13. fejezet - Düh kezelési problémák!

Sziasztok Madárkák!

Itt lenne a 13. fejezet, jó olvasást nektek!

Véleményeket várok! :)

Esther xx

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha eddig féltem, akkor most rettegek, csak igazán. Még sosem láttam őt ilyennek ezelőtt. A feszültség tisztán tapintható volt a levegőben, mire azon kaptam magam, hogy a lélegzetemet is vissza fojtottam, már olyan mértékben, hogy félő volt, hogy oxigén hiányos állapotba kerülök. Könnyen meglehet. Néztem, ahogy szorítja a kormányt és a tekintetét egy másodpercre sem szakítja el az úttól. Az ujjai elfehéredtek a szorítás erősségétől. Nem úgy tűnt, hogy engedni fog rajta a közeljövőben.

Szavai élénken kísértettek.

Gyere velem, most azonnal.

Nem hallottam még őt ennyire dühösnek. Egyrészről megértem, hogy miért borult ki annyira, hiszen az egyik rajongója megütött. Ez nem szokványos nem? Legalábbis szeretném azt hinni. A kormány markolását továbbra sem hagyta abba. Nem igaz, hogy nem fáj neki? Az utunk nem volt hosszú, egy nagy hotel parkolójába hajtottunk be, majd az egyik zárt parkolóban meg is álltunk. Harry leállította a motor, ami most már nem duruzsolt. Nem nézett rám, csak egyszerűen kiszállít és az én felemre sétált, majd kinyitotta az ajtót és egyetlen szó nélkül várta, hogy kiszálljak. Gyorsan meg is tettem, hiszen nem akartam, hogy még idegesebb legyen. A nagy parkolón átsétálva, egy előcsarnokban kötöttünk ki. A helység hatalmas volt és luxusban pompázott minden egyes darab. Márvány padlón sétáltunk végig a recepcióig, ahol egy mosolygós fiatal lány fogadott minket.

- Jó napot Mr. Styles, miben állhatok a rendelkezésére? - tette fel a szokásos kérdését a lány.

- Köszönöm, csak egy szoba kulcsot szeretnék, mert fent hagytam. - nézett mosolyogva  a lányra, aki egy szó nélkül adott át egy új kulcsot.

Harry egy rövid köszönöm után, csak kézen ragadott és a lift irányába kezdett húzni. A szorítása a csuklómon, minden volt, csak gyengéd nem. A düh még mindig tisztán érezhető volt. A lift gombját nyomogatta és néhány szitok szó is elhagyta ajkait, míg vártuk, hogy megérkezzen a fém kabin. Amikor a lift ajtaja kinyílt, csak felém fordult és érzelem mentesen szólalt meg, percek óta először.

- Szállj be. - hagyták el ajkait a szavak, amik számomra nem igazán tetszettek.

Nem válaszoltam, csak tettem, amit kért. Amint én beléptem, ő is követett, majd megnyomta a lift egyik gombját. Néztem a felvillanó számokat, de ha meg kéne mondanom, hogy melyikre tartunk, nem tudnám. Testben itt voltam, de a lelkem egész máshol járt. Az agyam, csak pörgött és az okokat kereste Harry bar viselkedésére. Egyetlen egy ésszerű megoldást, feltevést találtam, csak. Düh kezelési probléma. Villogott a szemem előtt. Lehet, hogy tényleg nem tudja kezelni az indulatait? Eléggé úgy nézett ki, hogy igazam lesz. A lift megállt és az ajtó kitárult előttünk, mire a lábaim automatikusan indultak meg alattam, bár nem igazán tudtam, hogy merre tartok csak mentem. Harry, csak szótlanul jött mellettem, míg követtem lépteit. Az egyik ajtónál hírtelen állt meg és nyomta be a mágnes kulcsot a zárba, ami reccsenő hangot kiadva nyílt ki. Egyenesen besétált, majd én szorosan mögötte haladtam egyre beljebb. Négy kíváncsi szem párral találtam magam közvetlen közelről. 

- Harry, hát te? - kérdezték szinte egyszerre, majd amikor megláttak engem, elhallgattak. Harry nem ide akart jönni az már biztos, ez nem volt tervezett opció.

- Megütötték. - csak ennyi hagyta el tökéletes ajkait, miközben többször is átfuttatta haján a kezét.

- Micsoda? Kik? - jöttek a kérdések egyszerre. Komolyan, ha nem tudnám, hogy ez a találkozó spontán jött létre, azt hinném, hogy gyakorolták az ilyen mértékű össze hangoltságot. 

- A rajongók, basszus ne legyetek már ennyire hülyék. - emelte a magasba a kezeit.

- Megütöttek? - fordult felém az egyik, ha jól emlékszem, akkor Liam.

- Voltaképpen igen, az egyik megpofozott. - szólaltam meg a beszélgetés alatt most először.

- Bassza meg, ezt nem hiszem el. Hogy vette a bátorságot, hogy hozzád nyúljon. - vetette le magát Harry az egyik fotelbe.

- Harry kérlek, ne dramatizáld túl. Nem lett semmi bajom. - néztem rá, de ő kerülte a szem kontaktust.

- Most. - válaszolt ridegen és az arcát a kezébe temette.

- Haver figyelj, Ariának igaza van, nem esett baja..Ne akadj már ki ennyire. - szólalt fel Louis.

- Lou, kicseszettül ne oktass már, nem vagyok gyerek. - felnézve a puszta tekintetével ölni tudott volna.

- Harry bassza meg, nem kioktatlak. Itt áll Aria, te meg duzzogsz, inkább vele kéne foglalkoznod. - Louis szavai, arra késztették, hogy rám nézzen. A szemei könnyekkel voltak megtelve, majd bűntudat suhant át a vonásain. 

- Baby, sajnálom, ami történt. - szavai őszinték voltak.

- Nincsen baj Harry, túlélem. - mutattam magamra, bebizonyítva, hogy nem lett semmi komolyabb bajom.

- Tudom, de ez többet nem fordulhat elő. Vigyázni fogok rád és nincs ellenvetés, még csak egy kicsi se. - szavai komolysága ledöbbentettek. Elvették tőlem a szavakat, semmi sem jött ki az elnyílt ajkaimból.

- Rendben. - adtam meg magam végül, ha ez azt takarja. hogy több időt tölthetek vele, akkor állok elébe.

Harry mindenkinek bemutatott. Nagyon beszélgetős fajták, vagy két óra hosszát kérdezgettek. Be nem állt a szájuk, de már most imádtam őket. Látszott, hogy mennyire össze tartóak. Elképesztő, hogy ez az öt különböző srác, mennyire is hasonlít egymáshoz.

Amikor Harry végre megnyugodott és olyan volt, mint régen, elköszöntünk a többiektől és átmentünk Harry szobájába, az eredeti célállomásra. Harry a hálószobájába vette az iránt, míg én a nappalban néztem körül. Ez a szoba is szinte a megszólalásig hasonlított az előzőre. Itt is minden csupa márvány és fényűzés. Bele sem, merek gondolni, hogy itt mennyibe kerül egy éjszaka. Van egy olyan érzésem, hogy többe, mint amit egy év alatt keresek meg a kávézóban. Csodálatomat két kéz szakította meg, amikor a derekamra talált.

- Nagyon sajnálom. - suttogta a fülembe, majd maga felé fordított egy könnyed mozdulatával.

- Nincsen semmi baj Harry, bár kissé megijesztettél. - vallottam be neki, nem volt kifejezés, hogy mennyire megrémültem, az érzelmek nélküli Harry nem volt szép látvány.

- Tudod mondták már, hogy düh kezelési problémáim vannak. -  észre vettem.

- Valahogy sejtettem. - mosolyogtam rá.

- Néha átlendülök és akkor nem igazán vagyok tisztában saját magammal. - lehajtott fejjel ejtette ki a szavakat.

- Harry engem nem zavar, nézz rám gyakorlatilag egy lencse függővel beszélgetsz. - nevettem el magam a saját szavaimon. Ennél hülyébben nem tudtam volna megfogalmazni a fényképezés iránti szenvedélyemet. 

- Szeretem a függőségeket. - kacsintott rám, majd egy egyszerű mozdulattal közel vont magához és rátapadt puha ajkaival az enyémekre.

- Komolyra fordítva a szót. - kezdett bele, amikor elváltunk egymás ajkaitól. - Tényleg szeretném, ha biztonságban lennél. Ha a rajongóink, ha nem, akkor sem tehetik ezt veled. Nálam itt telt be a pohár és sajnos túl is csordult, mint azt a mellékelt ábra is mutatta. Beszélni fogok velük. El lesz nekik magyarázva a kettőnk kapcsolata. Tudom, hogy még nem lehet róluk beszélni, nem vagyunk kapcsolatban. Nem is akarnám, hogy túlzottan bele keveredj a médiába. De kérdezi fognak, azt elhiheted. Ha azt mondom, hogy csak barátok vagyunk, jó neked?

- Megértelek Harry és igen jó, ha barátként mutatsz be nekik. - mosolyogtam rá.

- Az egész világ, úgy fog ismerni, mint Harry Styles barátja. - mosolya le vakarhatatlan volt.

- Vállalom. - nevettünk fel egyszerre a válaszomon.

A nevetésünket a telefonom szakította félbe. Zora nevét mutatta számomra a kijelző.

- Szia. - nevettem még mindig a telefonba.

- Aria, kurva nagy gáz van.