39. fejezet - Pont a lényeget felejted el!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

Kinyújtóztattam magam, ahogy kezdtem magamhoz térni, míg a nyári nap melege csiklandozta a combomat, ami fedetlenül a takaró felett pihent. Minden álmok legszebbikét éltem át az éjszaka folyamán, csalódott is voltam, hogy az ébredés ily hamar köszöntött. Élveztem volna még az álom nyújtotta kényeztetést. Halk szuszogás hallatszott mellőlem, így oldalra billentettem a fejem, hogy megtaláljam a hangoz kiadó személyt. Göndör haja teljesen eltakarta arcát, ahogy oldalán feküdt és még mindig békésen aludt. Zöld szemei lehunyva várták az ébredést, hogy újra beléjük nézhessek. Villogó képek, emlékek kúsztak felszínre bennem. A tegnap este, a titkos helye, amit megmutatott nekem, ahogy letérdelt elém és a legszebb eljegyzési gyűrű, amit valaha láttam. A gyűrű. Ugrott be hirtelen, magam elé emeltem a kezem és tanulmányozni kezdtem a finoman megmunkált ékszert, mintha most láttam volna először. El sem tudtam hinni, hogy ez történt, ha nem lenne az ujjamon a kézzel fogható bizonyíték, bizonyára képzelődnék.

- Úr isten. - mondtam ki hangosan a gondolatomat.

- Mi az? - rekedt mély hangja jobban megijesztett, mint bármi más ezelőtt.

- Jaj, semmi. - fordultam felé,míg ő nagy szemeket meresztett rám.

- Akkor miért sikongatsz? - a derekamnál fogva vissza rántott az ágyba és maga alá fordított.

- Semmi különös Harry, csak még mindig kicsit sokkban vagyok a tegnap este miatt. - elmondtam neki az igazat, hisz ismertem, tudtam, hogy addig nem állna le, míg el nem mondom.

- Megbántad? - a szomorúság egyértelmű jele csengett a hangjában.

- Micsodát? - értetlenségemben muszáj voltam visszakérdezi.

- Hogy igent mondtál nekem, megbántad? - azt sem értettem, hogy miért teszi fel ezt a hülye kérdést, mert egyáltalán semmi értelme sem volt.

- Hogy kérdezhetsz ilyet? Miért bántam volna meg? Dehogy is Harry, úr isten. - nem tudom, hogy miért akadtam ki ennyire, de határozottan sikerült magamat alaposan felhúznom.

- Sajnálom ne haragudj, csak mikor láttam, hogy nagyon vizslatód, azt hittem, hogy talán, esetleg megbántad. - tény, hogy megnéztem alaposan, de semmi olyan gondolat nem fogalmazódott meg a fejemben, hogy nem volt komoly a tegnapi válaszom.

- Rosszul hitted, mert komolyan gondoltam azt az igent Harry. - mosolyogtam rá és reméltem, hogy végre megnyugszik.

- Ne haragudj, hogy kételkedtem benned, magamat sem értem, hogy miért feltételeztem ezt. - gördült le rólam és az ágy szélére ült és a kezeibe temette arcát.

- Felejtsük el, jó? - másztam mellé és a fülébe suttogtam a szavakat.

- Rendben. - sóhajtott fel megkönnyebbülésében. - Szeretlek.

- Én is téged Harry. - csókoltam bele a nyaka finom bőrébe.

- Imádnám, ha ezt tudnánk folytatni, de sajnos nemsokára indul a repülőm.

- Tudom. - elszomorított, hogy elmegy és újabb hetek várnak rám nélküle.

- Ne légy szomorú, megígértem, hogy, amint tudok jövök hozzád. - emelte fel az arcomat és letörölte az éppen megszületni készülő könnyeimet a szemem sarkából.

- Rendben. - vettem fel egy túl erőltetett mosolyt.

- Ezt nem veszem be. - mutatott a számra. - Ennél jobban kell próbálkoznod.

- Igyekszem.

Leparkoltunk a reptér egyik parkolójában és elindultunk befelé a terminálba. Harry célirányosan manőverezett el az emberek között, miközben engem és a csomagját is magam után húzta. Szorosan tartotta a kezemet és el sem akarta engedni mindaddig, míg el nem értük a megfelelő beszállókaput. Leültem az egyik székre, míg Harryt figyeltem, ahogy Niall-el beszél telefonon és eléggé idegesnek nézett ki. Többször a hajába szántott idegességében és fel-le mászkált, míg hangosan beszélt és néha káromkodott is. Az összes felvonultatott gesztusa az idegességéről árulkodott számomra.

- Mi a baj? - kérdeztem rá, amikor letette a telefont.

- Nem akar jönni. - vont vállat és lehuppant mellém.

- Mi az, hogy nem akar jönni?

- Azt mondogatta, hogy kitalált valamit Zorának, így csak az esti géppel jön utánam. - nézett rám és tudtam, hogy ez gondot jelent.

- És gondolom az nem jó nektek. - bólogatott a válaszomra.

- Nagyon nem, ez a hülye nem fog odaérni a másnap reggeli interjúra az fix, Paul meg engem fog kicsinálni miatta. - a haja már össze-vissza állt.

- De hát ez Niall döntése, neked semmi közöd hozzá.

- Én tudom, de ezt közöld Paullal is. - fintorodott el.

- Biztos, hogy nem fog jönni?

- Lemerem fogadni. - nézett az előttünk lévő képernyőre, ami az indulást mutatta, alig maradt húsz perc a felszállásig.

Niall természetesen nem jelent meg, így Harry egyedül sétált be a repülőhöz vezető folyosóba, mikor megkezdhették az utasok a beszállást. A búcsú ez alkalommal sem volt semmivel sem jobb, sőt egyenesen szörnyű volt, hogy el kellett őt engednem. Újabb magányos hetek, amiket nem akarok átélni, de mivel én választottam Harryt és az utazgatás a munkájához tartozik, így muszáj elviselnem. Pláne, hogy megkérte a kezem és én igent mondtam neki. El sem hiszem, hogy a menyasszonya vagyok.

***

Mielőtt haza érhettem volna megcsörrent a telefonom és Federic keresett. Azonnal látni akart engem valami munka miatt, de már mindenben kételkedtem, ami elhagyta a száját, a legutóbbi húzása után. Semmi kedvem nem volt bemenni hozzá, de mivel ez az egyik munkám volt, így kénytelen voltam, pláne, hogy az egyik legfontosabb munka a továbbtanulásom érdekében. Kicsivel később már az irodája ajtaján kopogtam be és a bebocsájtás édes vagy nem épp annyira édes, inkább arrogáns hangját vártam, hogy feleljen. A szabad szó után be is sétáltam.

- De jó, hogy ide értél ilyen hamar Aria. - lelkendezett, de ez alkalommal sem volt semmi őszinte a beszédében és a testbeszédében sem egyaránt.

- Hívtál, így jöttem. - ültem le vele szembe.

- Helyes. Rátérek a lényegre akkor. Nemsokára itt van a gyakorlatod vége és hát van egy ajánlatom, bár ha jobban bele gondolok, akkor inkább feltételem számodra. - már a kezdés sem tetszett.

- Mondjad.

- Nagyon jól teljesítettél és ötös adok, de csak egy feltétellel, ha vállalsz egy munkát nekem. - kezdtem sejteni, hogy mire akar kilyukadni.

- Mi lenne az?

- Hozz nekem képeket a barátodról, Harry Stylesról és a valós eredményed lesz beírva a vizsga lapba, de ha nem működsz velem együtt, akkor megbuksz és viszlát a következő évednek. - nem hittem a fülemnek, valóban fenyegetett és nem is akár mivel.

- Pont a lényeget felejted el, nem vagyok paparazzi.