Novella 5. - BAD!

Sziasztok Madárkák!

Kivételesen írok a novellához is pár sort nektek.
A mostani novella azért különleges, mert a másik blogom ihlette, ami a BAD - A rosszabbik énem! Ha tetszik a novella, nézzetek be a blogba is! :)

Blog linkje: http://bad-arosszabbikenem.blogspot.hu

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Harry.

- Hmm? - fordulok Liam felé, amikor vadul gesztikulálni kezd.

- Hol jársz haver? - kíváncsian teszi fel a kérdését.

- Sehol. - hazudok neki, mivel csak egy helyen jár az agyam már hetek óta, amióta találkoztam Vele.

- Nem versz át. - jön közelebb hozzám és feltűnően méregetni kezd. átlát rajtam, nem hiába a legjobb barátom.

- Figyelj, nem hiszem, hogy ebbe neked is bele kéne folynod Liam. - próbálom lerázni őt.

- Miről beszélsz?

- Az a legjobb és legbiztonságosabb a számodra, ha semmit nem tudsz az egészből. - közlöm vele érzelem mentesen, majd amilyen gyorsan, csak tudok elhagyom a parkot. Az sem érdekel, hogy Liam egy folytában a nevemet hajtogatja.

 

Elég, hogy én bele keveredtem ebbe az egészbe, nem kell, hogy még a többiek is bele bonyolódjanak ebbe. Amikor először találkoztam Simonnal, egy jó bulinak tartottam az egészet, de most a dolgok megváltoztak. Több embert öltem már meg, mint amit a kezemen meg tudok számolni. Minden egyes este kísértenek az emberek, akiknek az életét kioltottam. A legnagyobb fájdalmam az volt, hogy a többségük ártatlan volt, semmilyen bűnt nem követett el. Talán, csak egyet, hogy rossz helyen volt rossz időben és én is ott voltam. Alig múltam 17 éves és nézd mi lett belőlem. Egy gyilkos, akit nem érdekel más élete és a baj az, hogy tényleg egyre kevésbé érdekel bárki más magamon kívül. Ölsz vagy ölnek, ez a szabály és én magamat mentettem minden egyes alkalommal.

 

A családomban nem ismeretlen a halál és a bandákhoz tartozás. Apám az ellenséges banda vezére volt, amiről, csak akkor szereztem tudomást, amikor a Nyugati bevett engem és szembesültem a másik csapattal. Teljesen le voltam döbbenve, amikor apámmal néztem farkas szemet, ő csak egyszerűen kinevetett és gyengének nevezet. Hát lehet nem kellett volna, mert ő húzta a rövidebbet. Tudom mire gondoltok. Egy 15 éves fiú, aki megölte a saját apját. Nem tévedtetek sokat. Tényleg megöltem őt, de önvédelem volt. Ha én nem teszem, most én feküdnék a kemény föld alatt egy fa dobozban, a fejem fölött egy faragott márvány tömbbel. Hogy megbántam-e? Nem, egyáltalán nem. Apámnál könyörtelenebb emberrel még sosem találkoztam. Sosem szeretett engem és amikor kiderült, hova is tartozom kitagadott a családból és nem volt többé otthonom. Azóta is Simonnál lakom, aki egyre furcsább viselkedést mutat az irányomba. Olykor ok nélkül kezd velem üvölteni és a feladatok is, akiket rám bíz, nem nevezhetőnek egyszerűnek. Egyre inkább megfogalmazóik bennem az az érzés, hogy tart tőlem és azt várja, hogy elbukjak.

 

- Harry. - hallom meg Simon hangját, mire oda kapom a tekintetem, ezzel nem figyelve tovább a tv-ben sugárzott adásra.

- Igen?

- Feladat. - csak ennyit mondott, majd sarkon is fordult.

- Mi lenne az? - állok fel és utána vetem magam.

- A kikötőbe kéne menned és figyelni a szállítmány lebonyolítását. Semmi extra. Benned bízom, így téged küldelek. - szavai ledöbbentettek, sosem gondoltam, hogy bízna bennem. Sántított a dolog.

- Rendben. - ráztam vele kezet, majd útnak is indultam.

 

A Range Rover könnyen és hangtalanul suhant az egyenletes aszfalton. A sebesség sosem érdekelt, a büntetéstől sem féltem, hiszen a rendőrség is a kezünkben van. Mindent mi irányítunk Londonban, senki sem mer nekünk keresztbe tenni, érthető okokból. A gyors kocsinak köszönhetően alig negyed óra alatt már a kikötő hatalmas fém kapuján hajtottam át. A raktárunk a nyugati szektorban volt, ami nem volt véletlen. Azért csodálkozom, hogy eddig nem jöttek rá mások, hogy hol tartjuk a szajrékat. Lehet a túlzott egyértelműség segített minket a rejtőzködésben.

 

- Brian. - kiabálok rá a raktárosunkra, aki ennek hatására felém fordítja a tekintetét.

- Hello Styles. - nyújtja felém a kezét.

- Jöttem ellenőrizni. - rázok vele kezet a mondatom közben.

- Oké. - válaszolt feltűnő közömbösséggel.

 

Valami itt nekem nagyon nem stimmelt. Se egy kamion, se semmi, amit állítólag ellenőrizni kellene. Ezek készülnek valamire és nagyon úgy tűnik, hogy ez ellenem irányul. A gondolataim még abba sem maradtak, amikor az első lövés eldördült és Brain a hasát fogva esett a földre. A következő események, olyan gyorsasággal történtek, hogy alig tudtam felfogni az egészet. Simon sétált ki a mellettünk lévő raktárból és egy pisztolyt rám szegezve jött egyre közelebb.

- Sajnálom Styles, de veszélyt jelentesz rám és a hatalmamra. - húzta meg a ravaszt, majd a pisztoly elsült. Csípő fájdalmat éreztem a mellkasom bal oldalán, de a szívem nem szűnt meg dobogni. Simon lövésével egy időben, meg mertem volna esküdni, hogy hallottam még egy lövést. Amikor Simon a bal lábához kapott és ordítva esett a földre a sejtésem beigazolódott. A kérdés, csak az, hogy a lövés honnan jött és kitől származik.

 

Az biztos, hogy a következő jelenetre nem voltam felkészülve. Mind a négyen felém közeledtek. Liam, Louis, Niall és Zayn. A barátaim. Liam kezében ott figyelt egy pisztoly és nagyon úgy festett, hogy ő mentet meg.

 

- Jól vagy Harry? - guggolt le hozzám és segített felállni.

- Voltam már jobban is. - viccelődtem el, bár az iszonyatos mellkasi fájdalom el viselhetetlen volt.

- Tudod, ha te nem is mondtad el, én figyeltek. Nem lehetsz ekkora hülye Harry. - emelte fel kissé a hangját.

- Nem akartam, hogy ti is bele keveredjetek. - néztem rá, miközben a kezemet a vérző területre szorítottam.

- Szerintem épp eléggé benne vagyunk. - mutatott körbe.

- Eléggé. - értettem vele egyet.

 

Miután megmentette az életemet, az adósa lettem. Nem kellett sok idő, míg rájöttünk, hogy ezt fogjuk csinálni. Hónapok leforgása alatt, miénk lett London és mindenki a lábaink előtt hevert.

 

Mi lettünk a rosszak, mi lettünk a BAD.

 

 

 

15. fejezet - A média hálójában 1. rész!

Sziasztok Madárkák!

 

Itt is lenne a 15. fejezet.

Jó olvasást hozzá.

Hagyjatok nekem véleményt, bármely formában jöhet. :)

 

Ui: Köszönöm nektek a sok megtekintést, eszméletlen jól esik, hogy ennyien szeretitek az írásomat.

Remélem hamarosan átlépjük a 10000-et. :)

 

Esther xx

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

- Mi a faszom ez, Lou? - hagyják el a trágár szavak a számat, mielőtt az agyam átgondolta volna. Gondosan átolvastam a cikket. Az egész tartalom valótlan volt, semmi igazságtartalmat nem tartalmaztak a virtuálisan nyomtatott fekete sorok. Még, hogy én és az a szőke? Ez most komoly? Az egész, úgy nevetséges, ahogy van. Egyértelműen látszik még a képen is, hogy a csaj rajongó. Mondjuk nem tudom, min vagyok ennyire meglepődve. Mostanra megtanulhattam volna. Ők mindig jobban tudják mi van Harry Styles-al, mint saját magam. Jó tudni, hogy több vasat tartok a tűzben, tényleg.
- Kössz, hogy beavattok. - gúnyolódok magamban.
Ekkor jutott el egészen hozzám és az agyamig, mit is jelent voltaképpen ez a kreálmány. Aria ismételten magyarázatot fog tőlem várni és én, csak remélhetem, hogy ebből semmit sem hitt el.

- Harry kérlek ne húzd fel magad. - néz rám Louis könyörgő tekintettel.

Ne húzzam fel magam? Könnyű azt mondani. Nem róla cikkeznek naponta valótlan, hamis dolgokat. Nem igazán értem, hogy a bandából, miért pont velem foglalkoznak annyit. Mitől vagyok én más a Louistól, Liamtől, Nialltől és Zayntől. Ő róluk, miért nem hoznak ki naponta új híreket? Ők is vannak olyan érdekesek mint én, sőt ha jobban bele gondolok én nem igazán csinálok semmi említésre méltót. De ezek szerint valamit, csak jól csinálok, ha állandóan velem vannak elfoglalva.

- Igazság szerint nem vagyok túlzottan ideges. - vallom be Lounak, aki úgy néz rám, mintha legalább egyel több fejem lenne, mint ami megengedett.

- Oké, ki vagy te és mit csináltál Harryvel? - kérdez vissza teljesen értetlenül.

- Jó, nem mondom, hogy nem vagyok ideges, mert eléggé az vagyok, de ha mindent össze török sem fog eltűnni, ez a szar. - mutatok a tábla gép képernyőjére.

- Ez már érett gondolkodás. - mosolyog rám Louis, mire belőlem kiszakad egy jóízű nevetés. A reakciómat látva, ő sem bírja tovább, így együtt szakadunk a röhögéstől.

Én és a felnőtt gondolkodás, jó vicc.

 

 

Úgy gondolom, hogy ma sem fogunk unatkozni, ugyan is több interjúra is kell mennünk. Előre látom, hogy az állítólagos két új barátnőmről fognak, majd kérdéseket feltenni. Nem igazán van most, ehhez kedvem. Ariával is beszélnem, kell még a cikkről és fel kell rá készülnöm, erőt kell vennem magamon, hogy felmerjem hívni. Hétfő reggel hajnali ötkor nem csoda, hogy nincs kedvem semmihez, úgy gondolom. Éppen a másik oldalamra fordulnék, amikor az ajtóm kivágódik és valaki beviharzik a szobámba.

 

- Felkelni. - kiabálja nekem Liam és széthúzza a függönyt az ablak előtt.

- Te megörültél? - kérdezek rá, amikor a hírtelen jött erős fény kiégetni készüli a retinámat.

- Nem és kezd készülődni. 20 percen belül indulunk. - közli velem, majd egyszerűen kisétál a szobámból.

El sem tudom mondani, hogy mennyire utálom az ilyen ébresztéseket, sajnos gyakran van benne részem. A fiúk előszeretettel alkalmazzák ezt.

 

 

Nagy nehezen kikönyörgöm magam a meleg takaró alól és a fürdőbe megyek, hogy elfogadható külsőt öltsek magamra. A hajammal nem törődve, csak néhányszor bele túrok, majd késznek is nyilvánítom. Kócos és laza. Egyesek szerint ez a Harry Styles stílus, de én inkább lustaságnak és a gyors készülődésnek nevezném. Egy még gyorsabb fog mosás és már a nadrágomat próbálom meg felerőszakolni magamra, ami nem igazán sikerült valami jól. Sikeresen elbotlottam az egyik fotel lábában és közelebbi kapcsolatot létesítettem a padlóval és a rajta helyet foglaló szőnyeggel, ami szerencsére puhának bizonyult, így legalább fájdalmat nem okozott nekem ez a kis magán akcióm.

A pólóm felvétele közben sikerült talpon maradnom, ami plusz pont nekem. Nem vagyok két-bal kezes, senki ne gondolja ezt, csak néha mindenre figyelek, csak arra nem amire kéne. Ez rendszerint előforduló probléma nálam.

 

- El sem hiszem. - mutat rám Niall.

- Még is mit? - kérdezek vissza.

- Hogy hamarabb sikerült megjelenned, mint a megbeszélt időpont. - mutatja felém az óráját, így biztosítva engem a megállapításáról.

- Haha, de vicces valaki. - nyújtom ki a nyelvemet, erre a szőke zaba gépre. Meg sem lep, hogy éppen eszik.

- Tudom, hogy vicces vagyok. - nemcsak vicces, de egoista is vagy Niall.

- Mehetünk? - jelenik meg a folyosó végén Zayn és fennhangon teszi fel a kérdését.

- Jó, hogy nem Londonból kiabálsz. - vetem neki oda szórakozottan, amikor végre halló távolságba ér és nem kell átkiabálni a hotel túlsó felére.

- Legközelebb kipróbálom, hátha meghallasz. - bök oldalba a könyökével, mire oda kapom a kezemet a fájdalmasan lüktető területhez.

- Basszus, komolyan elakarod törni a bordámat? - akadok ki kissé. Ez baromi fájdalmas.

- Bocsi haver, azt hittem nem vagy ennyire puhány. - gúnyolódik velem.

- Nem is. - hagyják el a szavak a számat, míg Zaynt tarkón vágom.

- Áú.. - kap a nyakához és szúrós szemekkel mered rám.

- Ne légy ennyire puhány, haver. - ugratom őt a saját szavaival.

 

 

A többiek is nemsokkal később megérkeztek, így indulhattunk is a korai reggeli műsorba, aminek a címét sem tudjuk. Eléggé furcsa, ha engem kérdeztek. Legalább ezt az információt közölhetnék velünk. Paul sürget minket, hogy haladjuk gyorsabban, mert elfogunk késni a megbeszélt időpontról. Időben készen voltunk, szóval nem tudom mire fel van, így felspannolva. A fekete Range Rover ablakán bámészkodok kifelé, amikor az egyik épület előtt temérdek fiatal lány várakozik. Többek kezében transzparens látható, hatalmas ONE DIRECTION felirattal. Meg sem kellett kérdeznem, tudtam, hogy ide jövünk. Eléggé árulkodó jelnek gondolom a rengeteg sikoltozó tinédzsert. Lelassítunk a bejárat előtt, majd Paul le is parkol és kivágódik a kocsiból csitítva a tömeget. Kinyitja nekünk az ajtót és beljebb próbál minket vezetni. Többen a kezemért nyúlnak és kiabálnak minden félét. Rendszerint a Szeretlek titeket és Harry ide nézz kiáltások hangzanak fel. Nagy nehezen sikerült átverekednünk magunkat a lányok bűvkörén és az üveg ajtó túloldalára kerülnünk. Az épület hatalmas volt. Mindenhol üveg felületek sorakoztak, így a kint álló tömeg könnyedén láthatott minket, ezzel még nagyobb őrületnek kitéve magukat.

 

- Jó reggelt Los Angeles. - olvassa le Louis a stúdió ajtaján lévő feliratot.

- Akkor már ezt is tudjuk. - lépek mellé.

- Aha, jobb később, mint soha. - nevet fel, mire nekem is bele kell kezdenem.

Louist mindig is a banda móka mesterének tartottuk, ami minden alkalommal be is bizonyosodik. Nála viccesebb emberrel szerintem még sosem találkoztam. Mindig jókedvre tud deríteni, ha arról van szó. Mellette nincs olyan, hogy szomorú vagy. Ha akarod, ha nem ő nevetésre késztet. Élvezi, úgy mond a bohóc szerepét.

 

 

- Sziasztok srácok. - jött oda hozzánk egy szőke nő, aki minden bizonnyal a reggeli műsor műsor vezetője.

- Szia. - köszöntünk neki mind az öten egyszerre.

- Lora vagyok, nagyon örülök, hogy végre találkozunk. - fogott velünk egyenként kezet.

- Mi is örülünk.

 

Lora bevezetett minket a stúdióba, ahol már a közönség helyet foglalt az emelvényen. Rengetegen voltak és többnyire fiatal lányok. Micsoda véletlen. Amint megjelentünk a hatalmas teremben, mindenki hangos sikításba kezdett, amitől a dobhártyáim kis híján beszakadtak. Azt hinné az ember, hogy ezt az évek alatt meg lehet szokni, hát nem lehet. Leültettek minket a sárga fotelekbe és egyesével ránk rakták a mikroportokat. Lora leült velünk szembe egy asztal mögé és magára rakta a saját hangosítását. Aztán egy fickó jelent meg és tíztől számolt vissza felé, ezzel jelezve, hogy a kezdés másodperceken belül elindul. Aztán jött a fő cím zene és a reggeli műsor kezdetét vette.

 

- Jó reggelt Los Angeles, ez itt a szokásos reggeli műsorotok. Én Lora vagyok és nem fogjátok kitalálni, hogy kik látogattak el ma hozzánk. - kezdett bele Lora a szövegébe, amit a súgó gép biztosított neki. - Köszöntsük nagy szeretettel a világhírű brit bandát, a One Directiont.

- Sziasztok Fiúk. - integetett nekünk Lora egy széles mosoly kíséretében.

- Sziasztok. - integettünk a kamerába és mind az ötünk arcán egy hibbant mosoly pihent.

- Na fiúk meséljetek nekem, hogy miért is vagytok most LA-ben? - tette fel az első kérdését Lora.

- Több koncertünk is lesz itt, így több hetet töltünk LA-ben. - kezdte Liam, csak úgy szokásosan. Mindig ő a szó vivő.

- Igen, hallottam, hogy volt már egy és mikor várható a következő? - kérdezett rá, a kapott információt tovább gondolva.

- A jövő hét hétvégén, aztán sajnos vissza kell mennünk Londonba, de egy hét múlva ismételten itt leszünk. - válaszolt a kérdésre ezúttal Louis.

- És tetszik a város?

- Persze, csodálatos ez a város, minden alkalommal csodálattal tölt el, amikor itt vagyunk. - válaszoltam most én a kérdésre.

- Ez remek Harry. Van itt valami, amit megakartam tőled kérdezni. - na helyben vagyunk.

- Tessék. - erőltettem magamra egy mosolyt, ami nagyon nehéz feladatnak bizonyult.

- Úgy hírlik, hogy máris találtál magadnak valakit Los Angelesben, ez igaz? - teszi fel a várva várt kérdést.

- Olvastam a pletykákat, de leszögezném, hogy nincsen új barátnőm. A lány, csak egy közeli jó barátom, semmi több. - mosolyogtam Lorára és próbáltam meggyőzően hazudni.

- Oké, akkor a titokzatos lány kiléte kiderült, de ki az a szőke szépség, akivel egy parkban kaptak le? - teszi fel a következő kérdést. Muszáj ezt?

- Őszintén? Fogalmam sincs, ő bizonyára, csak egy rajongó volt, aki mellé véletlenül ültem le egy parkban. - elképzelem, hogy egyáltalán nem hisz nekem.

- Szóval, akkor nem talált rád a szerelem LA-ben? 

- Nem, egyáltalán nem. - mosolygok rá, majd áldom az eget, amikor elkanyarodik a témától.

 

 

A reggeli műsor után, vissza mentünk a hotelbe, A többiek mind elmentek kajálni, de nekem most valahogy egyáltalán nem volt étvágyam. Valószínűleg az idegesség miatt, ami a gyomromat apró gomboccá gyűrte. Fel kell hívnom őt és beszélnem kell vele a cikkről, amiről semmi kedvem mégcsak egy szót sem említeni. De mivel egyre több érzelem fűz Ariához, így meg kell tennem ezt a kényelmetlen feladatot, ha nem akarom, hogy eltűnjön az életemből örökre. A fülemhez emelem a készüléket és várom, hogy a hívott fél felvegye.

 

- Szia itt Aria, jelen pillanatban nem tudom veled beszélni, így kérlek hagy üzenetet és amint időm engedi vissza hívlak. - hallottam meg a hang posta üzenetét, majd a vonal sípolt jelezve, hogy beszélhetek.

- Szia Aria. Itt Harry. Izé...ő...csak annyit, ha ezt hallod kérlek hívj vissza, beszélnünk kellene. Fontos. - fejezem be, majd lenyomom a telefont.

 

Nem szándékos, de a gondolataim egyre feketébbek. Semmire nem tudok gondolni, csak arra, hogy haragszik rám és direkt nem vette fel nekem a telefont. De, ha kell addig hívogatom, míg fel nem emeli a telefont.

 

14. fejezet - Kisért az első képed!

Sziasztok Madárkák!

 

Itt lenne a 14. fejezet, ami kissé felkavarja az álló vizet. Mostantól beindulnak az események gőz erővel.

Jó olvasást!

Hagyjatok nyomot magatok után, pipáljatok, írjatok véleményt és iratkozzatok fel! :)

 

Esther xx

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Aria, kurva nagy gáz van.

Zora kétségbe esett hangja, engem is halálra rémített. Nem közölt semmi pontosat a telefonban, nem volt bőbeszédű. Kevés szavai, miatt is halál ideges vagyok, alig bírom ki az időt, míg taxival a lakására érek. Harrytől gyorsan elköszöntem és egy vész helyzet van címszóval, pár perc leforgása alatt elhagytam a hotelt. A taxiban remegő lábakkal ülök és különböző elméleteket találok ki, amitől még inkább felhúzom magam. Komolyan, ha így folytatom, akkor saját magamnak fogok okozni ideg összeomlást vagy szív infarktust. Zora is eléggé jó fej, hogy kétségek között hagy engem, hogy amíg hozzá érek, legalább a hajamat kitépjem az idegtől. Lehet nem, csak Harrynek vannak düh kezelési problémái, mert legszívesebben a falba verném a kezemet, hogy lenyugodjak kicsit, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy cseppet sem segítene, egy fikarcnyit sem. Az fix. Fél óra gyötrődés után, végre kiszálltam a taxiból Zora lakása előtt. Futó lépésben értem el az ajtaját, majd a csengőre ráragadva vártam, hogy kinyissa azt a rohadt ajtót. Gyerünk, nyisd már ki basszus.

 

- Végre. - kiáltottam fel, amikor az ajtó percek elteltével, végre kinyílt előttem, majd semmi köszönés nélkül mentem el Zora mellett.

- Neked is szia. - gúnyolódott velem, a cselekedetemnek köszönhetően.

- Ne húzd az agyam, ha már ide rángattál, akkor mond már, hogy mi az a kurva nagy gáz? - elegem lett a várakozásból.

- Szerintem inkább ülj le, mielőtt elmondom. - néz rám és azon gondolkozom, hogy most komolyan beszél-e.

- Komolyan Zora? - akadok ki, de teljesen.

- Teljesen komolyan beszélek. - oké, én leültem.

- Mi a frász van? - kikelve magamból nézek rá.

- Az lesz, ha ezt elolvasod. - adott egy magazint a kezembe, ami a 30. oldalon volt nyitva.

 

 

Több vasat tart a tűzben, a szexi énekes?

 

Néhány napja számoltunk be Harry Styles titokzatos új barátnőjéről, azonban nagyon úgy tűnik, hogy Mr. Styles több lánnyal is találkozgat egyszerre. Erre bizonyíték az alábbi kép, ami néhány héttel ezelőtt készült Harryről és egy szőke lányról, aki áhítattal nézi az énekest. Szerintetek mi van kettőjük között? A két lány közül ki fog pofára esni? Esetleg Harry két szék közé kerül?

 

 

A képet nézve, azt hittem megfulladok. Nem hittem a szememnek, többször ki becsuktam, majd újra kinyitottam, de a kép nem változott. Ott virított egy magazinban és valóságos volt, épp annyira, minthogy én most itt ülök. Komolyan megörültem. Könyörgöm legyen ez az oka, mert ha másba bele sem merek gondolni. Mi lesz, ha meglátja. Azon kaptam magam, hogy zokogni kezdek és apró pici darabokra kezdem tépni azt a szaros magazint, ami az egész életemet és a Vele alakuló kapcsolatomat is tönkre fogja tenni. Ott virított az az átkozott kép, amit én készítettem róla az első nap. Az ismerős idegen mappámból, az egyik legjobban sikerült kép. Ahol a szőke lány, csodálattal nézi őt, hiszen a rajongója volt. Csak a rajongója semmi több. Én tisztában vagyok vele, de a magazin hazugságokat kreált, ismételten. Elegem lett és földhöz vágtam a magazint és ami még maradt belőle. Fecnikkel a combomon, hajtottam le a fejemet és zokogásom egyre erősödött. Pánik rohamot fogok kapni.

 

- Aria, jól vagy? - térdel le elém Zora és a fejemet felemeli, kényszerítve engem, hogy rá nézzek.

- Bassza meg, az isten bassza meg. - kelek ki magamból.

- Kérlek, nyugodj meg egy kicsit. - próbál csitítani, de ebben az esetben ez most nem fog menni. Hiába való.

- Mégis hogyan? Nem láttad azt a képet. Én csináltam, róla. Felfogtad mit jelent ez? - tettem fel a kérdést.

- Fel, éppen ezért hívtalak ide, amint megláttam. - ült le elém a földre.

- Miért történik mindig ez? Mire jó ez nekik? - már meg sem lepődtem a hangom magasságán.

- Oké figyelj, lehet nem lesz ebből semmi, végtére is Harry nem tud ezekről a képekről nem? - Zora reménykedő pillantásokat vet felém.

- Nem tud róluk, de emlékszik rá, hogy mikor találkoztunk először. Abból könnyen ráfog jönni, hogy én csináltam ezt a képet. - temettem a fejemet a kezembe.

- Aria, egyáltalán nem biztos, hogy rád fog gondolni. Nem vagy paparazzi, bárki készíthette ezt a képet. - erősködött Zora.

- Felismerem a saját képemet, biztos, hogy ez az enyém.

- Tudom, én is látom, hogy hasonlít, de.. - kezdte volna, de félbe szakítottam.

- Zora nemcsak hasonlít, ez az én képem. - szögezem le a tényt.

- Biztos vagy benne?

- Egészen biztos. - elegem van ebből.

- Oké, akkor a következő kérdésem, hogy az LA Daily honnan szerezte meg a képedet? - elgondolkodtató kérdés.

- Mit mondtál melyik magazin? - nagyon remélem, hogy nem jól értettem.

- LA Daily, miért? - kérdez vissza, de mire kimondta, rá is jött, hogy miért kérdeztem.

- Rohadék. - csattanok fel és felpattanok a székből, hogy járkálással vezessem le a felgyülemlett feszültséget.

- Ugye nem? - kérdez rá Zora, alig hallhatóan.

- Nagyon, úgy tűnik, hogy Federic ellopta a képemet. - akadtam ki.

- Oké, gyere. - ragadott kézen és a bejárati ajtó felé kezd húzni.

- Most hova megyünk? - kérdezek rá, bár van egy sejtésem.

- Federichez.

 

 

Ismételten egy taxiban találtam magamat és nyugodt ez alkalommal sem voltam, sőt. A képem viszont látása egy magazinban egy dolog, de az, hogy ez a magazin a gyakorlati helyem kiadványa kiverte nálam a biztosítékot. Már, akkor is rossz érzésem volt, amikor Federic meglátta a képet és áradozott róla, hogy milyen jó. Van egy olyan érzésem, hogy a kép hír értéke volt a jó, nem a minősége. Elmondhatatlan, hogy mennyire vagyok most ebben a pillanatban dühös. Kiborító, hogy a szemembe hazudott. Nagy a való színűsége, hogy csak a kép miatt akar engem alkalmazni, de nagyon elvan tévedve, ha azt hiszi, hogy én fogom szolgáltatni a piszkos cikkekhez a kép anyagot. De mennyire, hogy el van tévedve.

 

Az La Daily épülete előtt álltunk és csak meredten bámultam a nagy cégért. Semmi kedvem nem volt bemenni és azzal a hazug álszent alakkal beszélni, de meg kell védnem magamat és Őt is. Nem is nagyon merek rá gondolni, mert végzetes képzelgések születnének az agyamban. Rettegek, hogy mit fog szólni, ha meglátja a képet. Zora unszolása kellett ahhoz, hogy elinduljak a főbejárat felé. Egyenesen a nyomomban jött, ezzel megakadályozva azt, hogy lelépjek. Zora a liftbe tuszkolt, mire a világító számokra koncentráltam a figyelmemet. Csak ne gondolkodj.

 

Az ismerős iroda előtt álltam és arra vártam, hogy a bent lévő végre kijöjjön és mi bemehessünk. Arról semmi sejtésem, hogy odabent mit fogok leművelni, majd kiderül, ha már ott tartunk. Negyed órát is állhattunk az ajtó előtt, mire végre egy fickó kilépett az iroda ajtaján. Mindenre számítottam, csak arra nem, akivel szemben álltam.

 

- Ms. Simons, milyen jó magát itt látni. - színlelt kedvességgel semmire sem megy, Mr. Martin.

- Üdv Mr. Martin. - köszöntöttem a tanáromat.

- További szép napot. - viharzott el mellettünk. Valakinek nagyon sietős a dolga.

 

Federic a nagy bőr foteljében ült az asztala mögött és mű mosoly foglalt helyet az arcán. Hánynom kell tőle. Intett nekünk, hogy mennyünk beljebb. Zora kézen fogva engem, indult meg velem együtt az iroda belsejébe, így az utolsó pillanatban való menekülés a nullával volt egyenlő. Leültünk az asztal másik oldalán lévő két fotelbe és mosolyt erőltetve néztem Federicre.

 

- Sziasztok. Segíthetek valamiben? - szólalt meg nyájas hangon.

- Ami azt illeti, akad itt egy kis probléma. - Zora gyorsabb volt nálam, így az ő száját hagyta el az első mondat.

- Mi lenne az? - kérdezett vissza Federic.

- Megjelent egy cikk, amiben a kép Aria tulajdona. - közölte vele egyszerűen.

- Nem igazán tudom, hogy miről beszélsz. Aria még nem dolgozik nekem. - látszott rajta, hogy hazudik.

- Szerintem, meg pontosan tudod, hogy miről beszélek. - emelte fel kissé jobban a hangját Zora.

- Szó vivőd van Aria? - fordult felém a következő pillanatban.

- Nincsen. - vágtam rá egyből.

- Miről is beszéltek lányok? - kérdezett vissza. Legszívesebben letöröltem volna azt a vigyort a képéről.

- Elloptad a Harryről készült képemet. - csattantam fel, nem bírtam tovább.

- Elloptam? - nevetett fel.

- Mi olyan vicces ebben? - kérdeztem meg fennhangon.

- Nem loptam el semmit szívi. - kacsintott rám.

- Akkor mivel magyarázod a hazug cikked alatt lévő képet? - kérdez rá Zora, közbe szólva a beszélgetésbe.

- Lányok, én erre nem érek rá. Ahhoz a cikkhez nekem semmi közöm, így a képet sem láttam. - nem vagy jó hazudozó.

- Csak te vehetted el, más nem látta. - komolyan a következő pillanatban megfojtom.

- Ne haragudjatok, de egy megbeszélésen kellene lennem, mondjuk most. - állt fel a foteljéből és az ajtó felé mutatott. Azt akarja, hogy távozzunk.

- Oké. - állok fel, majd duzzogva követem Zorát, mikor Federic elkapja a csúlkómat és a fülembe suttog.

- Tudod, ami tőled származik,az az én tulajdonom. - amint elhagyta a mondat a száját, becsukta mögöttem az irodája ajtaját.

 

 

Puffogva sétálok ki a nagy épületből. Zora mellettem folyton szitkozódik és nekem el sem jut a tudatomig, hogy miről beszél. Csak az utolsó mondata jár a fejemben. Hogy mondhatott egyáltalán ilyet nekem. Nem vagyok senki tulajdona, nem, hogy az Övé. Legszívesebben máshova mennék gyakorlatra, de sajnos az idő kevés már, hogy új helyet keressek.

 

- Hahó Aria. - legyez a szemeim előtt Zora, mire végre sikerül vissza rángatni a jelenbe.

- Igen?

- Mit mondott neked? - tudtam, hogy erre kíváncsi.

- Azt mondta, hogy ami tőlem származik, az az ő tulajdona. - nyögtem ki.

- Hogy mi van?

 

 

Harry

 

 

Louis toporzékol a fürdőm előtt és folyamatosan a nevemet kiabálja. Nem igazán értem, hogy mi ennyire sürgős. Egyébként is, neki is van fürdője. Miért az enyémet akarja használni. Eléggé ki idegelt, már ezzel a viselkedéssel.

 

Harry.

Hallom megint a nevemet a szájából. Mivel elegem lett belőle, kivágtam a fürdő ajtaját.

 

- Mi van már? - csattantam fel.

- Tényleg nem idegesíteni akarlak meg semmi, de azt hiszem, hogy ezt meg kell nézned. - nyomott az orrom elé egy tábla gépet.

- Mi ez? - kérdeztem rá, nem értettem, hogy mit akar ezzel.

- Görgess lejjebb. - adta az utasításokat, tettem amit mondott.

- Mi a faszom ez?

 

 

Novella 4. - Rutinos vagy különleges?! +18

Fotózás. A mai napom is, teljesen átlagosnak és megszokottnak mondható lesz. A modell besétál a stúdióba, a sminkesek és stylistok kezelésbe veszik, majd hozzám kerül. A megadott téma állttal készítünk - nem kevés - képet. Majd a megrendelő kiválasztja a neki legjobban tetsző képeket, amiket aztán szerepeltet különböző helyeken, kiadványokban, bármiben. A határ a csillagos ég, szokták mondani, na erre ez a mondás teljességgel megfelelő megállapításnak számít. Hogy szeretem-e ezt csinálni? Ez is természetesen változó, van hogy pörgök és a képek is sorra sikerülnek, de van, hogy semmi kedvem az egészhez, akkor az a munkám minőségén is fel lelhető. Ma éppen van kedvem fotózni, ami jó, mert rengeteg mindent kell csinálnom.

- Lauren, egy férfi telefonál, hogy sürgősen fotósra lenne szüksége. Kapcsoljam? - kiabál be az ajtómon az asszisztensem, Nora.

- Tele vagyunk Nora, lehetelten lenne beszorítani. - kiabálom neki vissza bosszúsan, tudja jól a mai napomat, akkor meg miért tőlem kérdezget. Ha így folytatja, hatályos időn belül elveszti a munkáját, nincs helye bakinak.

- Értem. - válaszolja vissza, majd hallom, ahogy kedvesen próbálja elküldeni a vonal másik felén lévő személyt.

- Veled akar beszélni minden áron. - hallom meg ismételten a hangját, alig pár perc leforgása alatt.

- Bassza meg, oké. - sétálok ki a műteremből félbe hagyva egy fotózást, csak azért mert valaki nem érti,hogy mit jelent a nem szó. Most egy életre megjegyzi.

- Igen, itt Lauren Kate. - szólók bele az asztali telefonba, egy sablonos bemutatkozással. Csak a megszokott.

- Lauren hála az égnek, hogy elértelek. - az ismerős hang nagyon is meglepetésként ért.

- Hello Paul, miben segíthetek nektek? - ajánlottam fel a segítségemet, mivel az egyik legjobb ügyfelem menedzsere keresett, sőt jó barátságban voltam az említett bandával.

- Okoskáék megint elfelejtettek nekem szólni egy jótékonysági reklám anyag kapcsán és sürgősen kéne egy profi fotós. - hadarta el nekem a hívása okát.

- Paul, sajnos teli vagyok mára. Holnap nem jó? - tényleg segítenék, de semmi szabad helyem.

- Holnap már meg kéne jelennie a kiadványnak. Utálom, amikor ők nélkülem találnak ki valamit, majd az utolsó pillanatban tájékoztatnak engem. - nagyon tanácstalannak hangzik. Ismerve a fiúkat, meg is értem Pault.

- Oké, küld ide őket fél óra múlva, valahogy beszorítom őket. - adom be a derekamat.

- Köszönöm Lauren. - hálálkodó hangja víz hangzott a telefonban.

- Nincs mit Paul. - rövid elköszönés után, bontottuk is a vonalat.

- Fél óra múlva érkeznek kérlek engedd be őket. - informálom Norát a változásról.

- Rendben, de kik jönnek? - kérdez vissza. Komolyan az agyamra megy, hogy mindent tudni akar.

- A One Direction. - hogy nem esett le neki eddig, hiszen Paul mindig miattuk hív.

- Értem. - dehogy érted.

Az előbb félbe hagyott fotózást, roham léptekben fejeztem be. Nem volt felesleges idő húzásra időm, még akkor sem, ha pontosan tudom, hogy a fiúk késni fognak, szokás szerint. Már az idejét sem tudom, hogy mióta fotózom őket. Ha itthon vannak mindig én készítem róluk a reklám anyagokat. Ragaszkodnak hozzám, ami nagyon jó, főleg ha a hírnevüket nézzük. Fiatal korom ellenére én vagyok London egyik vezető fotó művésze. Lehet ezt nekik is köszönhetem. Szeretem őket, nagyon életvidám és kedves srácok. Többnyire megkérdezik, hogy nem fűznek-e gyengéd szálak valamelyikükhöz. Természetesen nem, de Harryvel sohasem voltunk közömbösök egymásnak. Az elején én totál bele voltam esve, abba a göndör perverz segg fejbe, de mára ez már teljesen eltűnt. Egy átbulizott és részeg éjszaka gyenge pillanatában, egymásnak estünk és egy szenvedélyes csók csata lett az eredménye az elfogyasztott alkohol mennyiségnek, de több azóta sem történt. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor azóta egyáltalán nem volt köztünk semmi és ez így volt helyén való. A flörtölős és perverz beszólásai, pedig már megszokottá váltak. Ez volt ő, hozzá tartozott.

Ahogy sejtettem a fél órából közel egy óra sikeredett, amikor végre bevágódtak az ajtón, csak a megszokott One Direction stílusban, semmi különös.

- Lauren. - ölelt magához Louis, amint belépett az ajtón.

- Szia Lou. - köszöntem neki, amint elengedett és ismételten rendeltetés szerűen kaptam levegőt, ezzel a tüdőmbe áramolva.

- Jó újra látni. - üdvözölt Liam, egy hatalmas mosollyal az arcán.

- Titeket is. - néztem rá, Niallre és Zaynre, akik kissé idiótán integettek nekem.

- Szia baby. - ölelt magához Harry. - Tényleg jó újra látni gyönyörűm. - suttogja a fülembe, hogy csak én halljam, majd rám kacsint. Mindig szeret emlékeztetni a kettőnk között történt eseményre.

- Oké fiúk, akkor kezdjünk is hozzá. -  állok a kamera mögé, amikor ők végre elfoglalták a helyüket a díszletek között.

- Lauren, basszus ez nagyon kitekert. - nyafog a Harry szokás szerint.

- Ne rinyálj. - néztem rá szúrósan. Lehet nem volt tőlem a legjobb cselekedett, mert az tátogta nekem, hogy ezt nagyon megfogod bánni, édes.

- Lou, Liam kérlek álljatok Harry körè és ragadjátok meg és húzzátok. - adtam ki egy újabb utasítást.

- Mi van? - akadt ki a göndör.

- Nem fognak bántani. - a szavaim közben próbáltam a legártatlanabb arcomat vágni.

- Ugye tisztában vagy vele kedves Lauren, hogy ezt még vissza kapod? - lehet mégsem voltam annyira ártatlan.

- Persze Harry, hogyne. - mosolyogtam rá, mire ha lehet még jobban kikészült.

A fotózás remekül ment és még hamarabb végeztünk, mint gondoltam. Jókat röhögtem a fiúkon, amikor vicces fejeket kezdtek vágni a kamerában, olyan szokásként. Állítólag, mindig kellenek vicces képek. Ma is beigazolódott, hogy miért szeretem őket fotózni, egyszerűen velük nincs olyan, hogy rossz kedv. Átragasztják rád a sajátjukat. 

- Köszi mindent Lauren, remélem minél előbb látjuk egymást. - köszönt el Louis.

- Nincs mit nektek bármikor. - mosolyogtam rájuk.

- Szia Lauren. - köszöntek el egyszerre.

- Sziasztok. - köszöntem el tőlük.

Csak később tűnt fel, hogy Harry nem indult el egyből utánuk. Az egyik bár széken ült és szemtelenül mosolygott rám.

- Te nem mész velük? - teszem fel az egyértelmű kérdést, míg elé sétálok.

- Van egy kis elintézni valóm. - néz rám, az arcán egy perverz mosoly jelzi számomra, hogy készül valamire.

- Igazán és mi lenne az? - még ki sem mondtam, de már megbántam.

- Úgy rémlik, hogy ígértem neked valamit baby. - utalt a fotózás közbeni dolgokra.

- Nekem valahogy semmiféle ígéret nem rémlik. - tettem szépen a feledékenyt.

- Emlékeztetlek én, Lauren. - ragadta meg a csuklómat és a szánkat többé nem hagyták el szavak. Másra használtuk, nagyon másra. Szenvedélyesen tapadt az ajkaimra. A csókja sokkal tüzesebb és ész vesztőbb volt, mint amire emlékeztem. Össze sem lehetett hasonlítani a kettőt egymással. Ég és föld. Falt a puha ajkaival. Ennél izgatóbb cselekedetben még sosem volt részem. Egy szem pillantás alatt az ölében találtam magam lovagló ülésben. Az enyhe kifejezés, hogy megvoltam lepődve, lehet az a sikoly is ezt jelezte, ami kiszökött az ajkaim között. Harryt ez a tettem, csak egy önelégült morgásra késztette. Sosem gondoltam volna, hogy ebben a helyzetben fogom ma találni, főleg nem Harryvel. Esze ágában sem volt leállni, ezzel teljes mértékben tisztában voltam. Az a helyzet, hogy én sem akartam már leállni. Az inge gombjaiért nyúltam és egy könnyed mozdulattal téptem le őket, felvarrt helyükről.

- Lassíts. - zihálta a fülembe.

- Mire vársz? - elhallva hagyták el a szavak a számat.

- Semmire baby. - alig fejezte be, már fel is emelt és a helységben található kanapé felé sétált, úgy hogy én a csípőjén ültem.

A ruhámmal nem volt elnéző, egy könnyed mozdulattal tépte ketté a fekete mini ruhámat. Rohamos időn belül fehérneműben álltam csupán előtt, mégsem volt feszélyező a helyzet. Többet és többet akartam, őt magát. A kezeim rátaláltak a nadrágja öt soros gombolására, amivel nem vacakoltam, megfogva a két szélén rántva rajta egyet, nyitottam ketté. Segített megszabadítani magát a súlyos farmertől. Végig futtattam a tekintetemet az alsónadrágos alakján, megállapodva a felsőtesténél, azon belül is a tetoválásainál. Oda vagyok a mintákért, amik testét fedik, különlegessé téve az amúgy sem átlagos megjelenését. Az ő tekintete is elidőzött a testem minden egyes szegletén. Elismerően nyalta végig telt ajkait.

- Gyönyörű vagy. - lépett hozzám, annyira közel amennyire, csak tudott. Nekem simult és én maradéktalanul élveztem a közelségét. Amikor hirtelen lerántotta a maradék takaró anyagokat mindkettőnkről, egyértelművé tette számomra, hogy nem játszik tovább. Finoman fektetett le a kanapéra, ami előtt ezidáig álltunk. Felém helyezkedett, majd magamban is érezhettem férfiasságát. Le írhatatlan érzés volt, amit vele éreztem. Révbe értem, haza érkeztem. Minden egyes porcikám kísértetiesen illett az övéhez, a mása voltam. Hangos zihálásaink még hangosabb nyögésekké alakultak, amikor egyre közelebb taszított mindkettőnket a vég felé, a lökéseivel. Minden egyre fokozódott, ahogy a tempót gyorsabban diktálta. A véget számomra egy tökéletes lökése hozta meg. Tudta, hogy a testem mire vágyik. Értett hozzám. Magammal vittem őt is a beteljesülése felé. Szitkozódva érte el a teste határait. Kifulladva hanyatlott mellém.

- Felül múltad. - szólalt meg rekedtes hangján, ami még mindig kissé zihálós volt.

- Micsodát? - nem igazán értettem a felszólalását, ha pontos akarok lenni, akkor semennyire.

- A legvadabb elképzeléseimet.

Ha a mai napomat meg kéne neveznem, akkor nem azt mondanám, hogy rutinos, sokkal inkább különleges, de még mennyire.

13. fejezet - Düh kezelési problémák!

Sziasztok Madárkák!

Itt lenne a 13. fejezet, jó olvasást nektek!

Véleményeket várok! :)

Esther xx

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha eddig féltem, akkor most rettegek, csak igazán. Még sosem láttam őt ilyennek ezelőtt. A feszültség tisztán tapintható volt a levegőben, mire azon kaptam magam, hogy a lélegzetemet is vissza fojtottam, már olyan mértékben, hogy félő volt, hogy oxigén hiányos állapotba kerülök. Könnyen meglehet. Néztem, ahogy szorítja a kormányt és a tekintetét egy másodpercre sem szakítja el az úttól. Az ujjai elfehéredtek a szorítás erősségétől. Nem úgy tűnt, hogy engedni fog rajta a közeljövőben.

Szavai élénken kísértettek.

Gyere velem, most azonnal.

Nem hallottam még őt ennyire dühösnek. Egyrészről megértem, hogy miért borult ki annyira, hiszen az egyik rajongója megütött. Ez nem szokványos nem? Legalábbis szeretném azt hinni. A kormány markolását továbbra sem hagyta abba. Nem igaz, hogy nem fáj neki? Az utunk nem volt hosszú, egy nagy hotel parkolójába hajtottunk be, majd az egyik zárt parkolóban meg is álltunk. Harry leállította a motor, ami most már nem duruzsolt. Nem nézett rám, csak egyszerűen kiszállít és az én felemre sétált, majd kinyitotta az ajtót és egyetlen szó nélkül várta, hogy kiszálljak. Gyorsan meg is tettem, hiszen nem akartam, hogy még idegesebb legyen. A nagy parkolón átsétálva, egy előcsarnokban kötöttünk ki. A helység hatalmas volt és luxusban pompázott minden egyes darab. Márvány padlón sétáltunk végig a recepcióig, ahol egy mosolygós fiatal lány fogadott minket.

- Jó napot Mr. Styles, miben állhatok a rendelkezésére? - tette fel a szokásos kérdését a lány.

- Köszönöm, csak egy szoba kulcsot szeretnék, mert fent hagytam. - nézett mosolyogva  a lányra, aki egy szó nélkül adott át egy új kulcsot.

Harry egy rövid köszönöm után, csak kézen ragadott és a lift irányába kezdett húzni. A szorítása a csuklómon, minden volt, csak gyengéd nem. A düh még mindig tisztán érezhető volt. A lift gombját nyomogatta és néhány szitok szó is elhagyta ajkait, míg vártuk, hogy megérkezzen a fém kabin. Amikor a lift ajtaja kinyílt, csak felém fordult és érzelem mentesen szólalt meg, percek óta először.

- Szállj be. - hagyták el ajkait a szavak, amik számomra nem igazán tetszettek.

Nem válaszoltam, csak tettem, amit kért. Amint én beléptem, ő is követett, majd megnyomta a lift egyik gombját. Néztem a felvillanó számokat, de ha meg kéne mondanom, hogy melyikre tartunk, nem tudnám. Testben itt voltam, de a lelkem egész máshol járt. Az agyam, csak pörgött és az okokat kereste Harry bar viselkedésére. Egyetlen egy ésszerű megoldást, feltevést találtam, csak. Düh kezelési probléma. Villogott a szemem előtt. Lehet, hogy tényleg nem tudja kezelni az indulatait? Eléggé úgy nézett ki, hogy igazam lesz. A lift megállt és az ajtó kitárult előttünk, mire a lábaim automatikusan indultak meg alattam, bár nem igazán tudtam, hogy merre tartok csak mentem. Harry, csak szótlanul jött mellettem, míg követtem lépteit. Az egyik ajtónál hírtelen állt meg és nyomta be a mágnes kulcsot a zárba, ami reccsenő hangot kiadva nyílt ki. Egyenesen besétált, majd én szorosan mögötte haladtam egyre beljebb. Négy kíváncsi szem párral találtam magam közvetlen közelről. 

- Harry, hát te? - kérdezték szinte egyszerre, majd amikor megláttak engem, elhallgattak. Harry nem ide akart jönni az már biztos, ez nem volt tervezett opció.

- Megütötték. - csak ennyi hagyta el tökéletes ajkait, miközben többször is átfuttatta haján a kezét.

- Micsoda? Kik? - jöttek a kérdések egyszerre. Komolyan, ha nem tudnám, hogy ez a találkozó spontán jött létre, azt hinném, hogy gyakorolták az ilyen mértékű össze hangoltságot. 

- A rajongók, basszus ne legyetek már ennyire hülyék. - emelte a magasba a kezeit.

- Megütöttek? - fordult felém az egyik, ha jól emlékszem, akkor Liam.

- Voltaképpen igen, az egyik megpofozott. - szólaltam meg a beszélgetés alatt most először.

- Bassza meg, ezt nem hiszem el. Hogy vette a bátorságot, hogy hozzád nyúljon. - vetette le magát Harry az egyik fotelbe.

- Harry kérlek, ne dramatizáld túl. Nem lett semmi bajom. - néztem rá, de ő kerülte a szem kontaktust.

- Most. - válaszolt ridegen és az arcát a kezébe temette.

- Haver figyelj, Ariának igaza van, nem esett baja..Ne akadj már ki ennyire. - szólalt fel Louis.

- Lou, kicseszettül ne oktass már, nem vagyok gyerek. - felnézve a puszta tekintetével ölni tudott volna.

- Harry bassza meg, nem kioktatlak. Itt áll Aria, te meg duzzogsz, inkább vele kéne foglalkoznod. - Louis szavai, arra késztették, hogy rám nézzen. A szemei könnyekkel voltak megtelve, majd bűntudat suhant át a vonásain. 

- Baby, sajnálom, ami történt. - szavai őszinték voltak.

- Nincsen baj Harry, túlélem. - mutattam magamra, bebizonyítva, hogy nem lett semmi komolyabb bajom.

- Tudom, de ez többet nem fordulhat elő. Vigyázni fogok rád és nincs ellenvetés, még csak egy kicsi se. - szavai komolysága ledöbbentettek. Elvették tőlem a szavakat, semmi sem jött ki az elnyílt ajkaimból.

- Rendben. - adtam meg magam végül, ha ez azt takarja. hogy több időt tölthetek vele, akkor állok elébe.

Harry mindenkinek bemutatott. Nagyon beszélgetős fajták, vagy két óra hosszát kérdezgettek. Be nem állt a szájuk, de már most imádtam őket. Látszott, hogy mennyire össze tartóak. Elképesztő, hogy ez az öt különböző srác, mennyire is hasonlít egymáshoz.

Amikor Harry végre megnyugodott és olyan volt, mint régen, elköszöntünk a többiektől és átmentünk Harry szobájába, az eredeti célállomásra. Harry a hálószobájába vette az iránt, míg én a nappalban néztem körül. Ez a szoba is szinte a megszólalásig hasonlított az előzőre. Itt is minden csupa márvány és fényűzés. Bele sem, merek gondolni, hogy itt mennyibe kerül egy éjszaka. Van egy olyan érzésem, hogy többe, mint amit egy év alatt keresek meg a kávézóban. Csodálatomat két kéz szakította meg, amikor a derekamra talált.

- Nagyon sajnálom. - suttogta a fülembe, majd maga felé fordított egy könnyed mozdulatával.

- Nincsen semmi baj Harry, bár kissé megijesztettél. - vallottam be neki, nem volt kifejezés, hogy mennyire megrémültem, az érzelmek nélküli Harry nem volt szép látvány.

- Tudod mondták már, hogy düh kezelési problémáim vannak. -  észre vettem.

- Valahogy sejtettem. - mosolyogtam rá.

- Néha átlendülök és akkor nem igazán vagyok tisztában saját magammal. - lehajtott fejjel ejtette ki a szavakat.

- Harry engem nem zavar, nézz rám gyakorlatilag egy lencse függővel beszélgetsz. - nevettem el magam a saját szavaimon. Ennél hülyébben nem tudtam volna megfogalmazni a fényképezés iránti szenvedélyemet. 

- Szeretem a függőségeket. - kacsintott rám, majd egy egyszerű mozdulattal közel vont magához és rátapadt puha ajkaival az enyémekre.

- Komolyra fordítva a szót. - kezdett bele, amikor elváltunk egymás ajkaitól. - Tényleg szeretném, ha biztonságban lennél. Ha a rajongóink, ha nem, akkor sem tehetik ezt veled. Nálam itt telt be a pohár és sajnos túl is csordult, mint azt a mellékelt ábra is mutatta. Beszélni fogok velük. El lesz nekik magyarázva a kettőnk kapcsolata. Tudom, hogy még nem lehet róluk beszélni, nem vagyunk kapcsolatban. Nem is akarnám, hogy túlzottan bele keveredj a médiába. De kérdezi fognak, azt elhiheted. Ha azt mondom, hogy csak barátok vagyunk, jó neked?

- Megértelek Harry és igen jó, ha barátként mutatsz be nekik. - mosolyogtam rá.

- Az egész világ, úgy fog ismerni, mint Harry Styles barátja. - mosolya le vakarhatatlan volt.

- Vállalom. - nevettünk fel egyszerre a válaszomon.

A nevetésünket a telefonom szakította félbe. Zora nevét mutatta számomra a kijelző.

- Szia. - nevettem még mindig a telefonba.

- Aria, kurva nagy gáz van.

12. fejezet - Harry Styles és az új szerelem?!

Sziasztok Madárkák!

 

Meghoztam a 12. fejezetet, remélem tetszik. Jó olvasást hozzá! Lassan beindulnak az események és elérünk a blog lényegéig. Várjátok?

 

Pipáljatok, írjatok véleményt és iratkozzatok fel! :)

 

Esther xx

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

 

Harry Styles és az új szerelem?!

 

A minap kaptuk lencse végre a One Direction szexi énekesét egy étteremben, ahol egy titokzatos új lánnyal jelent meg. Egyenlőre a lány kiléte és a kapcsolatuk mivoltját is homály fedi. Lehet Mr. Styles újra szerelmes? Vagy csak egy baráti találkozó volt az egész? Biztosat nem tudunk még mondani, de egy biztos a titokzatos lány gyönyörű és drukkolunk Harrynek, hogy boldog legyen vele. Amint megtudunk még többet kettejük kapcsolatáról ti lesztek az elsők, akik értesülnek róla.

 

Bassza meg! Kicseszettül bassza meg az a kurva élet!

 

- Harry mi van veled? - látom, hogy mozog Zayn szája, de a szavai nem jutnak el hozzám.

- Mi van a kezedben? - kapja ki a kezemből a magazint Liam és olvasni kezdi a cikket.

- Mi az? - lép Liam mellé Niall és ő is a cikkre koncentrálja a figyelmét.

 

Felőlem, akár azt is megbeszélhetnék, ebben a pillanatban, hogy a banda feloszlik, mert úgy sem jutna el semmi a tudatomig. Lekapcsoltam. Teljes sokkban vagyok. Az a rohadt cikk mindent elfog rontani, ismételten. Aria is kifog sétálni az életemből, mint eddig mindenki és megint egyedül leszek és szétcsúszok. Csak a szokásos. Kezdik megint a szarságaikat. Nem elég, hogy az úgynevezett rajongóim célpontja lett, még az újságokban is arról kell, majd olvasnia, hogy van köztünk valami. Valahogy az újságírók mindig jobban tudják mi van velem, mint saját magam. Érdekes. Szerintem a hajam már a kezeim között van, mert annyiszor futtattam át rajta, hogy kitéphettem volna az egészet. Louis alakja jelenik meg előttem és nagyon úgy fest, hogy mondani szeretne nekem valamit.

 

- Harry. - hallom meg Louis hangját, percek óta most először.

- A kibaszott életbe. - állok fel az ágyról, amin eddig ültem és járkálással próbálom levezetni a feszültséget. Leszögezném, hogy csak próbálom.

- Nyugodj le haver. - lép mellém Louis és a kezemet megragadva akar kényszeríteni, hogy megálljak.

- Mi az, hogy nyugodjak le? Louis te nem olvastad azt a szart? - háborodok fel és kiszakítom magam a fogásából, hogy folytassam az előbbi cselekedetemet. Komolyan, ha most egy helyben kell maradnom, akkor valakit megütök.

- Harry le ne harapd már a fejemet. - Louis, ha nem hagyod abba a szem forgatást, azt a pofont te fogod kapni.

- Még is mit csináljak? Szerinted, ha meglátja, mit fog szólni? - kikelve magamból kiabálom az arcába.

- Te sem tudhatod, hogy miként fog reagálni erre. - mutat az újságra a kezében.

- Dehogy nem. Kifog akadni és elhagy, ennyi. - ülök le megint az ágyra és ha lehet vagy ezredszerre túrok bele a hajamba.

- Harry, basszus hagyd már ezt abba. - kiállt fel Louis és eléggé dühös tekintettel mered rám.

- Kicseszettül ne mond meg, hogy mit tegyek. - állok fel és konkrétan a telefonomat a falnak dobom, mire az apró darabokra hullik. Csodás.

- Most komolyan állj le. Mégis mitől félsz ennyire? - kérdez rá.

- Louis néha tényleg, úgy csinálsz, mintha segg hülye lennél. - közlöm vele a tényt, hogy egy orbitális hülye.

- Köszi tényleg. Nézd felfogom, hogy miért borultál ki, de lépj már túl rajta, az már több mint egy éve volt. - kiabál nekem.

- Könnyen beszélsz baszd meg. Te és El már a középiskola óta együtt vagytok. Nekem meg egy normális kapcsolatom sem volt eddig. Leszámítva őt, de azt tudjuk, hogy alakult. - hajtom le a fejem az emlék hatására. Rohadtul nem akarok rá gondolni, soha többet.

- Igen, Harry emlékszem, de nem hasonlíthatsz mindenkit hozzá, igen ő egy nagy ribanc volt, már bocs, de Aria minden bizonnyal más. Látom mit tesz veled és az is biztos, hogy nem véletlenül borultál ki ennyire azon a cikken. Úgy, hogy ne játszd itt nekem a sértődöttet és inkább beszélj vele. Jobb, ha te mondod el neki, mintha az újságból értesülne róla először. - Louisnak igaza van, mint mindig.

- Igazad van, ne haragudj, hogy kiabáltam veled. - lépek oda Louishoz és megölelem őt.

- Nem haragszom, haver. Szereted őt? - a kérdése hatására a szemöldököm felszaladt.

- Tessék?

- Szerelmes vagy Ariába? - teszi fel egyszerűen a kérdését.

- Nem vagyok szerelmes Lou.. vagyis nem tudom.. talán..oké, igen..lehet. - nézek ide-oda, nem tudom a választ baszki.

- Tudom, hogy kedveled Harry, ne tagadd le, előttem ne. - igaza van, ha akarnám se tudnám előtte letagadni.

- Oké, inkább hagyjuk ezt, még van egy meccsem, amit le kell játszanom. - eléggé ideges is vagyok miatta.

- Oké, sok sikert. - küld felém egy bíztató mosolyt, majd elhagyja a szobámat.

 

Közben észre sem vettem, hogy a többiek felszívódtak. Nem csodálkozom rajta, hiszen ismernek, ha mérges vagyok robbanok és mindent elsöprök magam körül, ahogy most is. Ezúttal a telefonom bánta. Kell vennem egy újat. Szitkozódva szedtem össze a darabokat, amik egykor a telefonom darabjai voltak. Meg nem mondanám. Nem gondoltam, hogy ekkorát tudok dobni. Nem akartam a szaros cikkre vagy bármi másra gondolni, de csak Louis szavai jártak a fejemben és az, hogy felhozta életem legrosszabb időszakát és Őt, akit hosszú idő volt magamban eltemetni. Nem akarok rá gondolni most sem, de nem tudok mit tenni. Megint előttem van a kép, ahogy közli velem, hogy vége, hogy csak a nagyobb hír verésért volt velem és hogy voltaképpen sosem érzett irántam semmit. Én meg hülye módon megbíztam benne és bele is szerettem. A semmiért. Akkor ott megfogadtam, hogy nem szeretek többet bele senkibe és hírességgel sem fogok, komolyabb kapcsolatba kerülni. Aztán jött az alkohol és a nők, akik csak egy éjszakára voltak nálam hivatalosak, aztán egyszerűen csak felszívódtak és sosem kerültek többet elő. Tettem róla. Egyáltalán nem vagyok büszke magamra és arra, amivé miatta váltam. Taylor. Csak, ha a nevére gondolok dühös leszek. Gyűlölöm őt és azt, akit teremtett. Engem, Harry Stylest.

 

Miután kijöttem az elektronikai üzletből a kezemben egy vadonatúj Iphonenal, gyorsan éltre is kelletettem azt és sokáig, csak bámultam a kijelzőét. Tudom, hogy fel kell őt hívom, de nem igazán tudom, hogy mit is mondjak neki. Csak reménykedem benne, hogy nem olvasta még az újságot. Én szeretném neki elsőnek elmondani, de nem tudom, hogy mit csináljak. Végül a fülemhez emelem a készüléket, ami kicsöng.

 

- Szia Harry. - hallom meg a hangját a vonal túlsó végén. Jó kedve van, ez egy jó jel.

- Szia baby. Mit csinálsz most? - kérdésem eléggé vontatottan hagyta el a számat.

- Nem sok mindent, Zorával kávézunk. - közli velem az információt. Remélem még nem olvastad.

- Igen és hol?

- A lakással szembeni kávézóban, a Brownban. - oké, oda kell mennem és beszélni vele.

- Oké, nem baj, ha csatlakozom? - kérdezek rá reménykedve.

- Nem, dehogy is, gyere nyugodtan. - válasza melegséggel tölti meg a szívemet.

- Oké, akkor nemsokára ott vagyok.

- Rendben. Szia Harry. - köszön el tőlem édes hangján.

- Szia Aria. - köszönök én is, majd bontom a vonalat.

 

Nem vagyok túl közel a lakásához és a kávézóhoz, így sietve fogok egy taxit és imádkozom, hogy ne olvassa el a magazint. Eléggé kínos lenne úgy odaérnem, hogy aztán leüvölti a fejemet. Bár az sem garantálható, hogy ha én elmondom neki, akkor nem fog kiborulni. Negyed óra taxizás után, már a kis kávézó bejáratánál állok és nagy levegőt véve lépek be az ajtaján.

 

Aria

 

- Na mit akart? - kérdezi meg Zora, ahogy lerakom a telefont.

- Ide jön. - hajtom le a fejem az asztalra.

- És?

- És? Mi van, ha már látta a cikket? - kérdezem rá aggódva.

- Mi lenne? Mérges volt vagy mi? - kérdez vissza. Nem sokat segítesz.

- Nem, sőt jókedve volt. - gondolok vissza a telefon beszélgetésünkre.

- Akkor meg min parázol?

- Szerinted min? Már tegnap is teljesen kiakadt a rajongók miatt, most meg ez a hülye cikk. Egyébként is, honnan szednek ennyi baromságot? - költői kérdés volt, ne válaszolj.

- Ezeknek nem kell valóság alap, bármiről írnak, amit népszerűnek tartanak. - közli velem Zora.

- Ez az én szerencsém, ennél népszerűbb emberrel nem futhatnék már össze. Titokzatos lány. Eléggé furcsa címet aggattak rám azért. - hihetetlen komolyan, röhejes ez az egész.

- Jól van felejtsd el, majd meglátod mit akar, ha ide ér. - áll fel a székéből.

- Most meg hova mész? - kérdezek rá, nem hagyhat itt egyedül, Vele.

- Niallel találkozom. - néz rám kiskutya szemekkel.

- Oké, ne is lássalak. - mosolygok rá, majd intek neki az ajtó felé.

- Szia és sok szerencsét. - kacsint rám, majd az ajtó felé veszi lépteit.

 

Zora távozása óta, csak arra tudok gondolni, hogy el kell neki mondanom ezt a cikkes szarságot. Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek bele. Nem akarom, hogy kiakadjon miatta, de sajnos ha a tegnapi eseményeket nézzük, akkor ez egy nagyon is előforduló dolognak számítana a részéről. Igazság szerint teljes mértékben meg is értem őt. Nagyon nehéz lehet így élni. Én csak pár hete vagyok benne, még ha csak közvetetten is, de már kikészítettek a rajongói meg ez a hazug cikk. Amikor, csak a címlapot láttam egy pillanatra megállt a szívem. Azt hittem, hogy rajtam kívül mással is találkozgat vagy esetleg van barátnője és engem meg, csak hülyére vesz. Nem lepődtem volna meg, hiszen előfordult már. De, amikor fellapoztam és megláttam magam mellette, amint az úton sétálunk át, egy nagy kő leesett a szívemről, de aztán meg egy újabb épült a helyére, amikor tudatosult bennem, hogy ez mit válthat ki belőle. Nagyon reménykedem, hogy a feltevésem hamisnak bizonyul.. nagyon.

 

Gondolkodásomat az ajtó felett lévő kis csengő hangja zavarta meg, mire rögtön a hang irányába kaptam a fejemet és megláttam őt, amint egy hatalmas mosollyal az arcán közeledik felém. Ezt egy jó jelnek vettem.

 

- Szia. - köszön, majd leül velem szembe a másik székre.

- Szia. - vetek felé egy félénk mosolyt.

- Zora? - kérdez rá, ami egy kicsit meg is lepett.

- Niallel találkozik.

- Rögtön gondoltam, elég sokat vannak együtt. - gondolkozik el.

- Aha, tényleg.

- Mi? - kérdez vissza, kikerekedett szemekkel. Lehet, hogy elszóltam magam?

- Semmi, semmi. - bólogattam a fejemmel.

- Oké, figyelj valamiről beszélni akartam veled. - kissé feszengve ül a székében.

- Ó, én is veled. - nem tudom, hogy mit akarhat, de az enyém nem várhat.

- Oké, akkor kezd te. - néz rám és látom az aggódást a tekintetében.

- Oké, izé..olvastam egy magazint és csak.. - kezdtem bele, de félbe szakított.

- Baby, kérlek ne törődj azzal, ugye nem vagy rám mérges? - kérdez rá türelmetlenül.

- Várjál te már láttad? - kérdezek vissza.

- Igen, de akkor ezek szerint te is. - állapítja meg a tényt.

- Aha és nem vagy dühös miatta?

- Az voltam, amikor láttam, de nem rád, hanem azokra a szemetekre, akik megírták. Ugye nem utálsz? - tényleg aggódik. De édes vagy.

- Miért utálnálak, hiszen nem a te hibád, hogy követnek minden hova. - tényleg nem haragudtam rá.

- Akkor jó, nagyon féltem, hogy meggondolod magad..ő.. kettőnkkel kapcsolatban. - szavai félelemmel vannak teli.

- Dehogy is, Harry. Szeretném, ha az életem része lennél. - magamat is megleptem ezzel a válasszal, nem is akár hogyan.

- Ennek örülök. Tudod nem akarok rád erőltetni semmit sem. Szeretném, ha maguktól alakulnának a dolgok, bármi is lesz belőle. - őszinte szavai melegséggel töltötték meg a szívemet.

- Én is így gondolom. - válaszolok, mire hírtelen felém hajol és megcsókol. Tettével életre hívva a pillangókat a hasamban.

- Örülök neki. - alig mondja ki a szavakat, a telefonja csörögni kezd.

 

Csak hallgatom, ahogy valakivel vitatkozik, hogy most nem tud menni, majd puffogva lerakja a készüléket.

- Ne haragudj rám, de most mennem kell, Paul megint össze hívott minket. - tisztán látszik, hogy semmi kedve az egészhez.

- Semmi baj, egyébként mi lett a fekete telefonoddal? - feltűnt, hogy egy másik van nála.

- Tönkre ment. - feleli egyszerűen.

- Hogyan?

- Találkozott a szobám falával és hát ő veszített. - kuncogásra késztettek a szavai.

- Miért is kellett találkozni annak a szerencsétlen telefonnak a fallal? - érdekelt, nagyon is.

- Sajnos a kezemben volt, amikor a cikket olvastam és hát rosszkor volt rossz helyen. - hajtotta le a fejét a mondata végén.

- Harry. - kiáltottam fel.

- Oké, ne kezd el. Tudom, hogy hülyeség volt, csak ideges voltam. - néz rám bocsánat kérő szemekkel.

- Nem az én pénzem bánta. - mosolyogtam rá.

- Ez igaz. - hajolt még egyszer felém és egy utolsó csókot nyomot ajkaimra, mielőtt távozott volna.

 

Este még órákig forgolódtam és Harryn és a cikken kattogtam. Mostanában sűrűn csinálom ezt, sokkal többször, mint ami egészséges lenne. Örültem, hogy Harry nem borul ki, bár a telefonja eltörése nem hiszem, hogy ezt bizonyítja. Egy biztos, hogy örülök, hogy nem voltam szemtanúja a kiborulásának. Sajnos egyre inkább érzem, hogy számomra itt a vég. Három dolgot biztosra tudok. Hogy Harry Styles az életembe lépett. Hogy nem úgy néz, ki mintha kiakarna lépni belőle és végül, hogy bele szerettem és eléggé úgy tűnik, hogy visszavonhatatlanul sikerült ezt kiviteleznem.

 

 

Másnap reggel az egyetem udvarán állok, amikor Zora rohan felém és azt kiabálja - legalábbis próbálja - hogy mennyek be, mert egy csapat lány közeledik felénk. Nem igazán értettem, hogy miről beszél, de amikor megláttam azt a hatalmas tömeget megvilágosodtam. Amikor kiabálni kezdtek tudtam is, hogy kik ők.

 

- Te vagy az a csaj a cikkből? - jött oda az egyik hozzám.

- Nem tudom miről beszélsz. - muszáj meggyőznöm, hogy nem én vagyok.

- Dehogy nem tudod, te vagy az az Aria, aki Harryvel kavar. - kissé dühösen cseng a hangja.

- Nem tudom mit akartok, de hagyjatok békén. - fordulok meg, hogy ott hagyjam őket, amikor a szőke csaj a hajamnál fogva ránt vissza.

- Hagyd őt békén. - közli velem, majd egy pofonnal ajándékoz meg, amikor a mondandóját befejezte.

Az arcomhoz kapva állok ott teljes döbbenetben és lassan jut el a tudatomig, hogy egy nagy Range Rover állt egész idő alatt az utca túl oldalán. Arra azonban végképp nem számítottam, hogy ki tartózkodik benne. Amikor elindult felém az ütő is megállt bennem. De, csak akkor haltam meg igazán, amikor dühös zöld szemeibe néztem.

 

- Gyere velem, most azonnal.

Novella 3 - Zöld Zóna +18

Amikor a barátnőim kitalálták, hogy a huszonegyedik születésnapomat ünnepeljük meg egy mini golf klubban, nem igazán értettem a helyzet miértjét. Elmondható, hogy kissé szkeptikusan fogadtam a dolgot. De mivel ők szervezték meg ezt a bulit nekem, így nem ellenkeztem az ötlet nem tetszése miatt. Éppen az autóban ülünk és a klub felé tartunk, miközben barátnőim arról társalognak, hogy a klub vezető golf oktatója olyan, mint egy görög isten. Nem kell mondanom, hogy nem hiszek az istenekben.

 

- Komolyan, azt hallottam, hogy nagyon jó az ágyban és előszeretettel választ a klub vendégei közül. - Bree nem igazán veti véka alá a vágya tárgyát.

- Bree ugye nem gondolod, hogy egy éjszakás kalandba akarsz keveredni egy mítosszal. - vetem oda neki gúnyolódva, amire a válaszom, csak egy szimpla szem forgatás.

- Majd te is rájössz, hogy kurvára megéri, ha meglátod Őt. - néz a szemembe és komoly elhatározással ejti ki szavait.

- Oké, elismerem, ha látom, amit annyira állítotok. - nem igazán hiszek ebben a dologban.

- Most komolyan Eliza, neked miért kell mindig megkérdőjelezni mindent? - háborodik fel Marie és még azt képzeli, hogy teljes joggal teszi ezt. Eddig akárhányszor azt állították, hogy mennyire jó pasi valaki, valami gikszer mindig volt a dologba, így szerintem teljesen jogos, hogy kételkedem a szavaik igazság tartalmában.

- Szerintem meg elfelejtitek, hogy nagyon ritkán igazolódik be az állításotok. - szögezem le a tényt, miszerint igenis igazam van.

- Oké, szerintem meg fogd be. - nyújtja rám a nyelvét Sofia.

- Viccesek vagytok. - mosolygok rájuk, mire mind a négyünkből feltör egy le állíthatatlan nevető görcs.

 

Ez a klub minden bizonnyal a világ végén helyezkedik el, mert már vagy három órája autókázunk ezen a szaros autópályán és még közel sem vagyunk a lányok szerint. Komolyan inkább mentem volna LasVegasba, hogy aztán olyat csináljak, amire másnap nem akarok majd emlékezni és jó esetben nem is emlékeznék rá. Olyankor lépne életbe az a mondás, hogy ami Vegasban történik az Vegasban is marad. Egyre csábítóbb ez az ötlet. Még két óra vezetés és hála istennek megérkeztünk. Kiszállva a kocsiból elolvastam a golf klub bejáratánál található hatalmas üdvözlő tábla szövegét.

 

ÜDVÖZLÜNK A ZÖLD ZÓNA PRÉMIUM GOLF KLUBBAN.

 

Ha engem kérdeztek találóbb reklám szöveg lenne az, Üdvözlünk a világ végén! Marie egyből a csomagtartóhoz sétált és egyenként kivette a csomagjainkat és a kezünkbe nyomta azt. Analfabéták előnyben. A kerekes bőröndömet húzva magam után, követem a lányokat a klub fő épületébe, legalábbis gondolom, mivel ez a legnagyobb fa ház, ami elhelyezkedik a klub területén. Belépve a hatalmas fa tákolmányba, rögtön a recepcióba futunk, ahol Bree veszi át az irányítást és mosolyogva tekint a fiatal lányra a pult mögött.

 

- Szia. Bree vagyok és négy személyre foglaltam szállást. - csiripeli, ami meglepő, mert nem éppen az a nyalizós fajta.

- Igen, itt van Bree névre. Ti vagytok a szülinapos csoport igaz? - kérdezi a lány, aki a névtáblája állttal minden bizonnyal Zoe.

- Igen és ő a szülinapos. - mutat rám, mire szem forgatással válaszolok neki és kamu mosollyal intek Zoenak.

- Remek, tiétek a 8-as fa ház. - mosolyogva nyújtja át a ház kulcsait Breenek.

- Köszönjük. Megtudod mondani, hogy hány órakor kezdődik a golf oktatás? - Bree kérdése meglepett. Minek nekünk oktatás? Egyedül is jól tudok bénázni, nem kell ahhoz még oktató is.

- Persze, 1 órára letettek leírva a 9-es pályára és Mark lesz az oktatótok. - közölte a lány, a számomra érdektelen információkat.

 

Nagy nehezen megtaláltuk a 8-as fa házat és be cuccoltunk. Azért csodálkoztam, hogy ezek a fa házak ekkorák. Komolyan még az eltévedés is felmerülő opció, ebben a hodályban. Két szoba található benne, francia ágyakkal. Egy külön fürdő és konyha. Amire végképp nem számítottam az a hatalmas nappali vagy társalgó, hívjuk annak, aminek akarjuk. Bree és Marie lefoglalták a bal oldali szobát, így én és Sofia a jobb oldalit tudhattuk magunkénak. Mivel már dél is elmúlt, így egy sietős pakolás után, már indulnunk is kellett. Persze előtte még a lányok elkaptak engem. Éljen a szülinapos.

 

- Boldog szülinapot baby. - ölelt meg Bree és egy csomagot nyomott a kezembe.

- Köszönöm, de nem megmondtam, hogy nincs ajándék. - néztem rá felháborodva. Valahogy mindig megszegik a megállapodásunkat.

- Ne ellenkezz, csak nyisd ki, ezt mind annyiunktól kapod. - ölelt meg Sof is.

- Oké, oké. - kezdtem el kicsomagolni az ajándékomat.

- Most komolyan, ti megörültetek? - kérdeztem rá, amint megláttam a doboz tartalmát, amiben egy türkiz kövekkel kirakott karkötő volt egy hangjegy medállal a közepén.

- Nem tetszik? - háborodott fel Marie.

- Dehogy nem tetszik, ti hülyék, csak ez baromi drága lehetett. - néztem rájuk.

- Egyszer leszel 21, így megérte. - mondta Bree, majd mind a hárman megöleltek még egyszer.

- Oké, köszönöm. - teszem fel a csuklómra a gyönyörűséget.

 

Nem tudom, hogy egy golf klubban illetlenségnek számít-e, hogy késünk a megbeszélt oktatásról vagy miről. De, amikor oda értünk a 9-es pályához az oktatónknak hűlt helye sem volt. Össze néztünk a lányokkal, hogy tényleg annyit késtünk, hogy lelépett, de amikor láttuk, hogy csak öt percet késtünk, ezt az ötletet rögtön elvetettük. Bizonyára ő is késett. Mark vagy hogy hívták. De, amikor egy alak közeledett felénk full feketében és sapkában a lányok mögöttem sugdolózni kezdtek.

 

- Ő az basszus. - Bree nem épp halkan közölte ezt nekünk.

- Kicsoda? - fordultam felé egy pillanatra, nem tudtam levenni a tekintetem a közelgő férfiról.

- Hát a vezető oktató, Styles. - említette meg a számomra teljesen ismeretlen nevet.

Csak néztem őt, ahogy közeledik és minden egyes lépésnél a kíváncsiságom is nőtt az általa megtett úttal. Bár teljesen fel volt öltözve, így is egyértelmű volt, hogy a teste tökéletes. Kidolgozott izmok feszültek az igen szűk pólója alatt. Lélegzet elállító volt a megjelenése. Most az egyszer igazuk volt a lányoknak, Ő tényleg egy görög isten, sőt még annál is több. A legfurcsább az volt, hogy képzelegni kezdtem róla és rólam és egy ágyról. A továbbikat nem részletezném, mindenki kitalálhatja.

 

- Sziasztok lányok. Harry vagyok, Harry Styles. Örülök, hogy eljöttetek hozzánk. Mark sajnos nem ér rá, most, így én leszek az oktatótok. Azt hallottam, hogy van köztetek egy szülinapos. - mosolygott ránk egy szexi mosollyal. Komolyan, ha így néz rám továbbra is, garantálhat egy ájulást tőlem.

- Szia Harry. - köszöntünk neki egyszerre, én közben reméltem, hogy ezt a szülinapos dolgot elfelejthetjük.

- Ő a szülinapos. - lökött egyet rajtam Bree, mire konkrétan Harry elé kerültem alig 15 centire tőle.

- Szia, hány éves is lettél? - kérdezi meg tőlem, mire én konkrétan hülyének érzem magam, amiért ekkora hatással van rám.

- 21. - mondom ki, de én is érzem a kérdő élt az elhangzottakban.

- Szóval nagykorú lettél, ezt meg kell ünnepelni. Lányok, ha nem bánjátok a szülinapossal kezdeném. - mosolyog rájuk, mire garantálható lehet a sikere.

- Persze, nyugodtan. - mosolyognak egyszerre beszélve. Mi van ezt gyakoroltátok vagy mi?

- Rendben. Hogy hívnak? - néz rám ismételten.

- Eliza. - úgy látszik most, csak egy szavas válaszaim vannak.

- Oké, Eliza, akkor lépj a vonalhoz és hajlítsd be a térdeidet. - adta ki Harry az első utasításokat.

- Oké. - válaszoltam, majd tettem amit mondott, de nem igazán éreztem ezt a sportot a magaménak.

- Segítek. - jött a hátam mögé és voltaképpen nekem nyomta magát. Ezt sürgősen hagyd abba!

- Oké, így már jobb. Lendítsd meg az ütőt és célozz a lyukra. - újabb utasítás és a keze az enyémen.

- Oké. - lendítettünk egyszerre, mire a labda a lyuk közelében landolt.

- Nem is rossz, így elsőre. Akkor most hagylak gyakorolni. - mosolygott rám, majd elment a többiekhez is.

 

Egy valami rögtön feltűnt nekem. A többieket nem karolta át és nem állt mögéjük, miközben velem folyton ezt csinálta. Bree többször is megjegyezte, hogy szerinte bejövök Harrynek és nyelvet nyújtva közölte, hogy mázlista vagyok. Nem igazán értettem, hogy miért lennék én mázlista, de ő tudja. Elé jól el voltunk és egész idő alatt röhögtünk a bénázásunkon. Olykor Harry is velünk nevetett.

 

- Köszönöm lányok, egy élmény volt veletek. - köszönt el Harry, amikor letelt a 3 óra.

- Mi köszönjük. - mosolygott rá Sofia.

- Eliza. - szólt utánam Harry, amikor már elindultunk visszafele a kis ösvényen.

- Igen? - mentem oda hozzá.

- Ha szeretnéd tartok neked magán órát. - most komolyan ezt kérdezte. Magán órát?

- Persze, jól hangzik. - hallottam meg a saját hangomat, úgy hogy fogalmam sem volt, hogy mit mondtam.

- Remek, akkor 7-kor? -  kérdez rá egy kaján mosollyal az arcán, mire a gödröcskéje megjelenik az arcán.

- Oké. - mosolygok rá vissza.

- Szia. - köszön el, majd rám kacsint. Most komolyan rám kacsintott?

 

Persze Bree-ék azonnal faggatni kezdtek, amint utol értem őket. Megvoltak róla győzödve, hogy Harry megakar dugni. Én tiltakoztam ellene, hogy csak plusz pénzt akar össze szedni a magán óra miatt. Őket nem győztem meg a feltevésemmel, ahogy magamat sem. A 7 óra hamar eljött, így rövid időn belül megint a 9-es pályán találtam magamat. De, nem sokáig voltam egyedül.

 

- Reméltem, hogy tényleg eljössz, Líz. - éreztem meg két kezet a derekam körül. Tudtam, hogy ő az.

- Te hívtál engem. - szögeztem le egy tényt, miközben, csak a kezeire tudtam gondolni, ami elindult a testemen felfedező útjára.

- Te meg eljöttél, ez jelent valamit baby. - éreztem meg a nyelvét a nyakon, mire konkrétan remegni kezdett a térdem.

- Igen, azt, hogy béna vagyok a golfban. - és tényleg az voltam.

- Még jó, hogy nem golfozni hívtalak. - szavai megdöbbentettek, de a tettei, ha lehet még inkább. A keze lassan csusszant a rövid nadrágom anyaga alá. A keze rövid idő alatt a legérzékenyebb pontomhoz ért és lassan kezdett masszírozni. Szagatottan vettem a levegőt és ziháltam. A sokk, csak akkor következett be igazán, amikor az egyik úját tudhattam magamban. Tette egy jóleső sóhajt eredményezett tőlem, így a mosolyát tudhattam a nyakam érzékeny bőrén a csókja helyett. Lassan kezdett ki és be pumpálni az ujjával, míg egy újabbat el nem tüntetett bennem. Amikor már nagyon közel jártam megszakította a mozgást.

 

- Még nem jött el az ideje Líz. - majd lenyalta az ujjait.

- Gyere. - ragadott kézen és húzni kezdett abba az irányba, ahonnan érkezett. Kisebb séta után a 13-as fa háznál álltunk meg. Kinyitotta előttem az ajtót és előre engedett. Ez a ház is éppen úgy nézett ki mint a miénk, csak ha lehet még nagyobb kivitelben.

- Eliza, egész idő alatt, csak rád gondoltam és a csodás lábaidra, ebben a parányi nadrágban. - hajolt a fülemhez és úgy suttogta kéjes szavait.

- Harry az érzés kölcsönös. - suttogtam vissza, mire az lett a reakciója, hogy az ölébe kapott és rátapadt kiéhezett ajkaimra. Hamarosan a lépcsőn felfelé sétálva találtam magunkat. Úgy manőverezett fel velem a szobájába, mintha én az ölében sem lettem volna és nem csókolóztunk volna egész idő alatt. Kiismerte magát, gond nélkül. A következő, amire emlékszem, hogy lefektet az ágyra és megszabadította magát és engem is a zavaró tényezőktől, a ruháinktól.

- És most illendően megkostollak baby. - mondatát alig fejezte be és már a lábaim között is találtam őt. A göndör hajába kapaszkodtam, míg ő a központomon húzta végig nyelvét, ezzel nedves csíkot hagyva rajtam. Őrjítő volt, amit velem művelt. Vonaglani kezdtem alatta, mire lefogta a csípőmet, míg moccanni sem tudtam. Egyértelmű volt az erőfőlénye.

- Oké, elég volt. - termett egyszer, csak előttem és már magamban is tudhattam teljes hosszát. Teljesen kitöltött hatalmas férfiasságával. A tempóval nem volt kíméletes. Hajszolt minket a vágyunk tárgya, az élvezet felé. Lökései mélységével az élvezet is fokozódott, míg egy jól irányzott mély lökés kíséretével a nevét nyögve élveztem el. Az én orgazmusom őt is átlendítette és átélte az orgazmusát, belém élvezve és szitkozódva.

 

A vágy és a kéj lecsengése után, egyszerűen felém fordult és annyit mondott.

 

- Boldog szülinapot Eliza.