2/07. - Csak ne foglalkozz vele!

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

Tisztában voltam vele, hogy amint végigsétálok a lépcsőn kérdések áradata fog fogadni odalentről. Zora minden egyes alkalommal ezt tette, ha történt némi említésre méltó dolog valamelyikünkkel. Mivel eszem ágában sem volt vele beszélni, így halogattam a felkelést és azt, hogy szembe kelljen vele néznem. Nem akartam neki magyarázkodni, hogy tegnap este mit miért tettem. Sajnos még magam sem tudtam, hogy miért cselekedtem így. Miért mondtam ellent annak, amit megbeszéltünk? Azt mondta, hogy legyünk barátok, erre én azonnal megcsókolom? Bolond vagy Aria? Ellentmondtam magamnak azonnal, én akartam, hogy csak barátok legyünk. Láttam rajta, hogy én erőszakoltam ki a felajánlását, magától sosem mondta volna ezt nekem. Ő velem akart lenni úgy, mint régen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem erre vágytam, de túl vágya voltam, túlságosan féltem az újrakezdés gondolatától és attól, hogy minden onnan folytatódik, ahol abba hagytuk. Nem tudtam volna elviselni, ha újra folyamatosan veszekednénk, azt meg végképp nem, ha megint el kéne veszítenem azért, mert még mindig nem jövünk ki egymással. Nem voltam hajlandó kockáztatni, akkor sem, ha ez a dolog kétesélyes.

Amikor végül a földszintre értem, imádkoztam, hogy Zora már ne legyen itthon. Egyenesen a konyhába sétáltam és töltöttem magamnak a gőzölgő kávéból. Épp beízesítettem a szokásos két cukorral, amikor valaki mögöttem megköszörülte a torkát. Mivel abban a hitben voltam mostanáig, hogy egyedül vagyok, eléggé meglepődtem a hangon. Amikor megfordultam nem hittem a szememnek, mindenkire gondoltam, csak rá nem. Mit keres itt?

- Niall? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Szia. Kaphatok én is? - mutatott a kezemben tartott bögrére.

- Persze. - teljesen idiótának éreztem magam a közelében jelen pillanatban. - Mit kérsz bele?

- Elfelejtetted, hogy iszom a kávét? - dőlt neki az ajtófélfának, míg jót szórakozott rajtam.

- Őszintém, fogalmam sincsen.

- Két cukor, kicsi tej. - nevetett fel, míg aszerint ízesítettem be neki, ahogy mondta.

- Tessék. - nyújtottam át neki a kávéját.

- Köszönöm. - mosolygott rám, míg belekortyolt. - Tökéletes.

- Reménykedtem benne.

- És hogy vagy? - meglepett a kérdése.

- Jól vagyok, köszi. - valóban jól voltam, csak kicsit összezavarodott is egyben.

- Zora mondta, hogy Harry tegnap itt volt. Minden rendben ment? Megtudtátok beszélni? Nem volt bunkó?

- Persze, semmi gond, minden rendben van. - helyeseltem és nem is értettem, hogy miért feltételezi Niall, hogy bunkón viselkedett velem.

- Akkor jó. Tudod otthon már kevésbé. - olyan arcot vágott, mint aki elszólta magát valami olyan dologról, amiről nem kéne tudnom.

- Ezt, hogy érted?

- Jaj, semmi, tényleg, hagyjuk. - legyintett, mintha semmiség lenne, de tudtam, hogy nem az.

- Niall mond, ha már elkezdted.

- Oké, de ne mond vissza Harrynek. A barátnője, vagy menyasszonya teljesen ki van akadva. Meg van róla győződve, hogy Harry elhagyja őt miattad.

- Miattam? - visszakérdeztem, akkor is, ha tudtam, hogy igazat mond, mivel Harry tényleg erre készült.

- Miért teszel úgy, mintha nem erről lenne szó?

- Niall én nem akarok tönkretenni egy kapcsolatot. - szögeztem le neki.

- Ezt tudom, nem is te teszed tönkre, hanem az az önfejű Hazz és a már túl vagyok rajta gondolkodása. - mutogatott idézőjelet a kezeivel.

- Ezt mondta nektek?

- Ezt, de sosem hittünk neki. Sokszor kaptam rajta, hogy a közös képeiteket nézegeti a gépén és nem egyszer fordult elő, hogy sírógörcsöt kapott. Csak Louis tudta olyankor megvigasztalni. Nagyon hiányoztál neki, de elfojtotta. Aztán összeszedte ezt a modellt és úgy tett, mintha szeretné, de semmit nem érzett iránta soha. Ezért sem értette senki, amikor bejelentette, hogy megkéri a kezét. Hülyeségeket csinált azóta, hogy szétmentetek. - alig hittem el, amit Niall mondott.

- Nem könnyű ez a dolog.

- És most mi lesz? - nem értettem, hogy mit akar ezzel kérdezni.

- Hogy érted?

- Adsz neki még egy esélyt? - valamiért mostanában mindenki erre volt kíváncsi, de továbbra sem leltem meg rá a választ.

- Csak barátok vagyunk, de nem tudom később mi lesz belőle. - végül az igazság mellett döntöttem.

- Remélem vissza engeded őt az életedbe. - örültem neki, hogy mellettem áll.

- Igyekszem.

Már a szobámban készülődtem, amikor valaki kopogott az ajtómon. Mielőtt válaszolhattam volna, nyílt az ajtó és Zora jelent meg. Kissé cikis fejet vágott.

- Niall mondta, hogy találkoztatok. - alig értettem, amit mond.

- Miért suttogsz?

- Nem akarom, hogy meghallja, ugye nem baj, hogy itt van? - valóban aggódott.

- Miért lenne baj?

- Nem tudom, csak tudod, lehet, hogy újra együtt vagyunk. - mosolyodott el halványan.

- Igen? - örültem volna neki, ha tényleg újra rendeződik közöttük is a helyzet. Hivatalosan sosem szakítottak, de megbeszélték, hogy míg az őrület le nem zajlik körülöttük, addig napolják egymást, így eléggé keveset találkoztak és ha sikerült is nekik, akkor is csak baráti módon futottak össze.

- Igen, tegnap felhívott, hogy a városban van ő is és feljöhetne-e. Aztán, hát.. - szokatlan volt Zorától, hogy dadog.

- Lefeküdtetek?

- Le. - sóhajtott fel. - És azt mondta, hogy próbáljuk meg újra, most, hogy szüneten vannak.

- Ez nagyon jó Zora.

- Nekem mondod? Annyira hiányzott. - jó volt látni, hogy minden kerek nála. - És mi volt veled meg Harryvel?

- Semmi extra. Megbeszéltük, hogy barátok leszünk. - vontam vállat.

- Barátok?

- Barátok. - szögeztem le.

- Extrákkal? - miért kellett cukkolnia?

- Nem.

- Aria tudok a tegnapi csókotokról. - majdnem félre nyeltem, amikor ezt kimondta.

- Honnan? - nem volt mit tagadni.

- Niall. Harry tegnap elmondta neki, amikor lejött.

- Már akkor itt volt? - nem tetszett, hogy az első alkalommal elmondott mindet Niallnek.

- Igen. Örülnék neki, ha veletek is minden rendben lenne.

- Minden rendben is van.

- Nekem ne hazudj, nem ok nélkül csókolsz meg egy pasit, ezzel tisztában vagyok. Ne engem akarj átverni.

***

A fotó stúdiómban voltam, amikor megláttam az egyik magazinban egy cikket, ami kísérteties érzést keltett bennem. Azonnal a múltban találtam magamat, évekkel ezelőtt, amikor megpillantottam magam először egy újságban. Mostanra nem zavart annyira, mint akkor, de minden volt, csak jó érzés nem, az ahogyan elolvastam. Ismét ugyan az, a nagy hazugság, semmi több.

Újra? Fellobbant a láng?

Alig pár napja hoztuk a hírt, hogy Harry Styles oly sok év elteltével, újfent Los Angelesben tartózkodik. Azonban két nappal ezelőtt kapták lencsevégre régi kedvesével, Aria Simonssal, aki mostanra egy híres fotós lett a városban. A képek alapján eléggé úgy tűnik, hogy a régi pár felmelegíti a kapcsolatukat. A kérdés már, csak az, hogy mi van a jelenlegi barátnővel, sőt menyasszonnyal. Egy bennfentes szerint Harry topmodell barátnője, Carmen teljesen kiakadt a csókolózós képektől és a jegyesség felbontásával fenyegeti a popénekest. Vajon Stylest ez érdekli egyáltalán? Hiszen nagyon úgy tűnik, hogy a régi szerelem után kacsingat, ami mondjuk ki, elsöprő volt annak idején.

Természetesen ott volt a kép, amikor az étterem előtt rosszul fordultunk és összeért az ajkunk. Semmifél csók nem történt akkor, de persze, hogy ezt is meg kell másítaniuk. Épp, hogy végig olvastam ezt a hülyeséget, már csörgött is a mobilom. Persze, hogy Harry keresett.

- Szia. - köszöntöttem a telefonban.

- Szia. Figyelj le kell mondanom a mai ebédünket, mert közbe jött egy interjú, amin részt kell vennem, de esetleg egy vacsora? - nem tudom, hogy miért gondoltam azt, hogy a cikk miatt mondja le az egészet.

- Nekem jó. - egyeztem bele a változtatásokba.

- Örülök neki, akkor érted megyek a lakásodra nyolc körül.

- Oké, akkor este. - már tettem volna le a telefont, amikor közbe vágott.

- Láttad? - tudtam, hogy mire céloz.

- Igen. Ne haragudj miatta.

- Miért haragudnék? Nem te írtad meg. - nevetett fel.

- De lényegében az én bénaságom miatt van az egész.

- Máskor is lehetsz ennyire béna, eltudnám viselni. - az az átkozott vonzereje, még így telefonom keresztül is működött.

- Harry. - szóltam rá, hogy állítsa le magát és a kétértelmű megjegyzéseit.

- Tudom. tudom.

- Carmen tényleg kiakadt? - valamiért tudni akartam.

- Fogalmam sincsen, amióta eljöttem nem beszéltem vele.

- Nem? - valamiért csodálkoztam ezen.

- Nem, nem akarok vele foglalkozni többet, amint alkalmam nyílik rá, megmondom neki, hogy vége.

- Miért gondoltad meg magadat? - igazából tudtam rá a választ, de hallani akartam.

- Tudtam, hogy előbb-utóbb kimondatod velem. Miattad édes, csak miattad.

- De Harry én nem ígérhetek neked semmit. - tényleg nem tudtam megmondani, hogy akarom-e én ezt ismét.

- Nem is várom el, időd, mint a tenger baby.

- Nem akarlak hátráltatni.

- Nem teszed. Mennem kell, akkor este látlak édes. - imádtam, amikor becézett és ezt ki is használta.

- Szia Harry.

Alig vártam, hogy az óra nyolcat üssön és ismét vele tölthessek egy kis időt, csak az volt a nyak kihívás, hogy ne vessem bele magam a nyakába, amint meglátom. Valamiért semmi sem érdekelt, csak az, hogy vele lehessek és mellettem legyen.