12. fejezet - Harry Styles és az új szerelem?!

Sziasztok Madárkák!

 

Meghoztam a 12. fejezetet, remélem tetszik. Jó olvasást hozzá! Lassan beindulnak az események és elérünk a blog lényegéig. Várjátok?

 

Pipáljatok, írjatok véleményt és iratkozzatok fel! :)

 

Esther xx

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

 

Harry Styles és az új szerelem?!

 

A minap kaptuk lencse végre a One Direction szexi énekesét egy étteremben, ahol egy titokzatos új lánnyal jelent meg. Egyenlőre a lány kiléte és a kapcsolatuk mivoltját is homály fedi. Lehet Mr. Styles újra szerelmes? Vagy csak egy baráti találkozó volt az egész? Biztosat nem tudunk még mondani, de egy biztos a titokzatos lány gyönyörű és drukkolunk Harrynek, hogy boldog legyen vele. Amint megtudunk még többet kettejük kapcsolatáról ti lesztek az elsők, akik értesülnek róla.

 

Bassza meg! Kicseszettül bassza meg az a kurva élet!

 

- Harry mi van veled? - látom, hogy mozog Zayn szája, de a szavai nem jutnak el hozzám.

- Mi van a kezedben? - kapja ki a kezemből a magazint Liam és olvasni kezdi a cikket.

- Mi az? - lép Liam mellé Niall és ő is a cikkre koncentrálja a figyelmét.

 

Felőlem, akár azt is megbeszélhetnék, ebben a pillanatban, hogy a banda feloszlik, mert úgy sem jutna el semmi a tudatomig. Lekapcsoltam. Teljes sokkban vagyok. Az a rohadt cikk mindent elfog rontani, ismételten. Aria is kifog sétálni az életemből, mint eddig mindenki és megint egyedül leszek és szétcsúszok. Csak a szokásos. Kezdik megint a szarságaikat. Nem elég, hogy az úgynevezett rajongóim célpontja lett, még az újságokban is arról kell, majd olvasnia, hogy van köztünk valami. Valahogy az újságírók mindig jobban tudják mi van velem, mint saját magam. Érdekes. Szerintem a hajam már a kezeim között van, mert annyiszor futtattam át rajta, hogy kitéphettem volna az egészet. Louis alakja jelenik meg előttem és nagyon úgy fest, hogy mondani szeretne nekem valamit.

 

- Harry. - hallom meg Louis hangját, percek óta most először.

- A kibaszott életbe. - állok fel az ágyról, amin eddig ültem és járkálással próbálom levezetni a feszültséget. Leszögezném, hogy csak próbálom.

- Nyugodj le haver. - lép mellém Louis és a kezemet megragadva akar kényszeríteni, hogy megálljak.

- Mi az, hogy nyugodjak le? Louis te nem olvastad azt a szart? - háborodok fel és kiszakítom magam a fogásából, hogy folytassam az előbbi cselekedetemet. Komolyan, ha most egy helyben kell maradnom, akkor valakit megütök.

- Harry le ne harapd már a fejemet. - Louis, ha nem hagyod abba a szem forgatást, azt a pofont te fogod kapni.

- Még is mit csináljak? Szerinted, ha meglátja, mit fog szólni? - kikelve magamból kiabálom az arcába.

- Te sem tudhatod, hogy miként fog reagálni erre. - mutat az újságra a kezében.

- Dehogy nem. Kifog akadni és elhagy, ennyi. - ülök le megint az ágyra és ha lehet vagy ezredszerre túrok bele a hajamba.

- Harry, basszus hagyd már ezt abba. - kiállt fel Louis és eléggé dühös tekintettel mered rám.

- Kicseszettül ne mond meg, hogy mit tegyek. - állok fel és konkrétan a telefonomat a falnak dobom, mire az apró darabokra hullik. Csodás.

- Most komolyan állj le. Mégis mitől félsz ennyire? - kérdez rá.

- Louis néha tényleg, úgy csinálsz, mintha segg hülye lennél. - közlöm vele a tényt, hogy egy orbitális hülye.

- Köszi tényleg. Nézd felfogom, hogy miért borultál ki, de lépj már túl rajta, az már több mint egy éve volt. - kiabál nekem.

- Könnyen beszélsz baszd meg. Te és El már a középiskola óta együtt vagytok. Nekem meg egy normális kapcsolatom sem volt eddig. Leszámítva őt, de azt tudjuk, hogy alakult. - hajtom le a fejem az emlék hatására. Rohadtul nem akarok rá gondolni, soha többet.

- Igen, Harry emlékszem, de nem hasonlíthatsz mindenkit hozzá, igen ő egy nagy ribanc volt, már bocs, de Aria minden bizonnyal más. Látom mit tesz veled és az is biztos, hogy nem véletlenül borultál ki ennyire azon a cikken. Úgy, hogy ne játszd itt nekem a sértődöttet és inkább beszélj vele. Jobb, ha te mondod el neki, mintha az újságból értesülne róla először. - Louisnak igaza van, mint mindig.

- Igazad van, ne haragudj, hogy kiabáltam veled. - lépek oda Louishoz és megölelem őt.

- Nem haragszom, haver. Szereted őt? - a kérdése hatására a szemöldököm felszaladt.

- Tessék?

- Szerelmes vagy Ariába? - teszi fel egyszerűen a kérdését.

- Nem vagyok szerelmes Lou.. vagyis nem tudom.. talán..oké, igen..lehet. - nézek ide-oda, nem tudom a választ baszki.

- Tudom, hogy kedveled Harry, ne tagadd le, előttem ne. - igaza van, ha akarnám se tudnám előtte letagadni.

- Oké, inkább hagyjuk ezt, még van egy meccsem, amit le kell játszanom. - eléggé ideges is vagyok miatta.

- Oké, sok sikert. - küld felém egy bíztató mosolyt, majd elhagyja a szobámat.

 

Közben észre sem vettem, hogy a többiek felszívódtak. Nem csodálkozom rajta, hiszen ismernek, ha mérges vagyok robbanok és mindent elsöprök magam körül, ahogy most is. Ezúttal a telefonom bánta. Kell vennem egy újat. Szitkozódva szedtem össze a darabokat, amik egykor a telefonom darabjai voltak. Meg nem mondanám. Nem gondoltam, hogy ekkorát tudok dobni. Nem akartam a szaros cikkre vagy bármi másra gondolni, de csak Louis szavai jártak a fejemben és az, hogy felhozta életem legrosszabb időszakát és Őt, akit hosszú idő volt magamban eltemetni. Nem akarok rá gondolni most sem, de nem tudok mit tenni. Megint előttem van a kép, ahogy közli velem, hogy vége, hogy csak a nagyobb hír verésért volt velem és hogy voltaképpen sosem érzett irántam semmit. Én meg hülye módon megbíztam benne és bele is szerettem. A semmiért. Akkor ott megfogadtam, hogy nem szeretek többet bele senkibe és hírességgel sem fogok, komolyabb kapcsolatba kerülni. Aztán jött az alkohol és a nők, akik csak egy éjszakára voltak nálam hivatalosak, aztán egyszerűen csak felszívódtak és sosem kerültek többet elő. Tettem róla. Egyáltalán nem vagyok büszke magamra és arra, amivé miatta váltam. Taylor. Csak, ha a nevére gondolok dühös leszek. Gyűlölöm őt és azt, akit teremtett. Engem, Harry Stylest.

 

Miután kijöttem az elektronikai üzletből a kezemben egy vadonatúj Iphonenal, gyorsan éltre is kelletettem azt és sokáig, csak bámultam a kijelzőét. Tudom, hogy fel kell őt hívom, de nem igazán tudom, hogy mit is mondjak neki. Csak reménykedem benne, hogy nem olvasta még az újságot. Én szeretném neki elsőnek elmondani, de nem tudom, hogy mit csináljak. Végül a fülemhez emelem a készüléket, ami kicsöng.

 

- Szia Harry. - hallom meg a hangját a vonal túlsó végén. Jó kedve van, ez egy jó jel.

- Szia baby. Mit csinálsz most? - kérdésem eléggé vontatottan hagyta el a számat.

- Nem sok mindent, Zorával kávézunk. - közli velem az információt. Remélem még nem olvastad.

- Igen és hol?

- A lakással szembeni kávézóban, a Brownban. - oké, oda kell mennem és beszélni vele.

- Oké, nem baj, ha csatlakozom? - kérdezek rá reménykedve.

- Nem, dehogy is, gyere nyugodtan. - válasza melegséggel tölti meg a szívemet.

- Oké, akkor nemsokára ott vagyok.

- Rendben. Szia Harry. - köszön el tőlem édes hangján.

- Szia Aria. - köszönök én is, majd bontom a vonalat.

 

Nem vagyok túl közel a lakásához és a kávézóhoz, így sietve fogok egy taxit és imádkozom, hogy ne olvassa el a magazint. Eléggé kínos lenne úgy odaérnem, hogy aztán leüvölti a fejemet. Bár az sem garantálható, hogy ha én elmondom neki, akkor nem fog kiborulni. Negyed óra taxizás után, már a kis kávézó bejáratánál állok és nagy levegőt véve lépek be az ajtaján.

 

Aria

 

- Na mit akart? - kérdezi meg Zora, ahogy lerakom a telefont.

- Ide jön. - hajtom le a fejem az asztalra.

- És?

- És? Mi van, ha már látta a cikket? - kérdezem rá aggódva.

- Mi lenne? Mérges volt vagy mi? - kérdez vissza. Nem sokat segítesz.

- Nem, sőt jókedve volt. - gondolok vissza a telefon beszélgetésünkre.

- Akkor meg min parázol?

- Szerinted min? Már tegnap is teljesen kiakadt a rajongók miatt, most meg ez a hülye cikk. Egyébként is, honnan szednek ennyi baromságot? - költői kérdés volt, ne válaszolj.

- Ezeknek nem kell valóság alap, bármiről írnak, amit népszerűnek tartanak. - közli velem Zora.

- Ez az én szerencsém, ennél népszerűbb emberrel nem futhatnék már össze. Titokzatos lány. Eléggé furcsa címet aggattak rám azért. - hihetetlen komolyan, röhejes ez az egész.

- Jól van felejtsd el, majd meglátod mit akar, ha ide ér. - áll fel a székéből.

- Most meg hova mész? - kérdezek rá, nem hagyhat itt egyedül, Vele.

- Niallel találkozom. - néz rám kiskutya szemekkel.

- Oké, ne is lássalak. - mosolygok rá, majd intek neki az ajtó felé.

- Szia és sok szerencsét. - kacsint rám, majd az ajtó felé veszi lépteit.

 

Zora távozása óta, csak arra tudok gondolni, hogy el kell neki mondanom ezt a cikkes szarságot. Fogalmam sincs, hogy hogyan kezdjek bele. Nem akarom, hogy kiakadjon miatta, de sajnos ha a tegnapi eseményeket nézzük, akkor ez egy nagyon is előforduló dolognak számítana a részéről. Igazság szerint teljes mértékben meg is értem őt. Nagyon nehéz lehet így élni. Én csak pár hete vagyok benne, még ha csak közvetetten is, de már kikészítettek a rajongói meg ez a hazug cikk. Amikor, csak a címlapot láttam egy pillanatra megállt a szívem. Azt hittem, hogy rajtam kívül mással is találkozgat vagy esetleg van barátnője és engem meg, csak hülyére vesz. Nem lepődtem volna meg, hiszen előfordult már. De, amikor fellapoztam és megláttam magam mellette, amint az úton sétálunk át, egy nagy kő leesett a szívemről, de aztán meg egy újabb épült a helyére, amikor tudatosult bennem, hogy ez mit válthat ki belőle. Nagyon reménykedem, hogy a feltevésem hamisnak bizonyul.. nagyon.

 

Gondolkodásomat az ajtó felett lévő kis csengő hangja zavarta meg, mire rögtön a hang irányába kaptam a fejemet és megláttam őt, amint egy hatalmas mosollyal az arcán közeledik felém. Ezt egy jó jelnek vettem.

 

- Szia. - köszön, majd leül velem szembe a másik székre.

- Szia. - vetek felé egy félénk mosolyt.

- Zora? - kérdez rá, ami egy kicsit meg is lepett.

- Niallel találkozik.

- Rögtön gondoltam, elég sokat vannak együtt. - gondolkozik el.

- Aha, tényleg.

- Mi? - kérdez vissza, kikerekedett szemekkel. Lehet, hogy elszóltam magam?

- Semmi, semmi. - bólogattam a fejemmel.

- Oké, figyelj valamiről beszélni akartam veled. - kissé feszengve ül a székében.

- Ó, én is veled. - nem tudom, hogy mit akarhat, de az enyém nem várhat.

- Oké, akkor kezd te. - néz rám és látom az aggódást a tekintetében.

- Oké, izé..olvastam egy magazint és csak.. - kezdtem bele, de félbe szakított.

- Baby, kérlek ne törődj azzal, ugye nem vagy rám mérges? - kérdez rá türelmetlenül.

- Várjál te már láttad? - kérdezek vissza.

- Igen, de akkor ezek szerint te is. - állapítja meg a tényt.

- Aha és nem vagy dühös miatta?

- Az voltam, amikor láttam, de nem rád, hanem azokra a szemetekre, akik megírták. Ugye nem utálsz? - tényleg aggódik. De édes vagy.

- Miért utálnálak, hiszen nem a te hibád, hogy követnek minden hova. - tényleg nem haragudtam rá.

- Akkor jó, nagyon féltem, hogy meggondolod magad..ő.. kettőnkkel kapcsolatban. - szavai félelemmel vannak teli.

- Dehogy is, Harry. Szeretném, ha az életem része lennél. - magamat is megleptem ezzel a válasszal, nem is akár hogyan.

- Ennek örülök. Tudod nem akarok rád erőltetni semmit sem. Szeretném, ha maguktól alakulnának a dolgok, bármi is lesz belőle. - őszinte szavai melegséggel töltötték meg a szívemet.

- Én is így gondolom. - válaszolok, mire hírtelen felém hajol és megcsókol. Tettével életre hívva a pillangókat a hasamban.

- Örülök neki. - alig mondja ki a szavakat, a telefonja csörögni kezd.

 

Csak hallgatom, ahogy valakivel vitatkozik, hogy most nem tud menni, majd puffogva lerakja a készüléket.

- Ne haragudj rám, de most mennem kell, Paul megint össze hívott minket. - tisztán látszik, hogy semmi kedve az egészhez.

- Semmi baj, egyébként mi lett a fekete telefonoddal? - feltűnt, hogy egy másik van nála.

- Tönkre ment. - feleli egyszerűen.

- Hogyan?

- Találkozott a szobám falával és hát ő veszített. - kuncogásra késztettek a szavai.

- Miért is kellett találkozni annak a szerencsétlen telefonnak a fallal? - érdekelt, nagyon is.

- Sajnos a kezemben volt, amikor a cikket olvastam és hát rosszkor volt rossz helyen. - hajtotta le a fejét a mondata végén.

- Harry. - kiáltottam fel.

- Oké, ne kezd el. Tudom, hogy hülyeség volt, csak ideges voltam. - néz rám bocsánat kérő szemekkel.

- Nem az én pénzem bánta. - mosolyogtam rá.

- Ez igaz. - hajolt még egyszer felém és egy utolsó csókot nyomot ajkaimra, mielőtt távozott volna.

 

Este még órákig forgolódtam és Harryn és a cikken kattogtam. Mostanában sűrűn csinálom ezt, sokkal többször, mint ami egészséges lenne. Örültem, hogy Harry nem borul ki, bár a telefonja eltörése nem hiszem, hogy ezt bizonyítja. Egy biztos, hogy örülök, hogy nem voltam szemtanúja a kiborulásának. Sajnos egyre inkább érzem, hogy számomra itt a vég. Három dolgot biztosra tudok. Hogy Harry Styles az életembe lépett. Hogy nem úgy néz, ki mintha kiakarna lépni belőle és végül, hogy bele szerettem és eléggé úgy tűnik, hogy visszavonhatatlanul sikerült ezt kiviteleznem.

 

 

Másnap reggel az egyetem udvarán állok, amikor Zora rohan felém és azt kiabálja - legalábbis próbálja - hogy mennyek be, mert egy csapat lány közeledik felénk. Nem igazán értettem, hogy miről beszél, de amikor megláttam azt a hatalmas tömeget megvilágosodtam. Amikor kiabálni kezdtek tudtam is, hogy kik ők.

 

- Te vagy az a csaj a cikkből? - jött oda az egyik hozzám.

- Nem tudom miről beszélsz. - muszáj meggyőznöm, hogy nem én vagyok.

- Dehogy nem tudod, te vagy az az Aria, aki Harryvel kavar. - kissé dühösen cseng a hangja.

- Nem tudom mit akartok, de hagyjatok békén. - fordulok meg, hogy ott hagyjam őket, amikor a szőke csaj a hajamnál fogva ránt vissza.

- Hagyd őt békén. - közli velem, majd egy pofonnal ajándékoz meg, amikor a mondandóját befejezte.

Az arcomhoz kapva állok ott teljes döbbenetben és lassan jut el a tudatomig, hogy egy nagy Range Rover állt egész idő alatt az utca túl oldalán. Arra azonban végképp nem számítottam, hogy ki tartózkodik benne. Amikor elindult felém az ütő is megállt bennem. De, csak akkor haltam meg igazán, amikor dühös zöld szemeibe néztem.

 

- Gyere velem, most azonnal.