Lassan két hónapja, hogy gyakornokoskodom a Too ügyvédi irodában. Sokan hülyének néznek, hogy lány létemre ügyvéd szeretnék lenni. Egyedül ennek a döntésnek talán a szüleim örültek, hiszen ügyvédnek lenni jó munka lehetőség, szerintük. Engem kevésbé a pénzügyi része érdekel a dolognak. Kiskorom óta érdekel ez a világ, így amikor a pálya választás elérkezett lett, nem is gondolkoztam rajta, hogy mit is kezdjek magammal. A Too ügyvédi iroda London leghíresebbe, így nagyon örültem, amikor sikerült bejutnom, mint gyakornok.
Ma reggel is ugyan azt a rutint végzem el, mint minden nap. Hajnalban kellek, egy bögre kávé, hogy ébren is maradjak. Kosztümbe bújtatom vékony testem és magassarkút húzok a lábamra, majd irány is az iroda. Nem szeretek késni, ezáltal a késés nem fellelhető opció nálam. A taxiban ülve le ellenörzőm az emaileket, hogy mire beérek minden kész legyen. A főnököm, aki az iroda vezető ügyvédje is egyben, nagyon szigorú, de a legjobb a szakmában, az biztos, ha valakit ő képvisel az a zsebében tudhatja a győzelmet. Szerencsésnek érzem magam, hogy mellette dolgozhatok.
A hatalmas iroda ház üveg ajtaján lépkedek be, amikor a cipőm sarka kopogásba kezd a márvány padlón. Intek a recepciós lánynak, aki egy hatalmas mosollyal üdvözöl engem. Ha engem kérdeztek az a mosoly rá van fagyasztva az arcára, mert még sosem láttam őt úgy, hogy nem mosolygott volna, mint a vadalma. Egyenesen a lift irányába sétálok és be is lépek, amint megérkezik. Megnyomva a panelen az 50-es gombot, haladok fölfelé. A lift tetején nézem, amint a számok egymás után villannak fel az elhagyott emeleteket jelezve számomra. Amikor végre az 50-es gyullad ki, kilépek a liftből és a folyosó bal oldalán indulok el az irodám felé.
Amint az irodámba érek, látom, hogy az asztalomon egy hatalmas pohár kávé található. Igazság szerint halvány lila gőzöm sincs arról, hogy ki küld nekem minden egyes reggel kávét, de nem is nagyon érdekel. Finom a kávé, megiszom és itt az ügy le van zárva. A mai nap is hosszúnak ígérkezik, amint megpillantom a halom papírt, ami az asztalomat teljes egészében eltünteti. Két óra papír munka után az asztalomon lévő telefon megcsörren. A recepció számát írja ki.
- Igen? - veszem fel a kagylót és várok a válaszra.
- Szia Sam, a főnök negyed óra múlva megbeszélést akar tartani. - hallom meg a recepciós lány hangját, akinek a nevét sem tudom.
- Oké, köszönöm, hogy szóltál. - sablonosan válaszolok neki, ennél többre nem futja most tőlem.
- Természetes, szia. - köszön el, majd bontja is a vonalat, a válaszommal mit sem törődve. Kissé udvariatlan.
A főnökön irodája felé lépkedek, hiszen a megbeszélés másodperceken belül kezdetét veszi. A kezemet kopogásra emelem fel, de ebben a pillanatban a recepciós lány jön ki az irodából, eléggé zaklatott arc kifejezéssel. Elviharzik mellettem, épp, hogy nem fakad sírva a szerencsétlen.
- Jó reggelt. - köszönök a főnökömnek.
- Jó reggelt Sam, fáradj beljebb. - a tegeződés kissé meglepett, mert eddig nem volt közöttünk tegező viszony.
- A többiek? - kérdezem meg, amint felmérem, hogy rajtam kívül senki nincs az irodában.
- Csak veled akartam most beszélni. - közölte velem a többiek távol maradásának okát.
- Értem és miről akartál velem beszélni? - letegezem én is, ha már ő ezt tette velem.
- Nagyon jó munkát végzel itt nálunk és szeretném, ha több felelősséged lenne nálunk. Mit szólnál, ha az én asszisztensem lennél? - a szavai ledöbbentettek.
- Ez hatalmas megtiszteltetés, köszönöm. - el sem tudom hinni, hogy az assztisztensének szeretne.
- Igazán nincs mit Sam, hiszen nagyon ügyes vagy. - a szavai jóleső érzéssel töltik meg a szívemet.
- Köszönöm, Mr. Styles.
- Harry, kérlek szólíts Harrynek. - mosolyog rám, amitől a lábaim remegni kezdenek.
Mindig is jóképűnek tartottam, de sosem gondoltam rá, úgy egyszer sem.
- Oké, akkor Harry. - viszonoztam mosolyát.
Felállt a nagy karos székéből és megállt mögöttem. Amikor a kezeit a derekamra teszi, megdermedek. Meg sem merek mozdulni. Az ajkai a nyakam bőrét kezdik feltérképezni. Lehunyom a szemem a jóleső érzés miatt. A testem szabályosan lángol az érintése miatt, ezt ő is bizonyára észre vette, mert a nyakam bőrén érzem a mosolyát.
- Tudod Sam, már régóta vágyok rád, amint beléptél ma ide, ebben a parányi kosztümben, nem bírok magammal. - dörmögi rekedtes hangján a fülembe.
- Harry a főnököm vagy. - préselem ki a számon a súlyos szavakat, amik olyanok, mintha savat öntöttek volna a torkomba.
- Ez nem akadály baby. - harapja meg az érzékeny pontomat, mire egy nyögés szakad fel belőlem.
- Harry. - már csak a nevét tudom nyöszörögni, többre nem futja.
- Igen pontosan ez az a név, amit hallani akarok a szádból, mikor élvezel. - szavai végén egy határozott mozdulattal fordít maga felé.
Sötét zöld íriszeivel találom szemben magamat, amiből csak úgy sugárzik a vágy és a kiéhezetség. Akar engem, ezt tisztán látom, már csak abból is, ahogy kéjesen végig méri a testem minden egyes négyzet centiméterét. A kezeit lassan, nagyon lassan, szinte már kínzóan futtatja végig az oldalamon, csak azért, hogy utána a fenekemet markolja meg. A fenekemnél fogva húz fel a csípőjére, majd az asztalához sétál velem. Gyengéden rakott le a kemény diófa asztalra, aminek a tartalmát egy könnyed mozdulattal söpörte le a földre. Lecsapott az ajkaimra és falni kezdte azokat, a vágy és a szenvedély tisztán érezhető volt közöttük. Türelmetlen volt, nagyon is. Az alsó ajkamon futtatta végig a nyelvét, ezzel jelezte számomra a szándékát, bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Finoman csúsztatta át a számba a nyelvét és egy lassú táncra hívta az enyémet, csak azért, hogy egyre könyörtelenebb legyen. Egyik kezét a combomra vezette, majd haladt egyre feljebb, míg el nem ért a harisnyám végéig. Könnyű szerrel szakította le rólam a gyönge anyagot, majd a vékony csipkén simított végig hatalmas tenyerével. A nadrágjához vezettem a kezemet és kigombolva azt, húztam le a fenekén. Segített megszabadítani magát a fekete anyagtól, majd rólam tüntette el a blúzomat és a szoknyámat. Végig mérte a testemet, amit már igen kevés ruha darab takart. Kezemet a bokszere alá vezettem és megmarkoltam a férfiasságát, ami igen nagynak bizonyult már most is.
- Oké, elég volt, mert megőrjítesz. - dörmögte a fülembe, majd a következő pillanatban megszabadított mindkettőnek a maradék takaró anyagoktól. Dereka köré fontam a lábaimat, ezzel érve el, hogy még közelebb legyen hozzám. Férfiasságával érintett engem, majd hírtelen tudhattam magamban teljes hosszúságát. Kemény tempót diktál, amivel mind a kettőnket vészes gyorsasággal hajszolt a kielégülés felé. A nyögések fokozódtak, egyre sűrűbbek lettek.
- Bassza meg, Sam. - szitkozódott a fülembe, majd még mélyebbre lökött bennem, ezzel elvére azt, amit akart.
- Harry. - nyögtem a nevét minden egyes mély és jól irányzott lökés közben. A tempót még jobban fokozta még akkor is, ma már azt hittem ennél keményebb nem lehet. Egy utolsó erőteljes lökéssel átlendített engem és a falaim összezáródtak körülötte az orgazmusom jele ként. Ez a tettem őt is erre késztette, majd már éreztem is, ahogy belém élvez. Néhány apróbb csók közepette levezető lökéseket mért még kettőnkre, majd kihúzódott belőlem.
- Erről jogodban áll hallgatni. - viccelődött velem, amikor az ajtójához sétáltam, hogy elhagyjam az irodáját.
- Élveztem a megbeszélést. - kacsintottam rá.
- Elhiszem, holnap várlak ismételten egy megbeszélésre, baby. - kacsintott vissza, majd az ingét kezdte begombolni, míg én magára hagytam őt az irodájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése