2016. január 20., szerda

2/09. - Sosem változik?!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

Esther xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Aria


Nagyon meg voltam csúszva a munkával, de nem foglalkoztam vele, csak az járt a fejemben, hogy este Harryvel lehetek. Sokat gondolkoztam azon, hogy mi legyen ezek után. Órák óta a lehetőségek kavarogtak százasával a fejemben. De inkább nem akartam ezen kattogni, a dolgok úgyis menni fognak a maguk útján. Csak mostanában jöttem rá, hogy mennyire felvillanyoz a tudta, hogy ő ismét az életem része, hogy naponta találkozunk és beszélhetek vele, láthatom őt. Be kell ismernem magamnak, hogy nagyon nagy űrt és hiányt hagyott maga után, amikor évekkel ezelőtt mindenféle kapcsolatot megszakítottunk egymással. Természetesen titokban követtem, hogy mi történik vele. Csodálkoztam is, amikor bejelentették, hogy szünetre mennek. Rögtön azon kezdtem agyalni, hogy Harry miként képes feldolgozni ezt az egészet? Mivel teljességgel tisztában voltam vele, hogy mit jelent neki a banda és az éneklés, így tudtam, hogy nem viseli jól a szünetet. Rájuk fért az egyszer biztos, de több évet kihagyni a zeneiparban az hatalmas kockázat. Fent áll a lehetősége, hogy a szünetből örökös kilépés válik, feloszlás. A másik nagy döbbenetet Zayn távozása okozta és az, ahogyan a többiekkel bánt a távozása után. A médiából nem tudtam meg sokat, de biztosra vettem, hogy nem ápolnak felhőtlen viszont. Sosem gondoltam volna, hogy bármelyikük is otthagyja a bandát, de hogy a sikerük csúcsán dönt valaki úgy, hogy ennyi volt, az teljességgel felfoghatatlan a számomra. Aztán minden világossá vált, amikor Zayn szóló dalokkal kezdett előhozakodni, akkor jöttem rá, hogy semmi sem volt véletlen, direkt csinálta, egyedül akarta a sikert nem csapatban. De semmire sem ment vele, a dalai egytől-egyig megbuktak, ő meg a letűnt sztárok mocsarába süllyedt. Nem része többé a szakmának, minden bizonnyal a legrosszabb döntést hozta meg, amit csak lehetett.

Este hat is elmúlik, amikor végre a mai napnak is vége és elindulhatok haza. Alig várom, hogy egy kis nyugtom legyen végre. Persze sokat nem pihenhetek, hiszen fél hét is jócskán eltelik, amikor haza érek, így nem sok időm marad semmire, mielőtt Harry megérkezik értem. Gyors zuhany után, a szekrényem előtt állok és azon töprengek, hogy mit is vehetnék fel. Zora kopogás nélkül ront be a szobámba és mindent tudó pillantásával ajándékoz meg.
- Mi van? - kérdezek rá, amikor nem hagyja abba a mosolygást, úgy néz ki, mint akit a közeli diliházból szalasztottak.
- Semmi, csak nem Harryvel lesz találkozód? - sosem értettem meg, hogy minek teszi fel a felesleges kérdést, ha úgy is tudja rá a választ.
- Tudod, hogy igen. - válaszolok egy megérdemelt szemforgatás közepette.
- Mit fogsz felvenni? - kerekedik el a szeme. Fogadok, hogy máris támadt egy remek ötlete, ami rám nézve valahogy pont ellenkező hatású.
- Éppen azt próbáltam eldönteni, amikor gorombán megzavartál.
- Szerintem már megszoktad, na engedj oda. - ezzel egyszerűen félre tolt az útból, hogy alaposan szemügyre vehesse a tárulkozó lehetőségeket. - Oké, ez tuti kilőve, ebben még apácának nézne. Ez sem az igazi. Úr isten, ez volt rajtad valaha?
- Mi a bajod azzal? - kérdezek rá, ahogy fintorogva tartja a keki színű ingruhámat.
- Ennyi erővel egy zsákot is felvehetnél, nincs sok különbség. - sietős mozdulatokkal vissza is teszi a szekrénybe.
- Szeretem azt a ruhát. - fújon ki a levegőt.
- Elfelejtheted. - néz rám és komolyan látom rajta, hogy azt fontolgatja, hogy a tűzre hajítja a kedvenc darabjaim egyikét. - Na nézzük miből élünk még. Na ez már határ eset, de ennél tuti több kell. Meg van.
- Mi van meg? - kérdezek rá és nem akarom elhinni, hogy eddig tartott neki átnézni a ruhatáramat, amit mellesleg egy jó szóval nem illetett még.
- Ez tökéletes lesz. - húzza ki a sorból a szürke és kék aszimmetrikus ruhát, aminek a vállai jócskán ejtettek és a V kivágású dekoltázsa jóval több a kelleténél.
- Felejtsd el. - ezt pont tőle kaptam és még sosem vettem fel, nem véletlenül.
- Ne már. Annyira jól áll neked és végre felvehetnéd, amit a szülinapodra kaptál tőlem. - színlelt szomorúsága nevetésre késztet. - Legalább próbáld fel.
- Oké. - tudom, hogy addig fog szekálni, míg ebben nem hagyom el a lakás területét.
- Éljen. - sikít fel. - Mindjárt jövök, addig vedd fel.
Sarkon fordul és szinte futva távozik a szobámból. Magamra rángatom a ruhát és a tükör előtt kezdem tanulmányozni magamat benne. Ez határozottan, túl sok. Úgy érzem magam, mint aki vásárra készül adni a testét. Nem is értem, hogy Zora miért gondolta azt, hogy ez jó ajándék lenne a számomra. Néha olyan érzésem van, ha nekem vesz ajándékot, akkor valójában saját magát lepi meg.
- Na, ezt már nevezem. - kiált fel, amikor megjelenik ismét.
- Nem veszem fel. - jelentem ki.
- Dehogynem. Vedd fel ezt hozzá. - nyújt át nekem egy ezüst csillámokkal díszített tű sarkút.
- Ez tetszik. - nézegettem a meseszép lábbelit magamon a tükör segítségével.
- Végre valami.
- Jaj, de vicces vagy.
- Tudom. - küld felém egy szúrós pillantást. - Tessék.
- Köszi. - nyom a kezembe a cipőhöz passzoló kis táskát.
- Remekül nézel ki. - mosolyog rám, amikor teljesnek gondolja a szettemet.
- Tényleg? - nézek végig magamon és konstatálom, hogy nem nézek ki annyira rettenetesen, mint ahogy azt elsőre gondoltam.
- Szerinted? - forgatja meg a szemeit. - Mikor jön?
- Nyolckor.
- Akkor alig maradt fél órája. - nevet fel hangosan.
- Itt lesz időben.

Amikor 8:10 is elmúlik, kezdem úgy gondolni, hogy az előbbi kijelentésem elhamarkodott volt. Nem értettem, hogy miért nincs még itt. Mindig pontos szokott lenni, sőt sokszor előfordult, hogy percekkel korábban érkezett. Negyedkor komolyan kezdtem aggódni, így tárcsáztam a számát. Kicsöng. Kinyom.
Komolyan? Egyszerűen kinyomott. Mi a fene baja lehet? Miért nyomott ki?
Újra felhívom, hátha csak rosszul nyomta meg a telefont. Hosszasan csörög, majd a vonal élővé válik.
- Igen, ez Harry Styles mobilja. - a női hangot nem tudom hova tenni.
- Hello. Harryt keresem. Maga ki? - mi a fenéért van egy másik nővel?
- Harry most sajnos nem ér rá. Carmen vagyok. - az ütő megállt bennem, amikor kimondta a nevét. Carmen. Mit keres Harryvel? Mit keres egyáltalán Los Angelesben?
- Nem szólnál neki? - remélem, hogy jó magyarázata lesz erre.
- Zuhanyozik, de ha végez, szólok, hogy kerested. - Zuhanyozik? Lefeküdtek?
- Ne fáradj. - ezzel bontom a vonalat és meg sem várom, hogy válaszoljon.
Kezdem érteni, hogy miért nyomott ki. Nem ért rá. Mi van, ha végig hazudott nekem? Lehet, hogy még mindig együtt vannak és Carmen mindvégig itt volt vele? Ő egyáltalán tud rólam? Most már bizonyára, igen. Nem kellett volna vakon megbíznom benne. Úgy éreztem talán helyre hozható, ami régen kettőnk között volt, de tévedtem. Semmit sem változott. Sosem változik.

Felültetett.
Mérgesen rángatom le magamról ezt az átkozott ruhát és rúgom le magamról Zora cipőjét. Nem lehet benne megbízni. Miért kell erre emlékeztetnek magam, megint? Ennek nem így kellett volna lennie. Valahol éppen vacsoráznunk kellene, egy jó bor mellett, nevetgélve. Az este végén pedig, megcsókolt volna a küszöbön. Talán behívtam volna. Miért kínozod magad Aria? Mert hülye vagyok és megint bele szerettem.
A mobilom csörögni kezd a kis táskában. Előkotrom, csak azért, hogy amint megpillantom, hogy Ő keres, vissza süllyesszem a mélyére. Nem fogom felvenni. Egyáltalán minek keres? Menteni akarja, a menthetetlent? Lebuktál. Kitartó. Újra és újra megteszi, míg ki nem kapcsolom, mert kezd őrületbe kergetni a kitartása. Elkeserít ez az egész. 

Már kétszer csengettek, de semmi kedvem oda sétálni és kinyitni. Harmadszorra mérgemben felpattanok a kanapéról és a jégkrémes dobozt az asztalra helyezem. Lassan az ajtóhoz sétálok és kinyitom. Nem hiszek a szememnek, amikor meglátom zöld íriszeit magam előtt. Minek jött ide?
- Harry?
- Miért nem vetted fel? Van fogalmad mennyire aggódtam? - egyszerűen besétált a lakásba, míg le pírit engem.
- Előtte vagy utána, hogy zuhanyoztál? - valamiért nem tudom megállni, hogy rákérdezzek.
- Mi van? - csattan fel. - Miről beszélsz?
- Beszéltem Carmennel. Azt mondta nem tudsz beszélni velem, mert éppen zuhanyozol. 
- Ezt nem hiszem el. Nem zuhanyoztam Aria. Tudom mire gondolsz most, de nem csaltalak meg, nem keféltünk. - kissé váratlanul ér a szóhasználata, dühös lehet.
- Persze. Mit keresett ott a lakásodon? Lényegében nem vagyunk együtt, így megcsalni sem tudsz.
- Lenyomoztatott és minden féle hülyeséget össze hordott. Kikészített idegileg és utána rajtakaptam, hogy felvette a telefont és beszélt veled. Tudtam, hogy valamit mondott neked.
- Miért van az, hogy nem hiszek neked?
- Ne csináld ezt, kérlek. - keményen megragadja a kezemet.
- Te meg tartsd kordában a farkadat.
- Nem csaltalak meg. - csattan fel.
- Úgy sem számít. - rázom a fejemet.
- Mi?
- Vége Harry, nem akarom ezt, semmilyen formában. Csak ártunk egymásnak ezzel a kapcsolattal.
- Ne mondj ilyeneket, ez nincs így. Én szerelmes vagyok beléd. - könnyek szöknek a szemébe.
- Érdekesen mutatod ki.
- Miért nem hiszel nekem?
- Az régen rossz, ha ezt kérdezned kell.




4 megjegyzés: