Novella 12. - Műsor változás! +18

Sziasztok Madárkák!

Meghoztam a 12. novellát, hogy pontos legyek. 
Jó olvasást hozzá! 
Véleményekkel ne kíméljetek!:)

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Talán szerencsém van, ha a munkámra gondolok. Nem mindenkinek adatik meg, hogy szeresse, amit csinál sőt hogy a munkája a hobbija legyen az még ritkább. Nos velem pont ez a helyzet. Egy kisebb zenei csatorna műsor vezetője vagyok, pontosabban a fiatal tehetségekkel foglalkozó beszélgetős rovatot viszem az egyik kollégámmal. Ő a fő műsor vezető, Ő vezeti a beszélgetést, én csak néha közbe szólók. De ez bőven elég nekem, nem vagyok oda túlzottan a reflektor fényért. Emlékszem, amikor elsőnek kerültem be az élő adásba, ki kellett rohannom, mert rosszul lettem a lámpa lázam miatt. Halál ciki volt megjegyzem. Akkor sokáig nem is akartam részt venni az adásban, de a többiek meggyőztek, hogy nagyon tehetséges vagyok és nem hagyhatom abba. Hát nem is hagytam és már két éve remekül megy a közös munka Emyvel, aki egyben a legjobb barátnőm is.

A mai nap is szokásosan indult. Két kávéval a kezemben rohanok át a több sávos úton és rontok be az üveg ajtón az iroda házba, ahol a tv stúdió található. Beszállok a liftbe és megnyomom a 23 gombot és csak csendesen figyelem a felvillanó számokat, akik az emeleteket jelzik. Dúdolom a hangszóróból beszűrődő számot, aminek a címét nem tudom, csak azt, hogy egy angliai fiú banda énekli. Magamban nevetek, hogy csak három szót tudok a számból, ami ha szigorúan vesszük, csak egy. Crazy, crazy, crazy. Hagyják el hangosan a szavak a számat, ami után hangos nevetésben török ki a saját hülyeségem okán. Nem sokáig röhögtem ki magam, ugyan is megérkeztem az emeltemhez és kivágódtam a liftből. Emy magas alakját pillantom meg bekanyarodni a hosszú üveg folyosó végén, ami komolyan a frászt hozzá rám még most is. Nem jó ötlet egy tér iszonyosnak üveg épületbe dolgoznia hatalmas üveg felületekkel körül véve, ahonnan minden látszik.

- Sky. - ölel magához Emy, amikor belépek a studióba.

- Kávé. - nyújtom felé a bögrét, ami még mindig tűz forró.

- Szigorúan. - húzza össze a szemöldökét játékosan.

- Szigorúan.

Épp, hogy megtudom inni a kávémat, amikor a sminkes lány lép hozzám és kezelésbe veszi a zilált arcomat. Minden alkalommal, amikor kész van és elsőnek bele nézek a tükörbe, csak bámulom magam, mint egy degenerált, aki először látja a saját tükörképét. Ez alkalommal sincs ez másként. Mintha nem is én néznék vissza a tükörből. Egy másik Skyler, aki szebb és feltuningoltabb kiadása régi önmagának. Mosolygok magamra és bármennyire is próbálom meggyőzni magam, hogy nem vagyok mű, kétség sem fér hozzá, hogy de az vagyok. Valaki aki gyönyörű, tökéletes és hibátlan. Minden, ami történetesen én nem vagyok. Közel sem állok hozzá, de nem mennék a falnak vagy nem feküdnék kés alá, hogy meggyőzzem magam.

Emy kapkodva ront be a stúdióba és úgy néz ki, mint aki gy sorozat gyilkos elől menekül. Zihál és szétvan esve. A búgó csiga kutya fasza hozzá képest, ebben a pillanata. Komolyan azon sem lepődnék meg, ha mindjárt a tarkóján kezdene pörögni. Ahogy nézem egyre jobban leesik, hogy totál ideges és mindjárt elmebajt kap, ha nem szólok közbe.

- Emy mi a baj? Miért pörögsz? - kérdezem meg, mire dühösen fordítja felém a fejét, arcán egy eltorzult kivehetetlen érzelemmel.

- Basszus Sky, kurva nagy szarban vagyunk. - csapkod a kezével, mintha ettől bármi jobb lenne.

- Mivel nem fejlesztettem ki a gondolat olvasást, így egy perc alatt kérnélek, hogy beszél is, ne csak meredten bámulj magad elé. - mentem át szarkasztikusba, mire tarkón vágott a megjegyzésem miatt.

- Nincs interjú alany.  - vágja közbe egyszerűen.

- Mi az, hogy mincs? Előbb beszéltem vele, fél órája sem volt. Mi a frász történt? - keltem ki magamból.

- Balesetet szenvedtek vagy mi.

- Csessze meg.

- Felmentő sereg. - jön be az egyik producerünk.

- Mi van?

- Van alanyotok. - mosolyog majd egy göndör hajú magas férfit tol be az ajtón, majd el is tűnik.

Csak nézem a férfit és próbálom kitalálni honnan ismerem őt, míg Emy megelőz és barátságosan hozz siet és megöleli. Mi a frász van, ezek ismerik egymást?

- Sky, ő itt Harry Styles. - mutatja be nekem, mire leesik, hogy ki is ő. A One Direction egyik énekese.

- Szia Sky vagyok. - nyújtom ki neki a kezem.

- Örülök Sky. - ragadja meg a kezem és kéz csókot nyom rá, ezzel elérve, hogy teljesen elpiruljak.

Az egész interjú során magamon éreztem a tekintetét, ami be is bizonyosodott, amikor felé pillantottam és pimaszan engem bámult. Körül belül úgy éreztem magam, mint aki meztelenül ül előtte. Nem nagyon kérdeztem közbe, mert nem ismertem őt és felkészülés hiányában semmit sem tudtam róla. Bár Emy elég sokat tudott róla.

- És Harry árul el nekünk, hogy van-e most valaki az életedben?

- Most éppen szabad vagyok, de nyitott az újdonságokra. - esküszöm, hogy rám kacsintott.

- Ez remek, akkor lehet hamarosan egy csinos nő oldalán látunk viszont? - teszi fel Emy a következő kérdését.

- Persze, lehetséges. - válaszolja hangosan, de tisztán hallom hogy az orra alatt azt motyogta, hogy talán hamarabb, mint azt gondolnád.

Alig vártam, hogy vég legyen az interjúnak, ugyan is már elegem volt Harry kétértelmű és perverz közbe szólásaiból. Ha nem tudnám jobban, azt hinnék, hogy ezek felém irányulnak. De ugye jobban tudom? Szerencsére pár perc múlva vége volt ennek a spontán interjúnk.

- Örültem, hogy itt voltál Harry. - öleli meg ismételtem Emy.

- Én is.

- Örültem. - mosolygok rá, de tudom, hogy az a mosoly hamis.

- Én is. - ölel meg engem is, majd a fülemben érzem forró mentolos leheletét. - Remélem hamarosan érezhetlek alattam.

Döbbenten néztem eltűnő alakját. A szavai egyenesen megbénítottak. Tényleg jól hallottam, amit mondott vagy még is kifejlesztettem azt az átkozott gondolat olvasást. Nagyon reméltem, hogy egyik verzió sem létező. Össze pakoltam a stúdióban, majd indultam is haza, mert már nem volt több dolgom. A liftnél álltam és vártam, hogy végre megérkezzen. Lassacskán el is érte az én szintem és beszálltam. Épp mikor becsukodott volna egy hatalmas kéz állította meg és lépett be a fülkébe.

- Hello. - köszöntem neki.

- Hello édes. - lépett hozzám közelebb és a lift hideg falának taszított.

- Mit keresel itt? - kérdeztem teljesen ledöbbenve az előző tett miatt.

- Úgy hiszem, hogy téged. - hajolt a fülemhez ismételten.

Aztán egyszerűn, csak ellépet tőlem és a panelhez sétált, hogy nyomkodjon rajta valamit, mire a hatalmas fém szerkezet döcögve megállt.

- Mit művelsz? - kérdeztem rá sipító hangon.

- Időt nyerek. - lépett hozzám ismételten közel, túl közel.

- Még is mihez?

- Jobb, ha a tettek beszélnek, nem mi Baby. - majd egy határozott mozdulattal ültetett fel a liftben található korlátra.

Az ajkait keményen nyomta ellenem, majd a nyelét erőszakkal tolta át az én számba. Amikor em válaszoltam a kezdeményezésére, felmordult és bele csípett a fenekembe, mire bele nyögtem a szájába. Mosolyát tisztán éreztem az ajkaimon. em tudta tovább türtöztetni magam és hosszú göndör hajába túrtam. Mivel szoknya volt rajtam, könnyedén tudott hozzám férni, amit nem is volt rest kihasználni. Tenyereit végig vezette a combomon és dörzsölni kezdte az érzékeny pontomat. Amikor többször is nyögés szakadt fel belőlem, egy reccsenő hangot hallottam és már bugyi nélkül ültem a lábai fogságában. Nem volt em gyengéd sem törődő csak magának akart jót, bár meg kell valljam, hogy értett a nőkhöz és én sem foglalkoztam ennek a dolognak a lelki részével. Csak szex és kész. Kicsatoltam az övét és egyben a cipzárt is lehúztam a nadrágján. Aztán minden felgyorsult. Olyan erővel vetette belém magát hogy fel sem fogtam mi történik, csak akkor, amikor keményen kezdett bennem mozogni, ezzel azt érve el, hogy a hátába karmoljak. Ez csak még jobban beindította és gyorsabban mozgott. Nem volt túl hosszú idő, míg mind a kettőnket átlendített azon a ponton, ahonnan már nincs vissza út. Zihálva dőltünk egymásnak, majd leemelt a korlátról.

- Remélem legközelebb is, be kell ugranom. - kacsint rám, majd magához vont és megcsókolt.

- Nem minden nap van műsor változás. - kacérkodok vele.

- Majd meglátjuk. - válaszol, majd kisétál a liftből és ott hagy engem és a döbbenetet, ami az arcomon táncolt.