2016. július 25., hétfő

2/15. - Kavaró tényezők.

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet, elég nagy kihagyás után, de innentől kezdve megpróbálok valami rendszert teremteni megint az érkezésben. Félni nem kell, mert a befejezés biztos, csak lehet kicsit többet kell rá várni.
Jó olvasást hozzá, nem húznám tovább az időt a felesleges fecsegésemmel.

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Aria


- Nem láttad a kulcsaimat? - rohangáltam félőrült módjára a nappaliban, bizonyára külső szemlélő szemszögéből annak tűnhettem. Komolyan nem tudom, hogy mi van velem mostanában, minden alkalommal elhagyok valamit. Ha épp nem a kocsikulcsomat kerestem, akkor a mobilom nem volt a megszokott helyén, de volt már olyan, hogy a táskámat nem találtam meg. Szerencsére Harry helyettem is figyelt és szinte azonnal tudta, hogy mit hol kell keresni-e.
- Lakás vagy kocsikulcs? 
- Kocsi. - nyögtem fel, hogy komolyan ennyire feledékeny lettem.
- Tessék. - alig néhány perc múlva tért vissza az ujjain forgatva a kulcscsomót a konyha irányában.
- Hol volt?
- A konyhapulton. - nevetett fel, én meg tiszta hülyének éreztem magam.
- Ne röhögj.
- Miért? Valld be, hogy kicsit vicces. - hajolt hozzám közelebb, de nekem eszem ágában sem volt megcsókolni.
- Csak szeretnéd. - sarkon fordultam és az ajtó irányába sasszéztam. Hallottam, hogy minden egyes lépésemet árgus szemekkel figyeli.
- Ez fájt.
- Legközelebb nem röhögsz ki. - kacsintok rá, mielőtt becsukom magam mögött a vaskos bejáratot.


* * *


A napfele eltelt, amikor a céges telefon megszólalt. Újabb munka, ami nekem csak jót jelentett.
- Igen tessék, Aria Simons.
- Szia. Érdeklődnék, hogy eltudnál-e vállalni egy fotózást ma délután? - ismerős volt a hangja, de nem tudtam volna megmondani, hogy ki lehet az.
- Egy pillanat megnézem. - kaptam elő a naptáramat, amiben ma délután a hat óra pont ki volt húzva egy lemondás miatt. - Pont lemondta valaki a hat órás időpontot. Az megfelelő lenne?
- Tökéletes.
- Remek, kérhetnék egy nevet.
- Car és még egyszer köszönöm, csak egy egyszerű portrét szeretnék egyébként.
- Rendben, akkor délután.
- Persze.
Miután letette beírtam az új foglalást és vissza is tértem a laptop elé, hogy az előző ügyfél képeit retusálgassam kissé meg a kívánságának megfelelően. A modellen szeplők sorakoztak és a pasasnak, aki a képeket kérte nem tetszett ez a szépséghiba, én személy szerint nem értettem vele egyet, de ezt kérte, így ezt kellett tennem.

Gondolkoztatott a lány, hogy honnan volt nekem olyan ismerős. Percek elteltével sem jöttem rá, így nem foglalkoztam többet a dologgal. Meghallottam a csengőt az ajtó felett, így azonnal felemeltem a tekintetemet.
- Te mit keresel itt? - automatikusan csúszott ki a számon.
- Neked is szia. - köszönt önelégült mosollyal, én meg az öklendezés határára kerültem.
- Ne szórakozz. - csattantam fel.
- Aria, miért vagy velem ennyire lekezelő? - úgy tett, mint aki komplett hülye.
- Még kérdezned kell Frederic? - most komolyan, miért van itt egyáltalán?
- Hagyjuk a múltat, egyáltalán nem azért vagyok itt. Kéne a segítséged.
- Miféle segítség és honnan veszed, hogy valóban is segítenék neked? - még, hogy én segítsek neki.
- Gondoltam egy ekkora szakmai lehetőséget nem hagynál ki.
- Miről van szó? 
- Egy nagyszabású munkáról Milánóban. - majdnem megfulladtam, amikor kiejtette a Milánó szót.
- Felejtsd el.
- Még végig sem mondtam. - akadékoskodott.
- Akkor sem érdekelt, én többé nem dolgozom neked, lehet az akármekkora lehetőség is nekem, akkor sem. - szögeztem le egyszer s, mindenkorra.
- Te tudod. - szokásos kaján vigyorával a képén hagyta el a helységet.
Azonnal elkapott az ideg és nem tudtam mit tegyek. Fel akartam hívni Harryt, de tudtam, hogy megint nagy balhé lenne belőle, ha felhoznám Fredericet. Viszont titkolni sem fogom tudni előtte, mert megint csak át fog látni rajtam, ahogy tegnap előtt is. Mintha megérezte volna már csörögni is kezdett a mobilom és ő keresett.
- Szia.
- Szia baby, mit csinálsz este? - ennél a kérdésnél bántam meg, hogy kiadtam azt a hatórási időpontot.
- Sajnos dolgozom, hatra még jönnek hozzám. 
- Ó. - csalódottan sóhajtott fel. - Pedig gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni.
- Aranyos vagy édes, de rakjuk át holnapra.
- Rendben, este érted megyek akkor, mikor fogsz végezni?
- Hét fele nagyon szeretnék.
- Akkor hétkor ott vagyok.
- Köszönöm.
- Ne köszönt, szeretlek. - annyira szerettem, amikor szerelmet vallott.
- Én is szeretlek.


Háromnegyed hat lehetett, amikor besétált az a személy az ajtón, akire a mai nap folyamán a legkevésbé számítottam. Ő volt az felismertem a magazinokból és a tv műsorokból. Carmen Fox, Harry egykori menyasszonya. Azonnal pánikba estem, hogy most fog a hajamnak esni. de ennek pont az ellenkezője történt.
- Szia. Car vagyok, én hívtalak korábban. - mosolygott rám és a kezét nyújtotta felém, amit viszonoztam is.
- Szia. Aria.
- Örülök, hogy végre eljutottam hozzád, sokan dicsérték  munkádat.
- Ezt örömmel hallom. Mire gondoltál pontosan?
- Csak egy egyszerű közeli portrét szeretnék, talán vizes hatású hajjal és füstös sminkkel. - tetszett az ötlete.
- Remek, akkor meg is mutatom a sminkszobát.
- Köszönöm.
Bevezettem Barbie-hoz, aki a fodrászom és a sminkesem is volt egy személyben. Alig negyed óra elteltével már készítettem is róla a képeket. Gyorsan ment a munka, mert tényleg profi volt a csaj, mindent elsőre megcsinált, amit mondtam neki.
- Ez, hogy tetszik? - mutattam meg neki az általam legjobbnak vélt fényképet.
- Tökéletes, pont erre gondoltam. - mosolygott rám. - Tudod, csak egy valamit nem értek.
- Mi lenne az?
- Hogyan tudsz tükörbe nézni?
- Hogy mondtad? - fordultam felé teljes döbbenettel.
- Jól hallottad. Milyen érzés valaki vőlegényével ágyba bújni?
- Nem hiszem, hogy magyarázattal tartozom neked a magánéletemmel kapcsolatban. - álltam fel a székből és a kinyomtatott képet kitéptem a nyomtatóból és a kezébe nyomtam. - Tessék a képed.
- Kösz. Remélem még tükörbe tudsz majd nézni.
- Na ide figyelj, te kis öntelt liba. Nem én vettem el tőled Harryt, ezt itt és most tisztázzuk. Ő mindig is engem szeretett és te csak egy pótlék voltál neki, arról nem én tehetek, hogy időközben rájött, hogy kivel akar inkább lenni. A fizetéssel ne fáradj.
- Hallotok még rólam, ez itt nincs befejezve.
- Mi a szart keresel itt? - hallottam meg az ajtóból Harry rekedt hangját.
- Csak elbeszélgettem a mostani barátnőddel.
- A menyasszonyommal beszélgettél, de azt még most sem értem, hogy minek vagy itt. - azonnal mellém állt és megragadta a kezemet.
- Majd megtudod.