12. fejezet - Harry Styles és az új szerelem?!

Sziasztok Madárkák!

 

Meghoztam a 12. fejezetet, remélem tetszik. Jó olvasást hozzá! Lassan beindulnak az események és elérünk a blog lényegéig. Várjátok?

 

Pipáljatok, írjatok véleményt és iratkozzatok fel! :)

 

Esther xx

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

 

Harry Styles és az új szerelem?!

 

A minap kaptuk lencse végre a One Direction szexi énekesét egy étteremben, ahol egy titokzatos új lánnyal jelent meg. Egyenlőre a lány kiléte és a kapcsolatuk mivoltját is homály fedi. Lehet Mr. Styles újra szerelmes? Vagy csak egy baráti találkozó volt az egész? Biztosat nem tudunk még mondani, de egy biztos a titokzatos lány gyönyörű és drukkolunk Harrynek, hogy boldog legyen vele. Amint megtudunk még többet kettejük kapcsolatáról ti lesztek az elsők, akik értesülnek róla.

 

Bassza meg! Kicseszettül bassza meg az a kurva élet!

 

- Harry mi van veled? - látom, hogy mozog Zayn szája, de a szavai nem jutnak el hozzám.

- Mi van a kezedben? - kapja ki a kezemből a magazint Liam és olvasni kezdi a cikket.

- Mi az? - lép Liam mellé Niall és ő is a cikkre koncentrálja a figyelmét.

 

Felőlem, akár azt is megbeszélhetnék, ebben a pillanatban, hogy a banda feloszlik, mert úgy sem jutna el semmi a tudatomig. Lekapcsoltam. Teljes sokkban vagyok. Az a rohadt cikk mindent elfog rontani, ismételten. Aria is kifog sétálni az életemből, mint eddig mindenki és megint egyedül leszek és szétcsúszok. Csak a szokásos. Kezdik megint a szarságaikat. Nem elég, hogy az úgynevezett rajongóim célpontja lett, még az újságokban is arról kell, majd olvasnia, hogy van köztünk valami. Valahogy az újságírók mindig jobban tudják mi van velem, mint saját magam. Érdekes. Szerintem a hajam már a kezeim között van, mert annyiszor futtattam át rajta, hogy kitéphettem volna az egészet. Louis alakja jelenik meg előttem és nagyon úgy fest, hogy mondani szeretne nekem valamit.

 

- Harry. - hallom meg Louis hangját, percek óta most először.

- A kibaszott életbe. - állok fel az ágyról, amin eddig ültem és járkálással próbálom levezetni a feszültséget. Leszögezném, hogy csak próbálom.

- Nyugodj le haver. - lép mellém Louis és a kezemet megragadva akar kényszeríteni, hogy megálljak.

- Mi az, hogy nyugodjak le? Louis te nem olvastad azt a szart? - háborodok fel és kiszakítom magam a fogásából, hogy folytassam az előbbi cselekedetemet. Komolyan, ha most egy helyben kell maradnom, akkor valakit megütök.

- Harry le ne harapd már a fejemet. - Louis, ha nem hagyod abba a szem forgatást, azt a pofont te fogod kapni.

- Még is mit csináljak? Szerinted, ha meglátja, mit fog szólni? - kikelve magamból kiabálom az arcába.

- Te sem tudhatod, hogy miként fog reagálni erre. - mutat az újságra a kezében.

- Dehogy nem. Kifog akadni és elhagy, ennyi. - ülök le megint az ágyra és ha lehet vagy ezredszerre túrok bele a hajamba.

- Harry, basszus hagyd már ezt abba. - kiállt fel Louis és eléggé dühös tekintettel mered rám.

- Kicseszettül ne mond meg, hogy mit tegyek. - állok fel és konkrétan a telefonomat a falnak dobom, mire az apró darabokra hullik. Csodás.

- Most komolyan állj le. Mégis mitől félsz ennyire? - kérdez rá.

- Louis néha tényleg, úgy csinálsz, mintha segg hülye lennél. - közlöm vele a tényt, hogy egy orbitális hülye.

- Köszi tényleg. Nézd felfogom, hogy miért borultál ki, de lépj már túl rajta, az már több mint egy éve volt. - kiabál nekem.

- Könnyen beszélsz baszd meg. Te és El már a középiskola óta együtt vagytok. Nekem meg egy normális kapcsolatom sem volt eddig. Leszámítva őt, de azt tudjuk, hogy alakult. - hajtom le a fejem az emlék hatására. Rohadtul nem akarok rá gondolni, soha többet.

- Igen, Harry emlékszem, de nem hasonlíthatsz mindenkit hozzá, igen ő egy nagy ribanc volt, már bocs, de Aria minden bizonnyal más. Látom mit tesz veled és az is biztos, hogy nem véletlenül borultál ki ennyire azon a cikken. Úgy, hogy ne játszd itt nekem a sértődöttet és inkább beszélj vele. Jobb, ha te mondod el neki, mintha az újságból értesülne róla először. - Louisnak igaza van, mint mindig.

- Igazad van, ne haragudj, hogy kiabáltam veled. - lépek oda Louishoz és megölelem őt.

- Nem haragszom, haver. Szereted őt? - a kérdése hatására a szemöldököm felszaladt.

- Tessék?

- Szerelmes vagy Ariába? - teszi fel egyszerűen a kérdését.

- Nem vagyok szerelmes Lou.. vagyis nem tudom.. talán..oké, igen..lehet. - nézek ide-oda, nem tudom a választ baszki.

- Tudom, hogy kedveled Harry, ne tagadd le, előttem ne. - igaza van, ha akarnám se tudnám előtte letagadni.

- Oké, inkább hagyjuk ezt, még van egy meccsem, amit le kell játszanom. - eléggé ideges is vagyok miatta.

- Oké, sok sikert. - küld felém egy bíztató mosolyt, majd elhagyja a szobámat.

 

Közben észre sem vettem, hogy a többiek felszívódtak. Nem csodálkozom rajta, hiszen ismernek, ha mérges vagyok robbanok és mindent elsöprök magam körül, ahogy most is. Ezúttal a telefonom bánta. Kell vennem egy újat. Szitkozódva szedtem össze a darabokat, amik egykor a telefonom darabjai voltak. Meg nem mondanám. Nem gondoltam, hogy ekkorát tudok dobni. Nem akartam a szaros cikkre vagy bármi másra gondolni, de csak Louis szavai jártak a fejemben és az, hogy felhozta életem legrosszabb időszakát és Őt, akit hosszú idő volt magamban eltemetni. Nem akarok rá gondolni most sem, de nem tudok mit tenni. Megint előttem van a kép, ahogy közli velem, hogy vége, hogy csak a nagyobb hír verésért volt velem és hogy voltaképpen sosem érzett irántam semmit. Én meg hülye módon megbíztam benne és bele is szerettem. A semmiért. Akkor ott megfogadtam, hogy nem szeretek többet bele senkibe és hírességgel sem fogok, komolyabb kapcsolatba kerülni. Aztán jött az alkohol és a nők, akik csak egy éjszakára voltak nálam hivatalosak, aztán egyszerűen csak felszívódtak és sosem kerültek többet elő. Tettem róla. Egyáltalán nem vagyok büszke magamra és arra, amivé miatta váltam. Taylor. Csak, ha a nevére gondolok dühös leszek. Gyűlölöm őt és azt, akit teremtett. Engem, Harry Stylest.

 

Miután kijöttem az elektronikai üzletből a kezemben egy vadonatúj Iphonenal, gyorsan éltre is kelletettem azt és sokáig, csak bámultam a kijelzőét. Tudom, hogy fel kell őt hívom, de nem igazán tudom, hogy mit is mondjak neki. Csak reménykedem benne, hogy nem olvasta még az újságot. Én szeretném neki elsőnek elmondani, de nem tudom, hogy mit csináljak. Végül a fülemhez emelem a készüléket, ami kicsöng.

 

- Szia Harry. - hallom meg a hangját a vonal túlsó végén. Jó kedve van, ez egy jó jel.

- Szia baby. Mit csinálsz most? - kérdésem eléggé vontatottan hagyta el a számat.

- Nem sok mindent, Zorával kávézunk. - közli velem az információt. Remélem még nem olvastad.

- Igen és hol?

- A lakással szembeni kávézóban, a Brownban. - oké, oda kell mennem és beszélni vele.

- Oké, nem baj, ha csatlakozom? - kérdezek rá reménykedve.

- Nem, dehogy is, gyere nyugodtan. - válasza melegséggel tölti meg a szívemet.

- Oké, akkor nemsokára ott vagyok.

- Rendben. Szia Harry. - köszön el tőlem édes hangján.

- Szia Aria. - köszönök én is, majd bontom a vonalat.

 

Nem vagyok túl közel a lakásához és a kávézóhoz, így sietve fogok egy taxit és imádkozom, hogy ne olvassa el a magazint. Eléggé kínos lenne úgy odaérnem, hogy aztán leüvölti a fejemet. Bár az sem garantálható, hogy ha én elmondom neki, akkor nem fog kiborulni. Negyed óra taxizás után, már a kis kávézó bejáratánál állok és nagy levegőt véve lépek be az ajtaján.

 

Aria

 

- Na mit akart? - kérdezi meg Zora, ahogy lerakom a telefont.

- Ide jön. - hajtom le a fejem az asztalra.

- És?

- És? Mi van, ha már látta a cikket? - kérdezem rá aggódva.

- Mi lenne? Mérges volt vagy mi? - kérdez vissza. Nem sokat segítesz.

- Nem, sőt jókedve volt. - gondolok vissza a telefon beszélgetésünkre.

- Akkor meg min parázol?

- Szerinted min? Már tegnap is teljesen kiakadt a rajongók miatt, most meg ez a hülye cikk. Egyébként is, honnan szednek ennyi baromságot? - költői kérdés volt, ne válaszolj.

- Ezeknek nem kell valóság alap, bármiről írnak, amit népszerűnek tartanak. - közli velem Zora.

- Ez az én szerencsém, ennél népszerűbb emberrel nem futhatnék már össze. Titokzatos lány. Eléggé furcsa címet aggattak rám azért. - hihetetlen komolyan, röhejes ez az egész.

- Jól van felejtsd el, majd meglátod mit akar, ha ide ér. - áll fel a székéből.

- Most meg hova mész? - kérdezek rá, nem hagyhat itt egyedül, Vele.

- Niallel találkozom. - néz rám kiskutya szemekkel.

- Oké, ne is lássalak. - mosolygok rá, majd intek neki az ajtó felé.

- Szia és sok szerencsét. - kacsint rám, majd az ajtó felé veszi lépteit.

 

Zora távozása óta, csak arra tudok gondolni, hogy el kell neki mondanom ezt a cikkes szarságot. Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek bele. Nem akarom, hogy kiakadjon miatta, de sajnos ha a tegnapi eseményeket nézzük, akkor ez egy nagyon is előforduló dolognak számítana a részéről. Igazság szerint teljes mértékben meg is értem őt. Nagyon nehéz lehet így élni. Én csak pár hete vagyok benne, még ha csak közvetetten is, de már kikészítettek a rajongói meg ez a hazug cikk. Amikor, csak a címlapot láttam egy pillanatra megállt a szívem. Azt hittem, hogy rajtam kívül mással is találkozgat vagy esetleg van barátnője és engem meg, csak hülyére vesz. Nem lepődtem volna meg, hiszen előfordult már. De, amikor fellapoztam és megláttam magam mellette, amint az úton sétálunk át, egy nagy kő leesett a szívemről, de aztán meg egy újabb épült a helyére, amikor tudatosult bennem, hogy ez mit válthat ki belőle. Nagyon reménykedem, hogy a feltevésem hamisnak bizonyul.. nagyon.

 

Gondolkodásomat az ajtó felett lévő kis csengő hangja zavarta meg, mire rögtön a hang irányába kaptam a fejemet és megláttam őt, amint egy hatalmas mosollyal az arcán közeledik felém. Ezt egy jó jelnek vettem.

 

- Szia. - köszön, majd leül velem szembe a másik székre.

- Szia. - vetek felé egy félénk mosolyt.

- Zora? - kérdez rá, ami egy kicsit meg is lepett.

- Niallel találkozik.

- Rögtön gondoltam, elég sokat vannak együtt. - gondolkozik el.

- Aha, tényleg.

- Mi? - kérdez vissza, kikerekedett szemekkel. Lehet, hogy elszóltam magam?

- Semmi, semmi. - bólogattam a fejemmel.

- Oké, figyelj valamiről beszélni akartam veled. - kissé feszengve ül a székében.

- Ó, én is veled. - nem tudom, hogy mit akarhat, de az enyém nem várhat.

- Oké, akkor kezd te. - néz rám és látom az aggódást a tekintetében.

- Oké, izé..olvastam egy magazint és csak.. - kezdtem bele, de félbe szakított.

- Baby, kérlek ne törődj azzal, ugye nem vagy rám mérges? - kérdez rá türelmetlenül.

- Várjál te már láttad? - kérdezek vissza.

- Igen, de akkor ezek szerint te is. - állapítja meg a tényt.

- Aha és nem vagy dühös miatta?

- Az voltam, amikor láttam, de nem rád, hanem azokra a szemetekre, akik megírták. Ugye nem utálsz? - tényleg aggódik. De édes vagy.

- Miért utálnálak, hiszen nem a te hibád, hogy követnek minden hova. - tényleg nem haragudtam rá.

- Akkor jó, nagyon féltem, hogy meggondolod magad..ő.. kettőnkkel kapcsolatban. - szavai félelemmel vannak teli.

- Dehogy is, Harry. Szeretném, ha az életem része lennél. - magamat is megleptem ezzel a válasszal, nem is akár hogyan.

- Ennek örülök. Tudod nem akarok rád erőltetni semmit sem. Szeretném, ha maguktól alakulnának a dolgok, bármi is lesz belőle. - őszinte szavai melegséggel töltötték meg a szívemet.

- Én is így gondolom. - válaszolok, mire hírtelen felém hajol és megcsókol. Tettével életre hívva a pillangókat a hasamban.

- Örülök neki. - alig mondja ki a szavakat, a telefonja csörögni kezd.

 

Csak hallgatom, ahogy valakivel vitatkozik, hogy most nem tud menni, majd puffogva lerakja a készüléket.

- Ne haragudj rám, de most mennem kell, Paul megint össze hívott minket. - tisztán látszik, hogy semmi kedve az egészhez.

- Semmi baj, egyébként mi lett a fekete telefonoddal? - feltűnt, hogy egy másik van nála.

- Tönkre ment. - feleli egyszerűen.

- Hogyan?

- Találkozott a szobám falával és hát ő veszített. - kuncogásra késztettek a szavai.

- Miért is kellett találkozni annak a szerencsétlen telefonnak a fallal? - érdekelt, nagyon is.

- Sajnos a kezemben volt, amikor a cikket olvastam és hát rosszkor volt rossz helyen. - hajtotta le a fejét a mondata végén.

- Harry. - kiáltottam fel.

- Oké, ne kezd el. Tudom, hogy hülyeség volt, csak ideges voltam. - néz rám bocsánat kérő szemekkel.

- Nem az én pénzem bánta. - mosolyogtam rá.

- Ez igaz. - hajolt még egyszer felém és egy utolsó csókot nyomot ajkaimra, mielőtt távozott volna.

 

Este még órákig forgolódtam és Harryn és a cikken kattogtam. Mostanában sűrűn csinálom ezt, sokkal többször, mint ami egészséges lenne. Örültem, hogy Harry nem borul ki, bár a telefonja eltörése nem hiszem, hogy ezt bizonyítja. Egy biztos, hogy örülök, hogy nem voltam szemtanúja a kiborulásának. Sajnos egyre inkább érzem, hogy számomra itt a vég. Három dolgot biztosra tudok. Hogy Harry Styles az életembe lépett. Hogy nem úgy néz, ki mintha kiakarna lépni belőle és végül, hogy bele szerettem és eléggé úgy tűnik, hogy visszavonhatatlanul sikerült ezt kiviteleznem.

 

 

Másnap reggel az egyetem udvarán állok, amikor Zora rohan felém és azt kiabálja - legalábbis próbálja - hogy mennyek be, mert egy csapat lány közeledik felénk. Nem igazán értettem, hogy miről beszél, de amikor megláttam azt a hatalmas tömeget megvilágosodtam. Amikor kiabálni kezdtek tudtam is, hogy kik ők.

 

- Te vagy az a csaj a cikkből? - jött oda az egyik hozzám.

- Nem tudom miről beszélsz. - muszáj meggyőznöm, hogy nem én vagyok.

- Dehogy nem tudod, te vagy az az Aria, aki Harryvel kavar. - kissé dühösen cseng a hangja.

- Nem tudom mit akartok, de hagyjatok békén. - fordulok meg, hogy ott hagyjam őket, amikor a szőke csaj a hajamnál fogva ránt vissza.

- Hagyd őt békén. - közli velem, majd egy pofonnal ajándékoz meg, amikor a mondandóját befejezte.

Az arcomhoz kapva állok ott teljes döbbenetben és lassan jut el a tudatomig, hogy egy nagy Range Rover állt egész idő alatt az utca túl oldalán. Arra azonban végképp nem számítottam, hogy ki tartózkodik benne. Amikor elindult felém az ütő is megállt bennem. De, csak akkor haltam meg igazán, amikor dühös zöld szemeibe néztem.

 

- Gyere velem, most azonnal.

Novella 3 - Zöld Zóna +18

Amikor a barátnőim kitalálták, hogy a huszonegyedik születésnapomat ünnepeljük meg egy mini golf klubban, nem igazán értettem a helyzet miértjét. Elmondható, hogy kissé szkeptikusan fogadtam a dolgot. De mivel ők szervezték meg ezt a bulit nekem, így nem ellenkeztem az ötlet nem tetszése miatt. Éppen az autóban ülünk és a klub felé tartunk, miközben barátnőim arról társalognak, hogy a klub vezető golf oktatója olyan, mint egy görög isten. Nem kell mondanom, hogy nem hiszek az istenekben.

 

- Komolyan, azt hallottam, hogy nagyon jó az ágyban és előszeretettel választ a klub vendégei közül. - Bree nem igazán veti véka alá a vágya tárgyát.

- Bree ugye nem gondolod, hogy egy éjszakás kalandba akarsz keveredni egy mítosszal. - vetem oda neki gúnyolódva, amire a válaszom, csak egy szimpla szem forgatás.

- Majd te is rájössz, hogy kurvára megéri, ha meglátod Őt. - néz a szemembe és komoly elhatározással ejti ki szavait.

- Oké, elismerem, ha látom, amit annyira állítotok. - nem igazán hiszek ebben a dologban.

- Most komolyan Eliza, neked miért kell mindig megkérdőjelezni mindent? - háborodik fel Marie és még azt képzeli, hogy teljes joggal teszi ezt. Eddig akárhányszor azt állították, hogy mennyire jó pasi valaki, valami gikszer mindig volt a dologba, így szerintem teljesen jogos, hogy kételkedem a szavaik igazság tartalmában.

- Szerintem meg elfelejtitek, hogy nagyon ritkán igazolódik be az állításotok. - szögezem le a tényt, miszerint igenis igazam van.

- Oké, szerintem meg fogd be. - nyújtja rám a nyelvét Sofia.

- Viccesek vagytok. - mosolygok rájuk, mire mind a négyünkből feltör egy le állíthatatlan nevető görcs.

 

Ez a klub minden bizonnyal a világ végén helyezkedik el, mert már vagy három órája autókázunk ezen a szaros autópályán és még közel sem vagyunk a lányok szerint. Komolyan inkább mentem volna LasVegasba, hogy aztán olyat csináljak, amire másnap nem akarok majd emlékezni és jó esetben nem is emlékeznék rá. Olyankor lépne életbe az a mondás, hogy ami Vegasban történik az Vegasban is marad. Egyre csábítóbb ez az ötlet. Még két óra vezetés és hála istennek megérkeztünk. Kiszállva a kocsiból elolvastam a golf klub bejáratánál található hatalmas üdvözlő tábla szövegét.

 

ÜDVÖZLÜNK A ZÖLD ZÓNA PRÉMIUM GOLF KLUBBAN.

 

Ha engem kérdeztek találóbb reklám szöveg lenne az, Üdvözlünk a világ végén! Marie egyből a csomagtartóhoz sétált és egyenként kivette a csomagjainkat és a kezünkbe nyomta azt. Analfabéták előnyben. A kerekes bőröndömet húzva magam után, követem a lányokat a klub fő épületébe, legalábbis gondolom, mivel ez a legnagyobb fa ház, ami elhelyezkedik a klub területén. Belépve a hatalmas fa tákolmányba, rögtön a recepcióba futunk, ahol Bree veszi át az irányítást és mosolyogva tekint a fiatal lányra a pult mögött.

 

- Szia. Bree vagyok és négy személyre foglaltam szállást. - csiripeli, ami meglepő, mert nem éppen az a nyalizós fajta.

- Igen, itt van Bree névre. Ti vagytok a szülinapos csoport igaz? - kérdezi a lány, aki a névtáblája állttal minden bizonnyal Zoe.

- Igen és ő a szülinapos. - mutat rám, mire szem forgatással válaszolok neki és kamu mosollyal intek Zoenak.

- Remek, tiétek a 8-as fa ház. - mosolyogva nyújtja át a ház kulcsait Breenek.

- Köszönjük. Megtudod mondani, hogy hány órakor kezdődik a golf oktatás? - Bree kérdése meglepett. Minek nekünk oktatás? Egyedül is jól tudok bénázni, nem kell ahhoz még oktató is.

- Persze, 1 órára letettek leírva a 9-es pályára és Mark lesz az oktatótok. - közölte a lány, a számomra érdektelen információkat.

 

Nagy nehezen megtaláltuk a 8-as fa házat és be cuccoltunk. Azért csodálkoztam, hogy ezek a fa házak ekkorák. Komolyan még az eltévedés is felmerülő opció, ebben a hodályban. Két szoba található benne, francia ágyakkal. Egy külön fürdő és konyha. Amire végképp nem számítottam az a hatalmas nappali vagy társalgó, hívjuk annak, aminek akarjuk. Bree és Marie lefoglalták a bal oldali szobát, így én és Sofia a jobb oldalit tudhattuk magunkénak. Mivel már dél is elmúlt, így egy sietős pakolás után, már indulnunk is kellett. Persze előtte még a lányok elkaptak engem. Éljen a szülinapos.

 

- Boldog szülinapot baby. - ölelt meg Bree és egy csomagot nyomott a kezembe.

- Köszönöm, de nem megmondtam, hogy nincs ajándék. - néztem rá felháborodva. Valahogy mindig megszegik a megállapodásunkat.

- Ne ellenkezz, csak nyisd ki, ezt mind annyiunktól kapod. - ölelt meg Sof is.

- Oké, oké. - kezdtem el kicsomagolni az ajándékomat.

- Most komolyan, ti megörültetek? - kérdeztem rá, amint megláttam a doboz tartalmát, amiben egy türkiz kövekkel kirakott karkötő volt egy hangjegy medállal a közepén.

- Nem tetszik? - háborodott fel Marie.

- Dehogy nem tetszik, ti hülyék, csak ez baromi drága lehetett. - néztem rájuk.

- Egyszer leszel 21, így megérte. - mondta Bree, majd mind a hárman megöleltek még egyszer.

- Oké, köszönöm. - teszem fel a csuklómra a gyönyörűséget.

 

Nem tudom, hogy egy golf klubban illetlenségnek számít-e, hogy késünk a megbeszélt oktatásról vagy miről. De, amikor oda értünk a 9-es pályához az oktatónknak hűlt helye sem volt. Össze néztünk a lányokkal, hogy tényleg annyit késtünk, hogy lelépett, de amikor láttuk, hogy csak öt percet késtünk, ezt az ötletet rögtön elvetettük. Bizonyára ő is késett. Mark vagy hogy hívták. De, amikor egy alak közeledett felénk full feketében és sapkában a lányok mögöttem sugdolózni kezdtek.

 

- Ő az basszus. - Bree nem épp halkan közölte ezt nekünk.

- Kicsoda? - fordultam felé egy pillanatra, nem tudtam levenni a tekintetem a közelgő férfiról.

- Hát a vezető oktató, Styles. - említette meg a számomra teljesen ismeretlen nevet.

Csak néztem őt, ahogy közeledik és minden egyes lépésnél a kíváncsiságom is nőtt az általa megtett úttal. Bár teljesen fel volt öltözve, így is egyértelmű volt, hogy a teste tökéletes. Kidolgozott izmok feszültek az igen szűk pólója alatt. Lélegzet elállító volt a megjelenése. Most az egyszer igazuk volt a lányoknak, Ő tényleg egy görög isten, sőt még annál is több. A legfurcsább az volt, hogy képzelegni kezdtem róla és rólam és egy ágyról. A továbbikat nem részletezném, mindenki kitalálhatja.

 

- Sziasztok lányok. Harry vagyok, Harry Styles. Örülök, hogy eljöttetek hozzánk. Mark sajnos nem ér rá, most, így én leszek az oktatótok. Azt hallottam, hogy van köztetek egy szülinapos. - mosolygott ránk egy szexi mosollyal. Komolyan, ha így néz rám továbbra is, garantálhat egy ájulást tőlem.

- Szia Harry. - köszöntünk neki egyszerre, én közben reméltem, hogy ezt a szülinapos dolgot elfelejthetjük.

- Ő a szülinapos. - lökött egyet rajtam Bree, mire konkrétan Harry elé kerültem alig 15 centire tőle.

- Szia, hány éves is lettél? - kérdezi meg tőlem, mire én konkrétan hülyének érzem magam, amiért ekkora hatással van rám.

- 21. - mondom ki, de én is érzem a kérdő élt az elhangzottakban.

- Szóval nagykorú lettél, ezt meg kell ünnepelni. Lányok, ha nem bánjátok a szülinapossal kezdeném. - mosolyog rájuk, mire garantálható lehet a sikere.

- Persze, nyugodtan. - mosolyognak egyszerre beszélve. Mi van ezt gyakoroltátok vagy mi?

- Rendben. Hogy hívnak? - néz rám ismételten.

- Eliza. - úgy látszik most, csak egy szavas válaszaim vannak.

- Oké, Eliza, akkor lépj a vonalhoz és hajlítsd be a térdeidet. - adta ki Harry az első utasításokat.

- Oké. - válaszoltam, majd tettem amit mondott, de nem igazán éreztem ezt a sportot a magaménak.

- Segítek. - jött a hátam mögé és voltaképpen nekem nyomta magát. Ezt sürgősen hagyd abba!

- Oké, így már jobb. Lendítsd meg az ütőt és célozz a lyukra. - újabb utasítás és a keze az enyémen.

- Oké. - lendítettünk egyszerre, mire a labda a lyuk közelében landolt.

- Nem is rossz, így elsőre. Akkor most hagylak gyakorolni. - mosolygott rám, majd elment a többiekhez is.

 

Egy valami rögtön feltűnt nekem. A többieket nem karolta át és nem állt mögéjük, miközben velem folyton ezt csinálta. Bree többször is megjegyezte, hogy szerinte bejövök Harrynek és nyelvet nyújtva közölte, hogy mázlista vagyok. Nem igazán értettem, hogy miért lennék én mázlista, de ő tudja. Elé jól el voltunk és egész idő alatt röhögtünk a bénázásunkon. Olykor Harry is velünk nevetett.

 

- Köszönöm lányok, egy élmény volt veletek. - köszönt el Harry, amikor letelt a 3 óra.

- Mi köszönjük. - mosolygott rá Sofia.

- Eliza. - szólt utánam Harry, amikor már elindultunk visszafele a kis ösvényen.

- Igen? - mentem oda hozzá.

- Ha szeretnéd tartok neked magán órát. - most komolyan ezt kérdezte. Magán órát?

- Persze, jól hangzik. - hallottam meg a saját hangomat, úgy hogy fogalmam sem volt, hogy mit mondtam.

- Remek, akkor 7-kor? -  kérdez rá egy kaján mosollyal az arcán, mire a gödröcskéje megjelenik az arcán.

- Oké. - mosolygok rá vissza.

- Szia. - köszön el, majd rám kacsint. Most komolyan rám kacsintott?

 

Persze Bree-ék azonnal faggatni kezdtek, amint utol értem őket. Megvoltak róla győzödve, hogy Harry megakar dugni. Én tiltakoztam ellene, hogy csak plusz pénzt akar össze szedni a magán óra miatt. Őket nem győztem meg a feltevésemmel, ahogy magamat sem. A 7 óra hamar eljött, így rövid időn belül megint a 9-es pályán találtam magamat. De, nem sokáig voltam egyedül.

 

- Reméltem, hogy tényleg eljössz, Líz. - éreztem meg két kezet a derekam körül. Tudtam, hogy ő az.

- Te hívtál engem. - szögeztem le egy tényt, miközben, csak a kezeire tudtam gondolni, ami elindult a testemen felfedező útjára.

- Te meg eljöttél, ez jelent valamit baby. - éreztem meg a nyelvét a nyakon, mire konkrétan remegni kezdett a térdem.

- Igen, azt, hogy béna vagyok a golfban. - és tényleg az voltam.

- Még jó, hogy nem golfozni hívtalak. - szavai megdöbbentettek, de a tettei, ha lehet még inkább. A keze lassan csusszant a rövid nadrágom anyaga alá. A keze rövid idő alatt a legérzékenyebb pontomhoz ért és lassan kezdett masszírozni. Szagatottan vettem a levegőt és ziháltam. A sokk, csak akkor következett be igazán, amikor az egyik úját tudhattam magamban. Tette egy jóleső sóhajt eredményezett tőlem, így a mosolyát tudhattam a nyakam érzékeny bőrén a csókja helyett. Lassan kezdett ki és be pumpálni az ujjával, míg egy újabbat el nem tüntetett bennem. Amikor már nagyon közel jártam megszakította a mozgást.

 

- Még nem jött el az ideje Líz. - majd lenyalta az ujjait.

- Gyere. - ragadott kézen és húzni kezdett abba az irányba, ahonnan érkezett. Kisebb séta után a 13-as fa háznál álltunk meg. Kinyitotta előttem az ajtót és előre engedett. Ez a ház is éppen úgy nézett ki mint a miénk, csak ha lehet még nagyobb kivitelben.

- Eliza, egész idő alatt, csak rád gondoltam és a csodás lábaidra, ebben a parányi nadrágban. - hajolt a fülemhez és úgy suttogta kéjes szavait.

- Harry az érzés kölcsönös. - suttogtam vissza, mire az lett a reakciója, hogy az ölébe kapott és rátapadt kiéhezett ajkaimra. Hamarosan a lépcsőn felfelé sétálva találtam magunkat. Úgy manőverezett fel velem a szobájába, mintha én az ölében sem lettem volna és nem csókolóztunk volna egész idő alatt. Kiismerte magát, gond nélkül. A következő, amire emlékszem, hogy lefektet az ágyra és megszabadította magát és engem is a zavaró tényezőktől, a ruháinktól.

- És most illendően megkostollak baby. - mondatát alig fejezte be és már a lábaim között is találtam őt. A göndör hajába kapaszkodtam, míg ő a központomon húzta végig nyelvét, ezzel nedves csíkot hagyva rajtam. Őrjítő volt, amit velem művelt. Vonaglani kezdtem alatta, mire lefogta a csípőmet, míg moccanni sem tudtam. Egyértelmű volt az erőfőlénye.

- Oké, elég volt. - termett egyszer, csak előttem és már magamban is tudhattam teljes hosszát. Teljesen kitöltött hatalmas férfiasságával. A tempóval nem volt kíméletes. Hajszolt minket a vágyunk tárgya, az élvezet felé. Lökései mélységével az élvezet is fokozódott, míg egy jól irányzott mély lökés kíséretével a nevét nyögve élveztem el. Az én orgazmusom őt is átlendítette és átélte az orgazmusát, belém élvezve és szitkozódva.

 

A vágy és a kéj lecsengése után, egyszerűen felém fordult és annyit mondott.

 

- Boldog szülinapot Eliza.

 

11. fejezet - Hazugságok tárháza!

Sziasztok Madárkák!

Meghoztam a mai részt, ami remélem tetszeni fog nektek. Hagyjatok nyomot magatok után, írjatok nekem véleményt. Jó olvasást!

Ui: Köszönöm a 13 feliratkozót!
Csatlakozzatok a facebook csoporthoz is!
https://www.facebook.com/#!/groups/358836267617756/

Esther xx

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Oké, nyugodj már le!

 

Próbálom a szívemet lecsillapítani több-kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel. Nem használ, tovább dübörög a mellkasomban, kitörni készül. Az ajtónak dőlve állok, amióta bejöttem és zihálva kapkodom a levegőt. Ha ezt, így folytatom hiperventillálni fogok. Lassan kényszerítem magam, hogy a testemet a normális keretek között tartsam, ami nem kis feladatnak bizonyul. Mostanában valahogy ez tűnik a normálisnak. Sokszor kerültem ebbe az állapotba és ez mind miatta van. Megjelent és mindent fenekestül felforgatott.

 

A randi óta azt kérdezgetem magamtól, hogy miért ellenkeztem annyira. Egy egyszerű szó, randi, de én mégis rettegek tőle. Hogy miért? Eléggé egyszerű, mert nem igazán tudom felfogni, hogy Ő, Harry Sytles miért akar velem lenni? Ő híres és sok pletyka kering róla és a nőkről, akik megfordultak az életében. Mit láthat bennem? Nem vagyok különleges, még csak szép sem. Egyszerűen fel foghatatlan a számomra. Azt várom, hogy mikor térek magamhoz, mert egy biztos, hogy ez nem valóság. Álmodom és bármelyik pillanatban felébredhetek, hogy utána rosszul érezzem magam, amiért hiszékeny vagyok. Mert annak érzem magam, még ha az eszem tudja is, hogy ennek nincsen jövője, bármi is ez, ami kettőnk között van. Félek, sőt egyenesen rettegek, hogy elillan, hogy egyszer csak eltűnik és olyan lesz, mintha sosem létezett volna. A legrosszabb, hogy ez a valóság.

 

Az elmélkedésemet vagy sokkal inkább az ön marcangolásomat, a telefonom rezgése szakította félbe. Előkotortam a táskámból és gyorsan a fülemhez emeltem, amint megnyomtam azt a bizonyos zöld színű gombot.

 

- Szia. - köszöntem a telefonba a másik félnek.

- Szia Aria. Otthon vagy most? - teszi fel a kérdését Zora, eléggé izgatottnak hangzik.

- Igen most értem haza a.. mindegy nem fontos. - valamiért nem tudom kiejteni a randi szót, elég különös.

- Muszáj átmennem.. most. - nem szokott ilyen izgatott lenni. Na most már érdekel, hogy mi van.

- Gyere nyugodtan. - nekem is van mit mesélnem, úgy érzem.

- Oké, nemsokára ott vagyok. - szinte látom, ahogy elmosolyodik.

- Oké. Szia. - köszönök el tőle, majd bontjuk is a vonalat.

 

Nem tudom, hogy voltaképpen mi ennyire sürgős neki, hiszen holnap is átjöhetett volna délelőtt. Nem neki este fél tizenegykor kell engem zaklatnia. De mivel valakivel meg kell osztanom a kételyeimet Harryvel kapcsolatban és másra nem számíthatok rajta kívül, így örülök neki, hogy ő is hozzám fordul elsőnek, ha valakivel beszélgetni akar. Amíg várok, gyorsan főzök egy nagy kancsó teát. Öntök a víz forralóba vizet, míg el nem éri a megfelelő szintet, majd vissza helyezem a tartójára és bekapcsolom. Pár perc múlva, már kész is van a tea, így a nappaliba viszem a kancsót és két bögrét hozzá. Végszóra ékezik meg Zora.

 

- Szia. - viharzik be mellettem, alig nyitom ki az ajtót. Konkrétan fellökve engem jön be a lakásba.

- Szia. Neked meg mi bajod? - feltűnően ideges.

- Azok a rohadék rajongók Aria. - kell ki magából.

- Mi van? Már téged is zaklatnak? - kérdezek rá.

- Jaj, magamat leszarom és nem túlzottan szálltak rám, de rád viszont. - húzza el a száját a mondata végén.

- Mi van? - csattanok fel és a telefonomat a kezembe kapom.

- Ezek örültek komolyan. - forgatja a szemeit Zora.

- Úr isten. - elszörnyedve nézem a twitter profilomat. Tele van utálkozó twittekkel. Eddig is kaptam ilyet, de ez most valahogy más volt. Rengetegen írtak. Volt köztük, aki szerencsét kívánt nekem és Harrynek, de az arány nagyon csekély volt a jó és a rossz üzenetek között.

 

@1DGirl Mit eszik ezen a lányon? Most komolyan? Harry ennyire nem lehetsz vak!

@ZaynHarry Állítólag ő az új barátnője. Nem értem!

@Harryismine Aria hagyd békén a férjemet! Nem akar tőled semmit nem fogod fel. Ribanc!

 

Nem bírtam tovább olvasni. Elképesztő, hogy mennyire rossz indulatúak a rajongói. Hogy lehetnek ilyenek? Állítólag szeretik őt.. akkor miért kell, így bánni valakivel, aki jóban van vele vagy csak szimplán ismeri? Nem fogom fel ezt a dolgot. Ez egy képtelenség. Örülök, hogy nem vagyok híres.. nem kellenének ilyen rajongók.

 

- Zora, miért csinálják ezt? Nem is ismernek. - a sírás szélén állok.

- Jaj, Aria gyere ide. - ölel magához, ami azt eredményezi, hogy a könnyeim, csak utat törnek maguknak.

- Elegem van ebből. Nincs is közöttünk semmi Harryvel. Könyörgöm, csak egyszer randiztunk. - csúszott ki a számon, amit egyből meg is bántam, amint Zora csillogó szemekkel nézett rám.

- Hogy mit mondtál? - kérdez vissza, lerí róla, hogy szórakozik velem.

- Azt, hogy nincsen semmi közöttünk. - remélem beveszi.

- Hát én úgy hallottam, hogy mondtál még valamit utána. Mikor is randiztál te Harryvel? - teszi fel a kérdését.

- Ma. - csak ennyi jött ki belőlem.

- Mi van? - csattant fel, miközben felugrott a kanapéról.

- Most meg mi van? - kérdeztem vissza, nem értettem igazán a reakcióját.

- Mikor akartad nekem elmondani? Hallani akarom a piszkos részleteket. - ül le velem szembe a kanapéra és engem fixíroz.

- Nincsenek piszkos részletek Zora.

- Dehogy nem.. mindig vannak. - reménykedik, hogy elhintek egy morzsát.

- Csókolóztunk..ennyi. - közlöm vele az információt, ami minden bizonnyal nem volt egy kielégítő válasz a számára.

- Ennyi? Csókolóztatok? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Mit akarsz még? - nem igazán értettem, hogy mire is számított.

- Nem tudom valami felnőttesebbet. - oké Zora most már komolyan nem tudom, hogy mi a bajod.

- Számodra mit takar az, hogy felnőttesebb? - kérdezek rá, bár pontosan tudom a választ.

- Tudod, ha két ember kedveli egymást akkor... szex. - nem csalódtam benned..

- Zora basszus, alig ismerem. - akadtam ki kissé.

- És?

- Miért te már lefeküdtél Niallel? - kérdezek rá, de valahogy a kapott válaszra nem voltam felkészülve.

- Hát..Ő..Izé. - mit dadogsz itt össze-vissza?

- Zora Morgan, te lefeküdtél már Niallel? - teszem fel ismét a kérdést.

- Igen. - nagyon halkan ejti ki azt az igent, de attól én még hallottam.

- Úr isten. - most rajtam van a sor, hogy felugorjak a kanapéról.

- Mi van? - kérdez vissza, a reakciómat látva.

- Á semmi, csak te lefeküdtél Niall Horannel. - basszus ez nagyon durva.

- Most ebbe mi olyan meglepő? - tényleg tök természetes ez neki.

- Nem is tudom.. mi is van köztetek?

- Csak el vagyunk.. ennyi.. semmi hivatalos. - mosolyog rám.

- Oké.. nekem ennyi elég is lesz.. nehogy részletezd. - állítottam le őt, míg olyanba folytunk volna bele, amit nem akarok hallani.

- Mindegy is, inkább azt mond, milyen volt a randi Harryvel.

- Tényleg eszméletlen jó volt. - kezdem el, mire Zora közbe vág.

- De?

- Mi de? - kérdezek vissza, nem igazán értem.

- Ha így beszélsz mindig van egy de. - közli velem, egy újabb infó, amit nem tudok magamról.

- Biztos. Na szóval az a lényeg, hogy nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Ő egy híresség és akárkit megkaphatna. Miért kellek én neki? - kérdésem költői volt, választ nem várok rá.

- Te néztél már tükörbe?

- Igen, néztem. - mosolygok rá.

- Akkor te is tisztában vagy azzal, hogy hülyeségeket beszélsz. - mosolyog rám.

- Nem beszélek hülyeségeket. Zora ő csak turnén van itt. Még, csak azt sem tudom, hogy mennyi ideig marad még LA-ben. Mi lesz, akkor ha elmegy? Eltűnik, kisétál az életemből és ennyi. Ezért miért szeressem meg? - feltettem a legjobb kérdéseket.

- Aria nem félhetsz mindentől, akkor elveszíted azt a kis örömet is, ami rád vár. Bármit mondasz is, én akkor is látom, hogy mióta Harry feltűnt sokkal boldogabb vagy. Ne játszd itt nekem a hülyét, te is tudod, hogy kedveled őt. - Zora szavai megdöbbentőek voltak és rém őszinték.

- Tudom, hogy kedvelem, épp ez a baj. Nagyon is kedvelem őt, de nem akarok csalódni.

- Meddig fogod még marcangolni magad, amiatt a fasz miatt?  - Zora kérdésére nem számítottam.

- Hagyjuk ezt jó? - szerettem volna, ha ez a téma napvilágot sem lát.

- Nem Aria, mindig hagyom, de most nem. Ez nem állapot, amióta az a szemét átkurta az agyadat, nem engedsz senkit sem a közeledbe. Harry igazán kedvel téged, komolyan. Beszéltem vele erről és komolyak a szándékai veled. Elcsavartad a fejét. - fejezi be a mondandóját, amit egy szuszra zúdított rám.

- Zora ez nem miatta van, csak egy kicsit gondolkodj ésszerűen kérlek.

- Nem basszus, te ne gondolkodj már annyit, tetszik neked Harry és te is neki.. ennyi.. élvezd.. ne agyalj már annyit, főleg ne James miatt könyörgöm. Az a pöcs azt sem érdemli meg, hogy kiejtsd a nevét, nem hogy ő miatta ne legyél boldog. Egy valamit fogj fel Harry nem ő, ő nem James Aria. - elgondolkodtató Zora mondandója, de könnyen beszél.

- Oké, tudom, de attól még félek. - szögezem le.

- Tudom és mivel ismerem a teljes történetet, meg is értem, hogy miért, de lépj túl ezen és engedd meg Harrynek, hogy meghódítsa a szívedet. Hidd el, hogy majd ő össze rakja a darabokat, csak egy neki egy esélyt. - már szinte könyörögve néz rám.

- Oké. - adom be a derekam nagy nehezen.

- Na azért. - ölel magához.

- Nem kapok levegőt. - suttogom a szavakat, mert tényleg nagyon erősen szorít.

- Bocsi, ne de ha nem haragszol meg túlzottan, akkor én most megyek. Holnap, akkor este tali a kávézóban? - kérdez rá.

- Persze. - mosolygok rá, majd kikísérem őt az ajtóig.

 

Este még sokáig forgolódtam az ágyamban és nem tudtam rávenni magam, hogy elaludjak. Pedig hajnali egykor igencsak aludnom kellene már. Csak Ő járt a fejemben és Zora szavai. Amik hatásosak voltak. Meggyőzött és tényleg igaza volt. Engednem kell, hogy boldog legyek. Ha eljön valami jó, akkor azt be kell engedni és én boldog akarok lenni, Vele. Még sosem csináltam ilyet, de úgy döntöttem ma én írok neki először.

 

Jó éjt Harry. Nagyon jól érzetem magam a randinkon. Köszönöm neked. Aria xx

 

Elküldtem, így már nincs visszaút. Fél álmomban még hallottam, hogy kaptam választ, de nem jutott el a tudatomon, hogy Ő írt. A kíváncsiságom erősebbnek bizonyult a szemeim lecsukódásánál, így megnyitottam az üzenetet, ami Tőle jött.

 

Örülök, hogy jól érezted magad és végre randinak hívod, baby. Jó éjt. Harry xx

 

 

Másnap nem volt kellemesnek nevezhető ébresztésben részem, ugyan is arra ébredtem, hogy valaki nem akar leszállni az ajtómon lévő csengőről. Duzzogva rugdostam le magamról a takarót és közben magamban szitkozódtam. Nem igaz, hogy ilyenkor kell zavarni! De, amikor megláttam, hogy a szekrényemen álló ébresztő óra délután kettőt jelez, már értettem, hogy miért zaklatnak. Nem volt reggel, sőt igen csak délutánra járt már az idő. De attól még furdalt a kiváncsiság, hogy ki szeretne ennyire látni. Nagyon lelkes volt. Futva tettem meg a lépcső fokokat és a kulcsot elforgattam a zárban, mire a csengetés abba maradt. Nyilván hallotta a kint álló a zár kattanását, így tudta, hogy már az ajtóban vagyok és bármelyik pillanatban kinyithatom az ajtót. De, ami az ajtóban fogadott arra nem igazán számítottam, pedig már megszokhattam volna a meglepetéseit.

 

- Szia. - mosolygott rám féloldalasan, amitől a térdeim megint csak remegésbe kezdtek. Komolyan elmegyek és megnézetem, mert ez nem normális viselkedés a részükről.. nagyon nem.

- Szia Harry. - nyögdécseltem a szavakat, majd amikor láttam, hogy türelmetlenül áll egyik lábáról a másikra, félre álltam az útból, hogy betudjon jönni.

- Hoztam egy kis kínait. - emelte fel a zacskókat a kezében.

- Életmentő vagy. - mosolyogtam rá, majd egyből a konyhába mentem, hogy tányérokat hozzak.

- Reméltem is. - kacsintott rám az ajtófélfának támaszkodva. Rohadtul szexi, ezt meg kell állapítanom.

- Tessék. - adok egy tányért a kezébe, majd a nappaliba sétálunk egyszerre, ahol a zacskókat hagyta.

- Köszi. - fordul hírtelen felém, majd egy rövid, de annál édesebb csókot nyom puha ajkaival az enyémekre.

- Én köszönöm, hogy hoztál ebédet, bár fogalmam sincs, hogy honnan tudod, hogy a kínai a kedvencem. - ez eléggé elgondolkodtató volt.

- Tudod, hogy megvannak az informátoraim veled kapcsolatban. - a mondta végén megnyalt az alsó ajkát, amitől azt hittem mentem elájulok.

- Igen, el is feledkeztem róla. - vetek felé egy mosolyt, majd az egyik dobozba kukucskálok.

- Megfelel? - kérdezi, amikor látja, hogy a doboz tartalmát vizslatom.

- Tökéletes. - szedek a tányéromba egy adag tésztát és húst, majd átadom neki.

- Egyébként most keltél? - kérdez rá, mire a ruhámra nézek. Basszus még mindig csak egy top és rövid naci van rajtam, ami nem takar szinte semmit.

- Igen. - pirulok el a gondolatra, hogy Harry így lát engem.

- Máskor is felkeltelek akkor, ha ilyen ruhában fogadsz. - kacsint rám, mire esküszöm itt fogok meghalni, mert ezzel a pajzán nézéssel megöl engem.

- Majd meglátjuk lesz-e legközelebb szerencséd. - mosolygok rá, míg ő közelebb hajol hozzám, de pár centire tőlem megáll és nem mozdul.

- Tudod mire gondolok most? - teszi fel lassan, vontatottan  a kérdését.

- Na mire? - kérdezek vissza, miközben alig bírom ki, hogy ne tapadjak a csodás ajkaira.

- Hogy megakarlak csókolni. - szavai még az eddiginél is jobban felizgattak.

- Akkor mire vársz? - kérdezek vissza.

- Mond ki. - jelenti ki.

- Csókolj meg, Harry. - elhallva hagyják el a szavak a számat.

A mondatom végén végre megszünteti azt a kis távolságot közöttünk és az ajkai bekebelezik az enyémeket. Követelőzve hatol be a nyelve a számba, de nem zavar. Élvezem minden egyes másodpercét ennek a csóknak. Tökéletes. Harry maga tökéletes.

- Van valami, amit még szeretnék. - zihálva ejti ki szavait, amikor elválik tőlem.

- Mi az?

- Letépni rólad ezt a falatnyi anyagot. - a szavai után meg sem tudtam szólalni, csak néztem rá, miközben nagyokat nyeltem.

- Majd legközelebb, baby. - vet felém egy perverz fél mosolyt, majd a tányérjára szedi a maradék kaját, miközben én azon vagyok, hogy normálisan működjek.

 

Harry egész idő alatt mesélt a bandáról és hogy mennyi dolguk van még itt LA-ben. Arra most sem mertem rákérdezni, hogy meddig maradnak, féltem a választól. Nem akarom, hogy elmenjen és ez az érzés napról napra rosszabb. Miközben beszélgettünk a telefonom folyton rezgett, hogy értesítést kaptam. Amikor megelégeltem megnéztem, hogy mi ennyire fontos. Bár ne tettem volna.

 

- Aria baj van? - teszi fel a kérdést Harry, amikor csak görgetem le a twitteket, amiket a rajongói küldtek nekem. Ez egyre rosszabb lesz.

- Semmi, semmi. - próbálok terelni, de amint látom nem igazán használ.

- Igen valószínűleg a semmi miatt sírod el magad mindjárt. - áll fel a kanapéról és felém közeledik.

- Semmi baj Harry, nem fontos. - valamit ki kell találnom, nem tudhatja meg, hogy milyenek a rajongói.

- Dehogy nem az baby, gyerünk mutasd meg. - lép mellém és felém nyújtja a kezét.

- Tényleg semmiség Harry. - kérlek, csak lép tovább.

- Nem veszem be. - még ki sem mondta, de már kikapta a kezemből a telefont és olvasni kezdi az üzeneteket.

- Harry, add vissza. - próbálom kivenni a kezéből a telefonomat, de nem járok sikerrel.

Percekig, csak nézi a telefonomat, míg a kezét többször is átfuttatja a haján. Határozottan ideges.

- Ezt nem hiszem el. - rakja le a telefonomat az asztalra és a kanapéra ül, a fejét a kezébe temetve.

- Harry, hagyd ezt, nem fontos. - meg kell őt nyugtatnom.

- Bassza meg Aria, mi az, hogy nem fontos? - csattan fel miközben rám emeli dühös tekintetét.

- Harry nyugodj le. - tényleg, csak felejtsd el.

- Ne haragudj, hogy kiabáltam, de nem hiszem el, hogy ezt csinálják veled. Bassza meg. - áll fel a kanapéról és járkálni kezd.

- Harry, kérlek. - nyúlok a keze után, de ellép tőlem és a nappaliban kezd járkálni.

- Tudod azt hittem kinőttek már ebből. Szinte minden barátnőmmel ezt csinálták. Tönkre tettek mindent. Nem hagyom, hogy téged is elvegyenek. Nem hagyhatsz el. - amint ránézek, látom, hogy könnyek csillognak a szemében.

- Harry nem áll szándékomban. - őszinte vagyok vele, nem tudnám elhagyni.

- Most ezt mondod, de mi lesz később?

- Nem tudom mi lesz később, de nem érdekelnek. Kedvellek. - szinte már kiabálom, hogy eljussanak a szavaim hozzá.

- Tessék? - néz fel rám és a csodálkozás egyértelműen kiütközik az arcára.

- Kedvellek Harry. - ismétlem el.

- Én is kedvellek. - lép közelebb hozzám és az ajkait az enyémre tapasztja.

- Ne aggódj miattuk, tudom kezelni. - dehogy tudod.

- Kérlek ígérd meg, ha ez jobban elfajulna, szólsz nekem. Csak ígérd meg. - szavai könyörgőek.

- Megígérem.

 

 

A kávézóban várok Zorára, miközben még mindig a délután történtek járnak a fejemben. Nem gondoltam volna, hogy Harryt ennyire felfogja zaklatni a rajongói üzenetei. Biztos, hogy van valami a háttérben, amit nem mondott el nekem. Jól esett, hogy nem akar elveszíteni, még akkor is, ha nincsen köztünk semmi, egyenlőre.

 

- Ezt nézd meg. - nyom valaki a képembe egy újságot, mire teljesen értetlenül nézek.

- Mi ez Zora? - nézek barátnőmre, aki időközben leült velem szembe.

- Nézd meg a címlapot. - amint kimondja a tekintetemet a nagy fő címre vezetem. Bassza meg.

 

Harry Styles és az új szerelem?!

10. fejezet - Már pedig az!

Sziasztok Madárkák!

 

Meghoztam az új részt, elég hosszúra sikeredett, remélem tetszeni is fog nektek. Nagyon megköszönném, ha írnátok nekem hozzá véleményt.

Jó olvasást!

 

Ui: Köszönöm a több, mint 3600 megtekintést! :)

 

Esther xx

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

 

 

A FOUR parti nagyon jól sikerült, még most is a fáradalmakat próbálom kiheverni. Nem ittam sokat, de a fejem mégis zúg és leakar szakadni, amit nem nagyon tolerálok most tőle. A nap sugarai könnyedén hatolnak be a hatalmas hotel szobába, mivel tegnap este vagy ma hajnalba - tököm tudja mikor értünk vissza - elfelejtettem behúzni a sötétítőket. Védekezésképpen magamra húzom a paplant, így a szemem már nem ég ki az erőteljes fény viszonyok miatt. Sosem voltam az a korán kelő típus, de ha másnapos vagyok, akkor még annyira sem tudom rávenni magamat, hogy felkeljek, mint ahogy ez most sem fog előfordulni. Épp, hogy vissza aludtam volna, amikor a telefonom éles hangjára riadtam fel.

 

- Halló. - szóltam bele a készülékbe, a hangom a szokásosnál is rekedtebb volt.

- Harry ébren vagy? - jött  Liam kérdése a másik oldalról. Most komolyan, ha felvettem, akkor alszok vagy mi?

- Nem, alszom még Liam. - válaszoltam szarkazmussal átitatott hangon.

- Oké, ne legyél bunkó. - fakadt ki Liam.

- Akkor te meg ne kérdezz hülyeségeket. - forgattam meg a szemeimet a válasz adásom közepette.

-Oké, figyelj fél óra múlva találkozunk a hallban, mert be kell mennünk a stúdióba a végső munkákat elvégezni az albumon. - őszintén a hátam közepére sem kívánnám most azt, hogy felkeljen kelnem ebből az ágyból.

-Jó, akkor fél óra múlva. - nyögök fel, amint megfordulok.

- Ne késs el. - kissé parancsoló vagy, nem gondolod kedves Liam?

- Igen is főnök. - gúnyolódok vele, majd leteszem a telefont és fáradtan zuhanok vissza a puha matracra.

 

Semmi kedvem sincsen most felkelni és a stúdióba menni. Állandóan ott vagyunk, szóval nem igazán értem miért is megyünk ismételten. Tudtommal az album teljesen készen van, így tényleg halvány lila segéd fogalmam sincsen arról, miért is rángatnak minket be. Csak egy napot kérek, ez akkora nagy kérés? Tényleg? Az idejét sem tudom, hogy mikor volt egy szabadnapunk. Minden napra van valami, ha nem koncert, akkor interjú, ha nem interjú, akkor fotózás. Talán az egyetlen jó ebben az egészben az, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. El sem tudnám képzelni az életemet éneklés nélkül. Ez egy olyan dolog számomra, mint másnak egy puszta levegő vétel. Ha nincs levegő, nincs élet. Ha nincs zene, én sem létezem. Duzzogva rúgom le magamról a takarót és vetem magamat a fürdőbe, hogy egy gyors zuhanyt vegyek. Amint végeztem egy törölközővel a derekamon sétálok vissza a szobába. Gyorsan magamra húzom a kopott fekete farmerem és egy egyszerű fehér pólót. Felhúzom a barna csizmámat és már indulok az ajtó felé, ahol abban a pillanatban kopogtatnak.

 

- Szia. Kész vagy? - kérdezi meg Louis, amint kinyitom az ajtót. Kissé megvan lepődve, hogy időben elkészültem.

- Miért nézel rám így? - kérdezem meg tőle, amikor az arca nem éppen egy szokványos kifejezést vesz fel.

- Jót tesz neked. - közli velem nemes egyszerűséggel.

- Ki? - tettetem a hülyét.

- Aria, ne játszd itt nekem a tudatlant. - átlát rajtam, nem hiába a legjobb barátom.

- Miért tesz nekem jót? - nem igen értem a megállapítását.

- Amióta feltűnt az a lány, mintha kicseréltek volna. - Louis válasza kissé meglepett, nem változtam meg Aria miatt.

- Mi az, hogy megváltoztam?

- Nem csajozol már Hazz és nem bulizol. - elgondolkodtató, amit mond, tényleg nem csináltam már ezeket a dolgokat, amik szinte már szokásommá váltak.

- Ez igaz, de nem hinném, hogy ez Miatta van. - természetesen tisztában voltam vele, hogy teljes mértékben neki van, ehhez köze. Amióta feltűnt, nem tudok más nőre nézni, csak ő jár a fejemben és az, hogy minél több alkalommal láthassam őt, hogy vele lehessek. Mindent megakarok neki adni. A tegnapi nap, csak még egy lapáttal rátett. A csókja most is az ajkamon ég, le írhatatlan érzés volt. Gondoltam, hogy jól csókol, de a tegnapi csók a legvadabb álmaimat is felülmúlta, egyszerűen úgy volt tökéletes, ahogy volt. Aria maga a megtestesült tökéletesség. Minden megvan benne, ami nekem kell. Ha le kéne írnom az álom nőmet, csak Ariáról mutatnék egy képet és máris mindenki megértené, miért érdeklődöm iránta annyira. Lenyűgöző lány, mint külsőre és belsőre is. Nem találkoztam még hozzá hasonlóval.

- De te is pontosan tudod, hogy ez mind miatta van. - mosolygott rám Louis.

- Te teljesen átlátsz rajtam, Lou. - kacsintottam rá, amikor végre kiléptem a hotel szoba ajtaján.

 

Lesétáltunk a hallig, ahol a többiek már vártak minket. A bejárat előtt parkolt a fekete Range Rover, ami a stúdióba visz minket. Még ki sem értünk az ajtón, amikor a hangos sikításokra lettem figyelmes. A bejáratnál rengeteg rajongó tartozkodott. Amint kiléptünk a sikítás még hangosabb lett és a nevünket kezdték kiabálni. Sokan a kezünkért nyúltak és meghúzták azt vagy épp a ruhánkba kapaszkodtak. Nem igazán szeretem az efféle tolakodó rajongókat. Ott telt be nálam a pohár, amikor az egyikük a hajamnál fogva kényszerített megállásra. Mondanom sem kell, hogy rohadtul fájt. Az egyik testőrünk, azonnal közbe avatkozott és eltávolította mellőlem, az igencsak örült rajongót.

 

- Szeretlek Harry. - kiabálta az egyik rajongó, a hangzavarba csoda, hogy meghallom mit is kiabál.

- Louis csinálnál velem egy képet? - kérdezte egy másik Loutól, aki csak annyit kiabált neki vissza, hogy sietek.

- Harry ki neked Aria? - hangzott el a kérdés, ami teljesen ledöbbentett. Honnan a francból tudják ezt?

- Igen Harry ő a barátnőd? - kérdezte egy másik.

- Miért vagy vele, nem is szép. - na ennél a beszólásnál szakadt el nálam végleg a cérna.

- Nem fontos, hogy ki Ő, csak kérlek szálljatok le róla. - kiabáltam nekik vissza, próbáltam kedves hangnemet megütni, akkor is, ha belül forrtam a dühtől. Ha Aria erre rájön, soha többet nem fog velem szóba állni. Nem értem a rajongókat, miért kell nekik utálkozni? Mi lenne akkor, ha a barátnőm lenne? Örülniük kéne, hogy boldog vagyok, nem pedig utálkozni. Komolyan felfoghatatlan ez az egész.

 

Bent a kocsiban, csak az ablakon bámultam ki és a rajongók beszólásai jártak a fejemben. Nem akarom, hogy Ariának is utálkozó üzeneteket küldjenek. Nem tudják hol van a határ. Emlékszem, hogy Lounak és Elnek is folyton ellenszenves üzeneteket küldözgettek. Majdnem szét is mentek miatta. És még, akkor azt nem is említem, ami a mai napig folytonos téma, hogy én és Louis melegek vagyunk. Újdonságként megsúgom, hogy nem vagyunk azok és mind ketten a lányokért vagyunk oda.

- Harry. - bök oldalba Niall.

- Igen? - fordulok felé.

- Eléggé zaklatottnak tűnsz, valami baj van? - kérdezi, mintha nem hallotta volna amit a rajongók kiabáltak.

- Semmi, csak kissé idegesítenek a rajongók. Az Ariával kapcsolatos beszólásaik nagyon nem tetszettek. - tényleg aggódok miatta.

- Elhiszem Haz, ne foglalkozz vele, nekem is írogatnak üzeneteket Zorával kapcsolatban, de próbálok nem figyelni rá. - mosolyog rám, neki könnyű, ő mindig vidám.

- Próbálkozom. Egyébként mi van most köztetek? - kérdezek rá, terelte az előbbi témát.

- Nem tisztáztunk még semmit, de én szeretném, ha ez a dolog hosszútávú lenne. - látszik Niallen, hogy igazán tetszik neki Zora, amit meg is értek, nagyon csinos és jó fej vicces csaj, hozzá való.

- Hát drukkolok nektek. - vetek rá egy bátorító mosolyt.

- Én is neked. - kacsint rám, mire oldalba könyökölöm. Tisztában van vele, mik a szándékaim Ariával.

 

Fél óra múlva a stúdiónál parkolunk le és gyors léptekkel haladunk befelé, mivel itt is rengeteg rajongó várakozott. Még a mai napig elcsodálkozom azon, hogy órákat képesek, csak azért várni, hogy egy perc erejéig lássanak minket. Egy fotóért és autogrammért, bármire képesek. Megszállottak tudnak lenni. Elhatároztam magam, ha a stúdióban végeztünk felhívom Ariát és végre elviszem őt egy igazi randira. Szeretnék végre előre lépni Ariával kapcsolatban. Zorától megtudtam tegnap, hogy érdeklődik irántam, így hát nem fogom vissza magam, ha van esélyem mindent megteszek, hogy az enyém legyen. Megszerzem.

 

- Köszi, hogy eljöttetek. - Paul fogadott minket, amint beléptünk a stúdió egyik termébe. Mind az öten helyet foglaltunk a kanapékon.

- Hello, Paul. - köszöntünk szinte egyszerre.

- A tegnapi remek parti után szerettem volna veletek beszélni. Azt nem említem, hogy Harry megint csajozott szokás szerint. - ja nem említed meg mi?

- Nem csajoztam. - szóltam közbe teljes felháborodással.

- Nem hát, csak a pincér lányt nézted egész este alatt és utána járkáltál a raktárba. - nézett rám Paul rosszallóan.

- Paul tényleg nem csajozott, Aria az egyik barátunk és Harry nagyon jóban van vele. - kelt a védelmemre Louis.

- Aha, el is hiszem, tudom, hogy Harry mikor tetszik neked egy csaj. - mosolyog rám, ő is ismer már a hátunk mögött lévő évek miatt.

- Oké Paul, szerintem szálljunk le erről a témáról. - fakadok ki, amikor már idegesítővé válik, hogy az én csajozási szokásaimat taglaljuk már egy jó ideje.

- Akkor komolyabbra fordítva a szót, az album ugye három különböző példányban kapható majd, lesz a sima széria, lesz a delux és lesz az amelyikben egy posztert találhatnak, majd rólatok. Reméljük, hogy a delux után nagy lesz a kereslet a bónusz számok miatt. - Paul kissé szájba rágósan osztja meg velünk az információkat.

 

Miután végre végeztünk - a szerintem teljesen felesleges - össze jövetellel, vissza mentünk a hotelba. Louis a szobájába ment, hogy rávegye Elt, hogy repüljön ide, amíg itt vagyunk. Liam és Niall enni mentek valamit, míg Zayn engem próbált meg megfűzni, hogy mennyek vele edzeni, de mivel terveim voltak a nap további részében, így visszautasítottam a felajánlását. Gyorsan a szobámba mentem és lezuhanyoztam, hogy friss legyek. Felöltöztem és már a kezemben is volt a mobilom. Tanakodva meredtem a képernyőjére, nem tudtam eldönteni, hogy üzenjek neki vagy felhívjam. Végül a hívás győzött, már ki is csöngött a másik fél vonala.

 

- Szia. - vette fel Aria, a hangja igencsak boldognak tűnt. Remélem miattam vagy boldog, baby.

- Szia Aria. Van terved mára? - kérdeztem meg tőle, miközben a kezem reszketett. Ideges vagyok, nagyon is. Szokatlan.

- Semmi különöset, miért? - nagyon reménykedem benne, hogy eljön velem.

- Gondoltam elmehetnénk valahova.

- Még is hova és csak mi ketten? - rengeteg a kérdés, baby.

- Hogy hova az meglepetés. Igen, csak mi ketten. - le vakarhatatlan a mosoly az arcomról. Hihetetlen ez a nő, mit ki nem vált belőlem.

- De ez nem egy randi. - jelenti ki határozottan. Hát, ha te azt tudnád édes.

- Hívd, aminek akarod. - hagyom rá a dolgot. - Hétre érted megyek.

- Rendben, akkor hétkor és nem randi.- elsőre is felfogtam.

- Szia Aria. - köszönök el tőle, majd az ő elköszönését követően bontom a vonalat.

 

Nagyon izgulok, hogy végre elvihetem őt az első randinkra, még akkor is, ha ő erősen tiltakozott ez ellen, bár nem értem, hogy miért. Eléggé félénk lány, nem nagyon találkozom ilyennel. Nekem mindeni odadobja magát. Könyörgöm, én vagyok Harry Styles.

Idegességemben a kormányt szorongatom, amint a több sávos útra kanyarodom. Az ujjaim a nagy erőtől teljesen elfehéredtek, de nem igazán érdekel. Nem nagyon fordult elő, hogy randira vittem volna valakit vagyis, csak egy személyt vittem eddig randira, de az nem alakult jól, nagyon nem. Miatta kezdtem el bulizni, inni és a nőket hajtani. A rossz tapasztalat miatt nem engedtem közel magamhoz senkit és most is nehezemre esik. Rettegek az újabb csalódástól.

 

Leparkolva a háza elő, nagy levegőt véve szállok ki a kocsiból és sétálok fel a lépcsőn a megfelelő emeletre, ahol a lakása található. Egy rövidet csöngetek.

 

- Szia Harry. - nyitja szélesre az ajtót, amint megpillantom az állam a földet súrolja. Kis fekete ruha van rajta, ami nem igen bízza a fantáziára a látottakat, tökéletesen simul a testére a fekete csipke. Rohadtul szexi.

- Szia Baby, mehetünk? - nem tudom levenni a szemem a ruhájáról, bár ami alatta van az kicsit jobban izgat.

- Igen. - mosolyog rám félénken, majd bezárja maga után az ajtót.

A kezéért nyúlok, amint hozzá érek kissé megrezzen, de nem húzza el a kezét. Áram ütés szerű érzés járja át a testemet, amint a bőrön érintkezik az övével. Elképesztő, hogy milyen reakciókat vált ki puszta létével. A kocsimhoz sétálunk, ahol kinyitom neki az ajtót és megvárom, amíg beszáll, majd becsukom utána. Nem szoktam úriember lenni, de most ezt kívánta a helyzet. Lassan hajtok a célunk felé, ami egy elegáns étterem. Mediterrán ételeket szolgálnak fel, ezt a nevéből is ki lehet találni. Costa Luna.

 

Amint leparkolok az étterem előtt, kivágódok a kocsiból és már az ő oldalánál is termek, hogy segítsek neki kiszállni.

- Köszönöm. - néz rám, amint a kezét az enyémbe helyezi, ezáltal segítve őt a kiszállásban.

- Nem tesz semmit. - vetem rá a pajzán mosolyomat, ami őt egy nagy nyelésre ösztönzi. imádom, amikor így próbálja rávenni magát, hogy lenyugodjon. Édes, mellettem nem kell lenyugodnod.

- Ez a Costa Luna? - ámul el, amint megpillantja a hatalmas feliratot.

- Igen. - válaszolok neki egyszerűen.

- Ez Los Angeles legjobb étterme. - ámuldozik tovább, amint beljebb vezetem az étterem felé.

- Tudom, azért is hoztalak ide. - hajolok a füléhez és úgy suttogom neki a szavakat.

- Harry, ez borzasztó drága. - néz rám egy pillanatra.

- Nem akadály a pénz, baby. - kacsintok rá, majd az asztalunkhoz sétálok, amit egy pincér mutat nekünk. Mielőtt magunkra hagyna, kinyitott étlapokat ad a kezünkbe.

Tanulmányozom az étlapot, itt minden olyan finomnak tűnik, lehetetlen a választás, de amint felnézek a velem szemben ülő csodás lányra, minden kimegy a fejemből. Csak ő létezik számomra, megszűnik a külvilág.

- Mit szeretnél? - kérdezem tőle, amint nekem sikerült választanom.

- Carbonara spagettit. - édes hangján válaszolja.

- Jó választás. - mosolygok rá, majd a pincér végszóra mellénk is áll.

- Sikerült választani? - kérdezi rám nézve.

- Igen, kérnénk két carbonara spagettit és a legfinomabb borukból egy üveggel. - közlöm vele a rendelésünket.

- Fehéret vagy vöröset szeretnének? - teszi fel a következő várt kérdést.

- Vöröset szeretnénk. - adom a választ, majd ismételten magunkra hagy.

- Harry nem kéne ennyit költened. - néz rám Aria, kissé aggódó a tekintete.

- Te ne törődj semmivel, csak élvezd. - lehet kicsit kétértelmű volt a válaszom, mert Aria pillanatokon belül elvörösödött.

 

Kisebb várakozás után meg is érkezik a rendelésünk. Mind a ketten neki látunk és igencsak finomnak bizonyul. Hallottam, hogy jó ez az étterem és örülök is neki, hogy nem kellett csalódnom benne. Rengetegszer előfordult már, hogy a túlajnározott éttermek rakás szarok voltak. A vörös bor is nagyon finom volt, igazi gyümölcsös íze volt. Amikor mindketten befejeztük, intettem a pincérnek, hogy kérném a számlát. Elég nagy borra valót hagytam neki, szerencse, hogy Aria nem látta, mert tuti, hogy panaszkodott volna miatta. Mivel az étteremmel szemben volt egy park, így gondoltam sétálhatnánk egyet. Kézen fogva mentünk át a kis parkba, ahol lassan kezdtünk sétálni.

 

- Szereted a parkokat? - hallottam meg hírtelen Aria hangját.

- Igen, miért? - fordultam felé, nem értettem a megállapítását.

- Csak, mert először is egy parkban találkoztunk. - tisztában vagyok vele, hogy azon a napon, amikor a parkba mentem ő is ott volt. Akkor fogott meg.

- Igen, szerencse, hogy akkor ott voltam. - mosolygok rá és elé álltam, ezzel megállítva őt a tovább haladásban.

- Miért is? - teszi fel a kérdést, csillogó szemekkel.

- Mert, akkor most nem lehetnék itt veled. - hajolok hozzá közelebb, alig bírom ki, hogy ne vessem rá magam a kívánatos ajkaira. Hatalmas feladat ez számomra.

- Örülök, hogy veled vagyok, de ez akkor sem egy randi. - szögezi le a tényt, ami csak számára valós. Baby, ez már pedig egy randi.

- Már pedig az. - jelentem ki, majd mivel a további türtőztetést nem tudom kivitelezni, így lecsapok az ajkaira és szenvedélyesen csókolom kiéhezett ajkait.

 



Novella 2 - Jogában áll hallgatni!

Lassan két hónapja, hogy gyakornokoskodom a Too ügyvédi irodában. Sokan hülyének néznek, hogy lány létemre ügyvéd szeretnék lenni. Egyedül ennek a döntésnek talán a szüleim örültek, hiszen ügyvédnek lenni jó munka lehetőség, szerintük. Engem kevésbé a pénzügyi része érdekel a dolognak. Kiskorom óta érdekel ez a világ, így amikor a pálya választás elérkezett lett, nem is gondolkoztam rajta, hogy mit is kezdjek magammal. A Too ügyvédi iroda London leghíresebbe, így nagyon örültem, amikor sikerült bejutnom, mint gyakornok.

 

Ma reggel is ugyan azt a rutint végzem el, mint minden nap. Hajnalban kellek, egy bögre kávé, hogy ébren is maradjak. Kosztümbe bújtatom vékony testem és magassarkút húzok a lábamra, majd irány is az iroda. Nem szeretek késni, ezáltal a késés nem fellelhető opció nálam. A taxiban ülve le ellenörzőm az emaileket, hogy mire beérek minden kész legyen. A főnököm, aki az iroda vezető ügyvédje is egyben, nagyon szigorú, de a legjobb a szakmában, az biztos, ha valakit ő képvisel az a zsebében tudhatja a győzelmet. Szerencsésnek érzem magam, hogy mellette dolgozhatok.

 

A hatalmas iroda ház üveg ajtaján lépkedek be, amikor a cipőm sarka kopogásba kezd a márvány padlón. Intek a recepciós lánynak, aki egy hatalmas mosollyal üdvözöl engem. Ha engem kérdeztek az a mosoly rá van fagyasztva az arcára, mert még sosem láttam őt úgy, hogy nem mosolygott volna, mint a vadalma. Egyenesen a lift irányába sétálok és be is lépek, amint megérkezik. Megnyomva a panelen az 50-es gombot, haladok fölfelé. A lift tetején nézem, amint a számok egymás után villannak fel az elhagyott emeleteket jelezve számomra. Amikor végre az 50-es gyullad ki, kilépek a liftből és a folyosó bal oldalán indulok el az irodám felé.

 

Amint az irodámba érek, látom, hogy az asztalomon egy hatalmas pohár kávé található. Igazság szerint halvány lila gőzöm sincs arról, hogy ki küld nekem minden egyes reggel kávét, de nem is nagyon érdekel. Finom a kávé, megiszom és itt az ügy le van zárva. A mai nap is hosszúnak ígérkezik, amint megpillantom a halom papírt, ami az asztalomat teljes egészében eltünteti. Két óra papír munka után az asztalomon lévő telefon megcsörren. A recepció számát írja ki.

 

- Igen? - veszem fel a kagylót és várok a válaszra.

- Szia Sam, a főnök negyed óra múlva megbeszélést akar tartani. - hallom meg a recepciós lány hangját, akinek a nevét sem tudom.

- Oké, köszönöm, hogy szóltál. - sablonosan válaszolok neki, ennél többre nem futja most tőlem.

- Természetes, szia. - köszön el, majd bontja is a vonalat, a válaszommal mit sem törődve. Kissé udvariatlan.

 

A főnökön irodája felé lépkedek, hiszen a megbeszélés másodperceken belül kezdetét veszi. A kezemet kopogásra emelem fel, de ebben a pillanatban a recepciós lány jön ki az irodából, eléggé zaklatott arc kifejezéssel. Elviharzik mellettem, épp, hogy nem fakad sírva a szerencsétlen.

 

- Jó reggelt. - köszönök a főnökömnek.

- Jó reggelt Sam, fáradj beljebb. - a tegeződés kissé meglepett, mert eddig nem volt közöttünk tegező viszony.

- A többiek? - kérdezem meg, amint felmérem, hogy rajtam kívül senki nincs az irodában.

- Csak veled akartam most beszélni. - közölte velem a többiek távol maradásának okát.

- Értem és miről akartál velem beszélni? - letegezem én is, ha már ő ezt tette velem.

- Nagyon jó munkát végzel itt nálunk és szeretném, ha több felelősséged lenne nálunk. Mit szólnál, ha az én asszisztensem lennél? - a szavai ledöbbentettek.

- Ez hatalmas megtiszteltetés, köszönöm. - el sem tudom hinni, hogy az assztisztensének szeretne.

- Igazán nincs mit Sam, hiszen nagyon ügyes vagy. - a szavai jóleső érzéssel töltik meg a szívemet.

- Köszönöm, Mr. Styles.

- Harry, kérlek szólíts Harrynek. - mosolyog rám, amitől a lábaim remegni kezdenek.

Mindig is jóképűnek tartottam, de sosem gondoltam rá, úgy egyszer sem.

- Oké, akkor Harry. - viszonoztam mosolyát.

 

Felállt a nagy karos székéből és megállt mögöttem. Amikor a kezeit a derekamra teszi, megdermedek. Meg sem merek mozdulni. Az ajkai a nyakam bőrét kezdik feltérképezni. Lehunyom a szemem a jóleső érzés miatt. A testem szabályosan lángol az érintése miatt, ezt ő is bizonyára észre vette, mert a nyakam bőrén érzem a mosolyát.

 

- Tudod Sam, már régóta vágyok rád, amint beléptél ma ide, ebben a parányi kosztümben, nem bírok magammal. - dörmögi rekedtes hangján a fülembe.

- Harry a főnököm vagy. - préselem ki a számon a súlyos szavakat, amik olyanok, mintha savat öntöttek volna a torkomba.

- Ez nem akadály baby. - harapja meg az érzékeny pontomat, mire egy nyögés szakad fel belőlem.

- Harry. - már csak a nevét tudom nyöszörögni, többre nem futja.

- Igen pontosan ez az a név, amit hallani akarok a szádból, mikor élvezel. - szavai végén egy határozott mozdulattal fordít maga felé.

 

Sötét zöld íriszeivel találom szemben magamat, amiből csak úgy sugárzik a vágy és a kiéhezetség. Akar engem, ezt tisztán látom, már csak abból is, ahogy kéjesen végig méri a testem minden egyes négyzet centiméterét. A kezeit lassan, nagyon lassan, szinte már kínzóan futtatja végig az oldalamon, csak azért, hogy utána a fenekemet markolja meg. A fenekemnél fogva húz fel a csípőjére, majd az asztalához sétál velem. Gyengéden rakott le a kemény diófa asztalra, aminek a tartalmát egy könnyed mozdulattal söpörte le a földre. Lecsapott az ajkaimra és falni kezdte azokat, a vágy és a szenvedély tisztán érezhető volt közöttük. Türelmetlen volt, nagyon is. Az alsó ajkamon futtatta végig a nyelvét, ezzel jelezte számomra a szándékát, bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Finoman csúsztatta át a számba a nyelvét és egy lassú táncra hívta az enyémet, csak azért, hogy egyre könyörtelenebb legyen. Egyik kezét a combomra vezette, majd haladt egyre feljebb, míg el nem ért a harisnyám végéig.  Könnyű szerrel szakította le rólam a gyönge anyagot, majd a vékony csipkén simított végig hatalmas tenyerével. A nadrágjához vezettem a kezemet és kigombolva azt, húztam le a fenekén. Segített megszabadítani magát a fekete anyagtól, majd rólam tüntette el a blúzomat és a szoknyámat. Végig mérte a testemet, amit már igen kevés ruha darab takart. Kezemet a bokszere alá vezettem és megmarkoltam a férfiasságát, ami igen nagynak bizonyult már most is.

 

- Oké, elég volt, mert megőrjítesz. - dörmögte a fülembe, majd a következő pillanatban megszabadított mindkettőnek a maradék takaró anyagoktól. Dereka köré fontam a lábaimat, ezzel érve el, hogy még közelebb legyen hozzám. Férfiasságával érintett engem, majd hírtelen tudhattam magamban teljes hosszúságát. Kemény tempót diktál, amivel mind a kettőnket vészes gyorsasággal hajszolt a kielégülés felé. A nyögések fokozódtak, egyre sűrűbbek lettek.

- Bassza meg, Sam. - szitkozódott a fülembe, majd még mélyebbre lökött bennem, ezzel elvére azt, amit akart.

- Harry. - nyögtem a nevét minden egyes mély és jól irányzott lökés közben. A tempót még jobban fokozta még akkor is, ma már azt hittem ennél keményebb nem lehet. Egy utolsó erőteljes lökéssel átlendített engem és a falaim összezáródtak körülötte az orgazmusom jele ként. Ez a tettem őt is erre késztette, majd már éreztem is, ahogy belém élvez. Néhány apróbb csók közepette levezető lökéseket mért még kettőnkre, majd kihúzódott belőlem.

 

- Erről jogodban áll hallgatni. - viccelődött velem, amikor az ajtójához sétáltam, hogy elhagyjam az irodáját.

- Élveztem a megbeszélést. - kacsintottam rá.

- Elhiszem, holnap várlak ismételten egy megbeszélésre, baby. - kacsintott vissza, majd az ingét kezdte begombolni, míg én magára hagytam őt az irodájában.