14. fejezet - Kisért az első képed!

Sziasztok Madárkák!

 

Itt lenne a 14. fejezet, ami kissé felkavarja az álló vizet. Mostantól beindulnak az események gőz erővel.

Jó olvasást!

Hagyjatok nyomot magatok után, pipáljatok, írjatok véleményt és iratkozzatok fel! :)

 

Esther xx

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Aria, kurva nagy gáz van.

Zora kétségbe esett hangja, engem is halálra rémített. Nem közölt semmi pontosat a telefonban, nem volt bőbeszédű. Kevés szavai, miatt is halál ideges vagyok, alig bírom ki az időt, míg taxival a lakására érek. Harrytől gyorsan elköszöntem és egy vész helyzet van címszóval, pár perc leforgása alatt elhagytam a hotelt. A taxiban remegő lábakkal ülök és különböző elméleteket találok ki, amitől még inkább felhúzom magam. Komolyan, ha így folytatom, akkor saját magamnak fogok okozni ideg összeomlást vagy szív infarktust. Zora is eléggé jó fej, hogy kétségek között hagy engem, hogy amíg hozzá érek, legalább a hajamat kitépjem az idegtől. Lehet nem, csak Harrynek vannak düh kezelési problémái, mert legszívesebben a falba verném a kezemet, hogy lenyugodjak kicsit, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy cseppet sem segítene, egy fikarcnyit sem. Az fix. Fél óra gyötrődés után, végre kiszálltam a taxiból Zora lakása előtt. Futó lépésben értem el az ajtaját, majd a csengőre ráragadva vártam, hogy kinyissa azt a rohadt ajtót. Gyerünk, nyisd már ki basszus.

 

- Végre. - kiáltottam fel, amikor az ajtó percek elteltével, végre kinyílt előttem, majd semmi köszönés nélkül mentem el Zora mellett.

- Neked is szia. - gúnyolódott velem, a cselekedetemnek köszönhetően.

- Ne húzd az agyam, ha már ide rángattál, akkor mond már, hogy mi az a kurva nagy gáz? - elegem lett a várakozásból.

- Szerintem inkább ülj le, mielőtt elmondom. - néz rám és azon gondolkozom, hogy most komolyan beszél-e.

- Komolyan Zora? - akadok ki, de teljesen.

- Teljesen komolyan beszélek. - oké, én leültem.

- Mi a frász van? - kikelve magamból nézek rá.

- Az lesz, ha ezt elolvasod. - adott egy magazint a kezembe, ami a 30. oldalon volt nyitva.

 

 

Több vasat tart a tűzben, a szexi énekes?

 

Néhány napja számoltunk be Harry Styles titokzatos új barátnőjéről, azonban nagyon úgy tűnik, hogy Mr. Styles több lánnyal is találkozgat egyszerre. Erre bizonyíték az alábbi kép, ami néhány héttel ezelőtt készült Harryről és egy szőke lányról, aki áhítattal nézi az énekest. Szerintetek mi van kettőjük között? A két lány közül ki fog pofára esni? Esetleg Harry két szék közé kerül?

 

 

A képet nézve, azt hittem megfulladok. Nem hittem a szememnek, többször ki becsuktam, majd újra kinyitottam, de a kép nem változott. Ott virított egy magazinban és valóságos volt, épp annyira, minthogy én most itt ülök. Komolyan megörültem. Könyörgöm legyen ez az oka, mert ha másba bele sem merek gondolni. Mi lesz, ha meglátja. Azon kaptam magam, hogy zokogni kezdek és apró pici darabokra kezdem tépni azt a szaros magazint, ami az egész életemet és a Vele alakuló kapcsolatomat is tönkre fogja tenni. Ott virított az az átkozott kép, amit én készítettem róla az első nap. Az ismerős idegen mappámból, az egyik legjobban sikerült kép. Ahol a szőke lány, csodálattal nézi őt, hiszen a rajongója volt. Csak a rajongója semmi több. Én tisztában vagyok vele, de a magazin hazugságokat kreált, ismételten. Elegem lett és földhöz vágtam a magazint és ami még maradt belőle. Fecnikkel a combomon, hajtottam le a fejemet és zokogásom egyre erősödött. Pánik rohamot fogok kapni.

 

- Aria, jól vagy? - térdel le elém Zora és a fejemet felemeli, kényszerítve engem, hogy rá nézzek.

- Bassza meg, az isten bassza meg. - kelek ki magamból.

- Kérlek, nyugodj meg egy kicsit. - próbál csitítani, de ebben az esetben ez most nem fog menni. Hiába való.

- Mégis hogyan? Nem láttad azt a képet. Én csináltam, róla. Felfogtad mit jelent ez? - tettem fel a kérdést.

- Fel, éppen ezért hívtalak ide, amint megláttam. - ült le elém a földre.

- Miért történik mindig ez? Mire jó ez nekik? - már meg sem lepődtem a hangom magasságán.

- Oké figyelj, lehet nem lesz ebből semmi, végtére is Harry nem tud ezekről a képekről nem? - Zora reménykedő pillantásokat vet felém.

- Nem tud róluk, de emlékszik rá, hogy mikor találkoztunk először. Abból könnyen ráfog jönni, hogy én csináltam ezt a képet. - temettem a fejemet a kezembe.

- Aria, egyáltalán nem biztos, hogy rád fog gondolni. Nem vagy paparazzi, bárki készíthette ezt a képet. - erősködött Zora.

- Felismerem a saját képemet, biztos, hogy ez az enyém.

- Tudom, én is látom, hogy hasonlít, de.. - kezdte volna, de félbe szakítottam.

- Zora nemcsak hasonlít, ez az én képem. - szögezem le a tényt.

- Biztos vagy benne?

- Egészen biztos. - elegem van ebből.

- Oké, akkor a következő kérdésem, hogy az LA Daily honnan szerezte meg a képedet? - elgondolkodtató kérdés.

- Mit mondtál melyik magazin? - nagyon remélem, hogy nem jól értettem.

- LA Daily, miért? - kérdez vissza, de mire kimondta, rá is jött, hogy miért kérdeztem.

- Rohadék. - csattanok fel és felpattanok a székből, hogy járkálással vezessem le a felgyülemlett feszültséget.

- Ugye nem? - kérdez rá Zora, alig hallhatóan.

- Nagyon, úgy tűnik, hogy Federic ellopta a képemet. - akadtam ki.

- Oké, gyere. - ragadott kézen és a bejárati ajtó felé kezd húzni.

- Most hova megyünk? - kérdezek rá, bár van egy sejtésem.

- Federichez.

 

 

Ismételten egy taxiban találtam magamat és nyugodt ez alkalommal sem voltam, sőt. A képem viszont látása egy magazinban egy dolog, de az, hogy ez a magazin a gyakorlati helyem kiadványa kiverte nálam a biztosítékot. Már, akkor is rossz érzésem volt, amikor Federic meglátta a képet és áradozott róla, hogy milyen jó. Van egy olyan érzésem, hogy a kép hír értéke volt a jó, nem a minősége. Elmondhatatlan, hogy mennyire vagyok most ebben a pillanatban dühös. Kiborító, hogy a szemembe hazudott. Nagy a való színűsége, hogy csak a kép miatt akar engem alkalmazni, de nagyon elvan tévedve, ha azt hiszi, hogy én fogom szolgáltatni a piszkos cikkekhez a kép anyagot. De mennyire, hogy el van tévedve.

 

Az La Daily épülete előtt álltunk és csak meredten bámultam a nagy cégért. Semmi kedvem nem volt bemenni és azzal a hazug álszent alakkal beszélni, de meg kell védnem magamat és Őt is. Nem is nagyon merek rá gondolni, mert végzetes képzelgések születnének az agyamban. Rettegek, hogy mit fog szólni, ha meglátja a képet. Zora unszolása kellett ahhoz, hogy elinduljak a főbejárat felé. Egyenesen a nyomomban jött, ezzel megakadályozva azt, hogy lelépjek. Zora a liftbe tuszkolt, mire a világító számokra koncentráltam a figyelmemet. Csak ne gondolkodj.

 

Az ismerős iroda előtt álltam és arra vártam, hogy a bent lévő végre kijöjjön és mi bemehessünk. Arról semmi sejtésem, hogy odabent mit fogok leművelni, majd kiderül, ha már ott tartunk. Negyed órát is állhattunk az ajtó előtt, mire végre egy fickó kilépett az iroda ajtaján. Mindenre számítottam, csak arra nem, akivel szemben álltam.

 

- Ms. Simons, milyen jó magát itt látni. - színlelt kedvességgel semmire sem megy, Mr. Martin.

- Üdv Mr. Martin. - köszöntöttem a tanáromat.

- További szép napot. - viharzott el mellettünk. Valakinek nagyon sietős a dolga.

 

Federic a nagy bőr foteljében ült az asztala mögött és mű mosoly foglalt helyet az arcán. Hánynom kell tőle. Intett nekünk, hogy mennyünk beljebb. Zora kézen fogva engem, indult meg velem együtt az iroda belsejébe, így az utolsó pillanatban való menekülés a nullával volt egyenlő. Leültünk az asztal másik oldalán lévő két fotelbe és mosolyt erőltetve néztem Federicre.

 

- Sziasztok. Segíthetek valamiben? - szólalt meg nyájas hangon.

- Ami azt illeti, akad itt egy kis probléma. - Zora gyorsabb volt nálam, így az ő száját hagyta el az első mondat.

- Mi lenne az? - kérdezett vissza Federic.

- Megjelent egy cikk, amiben a kép Aria tulajdona. - közölte vele egyszerűen.

- Nem igazán tudom, hogy miről beszélsz. Aria még nem dolgozik nekem. - látszott rajta, hogy hazudik.

- Szerintem, meg pontosan tudod, hogy miről beszélek. - emelte fel kissé jobban a hangját Zora.

- Szó vivőd van Aria? - fordult felém a következő pillanatban.

- Nincsen. - vágtam rá egyből.

- Miről is beszéltek lányok? - kérdezett vissza. Legszívesebben letöröltem volna azt a vigyort a képéről.

- Elloptad a Harryről készült képemet. - csattantam fel, nem bírtam tovább.

- Elloptam? - nevetett fel.

- Mi olyan vicces ebben? - kérdeztem meg fennhangon.

- Nem loptam el semmit szívi. - kacsintott rám.

- Akkor mivel magyarázod a hazug cikked alatt lévő képet? - kérdez rá Zora, közbe szólva a beszélgetésbe.

- Lányok, én erre nem érek rá. Ahhoz a cikkhez nekem semmi közöm, így a képet sem láttam. - nem vagy jó hazudozó.

- Csak te vehetted el, más nem látta. - komolyan a következő pillanatban megfojtom.

- Ne haragudjatok, de egy megbeszélésen kellene lennem, mondjuk most. - állt fel a foteljéből és az ajtó felé mutatott. Azt akarja, hogy távozzunk.

- Oké. - állok fel, majd duzzogva követem Zorát, mikor Federic elkapja a csúlkómat és a fülembe suttog.

- Tudod, ami tőled származik,az az én tulajdonom. - amint elhagyta a mondat a száját, becsukta mögöttem az irodája ajtaját.

 

 

Puffogva sétálok ki a nagy épületből. Zora mellettem folyton szitkozódik és nekem el sem jut a tudatomig, hogy miről beszél. Csak az utolsó mondata jár a fejemben. Hogy mondhatott egyáltalán ilyet nekem. Nem vagyok senki tulajdona, nem, hogy az Övé. Legszívesebben máshova mennék gyakorlatra, de sajnos az idő kevés már, hogy új helyet keressek.

 

- Hahó Aria. - legyez a szemeim előtt Zora, mire végre sikerül vissza rángatni a jelenbe.

- Igen?

- Mit mondott neked? - tudtam, hogy erre kíváncsi.

- Azt mondta, hogy ami tőlem származik, az az ő tulajdona. - nyögtem ki.

- Hogy mi van?

 

 

Harry

 

 

Louis toporzékol a fürdőm előtt és folyamatosan a nevemet kiabálja. Nem igazán értem, hogy mi ennyire sürgős. Egyébként is, neki is van fürdője. Miért az enyémet akarja használni. Eléggé ki idegelt, már ezzel a viselkedéssel.

 

Harry.

Hallom megint a nevemet a szájából. Mivel elegem lett belőle, kivágtam a fürdő ajtaját.

 

- Mi van már? - csattantam fel.

- Tényleg nem idegesíteni akarlak meg semmi, de azt hiszem, hogy ezt meg kell nézned. - nyomott az orrom elé egy tábla gépet.

- Mi ez? - kérdeztem rá, nem értettem, hogy mit akar ezzel.

- Görgess lejjebb. - adta az utasításokat, tettem amit mondott.

- Mi a faszom ez?