36. fejezet - Nem akarom ezt érezni!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Hagyjatok nekem véleményt, pipáljatok és iratkozzatok fel, ha tetszik a történet! :)

Köszönöm a rengeteg megtekintést, a hozzászólásokat és az új feliratkozókat! ♥

Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

Biztos, hogy hülyén festettem az eltelt percek függvényében, hogy mióta nem tudtam megszólalni. Itt állt előttem az a személy, akit, ha soha többé nem láttam volna, az is túl hamar következik be. Semmit nem változott, csak még magasabb lett és talán valamennyivel izmosabb. Rögtön eszembe hozta a sok veszekedést, a pofonokat, amiket el kellett viselnem mellette, de nem ez volt a legnagyobb seb, amit okozott nekem. Amikor kiderült, hogy semmi sem volt elég neki, amikor szembesültem a megcsalással, a szívemet tépte ketté. Összetört engem és majdnem eldobtam miatta Harryt magamtól. James volt minden élő félelmem okozója. Visszatért, hogy kísértsen. Bizonyára utoljára belém akar rúgni, hogy érezzem a törődést. Folyton egy mondat hagyta el a számat, hogy miért jött?

- Nem beszélnének meg ezt oda bent? - nemlegesen ráztam a fejemet.

- Miért nem? - felidegesített a kérdésével. Komolyan? Miért nem?

- Tudod a választ rá nagyon jól. - válaszoltam közömbösen.

- Na, ne szórakozz velem. - tolt félre az ajtóból és besétált, én meg újra féltem tőle. Úgy járkált a lakásban, mintha a sajátja lenne. Mindent felemelt, majd visszatett. Az egyik képet azonban huzamosabb ideig szorongatta a kelleténél.

- Szóval tényleg igaz? - fordult felém és a képre mutatott, ahol Harry átkarol engem.

- Igen. - válaszoltam felszegett fejjel.

- Nem hittem, hogy komolyan ezzel a nyálgéppel parádézol. - rosszallóan szólt hozzám, mintha szidna.

- Nem tudsz te róla semmit. - fakadtam ki.

- Mi lett veled?

- Végre van, aki szeret engem, csak ez történt James. - húztam ki magam.

- Van? Úgy teszel, mintha én nem szerettelek volna. - közeledett felém.

- Mert így van, sosem szerettél.

- Ne idegesíts. - taszított a falnak és beállt elém.

Újra itt volt és a testemen újfent végig söpört a régi érzés, a rettegés. Nem csinált különösebben semmit, csak a teste és a fal közé szorított, míg engem méregetett. Imádkoztam, hogy ne hajoljon előre, mert már így is veszélyesen közel volt hozzám. Elég lett volna egy egyszerű mozdulat és megcsókolt volna, amit én egyáltalán nem akartam. A közelségétől azonnal undor öntött el és fintorognom kellett az illatától. Elképedtem, hogy régen mennyire szerettem ezt az illatot rajta, de ez alkalommal az elvárt hatás elmaradt, émelyített ahelyett, hogy beindított volna. Semmi sem volt a régi, se vele, se velem. Mind ketten változtunk, de tudtam, hogy a szobában lévő személyek közül, csak egy valaki jó irányba és az én voltam. Sokkal ésszerűbben gondolkoztam, mint a kapcsolatunk idején, sokkal értettebb is voltam és többé nem dőltem be egy szép, de ugyan akkor hazug szónak. Ő viszont sokkal brutálisabb lett, régen is agresszív volt, de sosem lökött a falnak erőből, sosem tört be a lakásomba az akaratomon kívül. De a megfélemlítés és az uralkodni vágyás megmaradt, csak egy gond volt, hogy mára sokkal erősebben volt jelen benne, ez dominált.

- Aria, csak egy valamit szeretnék, hogy meghallgass. - simított végig arcom élén, mire elfordítottam a fejem. Mindenre vágytam, csak az érintésére nem.

- Miről akarsz beszélni? Szerintem kettőnknek már nincs miről. - sóhajtottam fel a mondatom végén, amikor szúrósan a szemembe nézett.

- Nem gondolod, hogy anno nem zártuk ezt le? - mutogat kettőnk között.

- Nem, szerintem teljesen világos volt, hogy megcsaltál és onnantól kezdve vége volt mindennek. - rá sem nézve ejtettem ki a szavakat, amitől epe szökött a torkomba.

- Mi van akkor, ha én nem akarom, hogy vége legyen? - a hangja egyszeriben teljesen érzelmesre változott.

- Kicsit elkéstél ezzel, eltelt két év James. - tettem a mellkasára a kezem és elakartam tolni magamtól, mert cseppet sem tetszett az irány, amerre ez a beszélgetés elkanyarodott.

- Tudom és azóta is bánom, amiket elkövettem ellened. - meglepetésemre egy szó nélkül elhátrált és jókora távolságot tartott tőlem.

- Mit mondjak erre?

- Csak mond, hogy megbocsájtasz nekem. - követett a nappaliba, ahogy végre mozogni tudtam nem akartam a közelében lenni.

- Nem mondom, mert nem tudok neked megbocsájtani. Fel sem tudod fogni, hogy miket éltem át akkoriban miattad. - nyomtam meg a miattad szót, hogy értse a célzásomat.

- Fel tudom és nagyon sajnálok mindent, komolyan. - leült a kanapéra és az arcát a kezébe temette.

- Mit vársz tőlem? Azt hiszed, ha két év elteltével egyik napról a másikra beállítasz, akkor minden a régi lesz? - kissé kezdtem hisztérikus lenni.

- Persze, hogy nem. Csak egy esélyt szeretnék, hogy jóvá tegyem. - egyáltalán nem hittem neki, hisz ő James.

- Semmi értelme. Mi soha többé nem leszünk együtt. Ne vedd sértésnek, de nem vagyok hülye, többé már nem.

- Sosem voltál hülye, ebben a kapcsolatban én voltam az. - állt fel és elindult felém, de amikor felemeltem a kezemet azonnal megállt.

- Ebben az egyben legalább egyetértünk. - fontam össze a mellkasom előtt a karjaimat.

- Figyelj, tényleg semmi hátsó szándékom, csak újra az életed része szeretnék lenni.

- Nem tudok mit felajánlani. Én tényleg nem akarok már semmiféle kapcsolatot sem veled. Boldog vagyok Harryvel és szeretem őt. - láttam, ahogy Harry nevére ismét felmegy benne a méreg piros fonala.

- Mit eszel abban a kis énekesben? - kiabált az arcomra, mire kínomban elnevettem magamat.

- Ne ítélj úgy, hogy nem ismersz valakit vagy fogad el, hogy téged ítéltetnek. - válaszom roppant mód meglepte.

- Mindig is utáltam a hülye idézéseidet. - horkant fel.

- Most kezdjük el, hogy ki mit utált a másikban? Komolyan?

- Nem.

- Helyes és szeretném, ha távoznál. Lépj ki az életemből ismét, de ezúttal örökre. - álltam fel a fotelből és az ajtó felé sétáltam.

- Azt nem tehetem.

- Pedig kénytelen leszel. Számomra meghaltál James, akkor ott abban a szobában, amikor rátok nyitottam. - ismét dühös voltam, minden sérelmemet rá, akartam zúdítani.

- Akkor is elérem, hogy érdemesnek tarts, legalább a barátságodra.

- Sok sikert. - a végszavam után rácsaptam az ajtót és az sem érdekelt, hogy eszeveszettül nyomja a csengőmet. 

Fáradtan vonszoltam magam vissza az emeletre és ahogy a fejem érintette a párnámat, azonnal álomba is merültem.

***

- Mi a picsa? - csattant fel Zora és tátott szájjal meredt maga elé.

- Komolyan, nem hiszem el még most sem. - nem csak neki volt meglepő James újbóli felbukkanása.

- Az a rohadék, csak kerüljön a szemem elé. Soha nem volt nekem szimpatikus, na majd most elbeszélgetek vele. - imádtam, hogy ennyire védelmez engem.

- Nem kell vele foglalkozni és amúgy is a tegnapi monológom után elég kicsi az esélye, hogy vissza meri dugni ide a képét. - legalábbis rohadtul reménykedtem benne.

- Pedig én szívesen beolvasnék neki még pár dolgot.

- Meghiszem azt. - nevettem fel, mikor elképzeltem, amint Zora neki esik Jamesnek és szóhoz sem hagyja jutni.

- Egyáltalán, hogy volt képe ide jönni? Ha valamennyire ember is volt még a szememben, na az most teljesen megszűnt.

- Nekem azóta nem létezik, de ezt te tudod a legjobban. - együtt érzően magához ölelt.

- Pontosan, érdekes, hogy nem csak őt veszítettük el, hanem az egyik legjobb barátnőnket is. Sosem képzeltem, hogy ezt megtenné velünk. - gondolkodott hangosan.

- Elhiheted, hogy én sem.

Néha visszagondolok, azokra az évekre, amikor még hárman voltunk elválaszthatatlanok. Én, Zora és Jasmine. Tényleg testvérként szerettük őt, de neki nem kellett a barátságunk, az első alkalommal össze feküdt Jamesel. Soha többé nem beszéltünk vele és soha nem is fogunk. A beszélgetésünket a csengő megszólalása zavarta meg.

- Ha ez Ő, esküszöm, hogy kitekerem a nyakát. - pattant fel Zora, majd az ajtóhoz sietett.

- Úr isten. Hát ti? - hallottam a csodálkozó hangját, majd azt, hogy felvisít, mint egy ovis.

Azonnal ki szaladtam az előtérbe, mire elém tárult a sikítás valós oka. Harry és Niall állt az ajtóban és mind a ketten hatalmas csokrot tartottak a kezükben. Zora épp Niall nyakában csimpaszkodott, amikor kiértem. Fel sem fogtam mit teszek, csak Harryhez rohantam és a nyakába vetettem magam. Azonnal reagált és a szabad kezével szorosan átölelt. A nyakamba fúrta arcát, majd apró csókokat hagyott az érzékeny felületen. Hosszan szívtam be mámorító illatát, majd könyörögve ugyan, de elengedtem őt.

- Sziasztok. - köszöntem egyszerre mindkettőnek. - Hogy kerültök ide?

- Hosszú hétvége, így hát muszáj volt ide jönnünk hozzátok. - nézett a szemembe Harry és a szeméből kiolvastam a hétvége minden egyes feledhetetlen momentumát.

- Miért nem szóltatok? - csatlakozott be a beszélgetésbe Zora, aki még mindig nem engedte el Niallt.

- Meglepetés. - válaszolt Niall, aki sejtelmesen vigyorgott.

- Az nem kifejezés, elég rendesen megleptetek.

- Ez volt a cél. - karolt át Harry, majd átadta a hatalmas vörös rózsa csokrot. - Ezt neked hoztam.

- Köszönöm. - csókoltam meg puhán. Alig hittem el, hogy valóban itt volt. Rettentően hiányzott és a viszont látás öröme ezerrel végig söpört rajtam. Nem akartam többé elereszteni a karjaim közül. Legszívesebben most azonnal felcipeltem volna a hálóba, hogy csak ketten lehessünk és átadjuk magunkat egymásnak. Persze eszem ágában sem volt kidobni Zoráékat, majd este ráérünk egymással foglalkozni.

- Annyira kívánlak. - markolta meg a csípőmet, mintha megérezte volna, hogy én is erre gondolok.

- Harry ne kínozz, kérlek. - suttogtam a fülébe.

- Este szétszedlek. - suttogta vissza, míg mind a nappalit céloztuk meg.

- Figyeljetek én éhen halok, nem rendelünk valamit. - szólalt meg Niall, amikor a segge leért a kanapé párnájára. Mind a hárman hangos nevetésben törtünk ki.

- Most mit nevettek?

- Semmin haver, csak nem is te lennél, ha nem lennél éhes. - válaszolt neki Harry.

- Nem tehetek róla.

- Oké és mire gondoltál? - néztem Niallre, neki célozva a kérdést.

- Kínai?

- Nekem jó. - válaszoltam, majd a többiekre néztem, ők csak egyszerűen bólintottak. - Tessék, akkor rendelj mindenkinek.

- Intézkedem. - elvéve az étlapot a kezemből, kisétált a nappaliból, majd hallottam, ahogy már adja is le a rendelést.

Vártuk, hogy megérkezzen a rendelés, közben készítettem egy kis piát, az itthon lévő alkoholból és üdítőből, amitől elég jó kezdett lenni a hangulat. El is feledkeztem a tegnap esti drámáról, csak Harry kellett, hogy minden újra felhőtlen és tökéletessé váljon. Folyton őt figyeltem miközben beszélt, le sem tudtam venni róla a tekintetemet. Annyira részegítő volt számomra minden egyes vonása, a hangja, a mosolya, az illata. Eddig soha nem gondolkoztam ezen, de most egyszeriben beugrott minden. Éreztem a szívem mélyéről, hogy ő számomra a nagybetűs IGAZI!

- Baby valami baj van? - fordult felém.

- Nem, miért? - nem értettem, hogy miért lenne baj.

- Mert egyfolytában engem bámultál. - csípett az oldalamba, mire felsikoltottam.

- Harry. - szóltam rá.

- Megérdemelted kukkoló.

A mímelt veszekedésünk közben hallottam, hogy ismét megszólal a csengő. Niall felkiáltott, hogy itt a kaja, majd el is tűnt a bejárat felé sétálva. Azonban, amikor eléggé veszekedős hangnem ütötte meg a fülem, kezdtem rájönni, hogy talán nem is a futár hozta a megrendelt ételt. Harry leemelt az öléből és Niall után ment. Hallottam megdöbbent hangját, majd azt, hogy hangosan kiabál. Azonnal az ajtóhoz rohantam, ahol James és Harry veszekedtek.

- Végre, hogy ide fáradsz. Nincs kedvem többet beszélgetni a popsztárkával. - lökte félre Harryt, aki nem ijedt meg tőle, hanem visszalökte Jamest, aki majdnem hátra esett.

- Menj el innen, most. - fakadtam ki.

- Addig nem, míg vissza nem fogadsz. - elegen volt belőle, főleg, hogy Harry is hallotta a szavakat.

- Ki vagy te? - kérdezte dühösen Harry.

- Nem mesélt rólam?

- Nem. - szűrte a fogai között Harry.

- Aria a volt nőm és én basztam meg először. - ennyi kellett Harrynek, előre lendült és az ökölbe szorított keze csattant James arcán, aki hátra esett az ütés hatására.

-Takarodj innen és ha még egyszer megtudom, hogy a barátnőm körül lófrálsz nem az állkapcsod lesz az egyetlen, ami eltörik. - Harry szavai megleptek és az is, hogy nem rám volt dühös.

Egyszerűen Jamesre csapta az ajtót, majd magához ölelt és megnyugtató dolgokat suttogott. Ezzel egyértelművé tette, hogy mennyire szeret engem.