2/08. - Rossz időpont, pocsék időzítés!

Sziasztok!

Kisebb szünet után itt is lenne a következő rész. 
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Úgy mászkáltam a még számomra is ismeretlen lakásban, mint a mérgezett egér. Készülődtem arra, hogy Ariát elhozzam ide és egy remek vacsorával fogadhassam. Reménykedtem benne, hogy megenyhül hamarosan és ad kettőnknek még egy esélyt. Szoknom kellett a lakást, amit alig pár hete vásároltam, még semminek nem tudtam a helyét biztonságosan, így a főzés is eléggé érdekes feladatnak ígérkezett. Ott tűnt halott ötletnek az egész, amikor nem találtam meg a fakanalat sem. Kezdtem idegessé válni, miközben minden szekrényt és fiókot sorban kihúzogattam, hogy megtaláljam végre azokat az eszközöket, amire szükségem volt. Mikor végre mindent a pultra tettem a telefonom megcsörrent a farzsebemben. Szinte éreztem, ahogy a szín kifut az arcomból, ahogy felvilágosítást nyerek a hívó kilétéről. Természetes, hogy Carmen is ilyenkor hív, az nem gond, hogy majdnem eltelt két hét mióta eljöttem.

- Mond. - nem voltam vele kedves, nem láttam értelmét, hisz már így is elhagytam.

- Neked is szia Harry. Mi a szar van veled? - el kellett tartanom a fülemtől a telefont, annyira kiabált.

- Mi lenne?

- Nem gondolod, hogy ahogy elváltunk az nem normális dolog? - szinte láttam magam előtt, ahogy vörösödik a feje, magamat ismerve, nem bírtam volna ki röhögés nélkül.

- Figyelj, nem mondtam neked semmit akkor, mert magam sem tudtam, hogy mit akarok. Mostanra okosabb lettem. - valóban rájöttem, hogy nem szeretem őt és egyáltalán nem illünk össze.

- Igen és mire jutottál?

- Azt hiszem tudod. Ez a dolog kettőnk között nem működik és nem is fog. Váljunk el békében és elnézést kérek, amiért egy kicsit is játszottam az érzéseiddel. - valahogy előre láttam, hogy nem fogja ennyire könnyedén venni a dolgokat.

- Te miről beszélsz? Harry mi nem egyszerűen randizgattunk, a menyasszonyod voltam. Minek jegyeztél el, ha el sem akartál venni?

- Tudod ez bonyolult. Azt hittem szerelmes vagyok beléd, de több döntő körülmény bebizonyította, hogy ez koránt sem volt így. Csak áltattam magam. - érthető volt a reakciója.

- Kitalálom, a volt menyasszonyod. - tudtam, hogy forgatja a szemeit, ennyire már ismertem őt.

- Elhiheted, hogy ehhez neki van a legkevesebb köze. Igen azt nem tagadom, hogy még mindig szeretem őt, de nem ő volt a döntő ebben a dologban, csak az ébresztő, hogy rossz úton járok.

- Jó tudni, hogy én egy elbaszott döntés voltam, abba nem gondolsz bele, hogy nekem mekkora fájdalmat okoztál ezzel? Mert én valójában szerelmes vagyok beléd, nem csak színleltem, ahogy te. - ezzel rám nyomta a telefont. 

Teljesen jogos volt amit mondott nekem. Valóban csak játszottam vele, ami nem volt túl jó ötlet. Hülye voltam, de most nem értem rá ezzel foglalkozni. A vacsorát kellett elkészítenem. Parmezános csirkét terveztem, görög salátával. Elsőnek a csirkemellet szeleteltem fel, majd elkészítettem hozzá a parmezános mártást és miután ráöntöttem a sütőbe toltam. A saláta volt a legkönnyebb része, azzal nem bajlódtam sokat, csak összevágtam mindent és készen is voltam. Fél nyolc lehetett, mire mindent elrendeztem. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, mire készen lettem már pont indulhattam is. Már vettem a kocsikulcsot, amikor csöngettek az ajtómon. Nem tudtam, hogy ki lehet az, hisz a címemet senki nem tudja, kivéve Louie-t.

- Te mit keresel itt? - nem hittem a szememnek, amikor megláttam Carment az ajtóban kisírt szemekkel.

- Harry beszéljük ezt meg, kérlek. - ezzel besétált az ajtón.

- Mit akarsz megbeszélni és honnan tudtad, hogy itt vagyok? - rettenetesen ideges voltam.

- Valahogy ki kellett derítenem, hogy hol vagy, így lenyomoztattam a telefonod GPS-ét. - úgy beszélt erről, mintha ez lenne a leghétköznapibb dolog a világon.

- Mit csináltál? Te hülye vagy.

- Nem Harry, csak szerelmes. - láttam rajta, hogy békülni akar, de erre semmi lehetőséget nem láttam.

- Nem érdekel, de ez akkor sem mentség arra, amit művelsz. - ha ez tovább fajul nem fogok oda érni Ariáért. - Különben sem érek most rá erre.

- Látom főztél, csak nem randid lesz azzal a csajjal?

- Nincsen hozzá semmi közöd és most örülnék, ha elmennél. - próbáltam vissza terelni őt a bejárat felé, kevés sikerrel.

- Haza viszel?

- Mi van? Nem foglak haza vinni, az előbb mondtam el, hogy nem érek rá. - ekkor csörrent meg először a telefonom. Láttam, hogy Aria az, de nem akartam felvenni, nehogy Carmen valami hülyeséget csináljon.

- Igazán elvihetnél a hotelemig, aztán ígérem eltűnök, mert látom, hogy nem vagy vevő rám.

- Legyen. - sóhajtottam egyet, majd elmentem a kulcsomért, amit időközben letettem valahova.

Hallottam, hogy telefonom megcsörren, de nem volt nálam. Azt is letettem valahova. Gyorsan igyekeztem, hogy nehogy Carmen felvegye, de, amint oda értem pont akkor tette le a készüléket.

- Ki volt az? - kikaptam a kezéből a telefont és láttam, hogy újfent Aria keresett. - Mit mondtál neki?

- Semmit, csak mondtam, hogy nem érsz rá.

- Takarodj ki innen. - kiabáltam el magam.

- Most mi bajod?

- Semmi, szűnj meg, lépj ki az életemből örökre. - ezzel rácsaptam az ajtót.

Azonnal próbáltam vissza hívni Ariát, de nem vette fel, csak hosszan csengett. Tudtam, hogy mást is mondott neki, különben beszélt volna velem. Azonnal kocsiba pattantam, mert nem veszíthetem el ezt a csodálatos nőt még egyszer. De sajnos előre láttam, hogy Aria mit gondolhat most. 

Harry felültetett?!