27. fejezet - Kiváló szervező képesség!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Kérnék véleményt is!

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Majd kiugrottam a bőrömből, amikor a telefonom megszólalt a teljes csöndbe burkolózó szobában. Mivel fogalmam sincs, hogy hol van a telefonom, így villám gyorsan lerúgtam magamról a súlyos takarót és a keresésére indultam, mire beugrott, hogy a nadrágomban hagytam. Már csak az a kérdés, hogy hol hagytam a fameremet? Az erkély ajtaja előtt találtam meg és kaptam ki belőle a fekete készüléket, majd fel is vettem.
 

- Mond. - szóltam bele, olyan halkan, ahogy csak tudtam.

- Hol vagy? - hallottam meg Louis felpaprikázott hangját.

- Ariánál. - válaszoltam.

- Harry fél óra és próbánk van. - csattant fel, mire el kellett tartanom a fülemtől a készüléket.

- Lou, basszus megsüketülök tőled.

- A lényeg, hogy hallasz. Igyekezz. - nevetett fel.

- Megyek. - válaszolom, majd bontom is a vonalat és a nadrágomat felemelve próbálok bele bújni.

Hangtalanul haladok a szobában és a szétszórt ruháimat veszem fel magamra, ami molyt csal az arcomra. Elég hevesek voltunk tegnap este, így tényleg az egész szobát a ruháink borítják be. A cipőmet veszem fel, amikor sikeresen elvesztem az egyensúlyomat és konkrétan felbukok, ezzel nagy hangzavart csinálva.

- Harry?

- Felébresztettelek? - emeltem fel a fejem, mire pont ráláttam ültömben, ahogy felül az ágyon.

- Erre a halottak is felébredtek volna, miért fetrengsz a földön? - kuncog fel, mire elolvadok annyira édessé teszi ez a kis nevetés.

- Elestem. - válaszolok.

- Elestél?

- A cipőmet vettem fel és túl nehéz feladatnak bizonyult. - tört ki belőlem az eddig benntartott nevetés.

- Észre vettem. - nevet velem együtt. - Egyébként hova mész?

- Próbára baby, tegnap már mondtam.

- Valami rémlik, de tegnap nem arra figyeltem, amit mondasz. - pirul el.

- Én is a testedre koncentráltam baby. - kacsintok rá, kimondva így a gondolatait.

- Mennyi az idő? - tereli el szépen a témát.

- Fél hét, még aludhatsz.

- Semmi kedvem ma dolgozni. - huppan vissza az ágyba.

- Nekem se próbálni, de nincs mit tenni. - hajolok felé és egy csókot nyomok az ajkaira.

- Hát nincs. - mosolyodik el.

- Ha végeztem hívlak. - szólók neki már az ajtónak támaszkodva.

- Oké. - ásít egyet, majd elfordul tőlem.
 

Nevetve hagyom el a lakását és fogok egy taxit, hogy a próbára igencsak megkésve, de végre oda érjek. Nem igazán értem, hogy miért kell a próbát hat órára tenni, hiszen semmi más program nincsen mára. Kész kínzás, főleg, hogy mindenki tudja, hogy nem vagyok a reggelek embere és soha nem is ment nekem a koránkelés és nagy a valószínűsége, hogy nem is fog. Csak bámulok ki a taxi ablakán és az elsuhanó házakra koncentrálok. Mostanában szokásommá vált a gondolat nélküli merengés, de ahogy egy ajándék bolt előtt haladok el, bekattan, hogy Ariának szülinapja lesz szombaton és vennem kell neki valamit. Később találnom kell neki valamit.
 

- Befáradtál. - szól be Paul, ahogy belépek a próba terembe.

- De vicces. - sétálok a fiúk felé, akik jót röhögnek Paul beszólásán.

- Komolyan, ha nem késnél sosem lennének ilyen jó poénok. - röhög Liam.

- Csak ezért kések. - cukkolom Pault.

- Rögtön gondoltam. - forgatja meg a szemeit, majd int, hogy mennyek be a felvevő szobába és énekeljem el a szólómat.
 

A Stockholm Syndrome elejét énekeltem fel, meg a refrént, majd kijöttem és mindenkinek hatalmas mosoly ült az arcán. Személy szerint ezt a számot kedveltem a legjobban az új albumról és ennek semmi köze ahhoz, hogy én írtam, de tényleg. Nem vagyok magammal szemben elfogult, beismerem, ha valami szar, amit én csináltam. Még most sem, hogy gyakorlatilag világhírüek lettünk, sem vagyok elszállva magamtól és ez vonatkozik a többiekre is. Ugyan azok az átlagos srácok vagyunk, akik kezdetben, egyet leszámítva, hogy a világon mindenki tudja kik vagyunk.
 

Amikor végeztünk már éppen indultam volna, mikor Niall nagy lendülettel belém jött és úgy pörgött mint egy búgócsiga. Néha elgondolkozom azon, hogy Zora miként bírja Őt elviselni és a hóbortjait.

- Segíthetek? - húztam fel a szemöldököm.

- Én akarok neked segíteni Hazza. - válaszolja és egy mosolyra húzza a száját.

- Mégis miben?

- Aria bulijában. - válaszolja.

- Mire gondoltál? - kérdezek rá.

- Mi lenne, ha szerveznénk neki egy meglepetés bulit, abban a kávézóban ahol dolgozik?

- Nem rossz ötlet, de mikor?

- Szombaton, hiszen akkor van a szülinapja.

- Szombaton koncertünk van te nagyész. - lökök rajta egyet.

- Én is tudom, utána gondoltam. - nevet fel.

- Beszélhetünk róla.

 

Épp egy ékszerüzletben állok és azt próbálom kideríteni, hogy Aria minek örülne a legjobban.
A tegnapi éjszaka még mindig élénken él a fejemben, csodás volt. Bár ezt a földöntúli érzést is beárnyékolja a tudat, hogy miként bánnak Ariával a szülei. Fel nem tudom fogni, hogy lehet valaki ilyen mértékben bunkó és nemtörődöm a saját gyerekével. Ettől függetlenül a kő nem esett le a szívemről, akkor sem, ha tudtam ez alkalommal nem miattam sírt. A legfájóbb, hogy befog következni, mikor gyönyörű szemeiből miattam fognak alá hullani a könnyei.
- Ezt. - rángat vissza Niall hangja a kábulatból, ahogy előre mutat egy bizonyos pont irányába.
- Tökéletes.

- Megnézhetnénk azokat. - szóltam a pult mögött álló nőnek, hogy hozza ide a két egymáshoz kapcsolódó nyakláncot.

- Persze.

Ahogy leteszi elém, tudom, hogy ezt kerestem. Valamit, ami az összetartozásunkat jelképezi.

- Tudnak bele gravírozni? - kérdeztem meg.

- Természetesen.

- Szombatra?

- Kihívás, de megoldjuk. - mosolygott rám a nő, majd egy papírt halászott elő. - Mi lenne a szöveg.

- Nem szöveg, hanem egy fényképezőgép és egy fotó szimbóluma. - mondtam el a nőnek, hogy mit szeretnék.

- Érdekes.

- Inkább különleges. - jegyzi meg mellettem Niall, mire egyet kell értenem vele.

- Rendben, akkor telefonálok, amint elkészült.

- Köszönöm.
 

Este hétkor lököm le a kávézó ajtaját, ahol Aria is dolgozik, az csilingelve jelzi érkezésünket. Egyből a pulthoz sétálok, ahol egy szőke lány áll.

- Szia. Beszélhetnénk Annával? - kérdezem meg tőle, mire felnéz és konkrétan hisztérikus rohamot kap.

- Úr isten. Ti.. te.. úr isten. - hüledezik nekem.

- Nehogy elájulj. -- szólok neki, mert tényleg félő, hogy elájul szegény.

- Nem fogok. Nagy rajongótok vagyok. - ámuldozott tovább.

- Köszönjük. Akkor beszélhetünk Annával? - kérdeztem meg ismételten.

- Jaj, persze. - válaszolja zavartan, majd eltűnik az ismerős lengő ajtó mögött.

Anna néhány másodperc után kidugja a fejét az ajtón és ránk mosolyog.

- Harry, sziasztok. - üdvözöl minket. - Miben segíthetek? Aria pont most ment el, ha Őt keresed.

- Hozzád jöttünk. - mosolygok rá.

- Hallgatlak.

- Ariának szeretnénk szombat este egy meglepetés bulit itt. - vázolom fel a helyzetet.

- Nem probléma.

- Biztos, mert este 10 körül jönnénk.

- Semmi probléma. - mosolyog rám sejtelmesen.

- Köszönjük, a részletekkel még hívlak. - köszönöm meg, majd távozunk is, mivel egyre többen ismertek fel minket.
 

Jónak kell lennie a szülinapjának. Megfogadtam magamnak, hogy kárpótolom Őt mindenért, amit a szülei okoztam neki és bármennyire nem akarom, azon az estén fogom elmondani neki a Taylorral való együtt működésemet, mert még mindig jobb, ha tőlem tudja meg, mintha az újságban szembesülne vele. Így talán nem fog elhagyni, csak reménykedhetek a pozitív vég kimenetelben.