Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!
Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Aria
Ámulva néztem a legjobb barátnőm szemébe és hitetlenkedve megráztam a fejemet. Eltudtam képzelni, hogy ez az egész az Ő műve volt. Cseles kis mosoly játszott ajka szegletében, ami árulkodó jel volt. Semmi kétségem nem támadt, hogy ezt neki köszönhetjük. Elengedtem Harry kezét, aki továbbra is az ajtó mellett állt és hangosan nevetett a fiúkkal, akik mindenféle bennfentes viccel ugratták őt az eljegyzésünk miatt. Zorához léptem és arrébb húztam kicsit a tömegtől, hogy négyszemközt beszélhessek vele.
- Mi ez? - kérdeztem meg tőle azonnal, amint hallótávolságon kívül kerültünk.
- Egy buli? - húzta fel a szemöldökét.
- Azt én is tudom. De gondolom a te műved, mivel, csak neked mondtam el tegnap este, hogy mi történt. - tettem csípőre a kezemet a válaszára várva.
- Lebuktam. - nevetett fel.
- Nem igazán tudtál ebben lebukni, ha engem kérdezel, egyértelmű volt.
- Gondoltam, hogy ennek kijár az ünneplés, mindenki ezért szurkolt már évek óta. - suttogta, hogy a többiek véletlenül se hallják meg.
- Micsoda?
- Most mit vagy úgy meglepve? Mind láttuk, hogy egymás nélkül nem vagytok önmagatok még szép, hogy azt szerettük volna, hogy minden helyre jöjjön. Én csak tudom Aria, hogy mennyire szenvedtél a hiányától, akkor is, ha magadnak sem vallottad be, nekem nem tudsz hazudni.
- Igazad van. Egyszer hallgatok az eszemre és akkor is rossz vége lett. - sóhajtok fel, pedig örülnöm kéne, hisz ennek az időszaknak vége van, de csak remélni tudtam, hogy örökre.
- Nekem mindig igazam van.
- Igen, kivéve, amikor nincsen. - cukkoltam őt.
- Miről beszélgetnek a lányok? - hallottam meg a hangját, amint átkarolta a derekamat.
- Csak megköszöntem Zorának ezt a remek partit. - tájékoztattam Harryt.
- Hát meg is kell, mert ügyes szervezés volt.
- Szerencsét Styles, hogy mindig is kedveltelek, mert most nagyon dühös lennék, amiért ennyi ideig tartott míg visszaszerezted. - játékos sérelmei megnevetettek.
- Én igyekeztem, de ez a szépség nem adta könnyen magát. - csípett az oldalamba.
- Ne haragudj érte, kissé lassú vagyok.
- Egyáltalán nem haragszom. - nyomott egy gyors csókot az ajkaimra, de kiélvezni nem tudtam, mert Liam hangja félbeszakította a pillanatot.
- Mindenki, koccintsunk erre a két jómadárra, hogy végre megjött az eszük és használják is. - nyomott a kezembe egy teli pohár pezsgőt.
- Mondja ezt az, aki szakított a menyasszonyával és azóta is egyedül van. - csipkelődött Harry.
- Oké, az teljesen más szituáció volt. Nálam már nem volt szerelem, de nálatok határozottan soha nem tűnt el teljesen. - igaza volt, mind a két állításról.
- Igyunk Harryre és Ariára, hogy megint minden a régi közöttük és a kis csapatunkban. - emeltük fel mind a poharainkat egyszerre.
- Egészségetekre.
A pezsgő rendkívül finom volt, aminek az lett az eredménye, hogy sorra üresedtek a poharak és alig két óra telhetett el, amikor már jócskán éreztem az alkohol hatását a fejemben. A fiúk pedig már határozottan részegek voltak, de senkit sem érdekelt, megérdemeltem rúghattak ki a hámból. Harry az este folyamán ide oda cikázott, vagy mellettem volt és szerelmes szavakat suttogott a fülembe és néha pajzán kijelentéseket, vagy a fiúkkal volt és mindenféle dolgot megbeszéltek. örültem neki, hogy a szünet, vagy felbomlás, vagy éppen minek nevezték a barátságukat egyáltalán nem csorbította ki, kiálltak egymás mellett. Harry végül eléggé imbolyogva közeledett felém és lehuppant a kanapé másik oldalára, ahol ültem.
- Bébi nem megyünk fel a hálóba? - suttogta a fülembe, miközben a combomat simogatta.
- Nem hiszem, hogy illendő lenne magukra hagyni a vendégeinket. - állítottam le és különben sem voltam most erre hangolva, kezdett fájni a fejem az alkoholtól és émelygés is rám tört.
- Lényegében nem én rendeztem. - kérlelő tekintettel nézett rám. - És különben is áll a farkam.
- Harry. - kiáltottam fel, amikor a merevedésére tette a kezemet, nem számítottam erre a nyíltan őszinte és perverz énjére, ami minden alkalommal elő bújt belőle, ha többet ivott a kelleténél.
- Mi az?
- Nem megyek most fel veled, részeg vagy.
- És? - csodálkozott el. - Te nem akarsz?
- Jelen pillanatban nem igazán.
- Jó. - kissé sértődötten állt fel mellőlem. - Ne feledd, ezt visszakapod, amikor te leszel begerjedve rám.
- Köszi a figyelmeztetést.
- Szívesen.
* * *
Reggel rémes fejfájással tértem magamhoz és egyedül. Harry nem volt mellettem az ágyban, bár magam sem tudtam, hogy voltaképpen hol is vagyok. Azt tudtam, hogy az új lakásában, de onnantól semmit. Körülnéztem tüzetesebben és rájöttem, hogy a vendégszoba falai ölelnek magukba védelmezve engem. Kissé csalódott voltam, hogy Harry nincs mellettem, de el tudom képzelni, hogy miért nem. Nyilván rosszul volt az éjszaka és így inkább egyedül hagyott, hogy nyugodtan tudjak aludni. A szoba mellétartozott egy fürdő is, így bementem, hogy felfrissítsem magamat és gyorsan fogat mostam a kikészített fogkefével, amire egy cetli volt tűzve. A tiéd bébi. Megmosolyogtatott, hogy még erre is gondolt, majd a bőröndömből felvettem egy kötött ruhát és elindultam felé a földszintre. Majdnem elnevettem magam, amikor megláttam őt, amint a kanapén alszik és az egyik keze lelóg a földre a póz miatt, amiben elnyomta az álom. Előre tudtam, hogy ez csúnya reggel lesz neki, ha felébred, főleg, ha a fejem nekem is hasogat, pedig egyáltalán nem ittam annyit, mint ő. Mivel nem találtam sehol gyógyszert, így úgy döntöttem, hogy leszaladok érte.
Már a beszerzett gyógyszerekkel a kezemben sétáltam vissza Harry lakása felé, amikor megpillantottam egy kávézót és gondoltam, hogy reggelit is viszek, ha már itt vagyok. Nem fogok kétszer fordulni, mert abban biztos voltam, hogy nincsen a lakásban semmi ehető vagy annak nevezhető dolog. Épp ki akartam nyitni az ajtót, amikor a szívem is megszűnt dobogni egy pillanatig. Ott állt előttem az a férfi, aki egykor tönkre tette az egész éltemet. Miatta veszítettem el Harryt és kellett másik iskolába járnom, mivel nem tudta elviselni az elutasítást. Meglepődött arckifejezéssel mustrálgatott, míg becsukta maga mögött az ajtót.
- Aria, ezt a kellemes meglepetést, mikor is láttalak utoljára? - gondolkodott el, de ez csak puszta színlelés volt, nagyon is jól tudta.
- Frederic. - szűrtem a fogaim között. - Nem elég régen.
- Ne legyél már ennyire ellenszenves, tudom a múltban nem alakultak köztünk jól a dolgok, de már nincs harag ugye? - továbbra is pont annyira kellemetlenül éreztem magam a társaságában, mint mindig. Zavart, ahogy engem nézett és lerítt róla, hogy csorgatja utánam a nyálát.
- Ne sértődj meg, de mi ketten sosem leszünk barátok.
- Mikor beszéltem én neked barátságról, mid a ketten jól tudjunk, hogy én annál sokkal többet akartam. - volt egy olyan érzésem, hogy nem jól használta az utolsó szót múltidőben, nem akarta, hanem akarja.
- Sosem fog összejönni.
- Gondolom ez annak tudható be, hogy újra azzal a Styles gyerekkel vagytok jegyesek. - majdnem elájultam, amikor ezt kimondta.
- Honnan?
- Hogy honnan tudom? Én mindent tudok, ami a városban történik. Tudom, hogy híres lettél, sokkal híresebb, mint azt valaha képzeltem volna és azt is, hogy hónapok óta újra kerülget téged az a hülye gyerek és, hogy te megint bedőltél neki és nem mellesleg az újságok tegnap óta erről cikkeznek. Ha akarnám sem tudná elkerülni a figyelmemet. -persze, hogy tudta.
- Nem érdekel, hogy mit tudsz és mit nem. Én dolog vagyok mellette és igen, a jegyese vagyok. - emeltem fel az ujjamat, amin a hatalmas gyémánt villogott.
- Legalább erre futotta neki, először nyűgöz le.
- Nem kell, hogy lenyűgözzön, ha megbocsájtasz. - indultam el mellette, hogy végre bemehessek.
- Még találkozunk.
- Azt kétlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése