, majd az ajtó csukódását, amikor elhagyja a lakást.

Kivánszorgok a konyhába, hogy kávét vegyek magamhoz, ami remélhetőleg felébreszt a nap hátralévő részére, hogy ne aludjak el. Épp a számhoz emelném a csészét, amikor csengetnek. Gyorsan az ajtóhoz megyek és kinyitom.

- Meg mit hagytál itt? - kérdezem fel sem nézve, mire leesik, hogy Meg biztos nem csöngetne vagy csak akkor, ha a kulcsát hagyja itthon. Lassan emelem fel a tekintetem, míg szembe nem találom magam az olyannyira ismert zöld szem párral.

- Reggelt Baby. - köszön, majd egy rövid csókot ad, míg bejön a lakásba.

- Szia Harry. - köszönök unottan, még akkor is, ha a gyomromban megint pillangók repkednek a jelenléte miatt. Ó, hogy csesszétek meg.

- Kész vagy? - teszi  fel a kérdését, mire a szemöldököm felszalad.

- Mégis mire? - teszem fel a kérdést.

- Hogy ebédelni vigyelek. - veti oda egy szexi mosoly kíséretében. Styles, ha megakarsz ezzel a mosollyal ölni, akkor nagyon jó úton haladsz.

- Ebédelni?

- Igen, mi olyan meglepő egy ebédben? - kérdez vissza, mire legszívesebben a képébe ordítanám, hogy maga az, hogy a szexen kívül mást is akarsz.

- Semmi, adj pár percet, míg felöltözöm. - válaszolok neki.

- Gondolod segíthetek benne. - kacsint rám, mire csak a szememet tudom forgatni.

- Nem kell, mind a ketten tudjuk, hogy abból vetkőztetés lenne.

- Ismersz. - túlságosan is.

 

Negyed óra múlva sétálok le a nappaliba, ahol Harry a kanapén ül és a tv-t bámulja. Nem tehetek róla, de annyira természetesnek tűnik a jelenléte a lakásban, hogy a szívem melegséggel telik meg, még akkor is, ha tudom, hogy ez mennyire abnormális gondolat is tőlem. Harry sosem lesz az életem része, ilyen szinten biztosan nem.

- Mehetünk? - kérdezem meg, amikor nem veszi észre, hogy itt vagyok.

- Persze. - fordul meg, majd végig mér, amit egy szokásos ajak beharapással jutalmaz. Tetszik, hogy ezt váltom ki belőle, de sajnos tudom, hogy ez csupán testi vonzalom semmi több.

 

Harry kocsijában ülve, csak arra tudok gondolni, hogy mennyire szeretek a közelében lenni. Imádom az illatát, a kusza göndör fürtjeit és a zöld szemeit, amik minden egyes alkalommal megigéznek, ha csak bele nézek. Azon kapom magam, hogy bámulom és nem tudom levenni róla a tekintetem.

- Ne bámulj már. - emeli fel a hangját, mire össze rezzenve, megint a valóságban találom magam.

- Bocs.

- Nem baj, csak nem szeretem, ha néznek. - néz rám, miközben egy halvány mosoly játszik tökéletes ajkain.

- Pedig nehéz nem rád nézni. - csúszik ki a számon, amit rögtön meg is bánok, amikor meglátom döbbent arc kifejezését.

- Mi?

- Semmi. - nézek el róla, majd kibámulok az ablakon.

 

Amikor a környék egyáltalán nem volt ismerős, nem igen voltam képben, hogy akkor most voltaképpen hova is visz engem. Fellengzős házakkal és kastélyokkal volt szegélyezve mind két oldalon az út, így gondoltam, hogy valami elit vagy luxus negyedben lehetünk. Egyre beljebb mentünk ebben a város részben, én meg ezzel egyenes arányosságban lettem egyre idegesebb, főleg, amikor lenéztem a nem épp elegáns öltözékemre, míg Harry-n természetesen megint, csak öltöny volt, mint eddig minden egyes alkalommal.

- Harry, hová megyünk? - kérdezem meg.

- Az meglepi baby. - válaszol sejtelmesen.

- Szólhattál volna, hogy öltözzek elegánsan. - vetem neki oda sértődötten.

- Tökéletes, ami rajtad van. - fordul felém, mire a haragom eltűnik.

- Oké.

 

Nemsokkal később Harry egy hatalmas ház előtt parkolt le, majd kiszállt és az én felemre sétált, hogy kinyissa nekem az ajtót. Kiszálltam, mire szembe találtam magam a leggyönyörűbb mediterrán stílusú házzal, amit valaha láttam.

- Hol vagyunk? - kérdezem meg.

- Nálam.

- Nálad? - szaladnak fel a szemöldökeim a homlokom közepéig legalább.

- Ma folyton vissza fogsz kérdezni az egyértelmű dolgoknál? - teszi fel szórakozottan a kérdését.

- Nem. - kuncogok fel, míg kézen ragad és a háza felé kezd el vezetni. Nem hiszem el, hogy tényleg elhozott magához. Lehet, hogy félre ismertem és talán komolyabbak a szándékai velem?

 

Az ebéd isteni volt, amit, mint kiderül Ő készített és kellemes csalódás volt a számomra, hogy mennyire jó szakács is. Velem ellentétben, mert nálam a mikróban való melegítésben kimerül a főzési tudás, de rendelni remekül tudok. Harry az este folyamán nem igen próbálkozott szexuális kapcsolatot kezdeményezni velem, aminek örültem, mivel nekem elegem volt már ebből.

 

- Hogy ízlett? - kérdezi meg tőlem, amikor a kanapén foglalunk helyet.

- Nagyon finom volt, remek szakács vagy. - mosolygok rá.

- Köszönöm és most kaphatok desszertet? - csillan fel a szeme.

- Mi?

- Miért kérdezel vissza folyton? - akad ki.

- Most komolyan Harry, csak azért csináltad ezt, hogy dugjak veled utána? - kérdezek rá fennhangon.

- Vicces vagy Nelly. - röhög ki, mire bennem még inkább felmegy a pumpa.

- Miért vagyok vicces?

- Mert úgy csinálsz, mintha e nélkül nem dughatnálak meg. - a válasza után tátva maradt a szám.

- Oké Harry, én itt ezt befejeztem. - mutatok kettőnk közé és fel is pattanok, hogy a kabátomért menjek.

- Micsoda? - jön utánam.

- Hallottad. Ne keress többet, nem akarlak látni. - csattanok fel, míg a kabátomat veszem fel.

- Ez komoly?

- Mi olyan megdöbbentő? - kérdezek vissza már a nyitott ajtóban állva.

- Az, hogy te vetsz ennek véget.

- Oké Styles nem hallgatlak tovább. Viszlát. - majd becsapom magam mögött az ajtót.

 

Halványan még érzékelem, hogy a nevemet szólítja, amikor beülök a taxiba. Bediktálom a címet és érzem, hogy a könnyeim egyre jobban gyűlnek a szemembe. Nem gondoltam volna, hogy ilyet vágna a fejemhez. Mind végig, csak játszott velem. Nem akart semmit a testemen kívül, így én pedig többé nem akarok semmit. Nem fogom ezt folytatni vele. Elegem volt Harryből. Amikor haza érek, örülök neki, hogy Meg még dolgozik, így nem látja, amint zokogva a szobámba rohanok. Harry azóta, hogy eljöttem folyton hívogat, de kinyomom, nem vagyok se rá, se a hazug magyarázataira kíváncsi. Annyira idegesít, hogy kikapcsolom a mobilomat.

 

Felveszek egy leggingset és egy toppot, majd az ágyamba vackolóm magam egy százas zsepivel és rengeteg csokival, amit ha mind megeszek tuti, hogy csoki túladagolás lesz a halotti bizonyítványomba írva. Nem hiszem el, hogy hogy lehetek ennyire szánalmas. Itt ülök és sírok egy olyan férfi miatt, aki szarik rám. Csokival tömöm magam, ami a világ leghizlalóbb dolga és sajnáltatom magam. De a legrosszabb még sem ez, hanem, hogy szerelmes vagyok, ebbe az orbitális segg fejbe. Bele szerettem Harry Styles-ba.

 

Később lemerészkedem a konyhába, ahol Meg épp valami levest vagy mit lapátol magába.

- Mi van veled? - kérdezi meg, amit meglátja zilált kinézetemet.

- Semmi, rossz napom van. - vetem neki oda, amivel nem is hazudok.

- Az nem jó, nekem se jobb. Harry üvöltve hívott alig fél órája, hogy zárjam be a boltot korábban. Nem tudom mi van vele. - válaszolja, mire kissé lesokkolok.

- Furcsa. - válaszolok, míg hallom, hogy a csengő megszólal.

- Majd én megyek. - áll fel Meg és kisétál a konyhából.
 

- Nelly. - hallom a nevemet, így oda megyek.

- Mi a francot keresel itt? - kérdezem meg, amint meglátom Harryt az ajtóban.

- Beszélni akarok veled. - jön beljebb és közvetlenül előttem áll meg.

- Nem vagyok rád kíváncsi. - vetem oda neki és ott akarom hagyni, de megállít.

- Nelly kérlek. - könyörgő hangjára felemelem rá a tekintetemet. Azok könnyek a szemében?

- Mi folyik itt? - szól közbe Meg, el is felejtettem, hogy itt áll mellettünk.

- Ne most Meg. - szólalunk fel egyszerre.

- Figyelj, tényleg hülye voltam ma. Nem gondoltam komolyan, amit neked mondtam. Azt sem tudom, hogy miért mondtam. Nem gondolkoztam. - kezdett bele a magyarázkodásba.

- Nem gondolkoztál? Sajnálom, de késő. Nem akarok már veled lenni. - válaszolom.

- Nelly kérlek. - könyörög ismételten.

- Mit akarsz Harry?

- Téged. - mondja, majd megcsókol, olyan szenvedélyesen, mint még soha.

- Mi a..? - hallom Meg hangját, amikor elválunk egymástól.

- Majd megmagyarázom. - tátogom neki.

- Nelly, sajnálok mindent oké. Nem akarom, hogy kisétálj az életemből. Amióta két hónapja először együtt voltam veled, azóta csak te jársz a fejemben és tudom, hogy azt hiszed, hogy csak a tested kell, de ez nem igaz, nekem te kellesz. - hadarja a szavakat.

- Miért kéne ezt elhinnem Harry?

- Mert szükségem van rád. Nem tudom, hogy mik ezek az érzések irántad, de határozottan jelen vannak és nem tudom őket kezelni. Azt hiszem, hogy..- nem tudja befejezni.

- Mit hiszel Harry?

- Azt hiszem, hogy szeretlek.

Novella 10. - Régmúlt rajongás!

Sziasztok Madárkák!

Meglepetés! :)
Hoztam nektek egy újabb novellát, ami tegnap ugrott be. Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!

Ui: Elképesztő, hogy átléptük a 16000 megtekintést. Köszönöm nektek! :) ♥

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A mai reggelem is, épp ugyan úgy indult mint a többi, már lassan egy éve, amióta Londonba költöztem, hogy gyakornok legyek egy újság szerkesztőségnél. Napi rutinom mindig ugyan az, csörög az ébresztőm hat órakor, felkelek, kávézok, felöltözöm, végül rendbe szedem magam a fürdőben és rohanok, hogy időben beérjek. Hiába kelek fel két órával hamarabb, így is sokszor elkések, de a pontosság sosem volt az én asztalom.

A lépcsőn rohanok le és vágom ki a hatalmas ajtót, amikor valakibe szabályosan bele rohanok és minden, ami eddig a kezemben volt, most a földön hever körülöttem és az idegen körül, akit eltrafáltam. Amint észre veszi a rengeteg papírt és újságot a földön, lehajol és segít nekem felszedni azokat. Hamarosan felém nyújtja azokat és én felnézek az idegenre. Basszus, ez nem lehet igaz. 

- Ne haragudj, hogy beléd mentem, tessék. - mondja, míg felém nyújtja a papírokat és arra vár, hogy mozduljak és elvegyem tőle.

- Semmi baj, én nem figyeltem. - tértem vissza a valóságba és végre abba tudtam hagyni a bámulását, amit a személye váltott ki belőlem. Komolyan nem hiszem el, hogy Ő az. Néhány éve nagy rajongója voltam a bandának, amiben ez a göndör hajú szépfiú is énekel és köztudott volt, hogy teljesen oda meg vissza voltam tőle, mondhatni Ő volt a kedvencem.

- Én sem figyeltem. - állt fel, míg a kezét nyújtotta felém, hogy felsegítsen.

- Köszi. - köszöntem meg a segítségét és elfogadtam a segítő kezet, amit nyújtott nekem. Amikor a kezemet az Ő nagy kezébe csúsztattam, szinte áram ütést éreztem és egy pillanat alatt borultam lángba, szinte tűzben égtem. Úgy érzem kezd rajtam elhatalmasodni a rajongód vagyok énem, ami csak idő kérdése, hogy sikításban törjön ki és a nevét hajtogassam sírva.

- Nincs mit, de legközelebb jobban figyelj, nem leszek mindig itt, hogy segítsek. - viccelődik velem és egy szexi mosolyt villant felém, amitől szabályosan remegésbe kezdenek a térdeim.

- Azon leszek. - mosolygok rá, majd a táskámat a vállamra akasztom.

- Szia. - köszön el, majd el is tűnik a sarkon, mintha ez a néhány perc meg sem történt volna.

Fél óra rohanás után meg is érkeztem a szerkesztőségbe és a kis iroda felé lépkedtem, ami az enyém volt addig míg itt gyakornokoskodok. Amint beléptem a kolléganőm már az egyik székben ült.

- Merre jártál Paige? - kérdezi meg egy mosoly kiséretében.

- Nem fogod elhinni Tiff, hogy kibe szaladtam bele. - ülök le az íróasztalom mögé és legjobb barátnőm Tiffany, kérdő tekintettel mered rám.

- Na kivel? A pasival a hatodikról? - tette fel izgatottan a kérdést. Volt egy pasi a házban ahol lakom, aki aránylag jó pasinak számított, de sehol sem volt Harry Styles-hoz képest.

- Nem, Harry Styles-al. - válaszoltam izgatottan.

- Az meg ki? - teszi fel a kérdését és egyáltalán nincs fellelkesülve.

- Mi az, hogy ki? - akadok ki kissé azon, hogy nem ismeri. - Hát a One Direction legszexibb tagja.

- Várj annyira nem vagyok képben, Ő melyik? A göndör? - bombáz több kérdéssel is egyszerre.

- Pontosan. 

- Nem mondod, az a pasi egy szex isten. - esik le az álla, amikor rájön, hogy kivel találkoztam.

- Nekem mondod, majdnem rávettettem magam, amikor megfogta a kezem. 

- Hogy mi?

- Mindenem a földön volt, amikor neki mentem és segített felállnom. - vázoltam fel neki a helyzetet.

- Értem és?

- Mi és?

- Megbeszéltél vele valamit vagy ilyesmi? - kérdez vissza, szinte látom, ahogy fantázia képek röpködnek előtte.

- Nem. Mit mondtam volna neki? Nem jössz dugni vagy mi? - néztem rá hülye arc kifejezéssel.

- Például. 

- Oké, szerintem inkább menj dolgozni.

Egész nap, csak Harry járt a fejemben és az érintése, amit még mindig tisztán éreztem a bőrömön. Eléggé abnormális, hogy találkoztam az egyik nagy bálványommal, bár pár évet elkéstem vele, de még mindig iszonyat jól néz ki, sőt talán még szexibb lett, ahogy idősödött. Közeledett az ebéd szünet, így szokásosan az irodával szembeni kávézóba mentem ebédelni, így fogtam a kabátom és a táskám és már ki is léptem a hatalmas irodakompleszumból. A zebránál várom, hogy zöldre váltson a közlekedési lámpa, hogy végre át mehessek. Szerencsére nem kell várnom sokat, így már lépkedek is át a több sávos úton, majd a másik oldalon a kávézó ajtaját lököm be, ami felett a kis csengő megszólal. 

A pulthoz sétálok és a szokásosat rendelem Marktól, akit régóta ismerek és az egyik barátom. Amikor végre megkapom a rendelésem, leültem a szokásos asztalomhoz az ablak mellé és csöndesen figyelem a kinti forgalmat és a járó kelőket. Lassan eszegetem a rántottámat, amikor valaki hozzám szól.

- Hé, idegen. - szólal meg egy rekedt férfi hang fölöttem.

- Kopj le. - válaszolok oda se pillantva.

- Eléggé undok vagy. - förmedt rám, mire rá kaptam a tekintetem, hogy beolvassak neki.

- Na ide fi.. - nem tudtam befejezni, amikor tudatosult bennem, hogy ki áll előttem.

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy te vagy az. - ügyes vagy Paige, de baromira.

- Nem gáz, leülhetek? - kérdezi meg, mire a szívem kihagy egy ütemet.

- Persze.

- Köszi. Mi járatban? - teszi fel a kérdését.

- Ebéd szünetem van, itt dolgozom szemben. - túl sok információ egyszerre.

- Nekem is szünetem van, de én nem dolgozom szemben. - mosolyog rám, mire nevetnem kell a válaszán.

- Vicces vagy. - csúszik ki a számon.

- Mondták már. - villant felém egy gödröcskés mosolyt.

- Azt elhiszem. - ó, csak fogd be Paige.

- Tudod, hogy ki vagyok igaz? - teszi el a kérdését.

- Igen, nehéz nem tudni. - válaszolom és próbálok közömbösnek tűnni.

- Azt hiszem. Tetszik, hogy nem sikítasz. - mosolyog rám megint. Tuti megakar ölni.

- Pedig már gondolkoztam rajta. - viccelődök vele.

- Inkább ne.

- Nem fogok.

- Na szóval te tudod, hogy én ki vagyok, de én nem tudom, hogy te ki vagy. - várakozva néz rám.

- Paige.

- Hát Paige nekem mennem kell. Örültem, hogy újra láttalak, de ha még egyszer találkozunk fizetni fogsz. - kacsint rám, majd meg se várva a válaszomat, el is hagyja a kis kávézót.

Önkívületi állapotban sétáltam vissza egészen az irodámig és a nap hátra lévő részében nem igen tudtam, hogy pontosan mit is csinálok. Harry teljesen elvonja a figyelmemet, még akkor is ha nincs is itt. Lassan végzek a munkával, így össze szedem a cuccaimat és elindulok haza. Otthon Tiff hang posta üzenete fogad.

Csajszi, este te és én és a Funky Buddha nincs ellenkezés.

Tiffnek elég furcsa a modor, de így szeretem őt. Minden hétvégén eljárunk abba a diszkóba és nagyon jó bulik szoktak lenni, így nem kérdés, hogy ma is elmegyek. Szükségem is van rá, hogy levezessem a feszültséget, amit Harry okozott bennem. Gyorsan elkészülök. Felveszek egy fehér testhez simulós csipke minit és már indulok is Tiff lakására. Negyed óra taxizás után meg is érkezem hozzá.

- Na végre. - nyitja ki az ajtót, majd be is zárja és indulunk is tovább.

Hamarosan már kisebb alkoholos befolyásoltsággal táncoltunk Tiffel, míg még többet ittunk. Az alkohol a véremben egyre jobban áramlott, így egyre felszabadultabb lettem tőle. Tiff egy pasival vonaglott előttem, aki nagyon ismerős volt, de mivel kezdtem homályosan látni az alkohol miatt így esélytelen volt, hogy felismerjem. A következő, amire emlékszem, hogy valaki a hátam mögé férkőzik és magához ránt a csípőmnél fogva. Eléggé erőszakosan nyomja magát ellenem, de nem rázom le, inkább táncolni kezdek vele. Valahogy ismerős a kisugárzása, de nem tudom megmondani honnan és miért. Érzem, ahogy egyre jobban nyomja nekem a csípőjét, így megérzem a növekvő erekcióját.

- Kérem a fizetségemet Paige. - leheli a fülembe. Nem igazán fogom fel, hogy ezt miért mondta és hogy honnan a fenéből tudja, hogy ki vagyok.

- Mi van? - próbálok vissza kérdezni és remélem meg is hallja.

- Mondtam, ha még egyszer találkozunk fizetni fogsz. - suttogja a fülembe.

- Harry? - kérdezek vissza.

- Talált, Baby. - tapasztja az ajkait a nyakamra és csókolgatni kezdi azt.

- Hagyd abba. - szólok rá, bár nem tudom miért mondtam ezt, hiszen csodálatos érzés volt.

- Baj, hogy megcsókoltalak Paige? - kérdez vissza.

- Nem. - csúszik ki a számon.

- Kérem a fizetségem. - súgja, majd megragadja a kezem és elkezd húzni a kijárat felé.

Amint kiérünk megcsap a hideg levegő és kissé kijózanodok. Nem hiszem el, hogy Harry Styles húz egy Range Rover felé. Ez őrület. Kinyitja nekem az ajtót, majd beszáll a vezető ülés felőli oldalon.

- Tudod, megőrjít a ruhád. - simítja hatalmas tenyereit a combomra.

- Ez, csak egy ruha Harry. - nézek a szemébe, amik vággyal vannak megtelve.

- Igen, amit hamarosan leveszel a kedvemért. - suttogja piszkos szavait, majd lecsap az ajkaimra.

Könyörtelenül nyomja ellenem az ajkait és a nyelve hamar utat tör magának a számban. Fel tűzel a csókja és ahogy a combomat simítja, így tűrve feljebb a ruhámat. A combom alá nyúl és átemel az ölébe. Amint leülök egyből érezhető, hogy mennyire is kíván engem. Megremegek, ahogy a ruhám alá nyúl és masszírozni kezd a lábam között. Hamarosan a keze a bugyim alá kalandozik és morgások szakadnak fel a torkából.

- Nagyon készen állsz már rám Paige, így itt foglak megdugni a kocsimban. - perverz gondolatai, csak még jobban beindítanak, így mozgatni kezdem rajta a csípőmet mire a bőrömbe vájja az ujjait. A cipzár hangja jelezte, hogy tényleg komolyan gondolta és a kocsijában akar velem lefeküdni. Hamar találtam magam fehérneműben. A kezeim elindultak a mellkasán és lassan kigomboltam az ingét. Ahogy eltűnt róla az anyag elő tűntek a minták a bőrén, amik ámulatba ejtettek.

- Ne bámulj, inkább élvezz, míg a nevemet sikítod. - emelt feljebb, hogy kiszabadítsa magát a nadrágjából, majd a bugyimmal nem foglalkozva egyszerűn leszakította rólam és lassan magára engedett. Le írhatatlan érzés volt, ahogy kitöltött a méretével. Hamarosan mozogni kezdtem rajta, mire behunyta a szemét és hátra vetette a fejét. Fokoztam a tempót, így építve mind kettőnkben a gyönyört. Bele markolt a fenekembe és még jobban mozgásra ösztönzött a kezei segítségével.

- Bassza meg Paige. - szitkozódott, amint elélvezett és én követtem őt, ténylegesen a nevét nyögve az élvezetem közbe.

Miután össze szedtük magunkat, felajánlotta, hogy haza visz. Nemsokkal később a lakásom előtt parkolt le.

- Remélem össze futunk még, hogy fizetned kelljen. - hajol oda hozzám, majd egy lassú csókban részesít.

- Nem ér csalni, Harry. - szögezem le neki, hiszen tudja hol találhat meg.

- Imádok csalni Baby.

Second.

Sziasztok!

 

Most nem résszel jelentkezem, hanem a második díjjal, amit a blog kapott.

Köszönöm a díjat Orsika Molnárnak. ♥

Rólam

1. Két tetoválásom van eddig, de egyszer szeretném, ha az egyik alkarom teljesen ki lenne varrva.
2. Fél éve foglalkozom komolyabban a One Direction-el.
3. Harry Styles a kedvencem, de ez szerintem senkinek nem újdonság.
4. 5SOS-t egyáltalán nem szeretem.
5. Fan tetoválásaim vannak, zene és sorozat miatt.
6. Szeretem az extrém, feltűnő dolgokat.
7. Az egyetlen zenei stílus, amit sosem hallgatok a Rock.
8. Nem telik el, úgy nap, hogy ne hallgatnék valami zenét.
9. Legnagyobb hobbim a műkörmözés.
10. Meg van az első könyvem ötlete.

 

Kérdések

 

1. Hány évesen kezdtél el blogot?

    21, azt hiszem.

2. Kit szeretsz a legjobban?

    A családomat.

3. Kedven állatod?

    Törpe Pincher.

4. Szereted Ed Sheerant?

    Határozottan.

5. Vert már át olyan ember akitől a legkevésbé számítottad volna?

    Igen és sosem bocsájtottam meg neki teljesen.

6. Ki a kedvenced a 5SOS-ből?

    Nem vagyok oda értük.

7. Ki a kedvenced a Little mix-ből?

    Perrie.

8. Szereted az 1D barátnőket?

    Természetesen.

9. Mit gondolsz Perrie Edwards-ról?

    Gyönyörű, rettentő tehetséges és a stílusa irigylésre méltó.

10. Hány blogod volt/van?

     5, ebből jelenleg 3 aktív, 2-t szüneteltetek.

 

 

Kérdéseim

 

1. Miből merítesz ihletet?
2. Vannak szokásaid, amik mások szerint bosszantóak?
3. Mit szeretnél elérni, amire jelen pillanatban még nincsen lehetőséged?
4. Miről vagy kiről szeretsz legjobban írni?
5. Mik a legfőbb tárgyaid, amik nélkül nem lépsz ki a lakásból?
6. Van példaképed?
7. Mi az a három szó, ami jellemez téged?
8. Mit gondolsz a One Direction utálókról?
9. Mi lenne az első dolog, amit mondanál Harry Styles-nak, ha találkoznátok?
10. Milyen zenei stílusokért rajongsz?

 

Küldöm

 

Jáz miin