33. fejezet - Mérföldekre tőled!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!

Köszönöm a sok megtekintést és a két új feliratkozót! :)

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

- Hazza. - rontott be Louis a stúdió ajtaján, akárcsak egy megszállott és Harryre vetette magát. Én csak meredten néztem őket, míg pillanatok alatt elfeledték a jelenlétem. Látszott rajtuk, hogy mennyire jó barátok. Louis lassan felém fordította a fejét és rám mosolygott szélesen vigyorogva.

- Aria. - kiáltott fel és azonnal ott hagyta Harryt és ölelésbe vont, míg szorított magához. Hallottam, hogy közben az ajtó ismételten kinyílt, majd hosszabb idő után bezárult. A hangok betöltötték az egész helységet, hangoztatva, hogy a banda többi tagja is megjelent.

- Lou én is örülök neked.

- Louis engedd el szegényt, mindjárt megfullad. - jött oda hozzánk Liam.

- Hagyjál már, csak régen láttam. - fintorodott el.

- Aria. - ejtette ki a nevemet Zayn és Niall egyszerre.

- Sziasztok.

- Akkor most már minden rendben közöttetek? - szinte egyszerre szólaltak meg.

- Igen. - válaszolt helyettem Harry, mosolya a legnagyobb volt, ami csak lehetett.

- Nem hiszünk ám neked. - lökte meg Louis. - Egyébként összepakoltál már?

Láttam Harry rosszalló pillantását, míg feltűnően kerülte a tekintetemet.

- Összepakolni?

Harry nem válaszolt nekem, csak Louis nézte és, ha szemmel embert lehetett volna ölni, akkor minden bizonnyal Lou mostanra holtan terült volna el a padlón. Egymást fixírozták, míg az én kérdésemet meg sem hallották, nem fordítottak rá kellő figyelmet. Harry előre lépett, mire azt hittem megfogja ütni Louist, de helyette, csak az ajtó felé kezdett tolni mindenkit és hamarosan, csak ketten maradtunk a stúdióban. A levegő pillanatok alatt megtelt feszültséggel és fullasztó kezdett lenni. Harry folyamatosan fel-le járkált, míg a hajába túr számtalanszor. Idegessége nyilvánvaló volt. Nem tudtam mit tenni, csak figyeltem őt és vártam, hogy végre össze szedje magát és beavasson abba, amit sikeresen eltitkolt előlem.

- Komolyan nem akartam eltitkolni előled. - szólalt meg nagyon sokára, de továbbra sem nézett rám.

- Akkor miért nem mondtad el? - kérdeztem vissza, várva, hogy végre rám fordítsa figyelmét.

- Fogalmam sincsen, elfelejtettem. Annyi volt a zűr közöttünk, hogy csak azzal foglalkoztam, azzal nem, hogy elment közben az idő és tovább kell mennünk a turné következő állomásra.

- Ilyet, hogy tudsz elfelejteni Harry? - tettem fel egy újabb kérdést, míg a válasza cseppet sem volt kielégítő.

- Baby kérlek ne haragudj rám. - közeledik felém és leül mellém a kanapéra.

- Nem haragszom rád Harry, csak szar bele gondolni, hogy elmész, főleg, hogy ilyen későn szóltál. - néztem zöld szemeibe, amik csillogtak a szomorúságtól.

- Tudom, hogy hülye voltam. Ha Louis most nem szól, eszembe sem jut, hogy már mennem kell. - temette kezébe az arcát.

- És meddig leszel távol? - kérdeztem rá arra a dologra, amitől a legjobban féltem. Utáltam a távolságot és sosem hittem a táv kapcsolatokban, így érthető, hogy halálosan rettegek, hogy az idő elválaszt minket, amit külön töltünk.

- Körülbelül egy hónapot. - gondolkozik el.

- Egy hónapot?

- Tudom, hogy sok, de ígérem, ha csak egy napra is eltudok szabadulni, akkor jövök hozzád. - fogja kezei közé az enyéimet, amik szabályosan remegnek az idegességtől.

- Hova mentek most? - kíváncsi voltam mi a turné következő állomása.

- Ausztráliába. - ejtette ki lassan, vontatottan azt az egy szót, ami görcsbe rántotta a gyomromat. Ausztrália?

- Az nagyon messze van. - gondolkodtam hangosan, mag egyetértően bólogatott mellettem.

- Tudom, de kibírjuk. - mosolygott rám.

- Ki?!

- Ezt most kérdezted vagy mondtad? - kérdezett vissza aggódva.

- Mondtam, muszáj lesz kibírni, hisz szeretlek és nem akarlak elveszíteni Harry. - néztem mélyen a szemébe és tudtam, hogy érzi a szavaim súlyát, hogy teljesen komolyan beszélek.

- Hasonlóképp Aria, szeretlek és mindent megfogok tenni, annak érdekében, hogy magam mellett tudjalak. Komolyan, ahogy van fél szabad percem, jövök vissza hozzád és a szünetekben is LA-ben leszek miattad. - húzott magához közelebb.

- Tudod, tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, de reménykedtem benne, hogy később vagy, hogy könnyebb lesz elengednem téged.

- Tudom.

- De nem lenne könnyebb sosem.

A beszélgetésünket a telefonom csengése zavarta meg, gyorsan elő kotortam a táskámból és láttam, hogy Anna keres.

- Szia. - szóltam bele.

- Szia. Hol vagy, mindjárt kezdődik a műszakod. - eléggé idegesnek hangzott.

- Basszus, mindjárt indulok. Pár perc és ott is vagyok. - mentegetőztem.

- Remélem is, mert nagyon sokan vannak.

- Sietek. - álltam fel és lenyomtam a telefont, míg Harry döbbenten nézett engem.

- Elkések. - válaszoltam és kifelé siettem a szobából.

- Elviszlek. - szinte futó lépésben jött utánam.

***

A kávézóban tényleg hatalmas volt a tömeg, amikor Harryvel beléptünk az ajtaján. Anna sürgő alakja fogadott. Soha ezelőtt nem láttam még ennyi embert a kávézóban. Harry visszarántott, amikor az egyik vendég, majdnem fellökött, ahogy próbálta magát átverekedni a tömegen a mosdó irányába. Gyorsan a pult mögé verekedtem magam és felkaptam a kötényemet, hogy segíthessek Annának a rendelésekkel. Azonnal egy köteg cetlit nyomott a kezembe és neki is kezdtem elkészíteni az italokat és a többi dolgot, amik le voltak jegyezve. Harry mellettem állt és hamar feltalálta magát, amikor az egyik cetlin lévő süteményt egy tálcára tette és kivitte a négyes asztalhoz. Szokatlan volt Őt, így látni, de mégis megnyugtató és kellemes, hogy itt maradt, hogy körül vesz a jelenléte.

- Mit vihetek még ki? - tért vissza kicsivel később és a tálcát az oldalánál pihentette.

- Ugye tudod, hogy nem kell segítened? - kérdeztem meg.

- Tudom, de szeretnék. - küldött felém egy szokásos mosolyt, aminek nem lehet ellenállni.

- Oké, ha annyira akarod, akkor vidd ki ezeket a csészéket a hatosnak. - toltam felé négy csészét a pulton.

- Már viszem is. - rakosgatta a tálcára őket, majd profi módjára elsétált az asztalhoz.

- Befogtad? - lépett be mellém Anna a pulthoz.

- Nem én, ő akart segíteni. - emeltem fel védekezésképpen a kezem.

- Tartsd meg, kincs az ilyen. - bökött oldalba, mire megugrottam.

- Miről beszélgettek? - jött az emlegetett hangja a pult túloldaláról.

- Arról, hogy Anna szerint kincs vagy.  

- Az vagyok, nem tagadom. - küldött felém egy mosolyt.

- Ahogy nézem kellőképpen szerény is. - vetette közbe Anna.

- Igen, az.

Sajnos a nap lassan véget ért, amit egyáltalán nem akartam, hisz Harry másnap reggel itt hagy engem egy egész hónapra és kérdéses, hogy egyáltalán látni fogom-e őt közben. Akaratom ellenére is, olyan képek tömkelege játszott a szemeim előtt, amikben Harry más lányok társaságát élvezi a különböző városokban és abban az őrületben, ami körül veszi őt és a bandát.

- Jól vagy? - törte meg a csenget mély, rekedt hangja.

- Igen. - hazudtam, hiszen egyáltalán nem voltam jól. Nem akartam, hogy elmenjen.

- Ugye tudod, hogy hazudsz? - fektette hatalmas tenyerét a combomra.

- Ennyire észre vehető? - kérdeztem vissza.

- Ismerlek, így nekem feltűnik. - vet felém egy perverz mosolyt, majd vissza vezeti tekintetét az útra.

- Inkább az útra koncentrálj ne rám. - cukkolom, amikor folyton rám tekinget.

- Miről beszélsz? Most teljes egészében az útra figyelek, a rád való koncentrálásom otthon veszi kezdetét. - piszkos szavai hatottak rám, meg sem tudtam mukkanni, csak felnevetett a reakciómat látva, majd vezetett tovább.

- Harry?

- Igen?

- Most komolyan, menni fog ez? - féltem feltenni a kérdést, de muszáj voltam.

- Micsoda? - kapta hirtelen a fejét az irányomba.

- A táv kapcsolat?

- Szerelmem kérlek, csak bízz bennem egy kicsit. - észre sem vettem, hogy idő közben megálltunk a lakásom előtt.

- Én bízom benned Harry, de mi lesz, ha nem leszek ott, mi lesz, ha megismersz valaki jobbat?

- Jobbat? Ezt ugye te sem gondolod komolyan? Nálad jobbat keresve sem találnék. - fordult felém, egész figyelmét rám fordítva.

- De teljesen komolyan gondolom.

- Figyelj, tudom, hogy miért mondod ezt. A múltam miatt igaz? - csak bólintottam. - Nem foglak megcsalni és elhagyni sem. Szerinted, ha nem szeretnélek, akkor könyörögtem volna napokig, hogy megbocsájts nekem?

- Nem.

- Pontosan, úgy, hogy verd ki ezeket a hülye gondolatokat, abból a csinos kis fejedből. - hajolt hozzám közelebb és szenvedélyesen megcsókolt.

- Mikor indul a géped? - kérdeztem rá.

- 8-kor, úgy, hogy van még időm. - kacsintott rám.

- Feljössz?

- Minden vágyam veled lenni szerelmem.