15. fejezet - A média hálójában 1. rész!

Sziasztok Madárkák!

 

Itt is lenne a 15. fejezet.

Jó olvasást hozzá.

Hagyjatok nekem véleményt, bármely formában jöhet. :)

 

Ui: Köszönöm nektek a sok megtekintést, eszméletlen jól esik, hogy ennyien szeretitek az írásomat.

Remélem hamarosan átlépjük a 10000-et. :)

 

Esther xx

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

- Mi a faszom ez, Lou? - hagyják el a trágár szavak a számat, mielőtt az agyam átgondolta volna. Gondosan átolvastam a cikket. Az egész tartalom valótlan volt, semmi igazságtartalmat nem tartalmaztak a virtuálisan nyomtatott fekete sorok. Még, hogy én és az a szőke? Ez most komoly? Az egész, úgy nevetséges, ahogy van. Egyértelműen látszik még a képen is, hogy a csaj rajongó. Mondjuk nem tudom, min vagyok ennyire meglepődve. Mostanra megtanulhattam volna. Ők mindig jobban tudják mi van Harry Styles-al, mint saját magam. Jó tudni, hogy több vasat tartok a tűzben, tényleg.
- Kössz, hogy beavattok. - gúnyolódok magamban.
Ekkor jutott el egészen hozzám és az agyamig, mit is jelent voltaképpen ez a kreálmány. Aria ismételten magyarázatot fog tőlem várni és én, csak remélhetem, hogy ebből semmit sem hitt el.

- Harry kérlek ne húzd fel magad. - néz rám Louis könyörgő tekintettel.

Ne húzzam fel magam? Könnyű azt mondani. Nem róla cikkeznek naponta valótlan, hamis dolgokat. Nem igazán értem, hogy a bandából, miért pont velem foglalkoznak annyit. Mitől vagyok én más a Louistól, Liamtől, Nialltől és Zayntől. Ő róluk, miért nem hoznak ki naponta új híreket? Ők is vannak olyan érdekesek mint én, sőt ha jobban bele gondolok én nem igazán csinálok semmi említésre méltót. De ezek szerint valamit, csak jól csinálok, ha állandóan velem vannak elfoglalva.

- Igazság szerint nem vagyok túlzottan ideges. - vallom be Lounak, aki úgy néz rám, mintha legalább egyel több fejem lenne, mint ami megengedett.

- Oké, ki vagy te és mit csináltál Harryvel? - kérdez vissza teljesen értetlenül.

- Jó, nem mondom, hogy nem vagyok ideges, mert eléggé az vagyok, de ha mindent össze török sem fog eltűnni, ez a szar. - mutatok a tábla gép képernyőjére.

- Ez már érett gondolkodás. - mosolyog rám Louis, mire belőlem kiszakad egy jóízű nevetés. A reakciómat látva, ő sem bírja tovább, így együtt szakadunk a röhögéstől.

Én és a felnőtt gondolkodás, jó vicc.

 

 

Úgy gondolom, hogy ma sem fogunk unatkozni, ugyan is több interjúra is kell mennünk. Előre látom, hogy az állítólagos két új barátnőmről fognak, majd kérdéseket feltenni. Nem igazán van most, ehhez kedvem. Ariával is beszélnem, kell még a cikkről és fel kell rá készülnöm, erőt kell vennem magamon, hogy felmerjem hívni. Hétfő reggel hajnali ötkor nem csoda, hogy nincs kedvem semmihez, úgy gondolom. Éppen a másik oldalamra fordulnék, amikor az ajtóm kivágódik és valaki beviharzik a szobámba.

 

- Felkelni. - kiabálja nekem Liam és széthúzza a függönyt az ablak előtt.

- Te megörültél? - kérdezek rá, amikor a hírtelen jött erős fény kiégetni készüli a retinámat.

- Nem és kezd készülődni. 20 percen belül indulunk. - közli velem, majd egyszerűen kisétál a szobámból.

El sem tudom mondani, hogy mennyire utálom az ilyen ébresztéseket, sajnos gyakran van benne részem. A fiúk előszeretettel alkalmazzák ezt.

 

 

Nagy nehezen kikönyörgöm magam a meleg takaró alól és a fürdőbe megyek, hogy elfogadható külsőt öltsek magamra. A hajammal nem törődve, csak néhányszor bele túrok, majd késznek is nyilvánítom. Kócos és laza. Egyesek szerint ez a Harry Styles stílus, de én inkább lustaságnak és a gyors készülődésnek nevezném. Egy még gyorsabb fog mosás és már a nadrágomat próbálom meg felerőszakolni magamra, ami nem igazán sikerült valami jól. Sikeresen elbotlottam az egyik fotel lábában és közelebbi kapcsolatot létesítettem a padlóval és a rajta helyet foglaló szőnyeggel, ami szerencsére puhának bizonyult, így legalább fájdalmat nem okozott nekem ez a kis magán akcióm.

A pólóm felvétele közben sikerült talpon maradnom, ami plusz pont nekem. Nem vagyok két-bal kezes, senki ne gondolja ezt, csak néha mindenre figyelek, csak arra nem amire kéne. Ez rendszerint előforduló probléma nálam.

 

- El sem hiszem. - mutat rám Niall.

- Még is mit? - kérdezek vissza.

- Hogy hamarabb sikerült megjelenned, mint a megbeszélt időpont. - mutatja felém az óráját, így biztosítva engem a megállapításáról.

- Haha, de vicces valaki. - nyújtom ki a nyelvemet, erre a szőke zaba gépre. Meg sem lep, hogy éppen eszik.

- Tudom, hogy vicces vagyok. - nemcsak vicces, de egoista is vagy Niall.

- Mehetünk? - jelenik meg a folyosó végén Zayn és fennhangon teszi fel a kérdését.

- Jó, hogy nem Londonból kiabálsz. - vetem neki oda szórakozottan, amikor végre halló távolságba ér és nem kell átkiabálni a hotel túlsó felére.

- Legközelebb kipróbálom, hátha meghallasz. - bök oldalba a könyökével, mire oda kapom a kezemet a fájdalmasan lüktető területhez.

- Basszus, komolyan elakarod törni a bordámat? - akadok ki kissé. Ez baromi fájdalmas.

- Bocsi haver, azt hittem nem vagy ennyire puhány. - gúnyolódik velem.

- Nem is. - hagyják el a szavak a számat, míg Zaynt tarkón vágom.

- Áú.. - kap a nyakához és szúrós szemekkel mered rám.

- Ne légy ennyire puhány, haver. - ugratom őt a saját szavaival.

 

 

A többiek is nemsokkal később megérkeztek, így indulhattunk is a korai reggeli műsorba, aminek a címét sem tudjuk. Eléggé furcsa, ha engem kérdeztek. Legalább ezt az információt közölhetnék velünk. Paul sürget minket, hogy haladjuk gyorsabban, mert elfogunk késni a megbeszélt időpontról. Időben készen voltunk, szóval nem tudom mire fel van, így felspannolva. A fekete Range Rover ablakán bámészkodok kifelé, amikor az egyik épület előtt temérdek fiatal lány várakozik. Többek kezében transzparens látható, hatalmas ONE DIRECTION felirattal. Meg sem kellett kérdeznem, tudtam, hogy ide jövünk. Eléggé árulkodó jelnek gondolom a rengeteg sikoltozó tinédzsert. Lelassítunk a bejárat előtt, majd Paul le is parkol és kivágódik a kocsiból csitítva a tömeget. Kinyitja nekünk az ajtót és beljebb próbál minket vezetni. Többen a kezemért nyúlnak és kiabálnak minden félét. Rendszerint a Szeretlek titeket és Harry ide nézz kiáltások hangzanak fel. Nagy nehezen sikerült átverekednünk magunkat a lányok bűvkörén és az üveg ajtó túloldalára kerülnünk. Az épület hatalmas volt. Mindenhol üveg felületek sorakoztak, így a kint álló tömeg könnyedén láthatott minket, ezzel még nagyobb őrületnek kitéve magukat.

 

- Jó reggelt Los Angeles. - olvassa le Louis a stúdió ajtaján lévő feliratot.

- Akkor már ezt is tudjuk. - lépek mellé.

- Aha, jobb később, mint soha. - nevet fel, mire nekem is bele kell kezdenem.

Louist mindig is a banda móka mesterének tartottuk, ami minden alkalommal be is bizonyosodik. Nála viccesebb emberrel szerintem még sosem találkoztam. Mindig jókedvre tud deríteni, ha arról van szó. Mellette nincs olyan, hogy szomorú vagy. Ha akarod, ha nem ő nevetésre késztet. Élvezi, úgy mond a bohóc szerepét.

 

 

- Sziasztok srácok. - jött oda hozzánk egy szőke nő, aki minden bizonnyal a reggeli műsor műsor vezetője.

- Szia. - köszöntünk neki mind az öten egyszerre.

- Lora vagyok, nagyon örülök, hogy végre találkozunk. - fogott velünk egyenként kezet.

- Mi is örülünk.

 

Lora bevezetett minket a stúdióba, ahol már a közönség helyet foglalt az emelvényen. Rengetegen voltak és többnyire fiatal lányok. Micsoda véletlen. Amint megjelentünk a hatalmas teremben, mindenki hangos sikításba kezdett, amitől a dobhártyáim kis híján beszakadtak. Azt hinné az ember, hogy ezt az évek alatt meg lehet szokni, hát nem lehet. Leültettek minket a sárga fotelekbe és egyesével ránk rakták a mikroportokat. Lora leült velünk szembe egy asztal mögé és magára rakta a saját hangosítását. Aztán egy fickó jelent meg és tíztől számolt vissza felé, ezzel jelezve, hogy a kezdés másodperceken belül elindul. Aztán jött a fő cím zene és a reggeli műsor kezdetét vette.

 

- Jó reggelt Los Angeles, ez itt a szokásos reggeli műsorotok. Én Lora vagyok és nem fogjátok kitalálni, hogy kik látogattak el ma hozzánk. - kezdett bele Lora a szövegébe, amit a súgó gép biztosított neki. - Köszöntsük nagy szeretettel a világhírű brit bandát, a One Directiont.

- Sziasztok Fiúk. - integetett nekünk Lora egy széles mosoly kíséretében.

- Sziasztok. - integettünk a kamerába és mind az ötünk arcán egy hibbant mosoly pihent.

- Na fiúk meséljetek nekem, hogy miért is vagytok most LA-ben? - tette fel az első kérdését Lora.

- Több koncertünk is lesz itt, így több hetet töltünk LA-ben. - kezdte Liam, csak úgy szokásosan. Mindig ő a szó vivő.

- Igen, hallottam, hogy volt már egy és mikor várható a következő? - kérdezett rá, a kapott információt tovább gondolva.

- A jövő hét hétvégén, aztán sajnos vissza kell mennünk Londonba, de egy hét múlva ismételten itt leszünk. - válaszolt a kérdésre ezúttal Louis.

- És tetszik a város?

- Persze, csodálatos ez a város, minden alkalommal csodálattal tölt el, amikor itt vagyunk. - válaszoltam most én a kérdésre.

- Ez remek Harry. Van itt valami, amit megakartam tőled kérdezni. - na helyben vagyunk.

- Tessék. - erőltettem magamra egy mosolyt, ami nagyon nehéz feladatnak bizonyult.

- Úgy hírlik, hogy máris találtál magadnak valakit Los Angelesben, ez igaz? - teszi fel a várva várt kérdést.

- Olvastam a pletykákat, de leszögezném, hogy nincsen új barátnőm. A lány, csak egy közeli jó barátom, semmi több. - mosolyogtam Lorára és próbáltam meggyőzően hazudni.

- Oké, akkor a titokzatos lány kiléte kiderült, de ki az a szőke szépség, akivel egy parkban kaptak le? - teszi fel a következő kérdést. Muszáj ezt?

- Őszintén? Fogalmam sincs, ő bizonyára, csak egy rajongó volt, aki mellé véletlenül ültem le egy parkban. - elképzelem, hogy egyáltalán nem hisz nekem.

- Szóval, akkor nem talált rád a szerelem LA-ben? 

- Nem, egyáltalán nem. - mosolygok rá, majd áldom az eget, amikor elkanyarodik a témától.

 

 

A reggeli műsor után, vissza mentünk a hotelbe, A többiek mind elmentek kajálni, de nekem most valahogy egyáltalán nem volt étvágyam. Valószínűleg az idegesség miatt, ami a gyomromat apró gomboccá gyűrte. Fel kell hívnom őt és beszélnem kell vele a cikkről, amiről semmi kedvem mégcsak egy szót sem említeni. De mivel egyre több érzelem fűz Ariához, így meg kell tennem ezt a kényelmetlen feladatot, ha nem akarom, hogy eltűnjön az életemből örökre. A fülemhez emelem a készüléket és várom, hogy a hívott fél felvegye.

 

- Szia itt Aria, jelen pillanatban nem tudom veled beszélni, így kérlek hagy üzenetet és amint időm engedi vissza hívlak. - hallottam meg a hang posta üzenetét, majd a vonal sípolt jelezve, hogy beszélhetek.

- Szia Aria. Itt Harry. Izé...ő...csak annyit, ha ezt hallod kérlek hívj vissza, beszélnünk kellene. Fontos. - fejezem be, majd lenyomom a telefont.

 

Nem szándékos, de a gondolataim egyre feketébbek. Semmire nem tudok gondolni, csak arra, hogy haragszik rám és direkt nem vette fel nekem a telefont. De, ha kell addig hívogatom, míg fel nem emeli a telefont.