Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Ne felejtsetek el véleményt írni, pipálni és iratkozzatok fel!
Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Aria
A tükörben nem a megszokott személy néz vissza rám, valahogy más lett egy éjszaka leforgása alatt minden. Mi lett az erős személyiségemmel, aki eldöntötte többet nem enged senki másnak, csak magával foglalkozik? Hol van az a lány? Sehol, mert ő sosem létezett, legalábbis akkor nem, ha Ő a közelben volt. Elvette minden eszem és nem hagyott józanul gondolkozni egy percig sem. Bármekkorát is csalódtam benne és bármennyire bántott még most is a dolog, nem vagyok képes felállni és elküldeni Őt. A fürdőbe menekültem előle, hogy ne lássa a hezitálásomat. Tegnap este nem mondtam semmit, csak hagytam magam hagy sodorjon magával, hagy szálljak az érzelmekkel, akiket a szívem ez iránt a férfi iránt állandóan táplál, és nem engednek megállni. Az agyam és a szívem vívódása felemészt. Engedem hagy sodorjon, de ez úttal óvatos leszek, a tűztől is védem magam, még egyszer nem követem el ugyan azt a hibát, hogy vakon megbízom Harry Stylesban.
Ahogy magamra nézek, a tükörképemre, látom magamon Harry kezét, ahogy hozzám ér, ahogy végig simít az oldalamon, ahogy megszabadít a ruháimtól.
***
Nem hittem, hogy ma este itt fogok kikötni Harryvel, de nem tudom gondolkozni, akkor sem, amikor az ágyra fektet és megjelenik felettem, ahogy a lábaim közé férkőzik. Zöld szemei bele vesznek az enyémbe és percekig semmi mást nem csinál, csak néz, de mégsem zavaró. Hatalmas kezét gyengéden érinti az arcomat és többször végig simít fokozatosan melegedő bőrömön, amit az érintése vált ki. Ajkai centiről centire közelednek felém, míg el nem érnek és be nem fedi szétnyílt ajkaimat a sajátjával. Gyengéden csókol, mint még soha. Kezdem magam úgy érezni, mint aki a világ legtörékenyebb anyagából van összegyúrva és a legkisebb érintés, fuvallat, behatás is millió darabra törheti. Harry épp, oly félénken közelített meg engem. Szokatlan volt a viselkedése, de tudtam, hogy fél, félt, hogy egy hevesebb mozdulatnál ráeszmélek mit is teszünk és meghátrálok, hogy kiakadok és üvöltve elküldöm, hogy a közelembe se legyen. De ebben a pillanatban ez az opció már veszett ügy, egyébként sem tudnám elküldeni, hisz akkor is, ha mélységesen csalódtam benne és dühös vagyok, szeretem őt, így a szívem győzedelmeskedik az eszem felett szüntelen, míg bajba nem sodor újfent.
Érintése az oldalam mentén végképp eltörölt minden tiltakozásra képes gondolatot bennem és csak élveztem kényeztetését, amit a testemre gyakorolt. A blúzomat óvatosan vette le rólam, majd a szoba másik felébe hajította azt, míg én felemelkedtem, hogy áthúzhassam a fehér anyagot a fején, hogy feltáruljon előttem mintákkal díszített kidolgozott felsőteste, amit annyira imádtam, mint semmi mást a világon, ahogy Őt magát is. Csillogó szemekkel mosolygott le már, míg a szemében megjelenő fény forrását nem tudtam megállapítani. Lehet, hogy az örömöt látom, de az is lehet, hogy a könnyeket, amiket száműz, hogy ne születhessenek meg, hogy ne szennyezzék be tökéletes vonásait, hogy ne fedje fel előttem félelemmel teli érzéseit. Csak egy probléma van, hogy én tudni akarom őket, érezni, amit Ő érez és fordítva, hogy tudja mekkora fájdalmat okozott, hogy a szívem két részre szakadt és a nagy része továbbra is érte epekedik, akkor is, ha pontosan tudja, hogy ismét részekre fog hasadni.
Ez alkalommal is imádtam, ahogy végig csókolta magát a testemen, ahogy az ajkaimról levándoroltak kíváncsi ajkai a nyakam érzékeny területeire, ahol óvatosan megszívta a bőrt, majd nyelvét végig húzta a kipirosodott területen, hogy enyhítse a bőr égő érzését. Ahogy a kulcscsontomon halad végig, míg a hideg rázó érzés végig siklik a gerincem vonalán, hogy borzongást okozzon. A melleimnél elidőzik, míg szakértő kezeibe veszi és masszírozni kezdi azokat, majd a nyelvével köröket ír le a bimbó körül, így belőlem kicsalva az első nyöszörgést a sorozatos zihálás után. A szoknyámat egy egyszerű mozdulattal távolítja el a testemről, így csak a csipke fed tovább előle. Talán ez az első alkalom, hogy egyikünk ruhái sem cafatokban hevernek körülöttünk, hanem épségben, hogy nem vagyunk vadak és hevesek. Hirtelen állok fel és sétálok el előle, mire a pánik éles fénye azonnal villan a szemében, de hamar megnyugszik, mikor rájön, miért álltam fel. Fekvő helyzetben esélytelen lett volna, hogy letudom venni a szűk farmert róla, ezért muszáj voltam felállni, hogy segíthessek végre rajta, hogy a szorító érzés a lágyékán végre megszűnjön. Alig fél perc múlva ismét az ágyon fekszem, ahogy Ő felettem térdel és a lábaim közé igazítja magát. Lassan hatol belém, így gond nélkül tudok hozzá szokni méretéhez, míg mozgatni nem kezdi csípőjét előre és hátra, hogy az ismerős érzést köszönthessem az alhasamban. A lábaim automatikus módon tekerednek a dereka köré, hogy még inkább hozzám férhessen, hogy mélyebbre temetkezhessen bennem. A nyöszörgések felváltása ebben a pillanatban következik be, míg erőteljes nyögések formájában születnek újjá. Harry úgy szint férfias hangját hallatja, mikor hátába vájnak éles körmeim az extázis kiható okán.
Lökése sürgetőbbek, gyorsabbak és célzottabbak lettek, amikor mind a kettőnket vészesen közel sodort ahhoz a határhoz, ahonnan már nem jössz vissza, ahol minden felrobban és szétterjed a testedben, hogy egy kis időre megnyugvást találj, míg nem epekedsz újfent az érzésért, ami függővé tesz, jobban, mint bármely drog, amit kipróbálhatsz. A mellkasom ütemesen emelkedik és süllyed, ahogy minden érzés lecseng és lassan a homály mocsarába süllyed és elvész. Harry mellém fekszik és csak engem néz, míg le nem csukódnak szemei, míg álomba kényszeríti a kimerülés, a szerelem, amit bebizonyított nekem. Ez alkalommal biztos voltam benne, hogy nem szexeltünk Harryvel, hanem most először beszélhetünk szeretkezésről, mert az érzelmeink teljesen jelen voltak az aktus során, mert valóban szeretem.
***
- Baby? - Harry megjelenő alakja zavart meg a tegnapi szeretkezésünk visszajátszásában, ahogy feltűnt a tükörben mögöttem.
- Igen? - kérdeztem vissza, míg tükörképére vezettem a tekintetem, hogy így nézzek a szemébe.
- Miért állsz a fürdőben már vagy fél órája? - kérdez rá, míg tenyerét a vállamra helyezi és megszorítja azt.
- Fent voltál?
- Fent. - válaszolta egyszerűen és lesütötte szemeit.
- Igazából nem tudom megmagyarázni, csak a tükörben néztem magam, míg gondolkoztam. - mondtam ki a gondolataimat hangosan, míg megfordultam, ezzel Harry karjaiban kikötve.
- Megbántad? - kérdezte, de továbbra sem nézett rám, csak a lábát fixírozta.
- Micsodát?
- Hogy lefeküdtél velem. - nézett fel és komolyan azt hittem rosszul látok.
- Harry, hogy képzelhetsz ilyeneket? - kicsit talán túlságosan felemeltem a hangom, mert eltávolodott néhány centire.
- Nem lennék meglepve azok után, amiket veled tettem. Nem érdemlem meg, hogy megbocsáss, nem érdemlem meg, hogy velem legyél. Nem érdemellek meg téged. - hátrál a falig, majd végig csúszik annak mentén, így a földre ülve. Azonnal oda sétálok és letérdelek elé.
- Figyelj rám. - kérem, amikor nem hajlandó ránézni és addig nem folytatom, míg rám nem emeli smaragd tekintetét. - Tudod, tényleg nehéz ez nekem, hisz nem bízom meg benned és nekem az a legfontosabb, az az alapja ennek az egésznek, de bízom benne, hogy nem teszel többé ilyet. Bízok magamban, hogy felfogom dolgozni, amit tettél, hogy egyszer ár nem fog érdekelni és bízom kettőnkben, hogy helyre tudjuk hozni, hogy jók vagyunk együtt, hogy együtt kell lennünk, mert úgy többek vagyunk.
- Kérlek ne sírj. - karolt át, amikor a mondatom végén patakokban kezdtek folyni a könnyeim az elfojtott érzelmeim miatt. Éreztem, hogy az Ő könnyei is megszülettek, amik a szemeiben csillogtak, ahogy a vállamra hajtotta fejét.
- Harry tudod mekkora fájdalom nekem, hogy nem tudom megadni a bizalmat feléd, hogy a szívem sikít az agyammal, hogy hülye vagyok, mert szeretlek, de mégsem bízom meg benned? - lassan azt sem tudom, hogy mit beszélek.
- Teljességgel megérdemlem a bizalmatlanságot a részedről, hisz én okoztam magamnak ezt a zűrzavart. Az első adandó alkalommal el kellett volna mondanom ezt a hülyeséget, sőt bele sem kellett volna mennem, hisz te mindennél fontosabb vagy, még a bandánál is, így ha kitesznek nem fog érdekelni. - nyomja ajkait az enyémeknek, de ezúttal merő kétségbe esésből.
- Mi az, hogy kitesznek?
- Felbontottam a Taylorral való szerződést, nem csinálom többé, nem hazudok a világnak, de ezt tudod, hisz láttad az adást. - magyarázta el a dolgot.
- De ezért kifognak rúgni? - nem akarom, hogy miattam veszítse el az álmát.
- Lehet, de már nem érdekel, mert itt vagy nekem. - annyira furcsa Őt zokogni látni, így nem önmaga, csak egy halovány képmás, aki nyomába sem érhet.
- Nem rúghatnak ki.
- Ne ezzel foglalkozz kérlek, csak velem, csak velünk, hogy itt vagyunk ketten, hogy szeretjük egymást.
- De, ha együtt vagyunk, akkor abba a munkád is bele tartozik, az is te vagy.
- Tudom, de bele fáradtam. Sok ez nekem, de csak most jöttem rá. Azon gondolkozom, hogy kilépek. - alig fogtam fel, hogy mit mond, hisz ez képtelenség.
- Hogy mit akarsz csinálni? Megőrültél? Nem, nem engedem, hogy ezt tedd. - állok fel és a nappaliba megyek, mert nem bírok egy helyben lenni.
- Aria kérlek, ne légy dühös. - rohant utánam, míg legszívesebben csapkodtam volna.
- Ne legyek dühös, felfogod, hogy az előbb miket mondtál? Kilépni? Te teljesen hülye vagy? Ez az álmod, amit imádsz csinálni. Ne is tagadd hisz nem egyszer láttalak a színpadon és olyankor ragyogsz. Látszik, hogy mindennél jobban szereted. - járkálok fől-le.
- Nálad nem. - csak ennyit válaszolt.
- Miattam nem fogsz kilépni, ezt most leszögezném.
- Kicsim. - ült le a kanapéra, míg a haját többször is átfuttatta a haján.
- Mi az?
- Utálsz? - kérdése teljesen meglepett.
- Ugye ezt nem kérdezted komolyan?
- De teljesen komolyan kérdeztem, hisz megérdemelném. Azt sem tudom, hogy érdemeltem ki, hogy megbocsájtottál nekem.
- Kezdjük azzal, hogy nem bocsájtottam meg. - ahogy ezeket kimondtam, a szívem majd meg hasadt a szomorú tekintetét látva. - De nem utállak Harry, sosem tudnálak utálni, de viszont csalódtam benned és iszonyú dühös vagyok rád, az előbbi kilépek dolog miatt.
- Valaha lesz minden olyan, mint régen? - tette fel a költői kérdést.
- Erre nem tudok válaszolni, de én a lehetőséget megadom neked, hogy bizonyíts, hogy felépítsd a falat, amit leromboltál, hogy vissza szerezd a bizalmamat, mert jelen pillanatban nem tudom neked megadni.
- Iszonyatosan hálás vagyok, amiért legalább ennyit megadsz nekem. Más talán soha többé nem akarna látni, de te mégis adsz még egy esélyt, amikor egyértelmű, hogy nem érdemlem meg. - lép hozzám közelebb, de nem ölel át, csak megáll pár centire tőlem.
- Harry nagyon is megérdemled, mert tegnap este bebizonyítottad, hogy mennyire szeretsz engem.
- Még is mivel? - döbbenet költözött a tekintetébe.
- Ott voltál, amikor lefeküdtünk nem?
- De.
- Akkor azzal is tisztában vagy, hogy ez nem szex volt, hanem szeretkezés, most először. - ahogy kimondtam a szavakat, Harry ajkai úgy találtak rá az enyémre.
- Annyira szeretlek Aria Simons.
.jpg)
