Amikor a barátnőim kitalálták, hogy a huszonegyedik születésnapomat ünnepeljük meg egy mini golf klubban, nem igazán értettem a helyzet miértjét. Elmondható, hogy kissé szkeptikusan fogadtam a dolgot. De mivel ők szervezték meg ezt a bulit nekem, így nem ellenkeztem az ötlet nem tetszése miatt. Éppen az autóban ülünk és a klub felé tartunk, miközben barátnőim arról társalognak, hogy a klub vezető golf oktatója olyan, mint egy görög isten. Nem kell mondanom, hogy nem hiszek az istenekben.
- Komolyan, azt hallottam, hogy nagyon jó az ágyban és előszeretettel választ a klub vendégei közül. - Bree nem igazán veti véka alá a vágya tárgyát.
- Bree ugye nem gondolod, hogy egy éjszakás kalandba akarsz keveredni egy mítosszal. - vetem oda neki gúnyolódva, amire a válaszom, csak egy szimpla szem forgatás.
- Majd te is rájössz, hogy kurvára megéri, ha meglátod Őt. - néz a szemembe és komoly elhatározással ejti ki szavait.
- Oké, elismerem, ha látom, amit annyira állítotok. - nem igazán hiszek ebben a dologban.
- Most komolyan Eliza, neked miért kell mindig megkérdőjelezni mindent? - háborodik fel Marie és még azt képzeli, hogy teljes joggal teszi ezt. Eddig akárhányszor azt állították, hogy mennyire jó pasi valaki, valami gikszer mindig volt a dologba, így szerintem teljesen jogos, hogy kételkedem a szavaik igazság tartalmában.
- Szerintem meg elfelejtitek, hogy nagyon ritkán igazolódik be az állításotok. - szögezem le a tényt, miszerint igenis igazam van.
- Oké, szerintem meg fogd be. - nyújtja rám a nyelvét Sofia.
- Viccesek vagytok. - mosolygok rájuk, mire mind a négyünkből feltör egy le állíthatatlan nevető görcs.
Ez a klub minden bizonnyal a világ végén helyezkedik el, mert már vagy három órája autókázunk ezen a szaros autópályán és még közel sem vagyunk a lányok szerint. Komolyan inkább mentem volna LasVegasba, hogy aztán olyat csináljak, amire másnap nem akarok majd emlékezni és jó esetben nem is emlékeznék rá. Olyankor lépne életbe az a mondás, hogy ami Vegasban történik az Vegasban is marad. Egyre csábítóbb ez az ötlet. Még két óra vezetés és hála istennek megérkeztünk. Kiszállva a kocsiból elolvastam a golf klub bejáratánál található hatalmas üdvözlő tábla szövegét.
ÜDVÖZLÜNK A ZÖLD ZÓNA PRÉMIUM GOLF KLUBBAN.
Ha engem kérdeztek találóbb reklám szöveg lenne az, Üdvözlünk a világ végén! Marie egyből a csomagtartóhoz sétált és egyenként kivette a csomagjainkat és a kezünkbe nyomta azt. Analfabéták előnyben. A kerekes bőröndömet húzva magam után, követem a lányokat a klub fő épületébe, legalábbis gondolom, mivel ez a legnagyobb fa ház, ami elhelyezkedik a klub területén. Belépve a hatalmas fa tákolmányba, rögtön a recepcióba futunk, ahol Bree veszi át az irányítást és mosolyogva tekint a fiatal lányra a pult mögött.
- Szia. Bree vagyok és négy személyre foglaltam szállást. - csiripeli, ami meglepő, mert nem éppen az a nyalizós fajta.
- Igen, itt van Bree névre. Ti vagytok a szülinapos csoport igaz? - kérdezi a lány, aki a névtáblája állttal minden bizonnyal Zoe.
- Igen és ő a szülinapos. - mutat rám, mire szem forgatással válaszolok neki és kamu mosollyal intek Zoenak.
- Remek, tiétek a 8-as fa ház. - mosolyogva nyújtja át a ház kulcsait Breenek.
- Köszönjük. Megtudod mondani, hogy hány órakor kezdődik a golf oktatás? - Bree kérdése meglepett. Minek nekünk oktatás? Egyedül is jól tudok bénázni, nem kell ahhoz még oktató is.
- Persze, 1 órára letettek leírva a 9-es pályára és Mark lesz az oktatótok. - közölte a lány, a számomra érdektelen információkat.
Nagy nehezen megtaláltuk a 8-as fa házat és be cuccoltunk. Azért csodálkoztam, hogy ezek a fa házak ekkorák. Komolyan még az eltévedés is felmerülő opció, ebben a hodályban. Két szoba található benne, francia ágyakkal. Egy külön fürdő és konyha. Amire végképp nem számítottam az a hatalmas nappali vagy társalgó, hívjuk annak, aminek akarjuk. Bree és Marie lefoglalták a bal oldali szobát, így én és Sofia a jobb oldalit tudhattuk magunkénak. Mivel már dél is elmúlt, így egy sietős pakolás után, már indulnunk is kellett. Persze előtte még a lányok elkaptak engem. Éljen a szülinapos.
- Boldog szülinapot baby. - ölelt meg Bree és egy csomagot nyomott a kezembe.
- Köszönöm, de nem megmondtam, hogy nincs ajándék. - néztem rá felháborodva. Valahogy mindig megszegik a megállapodásunkat.
- Ne ellenkezz, csak nyisd ki, ezt mind annyiunktól kapod. - ölelt meg Sof is.
- Oké, oké. - kezdtem el kicsomagolni az ajándékomat.
- Most komolyan, ti megörültetek? - kérdeztem rá, amint megláttam a doboz tartalmát, amiben egy türkiz kövekkel kirakott karkötő volt egy hangjegy medállal a közepén.
- Nem tetszik? - háborodott fel Marie.
- Dehogy nem tetszik, ti hülyék, csak ez baromi drága lehetett. - néztem rájuk.
- Egyszer leszel 21, így megérte. - mondta Bree, majd mind a hárman megöleltek még egyszer.
- Oké, köszönöm. - teszem fel a csuklómra a gyönyörűséget.
Nem tudom, hogy egy golf klubban illetlenségnek számít-e, hogy késünk a megbeszélt oktatásról vagy miről. De, amikor oda értünk a 9-es pályához az oktatónknak hűlt helye sem volt. Össze néztünk a lányokkal, hogy tényleg annyit késtünk, hogy lelépett, de amikor láttuk, hogy csak öt percet késtünk, ezt az ötletet rögtön elvetettük. Bizonyára ő is késett. Mark vagy hogy hívták. De, amikor egy alak közeledett felénk full feketében és sapkában a lányok mögöttem sugdolózni kezdtek.
- Ő az basszus. - Bree nem épp halkan közölte ezt nekünk.
- Kicsoda? - fordultam felé egy pillanatra, nem tudtam levenni a tekintetem a közelgő férfiról.
- Hát a vezető oktató, Styles. - említette meg a számomra teljesen ismeretlen nevet.
Csak néztem őt, ahogy közeledik és minden egyes lépésnél a kíváncsiságom is nőtt az általa megtett úttal. Bár teljesen fel volt öltözve, így is egyértelmű volt, hogy a teste tökéletes. Kidolgozott izmok feszültek az igen szűk pólója alatt. Lélegzet elállító volt a megjelenése. Most az egyszer igazuk volt a lányoknak, Ő tényleg egy görög isten, sőt még annál is több. A legfurcsább az volt, hogy képzelegni kezdtem róla és rólam és egy ágyról. A továbbikat nem részletezném, mindenki kitalálhatja.
- Sziasztok lányok. Harry vagyok, Harry Styles. Örülök, hogy eljöttetek hozzánk. Mark sajnos nem ér rá, most, így én leszek az oktatótok. Azt hallottam, hogy van köztetek egy szülinapos. - mosolygott ránk egy szexi mosollyal. Komolyan, ha így néz rám továbbra is, garantálhat egy ájulást tőlem.
- Szia Harry. - köszöntünk neki egyszerre, én közben reméltem, hogy ezt a szülinapos dolgot elfelejthetjük.
- Ő a szülinapos. - lökött egyet rajtam Bree, mire konkrétan Harry elé kerültem alig 15 centire tőle.
- Szia, hány éves is lettél? - kérdezi meg tőlem, mire én konkrétan hülyének érzem magam, amiért ekkora hatással van rám.
- 21. - mondom ki, de én is érzem a kérdő élt az elhangzottakban.
- Szóval nagykorú lettél, ezt meg kell ünnepelni. Lányok, ha nem bánjátok a szülinapossal kezdeném. - mosolyog rájuk, mire garantálható lehet a sikere.
- Persze, nyugodtan. - mosolyognak egyszerre beszélve. Mi van ezt gyakoroltátok vagy mi?
- Rendben. Hogy hívnak? - néz rám ismételten.
- Eliza. - úgy látszik most, csak egy szavas válaszaim vannak.
- Oké, Eliza, akkor lépj a vonalhoz és hajlítsd be a térdeidet. - adta ki Harry az első utasításokat.
- Oké. - válaszoltam, majd tettem amit mondott, de nem igazán éreztem ezt a sportot a magaménak.
- Segítek. - jött a hátam mögé és voltaképpen nekem nyomta magát. Ezt sürgősen hagyd abba!
- Oké, így már jobb. Lendítsd meg az ütőt és célozz a lyukra. - újabb utasítás és a keze az enyémen.
- Oké. - lendítettünk egyszerre, mire a labda a lyuk közelében landolt.
- Nem is rossz, így elsőre. Akkor most hagylak gyakorolni. - mosolygott rám, majd elment a többiekhez is.
Egy valami rögtön feltűnt nekem. A többieket nem karolta át és nem állt mögéjük, miközben velem folyton ezt csinálta. Bree többször is megjegyezte, hogy szerinte bejövök Harrynek és nyelvet nyújtva közölte, hogy mázlista vagyok. Nem igazán értettem, hogy miért lennék én mázlista, de ő tudja. Elé jól el voltunk és egész idő alatt röhögtünk a bénázásunkon. Olykor Harry is velünk nevetett.
- Köszönöm lányok, egy élmény volt veletek. - köszönt el Harry, amikor letelt a 3 óra.
- Mi köszönjük. - mosolygott rá Sofia.
- Eliza. - szólt utánam Harry, amikor már elindultunk visszafele a kis ösvényen.
- Igen? - mentem oda hozzá.
- Ha szeretnéd tartok neked magán órát. - most komolyan ezt kérdezte. Magán órát?
- Persze, jól hangzik. - hallottam meg a saját hangomat, úgy hogy fogalmam sem volt, hogy mit mondtam.
- Remek, akkor 7-kor? - kérdez rá egy kaján mosollyal az arcán, mire a gödröcskéje megjelenik az arcán.
- Oké. - mosolygok rá vissza.
- Szia. - köszön el, majd rám kacsint. Most komolyan rám kacsintott?
Persze Bree-ék azonnal faggatni kezdtek, amint utol értem őket. Megvoltak róla győzödve, hogy Harry megakar dugni. Én tiltakoztam ellene, hogy csak plusz pénzt akar össze szedni a magán óra miatt. Őket nem győztem meg a feltevésemmel, ahogy magamat sem. A 7 óra hamar eljött, így rövid időn belül megint a 9-es pályán találtam magamat. De, nem sokáig voltam egyedül.
- Reméltem, hogy tényleg eljössz, Líz. - éreztem meg két kezet a derekam körül. Tudtam, hogy ő az.
- Te hívtál engem. - szögeztem le egy tényt, miközben, csak a kezeire tudtam gondolni, ami elindult a testemen felfedező útjára.
- Te meg eljöttél, ez jelent valamit baby. - éreztem meg a nyelvét a nyakon, mire konkrétan remegni kezdett a térdem.
- Igen, azt, hogy béna vagyok a golfban. - és tényleg az voltam.
- Még jó, hogy nem golfozni hívtalak. - szavai megdöbbentettek, de a tettei, ha lehet még inkább. A keze lassan csusszant a rövid nadrágom anyaga alá. A keze rövid idő alatt a legérzékenyebb pontomhoz ért és lassan kezdett masszírozni. Szagatottan vettem a levegőt és ziháltam. A sokk, csak akkor következett be igazán, amikor az egyik úját tudhattam magamban. Tette egy jóleső sóhajt eredményezett tőlem, így a mosolyát tudhattam a nyakam érzékeny bőrén a csókja helyett. Lassan kezdett ki és be pumpálni az ujjával, míg egy újabbat el nem tüntetett bennem. Amikor már nagyon közel jártam megszakította a mozgást.
- Még nem jött el az ideje Líz. - majd lenyalta az ujjait.
- Gyere. - ragadott kézen és húzni kezdett abba az irányba, ahonnan érkezett. Kisebb séta után a 13-as fa háznál álltunk meg. Kinyitotta előttem az ajtót és előre engedett. Ez a ház is éppen úgy nézett ki mint a miénk, csak ha lehet még nagyobb kivitelben.
- Eliza, egész idő alatt, csak rád gondoltam és a csodás lábaidra, ebben a parányi nadrágban. - hajolt a fülemhez és úgy suttogta kéjes szavait.
- Harry az érzés kölcsönös. - suttogtam vissza, mire az lett a reakciója, hogy az ölébe kapott és rátapadt kiéhezett ajkaimra. Hamarosan a lépcsőn felfelé sétálva találtam magunkat. Úgy manőverezett fel velem a szobájába, mintha én az ölében sem lettem volna és nem csókolóztunk volna egész idő alatt. Kiismerte magát, gond nélkül. A következő, amire emlékszem, hogy lefektet az ágyra és megszabadította magát és engem is a zavaró tényezőktől, a ruháinktól.
- És most illendően megkostollak baby. - mondatát alig fejezte be és már a lábaim között is találtam őt. A göndör hajába kapaszkodtam, míg ő a központomon húzta végig nyelvét, ezzel nedves csíkot hagyva rajtam. Őrjítő volt, amit velem művelt. Vonaglani kezdtem alatta, mire lefogta a csípőmet, míg moccanni sem tudtam. Egyértelmű volt az erőfőlénye.
- Oké, elég volt. - termett egyszer, csak előttem és már magamban is tudhattam teljes hosszát. Teljesen kitöltött hatalmas férfiasságával. A tempóval nem volt kíméletes. Hajszolt minket a vágyunk tárgya, az élvezet felé. Lökései mélységével az élvezet is fokozódott, míg egy jól irányzott mély lökés kíséretével a nevét nyögve élveztem el. Az én orgazmusom őt is átlendítette és átélte az orgazmusát, belém élvezve és szitkozódva.
A vágy és a kéj lecsengése után, egyszerűen felém fordult és annyit mondott.
- Boldog szülinapot Eliza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése