3. fejezet - A koncert!

Még mindig próbálok magamhoz térni a sok rajongó láttán. Egyszerűen nem hiszem el, hogy csak így letámadják őt. Ott állt középen és próbált a kérdésekre válaszolni, fényképeket készíteni és közben mosolyogni. Tisztán láttam, hogy a háta közepére sem kívánja az egészet. Biztos, hogy egy perc nyugta sincs a sok örült rajongó miatt. Én ezt a helyében nem bírnám. Semmi magán élete nem lehet. Megéri ez a hírnév miatt? Vagy azért, hogy azt csinálhassa, amit szeret? Érdemes kockáztatni?

 

A tekintete tisztán él bennem, ahogyan felém fordult és meglátott. Az arcán őszinte mosoly és öröm tükröződött. Mintha egy kis boldogság lettem volna az őrület közepén. Hogy jó-e ezt képzelni? Természetesen. Azt hinni, hogy valakinek te vagy a mentsvára, nagyon jó és felemelő érzés. Kit is álltatok? Nem is ismer engem és én sem őt. Én csak egy átlagos lány vagyok, sosem érdekelném őt. Én sem vagyok hülye, turnén van, meddig maradna itt? Jó ha egy hónapig és aztán mi lenne? Semmi.

 

- Szia Aria. - csilingelte Zora a telefonba, mikor este felhívott.

- Szia. Na mi a helyzet? - kérdeztem meg, ismertem őt, tudtam, hogy van valami, ha ilyen későn keres.

- Semmi különös. Mit veszel fel holnap? - ennyit arról, hogy nincsen semmi.

- Nem tudom, ruhát? - kérdeztem vissza kissé gúnyosan.

- Hú, ha ezt nem mondod, hülyén haltam volna meg. - ne gúnyolódásban őt sem kell félteni. - na de komolyra fordítva a szót. Gyere, majd át hozzám ötre és akkor választunk neked valami szépet.

- Muszáj? Egy farmerben és pólóban is elmehetek. - próbálkoztam be.

- Ja, csak az kéne. - nevetett fel, tudtam, hogy nem fog bejönni, de próbálkozni lehet, nem?

- Oké, oké. Akkor ötkor. - adtam be a derekam.

- És mi volt ma a melóban?

- Hát a szokásos, jövő pénteken lesz egy foglalás. Volt bent egy szőke srác, kedves volt. Tetszene neked. - vetettem oda csak úgy mellékesen.

- Ó, kár, hogy ma nem mentem be. - hallatszott a hangján a szórakozottság.

- Igen, ezt bánhatod.

- És volt még valami? - mintha tudná, hogy valamit elhallgatok, ez félelmetes.

- Basszus komolyan megijesztesz. Jöttem haza és egy csomó lány tömörült egy helyre. Harry állt középen, biztos a rajongói voltak. Megdöbbentő volt, hogy mennyire letámadták őt. - mindent elmondtam?

- Hát én nem csodálkozom, hiszen 22 millió követője van a twitteren. - Zora csak úgy kuncogott a tudatlanságom okán.

- 22?

- Aha, nézd meg őt. - a telefonom egyszer csak jelzett, hogy Zora küldött Viberen egy üzenetet. Egy linket küldött. Harry twitter profilja volt.

- Úr isten, ez nagyon sok. - képedtem el teljesen.

- Igen. - kacagott Zora.

- Oké, de én most megyek. Holnap ötkor. - köszöntem el tőle és bontottam is a vonalat.

 

 

A laptopom előtt ülök és Harry profilját nézem. Nem tudom, hogy mi késztetett erre, de az újaim maguktól működtek. Nagyon sok rajongói üzenete volt. Legtöbben azt írták, hogy kövesse vissza őket, mások pedig csak egyszerűen azt mondták el, mennyire szeretik őt és azt amit csinál. De egy volt, ami engem nagyon felidegesített.

 

@Ihate1D

@Harry_Styles Na mi van hol van Louie? Éppen nem nyaljátok egymást?

 

Nem tudtam hova tenni ezt a megjegyzést.. aztán kissé utána olvastam és sokan azzal szekálták őket, hogy ők ketten melegek és együtt vannak. Ez teljesen szánalmas. Már egy rendes barátja sem lehet az embernek? Ha valakivel jóban vagy egyből az ellenkező menet szereted? De, ami nagyon tetszett az Harry reagálása.

 

@Harry_Styles

@Ihate1D De itt van mellettem, szeretnél társulni?

 

Ezen annyira jót nevettem. Így kell lereagálni az utálkozókat, egy képzeletbeli kacsit mindenképpen megérdemel. Elég sok utálkozó megjegyzést kaptak, ahogy néztem, de nem izgatta őt. Vagy egyáltalán nem reagált vagy valami frappáns válasszal a földbe döngölte a küldő felet. Szeretem az olyan embereket, akik nem hagyják magukat. Ő minden bizonnyal egy ilyen ember.

 

 

 

Reggel izgatottan ébredtem fel. Megmagyarázni nem igen tudnám, de ha tippelnem kellene, akkor a koncertet mondanám. Látni őt abban, amit szeret biztosan felemelő érzés lesz. Ma is dolgoztam volna a kávézóban, de szabadságot kértem, Anna nagy örömére. Nem akaródzott neki, de végül csak elengedett. Magamba erőszakoltam egy kis müzlit. Valamiért a gyomrom egy nagy csomóban szerette jól érezni magát, így nem tudtam valami sokat bele erőltetni. Zora meg folyton írogat nekem, hogy kövesem be Harryt, de nem akarom, mert még azt hiszi, hogy egy örült rajongó vagyok, aki mindenhova követi őt. Négy órakor indultam el Zorához. Nem lakott túl közel, így gondoltam időben elindulok, mert még a fejemet veszi, ha nem pontban ötkor esek be az ajtaján. Három negyed ötkor kopogtattam az ajtaján.

 

- Előbb, ez eléggé furcsa. Beteg vagy? - fogta meg a homlokomat.

- Nem vagyok, csak időben akartam jönni. - nem csodálkozom, hogy így néz rám, hiszen sosem voltam pontos.

- Nem baj, legalább több időnk van válogatni. - csillant fel a szeme. Vér szemet kapott.

- Csak ne ess túlzásba. - könyörögtem neki.

- Sosem. - fordult hátra, miközben a szobájába ráncigált.

- Aha. - kacagtam fel, hiszen mindig is a nagyon csillogós ruhákat és az extrám hajakat részesítette előnyben.

 

A ruhás szekrénye előtt állt, míg én az ágyán ültem és hevesen bólogattam a ruhák láttán. Egyik sem illett hozzám. Nem voltam ennyire vad személyiség. Ő csak a fejét ingatta és azt hajtogatta, hogy kockáztassak egy kicsit. Ez rendben is lett volna, ha az a kockáztatás nem sok lett volna. Mikor egy tűzvörös földig érő ruhát húzott ki a szekrényéből, már komolyan azt hittem, hogy valami baja van. Nem estélyre megyünk.

 

- Zora, most komolyan. Csak egy koncertre megyünk. - mutattam rá a ruhára.

- Oké, ez tényleg túlzás. - néz végig a ruhán, majd vissza akasztja.

- Én is, így gondoltam. - néztem rá dühösen.

- Na és ez? - mutat felém egy rövid testhez simuló fekete csipke ruhát, aminek hosszú ujjai vannak. A lélegzetem is elakadt a ruha láttán. Több volt mint tökéletes.

- Ez tetszik. - kaptam ki a kezéből a ruhát és magam elé próbáltam a teljes alakos tükör előtt.

- Ez nagyon jól áll, na nyomás és vedd fel. - mutatott a fürdő ajtajára, ami mögött a ruhával a kezemben el is tűntem.

- Na? - jöttem ki az ajtón és ösztönből pördültem egyet.

- Oké, ha Harry ebben meglát, az fix, hogy letépi rólad. - kuncogott magában.

- Nem, erre a válaszra vártam. - be kell vallanom tetszett ez a megállapítás egy kicsit.. tényleg csak egy kicsit.

- Másik megjegyzésért a szomszédba kell menned. - mutat Zora a másik irányba, ahol a bátya szobája van.

- Aha, persze. - ültem le az ajtón.

- Most mi van? Max mindig oda volt érted. - megint a kerítő nő szerepében érzi magát. Nem vagy az.

- Akadj le. - nyújtottam ki a nyelvemet, mire ő lemásolta a mozdulatait. Kezdem magam az óvodában érezni. Teljes vissza fejlődés.

 

 

Zora is felvette a ruhát, amit kiválasztott. Egy zöld koktél ruhát vett fel, aminek az alja fodros. Igazán bájosan festett benne, még ha igazából a bájos állt tőle a legtávolabb, a látszat minden esetre meg volt. Hétre sikerült elkészülnünk, így már indulnunk is kellett a koncertre. A gyomrom ha lehet még kisebbre zsugorította magát. Nem, mintha ez még lehetséges opció lett volna. Amikor megérkeztünk a centerhez, nem hittem a szememnek. Ezer meg egy lány tolongott az összes kapunál, amiből csak úgy mellékesen megemlíteném, hogy öt darab van. De ez a tömeg mértékéből egyáltalán nem volt észre vehető, hatalmas sorok kígyóztak a kapuk előtt.

 

- Mikor fogunk bejutni? - kérdezte meg Zora.

- Egy biztos, nem most. - állapítottam meg azt, amit ő is könnyű szerrel leszűrhetett a helyzetből.

 

A sor jó fél óra alatt haladt annyit, hogy a kapu közelébe kerültünk, majd be is engedtek minket. Mivel a színpadhoz vettem jegyeket, így előre furakodtam a sok lány között, akik már ott ácsorogtak. Mikor elfoglaltuk a helyünket, ahol úgy véltem, hogy jól fogunk látni mindent, el is kezdődött a felvezető zene és videó. Nagyjából öt perces lehetett az egész és nagyon tetszett. Volt, hogy együtt szerepeltek a videón, volt, hogy külön külön, de nagyon kreatív volt az egész. Majd a színpad közepén megjelentek ők. Felcsendült az első szám, ami a Midnight Memories volt, ha jól emlékszem a szám címére. Harry kezdte és teljes mértékben oda tette magát. Ahogy közelebb jöttek valami feltűnt nekem. A szőke srác a kávézóból ott állt a színpadon. Teljesen le voltam döbbenve. Akkor innen volt, olyan ismerős. Zora csak ámulattal nézte az egészet és látam rajta, hogy szőkeségre koncentrál teljes mértékben. Én megmondtam, hogy bejönne neki. Mikor oldalba bőgtem felém fordult.

 

- Ő a srác a kávézóból. - próbáltam a zene és a sikolyok között megértetni vele, hogy mit akarok.

- Mi? Niall volt nálatok? - kérdezett vissza.

- Ezek szerint. - állapítottam meg, majd mind a ketten a színpadra meredtünk megint.

 

Próbáltam az egészet nézni, de valahogy a tekintetem mindig vissza talált Harryhez és nem tudtam nem rá figyelni. A pörgős zene miatt mind az öten ugráltak és táncoltak, ami nagyon tetszett nekem. Élvezték a dolgot.

Ott állni ezernyi ember között és őt nézni, valami fenomenális érzéssel ölelte körbe a szívemet és csordultig megtöltve, ezzel a teljes tartalmát. Extázis! Csak nézem, amint bejárja az egész színpadot és sugárzik róla egy ösztönből jövő kisugárzás. Ő erre született. A mosoly levakarhatatlan az arcáról, ezzel az enyémet is arra késztetve, hogy a tükörképévé változtassa, mintha önmagával nézne farkas szemet. Egy félre biccentett fej és a tekintete lyukat éget a kék íriszeimbe. A felismerés villámként ért utol. Felismert.

 

Mikor a szám lement az egyik, ha jól emlékszem Liam köszöntötte a közönséget.

 

- Na Sziasztok. Liam vagyok. Mizujs Los Angeles? - kiabálta Liam, mire a lányok sikításban törtek ki, azon kaptam magam, hogy én is ezt teszem.

Majd elkezdték a következő számmal, aminek a címe nem jutott eszembe, de nagyon tetszett. Harry a mi oldalunkon volt kilencven százalékban és egy folytában engem nézett. Néha, olyan érzésem volt, mintha nekem énekelt volna. Előkaptam a fényképező gépemet és képeket kezdtem készíteni róla és a többiekről.

 

- Minek hoztad az magaddal? - kiabálta felháborodva Zora.

- Ezért.- válaszoltam és lekaptam őt, mire dühösen a gépem után kapott, de nem érte el, mert valaki kivette a kezemből. Mire fel néztem a gépem Harry kezében volt. A számnak vége lett és beszélni kezdett.

 

- Sziasztok Harry vagyok és most készítek rólatok pár képet. - mondta és kattingatni kezdte a képeket. Én meg csak ott álltam és néztem, amint a gépemmel a kezében mászkál a színpadon. Aztán felém sétált és engem is le fényképezett.

- Köszi.. - kezdte, de mivel nem tudta a nevem hozzá tette. - Mi a neved?

- Aria. - válaszolt helyettem Zora, mire oldalba könyököltem őt.

- Akkor Aria itt a géped, de a képeket szeretném. - kacsintott rám, majd vissza adta a gépemet.

 

Én csak ott álltam és teljesen le voltam sokkolva a helyzet abszurditásán. Ez most komolyan megtörtént? Ahogy haladt a koncert, úgy lett több a Harryvel való össze nézések száma. Ha azt hittem, ezt nem lehet fokozni, hát baromi nagyot tévedtem. Leültek a színpad közepén lévő emelvényre és elindult a Little Things zenéje. Harry pont velem szemben ült és rám mosolygott. Nagyon szép ez a szám. Le sem tudtam róla venni a szememet. Amikor az ő része jött a tekintetünk véglegesen egybe forrt és minden szavát elhittem neki. Nekem énekelt, ez már biztos. Aztán, amikor azt tátogta nekem, hogy Ezt nekem Baby, már nem voltak kétségeim. Teljesen hatalmába kerített. A számok csak mentek, én meg már azt sem tudtam, hogy hova nézzek. Harry mindig a közelünkben állt és ha lehetett engem keresett a tekintetével. Az egyik számnál lehajolt a közönséghez és kezet fogott a rajongókkal. Egyszer csak az én kezemért nyúlt és vagy két percig el sem engedte. Amikor a keze hozzá ért az enyémhez, áram ütést érzetem és lángba borult ott, ahol engem érintett. A csodálkozás az arcán, azt bizonyította, hogy ő is érzékelte a furcsa, de annál jólesőbb érzést. Aztán, amikor a kezünk elhagyta egymást, csak a hidegség maradt utána.

 

 

Mikor az utolsó szám is lement és elköszöntek egyenként és elkezdtek lemenni a színpadról, Harry háta nézett és rám kacsintott, majd eltűnt a többiekkel együtt. Zombi ként mentem ki a kapun és azt sem tudtam hol vagyok. Zora csak nevetett rajtam, de én is láttam, hogy őt meg Naill kötötte le a koncert egész ideje alatt. A taxiban is ő körül keringtek a gondolataim. Annyira jó volt látni, milyen önfeledt volt. Zora hamarabb itt hagyott engem, hiszen ő közelebb lakott. Egyedül a gondolataimba merülve haladtam a lakásom felé és az elsuhanó lámpákat néztem. A telefonom pittyegő hangja jelezte, hogy értesítést kaptam.

 

@Harry_Styles követ téged.

 

@Harry_Styles

@Aria89 Tetszett a koncert?