Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!
Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry
Kezdtem úgy érezni, hogy a világ szövetkezik ellenünk. Egyre többet jelentünk meg a napokban a magazinokban, mint eddig bárkivel azelőtt. Nagyon úgy tűnik, hogy az eljegyzésünk óriási port kavart ezekben a körökben. Szenzációnak számított az én világomban ez az aprócska, hétköznapi dolog, akkor is, ha számomra nem volt jelentéktelen. Napokig gondolkoztam azon, hogy mikor és hol fogom megtenni, de a hogyan kérdés mégis sokkal többször fogalmazódott meg bennem. Emlékszem, hogy végig remegett a kezem az oda úton és azon imádkoztam, hogy ez Ariának ne tűnjön fel és ne buktassam le magam az idegességemmel idő előtt. De talán a visszautasítástól féltem a legjobban, abban a néhány másodpercben, míg a válaszadást vártam, a nem szó volt a legnagyobb ellenségen, egy kísértet, ami a szemem előtt lebegett, jelezve a dolgok rossz oldalát is, hogy lehet ez az egész hamarabb ér véget, mint azt én gondoltam. Végül szerencsére a másik, a szívemnek annyira kedves szó hagyta el ajkait, amitől a lelkem megtelt szeretettel és akkor, ott tudtam, tudtam, hogy ő rá vártam, hogy ő az igazi. Kellett vele beszélnem erről. Gyorsan írtam neki egy SMS-t. Szinte azonnal csörgetett is.
- Szia. - köszöntem bele a telefonba.
- Szia. Baj van? - a hangja egy merő pánikban fürdött.
- Csak az új cikk. - sóhajtottam fel.
- Semmi baj, ezt már megbeszéltük.
- Tudom, de engem akkor is nagyon zavar. - nem akartam, hogy megharagudjon.
- Nincsen semmi gond Harry, nem veszem magamra hidd el.
- Oké, reméltem is. Később beszélünk. Most mennem kell.
- Rendben. Szeretlek.
- Én is téged baby.
Folyton a telefon beszélgetésünk jár a fejemben, azt mondta semmi probléma, de a hangja nem ezt tükrözte. Biztosan volt valami baja, amit nem akart velem megosztani, de kifogom deríteni, hogy mi nyomasztja.
- Harry. - került be a látóterembe egy kéz, ami az arcom előtt kezdett hadonászni. Leállítottam a zenét és kivettem a fülemből a fülhallgatót, hogy teljesen rá tudjak koncentrálni.
- Igen? - néztem fel Louisra, míg a fotelbe süppedtem.
- Lassan indulnunk kell a reptérre. - világosított fel egy olyan dologban, amit akkor is tudtam volna, ha nem játssza a kioktatót és a rendmániást.
- Tisztában vagyok vele Lou, hogy mikor indul a gépünk. - fintorodtam el annak gondolatától, hogy órákat kell egy kicsi gép belsejébe zárva töltenem a levegőben, több ezer méter magason.
- Oké, én csak szóltam, mert nagyon el vagy merülve. - mutatott a telefonomra, aminek képernyőjén az egyik weboldal volt látható, ahol alig fél órája újra rólam és a kapcsolatomról hazudtak némi semmiséget.
- Egyre rosszabb, komolyan. Ebben például arról van szó, hogy Aria nyilván terhes és ezért akarom ilyen rövid időn belül feleségül venni. Az isten szerelmére, hisz már majdnem egy éve vagyunk együtt és csak most kértem meg a kezét, nem fogok holnap a templomba rohanni basszus. - hajtom le a fejem a lábaim közé, hogy megakadályozzam az idegrohamot.
- Tudom miről beszélsz, én is átéltem. - nézett rám és tudtam, hogy El-re gondol, akivel pár hónapja mentek szét, pontosan az ilyen dolgok miatt. Emlékszem, hogy mennyire dühös volt akkor El-re. A lány be sokkalt és azt mondta Louis-nak, hogy nem tudja folytatni. Természetesen ő is tisztában van vele, hogy hülyeséget csinált és azóta már megbeszélték a dolgaikat, de egyenlőre nem békültek ki.
- Tudom Louis.
- Inkább menjünk, együnk még valamit az indulás előtt. - eléggé hülyén nézhettem rá, mert visszakérdezett. - Most mi van?
- Mintha, csak Niall-et hallottam volna. - nevettem fel hangosan, mire ő is bele kezdett.
- Most, hogy így mondod, tényleg olyan voltam.
- Nem kicsit.
Már a repülőn ültünk, amikor a mellkasom kezdett összeszorulni. Nem tudtam elképzelni, hogy mi bajom lehet, hisz nem féltem a repüléstől és különösebben nem is izgultam. Olyan érzésem volt, mint az X-Factor elején, amikor folyamatos pánikrohamokkal küzdöttem. De mire komolyabban bele gondolhattam volna, Niall állt előttem egy zacskó chipset szorongatva a kezei között.
- Nem kérsz? - nyújtotta felém a tasakot, de nemlegesen megráztam a fejemet.
- Nem köszönöm, reggeliztem mielőtt felszálltunk.
- Én is, de ez csak nasi. - vonta meg a vállát, majd lehuppant mellém az üres ülésre.
- Nem félsz, hogy elfogsz hízni, attól a mennyiségű hülyeségtől, amit a szádba tömsz? - néha elcsodálkozom, hogy lehet ilyen sovány, mikor állandóan, megállás nélkül eszik.
- Nem én, már rég kövér lennék, ha olyan lenne az alkatom, de szerencsére nem. Fejlődésben lévő szervezet vagyok. - mondja két ropogtatás között.
- Maximum visszafelé.
- Jaj, de viccesnek érzi ma magát valaki. - gúnyolódik velem.
- Nem vagyok vicces kedvemben, Niall. - nézek ki az ablakon, akkor is, ha a felhőkön kívül semmit nem látok.
- Mi a baj? - rögtön átment gyanakvóba.
- Láttad te is. - fordulok felé, mire csak bólint.
- Igen.
- Mikor beszéltél utoljára Zorával?
- Felszállás előtt, miért? - örültem neki, hogy legalább vele egy cipőben jártam most. Meg tudta érteni a helyzetemet.
- Nem mondott semmit Ariáról? - reméltem, hogy nem haragszik rám túlzottan.
- Nem igazán.
- Nem ideges a cikkek miatt? - kezdtem átmenni vallatóba.
- Nem, épp ellenkezőleg. Zora azt mondta, hogy ő aggódik érted.
- Értem, miért? - nem értettem mostanra semmit ebből az egészből.
- Hogy nem borulsz-e ki túlságosan ezen.
- Én is pont ezt gondoltam.
***
Aria
Kezdtem kiakadni a hazug cikkektől. Frederic nem viccelt azzal, hogy nélkülem is mindent megfog tenni Harry tönkretételéhez. Csak egy dolgot nem értettem. Hogy miért jó cikkeket publikált rólunk? Semmi mocskolódás, csak hogy mennyire szeretjük egymást. Bizonyára nem értett a bosszúálláshoz. Épp a kávézóban dolgozom és a négyes asztal rendelését vittem ki, amikor a telefonom megcsörrent a zsebemben. Frederic, csodás.
- Igen?
- Hol vagy most? - mióta beszélgetünk mi ennyire közvetlenül?
- Dolgozom.
- Találkoznunk kell, oda megyek érted. - elképesztő, hogy mit képzel magáról.
- Nem tudok most elmenni, csak most kezdtem. - ellenkeztem vele, nem csak a munka miatt, de azért is, mert semmi humorom nincsen ezzel az álszent fasszal találkozni.
- Akkor telefonálni ráérsz, mert fontos lenne.
- Rá, de gyorsan mond. - szögeztem le neki, hogy azért egész nap nem érek rá vele cseverészni.
- Gondolom láttad az új cikket? - na, helyben vagyunk.
- Igen.
- Akkor tudatom veled, hogy a következőnél a te neved is szerepelni fog, hacsak. - azonnal félbe szakítottam.
- Ne is folytasd, nem megyek bele a gyermeteg játékodba. Ha meg Harryvel van bajod, ne rajtam töltsd ki.
- Ez még csak a kezdet cicám. - utáltam, ha becézget, kirázott tőle a hideg.
- Most komolyan, mit ártott ő neked?
- Tényleg tudni akarod? - miért kérdez vissza?
- Igen.
- Oké, de te akartad, ha nem tetszik a kapott információ ne engem hibáztass. A te drágalátos kis pasid nem mindig volt olyan szent, mint most édes. Tudod nekem is volt anno egy menyasszonyom. Mindaddig, míg Harry fel nem bukkant és meg nem dugta több alkalommal. Elhagyott érte, majd jött a csavar, mikor megunta és kidobta életem szerelmét. Ő meg gond nélkül futott vissza hozzám, de ott akkor megfogadtam, hogy mind a kettőjüket tönkre teszem. - meg sem tudtam hirtelen szólalni.
- És, hogy jövők én a képbe?
- Tudod szokták mondani, hogy szemet-szemért.
