28. fejezet - Kegyetlen játék, amiben nem nyerhetsz!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasás hozzá.
Várom a véleményeteket! :)

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

A fiúkkal már a stadionba tartunk, míg Zora a beépített emberem gondoskodik arról, hogy Aria eljöjjön a koncertre, ami csak ugyan meglepetés lesz neki. Dupla izgatottsággal dobolok a lábammal, míg az ujjaimat törögetem folytonosan. Szeretném, ha minden menne a maga útján, ahogy én azt elterveztem. Semmi, ismétlem semmi nem jöhet közbe és semmi nem teheti tönkre ezt a napot, gondoskodom róla. Tökéletes lesz.

Mire a gondolataimból újra a valóságban találom magam, már meg is érkeztünk a stadionba. Kipattanok a kocsiból és a hátsó kijárathoz sétálunk a fiúkkal. Azonnal megcsapott a sikítozó tömeg hangja, hogy minden egyes alkalommal. Ezért az őrületért éltem. Ez vitt előre, egyszerűen felpörgetett, hogy ennyire őrjöngenek miattunk. Imádom a rajongóinkat, egytől-egyig. Ezért is ragadok meg minden alkalmat, hogy megismerkedhessek velük, hogy csak pár szót válthassak néhányukkal és egy képpel a világ boldogságát adjam meg nekik, mert Ők adták meg nekem a legnagyobb ajándékot, hogy valóra válthatom az álmomat. A legjobb ebben az egészben, hogy ezt a négy legjobb barátommal is megoszthatom és együtt vagyunk ebben az őrületben, ami az életünket takarja jelenleg. Minden percét imádom és őszintén kívánom, hogy sose érjen véget.

Ahogy máskor sem, ez alkalommal sem bírtam ki, hogy ne mennyek a színpadhoz és ne nézzem meg a közönséget. Rengetegen voltak és szemmel láthatólag alig bírtak magukkal. Ugráltak, tapsoltak és szokás szerint már most sírtak, pedig még nem is voltunk a színpadon. Ezt az oldalát nem értettem kezdettől fogva a rajongásnak. Miért kezdenek miattunk, miattam sírni? Tudom, hogy örömükben hullatnak könnyet, de akkor is érthetetlen számomra a cselekedetük. Ugyan olyan emberek vagyunk mind az öten, mint ők ott lent, velem szemben, mégis istenként tekintenek ránk. Nem értem.

Nem sokáig töprengtem, mivel hamarosan ténylegesen ki kell állnunk a színpadra, így gyorsan az öltözők felé vettem az irányt, ahogy beléptem rögtön megláttam Őt. Az arcom automatikusan ragyogott fel, csak a puszta jelenléte elég volt, hogy boldog legyek.

- Szia. - léptem hozzá közelebb.

- Szia. Köszönöm, hogy eljöhettünk. - félénken tekintett rám, ami megőrjített.

- Nem tesz semmit baby. - húztam magamhoz közelebb, majd egy érzéki csókba hívtam puha ajkait.

- Még sosem voltam a színfalak mögött, elképesztő. - csodával teli tekintettel nézett körbe.

- Örülök, hogy tetszik. Egyébként boldog szülinapot. - kacsintok rá.

- Köszönöm, tökéletes ajándék.

- Szívesen. - mosolyogtam mint külsőleg, mint belsőleg, mivel tisztában vagyok vele, hogy az igazi ajándéka egyáltalán nem ez.

- Mennyetek Zorával a színpad mellé, mindjárt kezdünk. - csapok a fenekére.

- Harry. - rosszallóan megrázza a fejét.

- Mi az? - kérdezek vissza.

- Kiállhatatlan vagy.

- Megőrülsz értem és a kiállhatatlanságomért, valld be. - elindulok felé, de kinyitja az ajtót.

- Nem tagadom. - villant felém egy csábító mosolyt, majd magamra hagy, hogy szenvedjek a vággyal iránta.

A koncert remekül sikerült és egyfajta megfelelési kényszer lett úrrá rajtam, csak a tudattól, hogy Aria árgus szemekkel figyel oldalról. bizonyítani akartam neki, hogy ne csalódjon bennem. Néha mikor sikerült oldalra pillantanom láttam, hogy mennyire élvezi. Énekelte velünk együtt a szöveget és táncoltak Zorával, ami csodálatos látvány volt és minden egyes mozzanatát beittam, elraktároztam a szívem legmélyére. Hiába is, de ezért éltem, pontosabban Ő érte, csak ő számított és hogy velem van, hogy boldoggá és teljessé tegyem magam mellett. Azt hittem voltam már szerelmes, de a mostani érzéseim tudatában határozottan állíthatom, hogy eddig nem voltam az. de ez a lány elcsavarta a fejem és ellopta a szívem, amit soha nem akarok vissza kapni, elég, hogy az övé nálam van, nem kell a sajátom.

***

Lassan haladok előre ugyan is, Aria előttem lépked kicsi, nagyon kicsi, megfontolt lépésekkel. Bekötött szemmel elég furcsa lehet előre haladni, semmi mást nem tudsz tenni, csak megbízni a másikban. Reményeim szerint Ő most pont ezt teszi, megbízik bennem, annyira, hogy ezt megengedi nekem. Játékos nevetés szabadul fel ajkai fogságából.
- Mi az, miért kacagsz? - simítom a tenyerem a háta közepére, ami találkozik meztelen bőrével a ruhája következményeként.
- Próbálok nem arra gondolni, hogy a következő lépésnél egy fának vezetsz vagy hasonlók. - édes nevetése tovább folytatódik.
- Megbízol bennem? - tör fel belőlem akaratlanul is a kérdés.
- Megbízom benned. - szavainak hirtelen komolysága teljesen ledöbbentenek.
- Akkor nem leszel semminek sem neki vezetve. - suttogom fülébe.
- Örülök.

További beszédnek se értelme, se helye nem volt, így szótlanul vezettem tovább a titkos helyszín felé, a kis kávézóhoz. Elsőre nem gondoltam, hogy izgulok, de amikor a kezem izzadni kezdet, rájöttem, hogy kurvára rettegek. Hogy mégis mitől? A válasz itt sétál előttem. Félek a reakciójától, félek, hogy elhagy, félek, hogy nem lesz többé a közelemben, félek, hogy nem hallom a nevem az ajkairól, félek magamtól, hogy mi lesz velem nélküle. Bármennyire nem akarom átélni a következményeket, muszáj elmondanom neki, nincs több időm az időhúzásra, a játszadozásra. Végre a valóságban akarok élni és ebben az egyetlen társam, csak Ő lehet, Aria.

Megállítom és halkan, nagyon halkan, ahogy csak tudom, kinyitom a kávézó ajtaját és bevezetem rajta, míg körbe nézek az egybegyűlteken. Mindenki itt van, aki egy kicsit is számít neki és alig várom, hogy örömet szerezzek neki. Megállítom a helység közepén és leveszem a szeméről a kötést.

- Még ne nyisd ki. - suttogom a fülébe, majd elsétálok a többiekhez és onnan kiabálok. - Most már kinyithatod.

- Meglepetés. - üvöltjük el magunkat egyszerre, mire Aria arcán a döbbenet ennél nem lehetne nagyobb. Könnyes szemekkel néz körbe és tudatosítja, hogy kik vannak jelen. Aztán megint felém pillant, de nem tud mondani semmit, mert a meghívottak megrohamozzák és nem engedik többé szóhoz jutni. Az este folyamán nem sokat beszéltem vele, mivel a barátaival beszélgetett és bulizott, de ez így is volt jó, megérdemelte, hogy olyanok vegyék körül, akik szeretik és tőrödnek vele. Itt én voltam a legkevesebb, aki számított ezekben a pillanatokban.

- Ezt te hoztad össze? - karolt át hátulról, ahogy a bárszéken ültem.

- Lebuktam. - fordultam felé.

- Köszönöm. - hálálkodott, majd egy szenvedélyes csókba hívott.

- Mindent megért, hogy láthatom azt az önfeledt mosolyt az arcodon. - magamhoz szorítom, többé nem akarom elengedni.

- Nem hiszem el, hogy ezt tetted értem. - ölelte át a nyakam.

- Baby imádom, hogy ennyire örülsz, de kérlek hagyj életben. - hülyéskedek vele, mivel nagyon erősen szorít magához.

- Hülye. - lök a mellkasomon egyet.

- De a tiéd vagyok. - vetek felé egy mosolyt.

- Határozottan.

Az este közepén eltűntem egy kis időre a raktárba, hogy kihozzam Aria tortáját és ajándékát, amit vettem neki. Gyorsan ráraktam a tortára a 23-at megformázó gyertyát és meggyújtottam azt. Elkezdtem kitolni az ajtón, de ahogy kitettem a lábam a raktárból, ledermedtem. Az egyik legrosszabb rémálmom elevenedett meg a szemeim előtt. Itt volt, itt állt előttem és épp Ariával veszekedett és abban a percben tudtam, hogy kitálalt, tudtam, hogy elmondta neki a kettőnk dolgát, tudtam, hogy tönkre tette az életemet, ismételten.

- És itt is van, a hős szerelmes, aki két vasat tart a tűzben. - mutatott rám Taylor, a szavai savként marták a torkomat és meg sem tudtam szólalni. Aria csalódott tekintete megölt.

- Mond, hogy ez nem igaz. - suttogta felém a szavakat.

- Mit mondtál neki? - estem neki Taylornak magamból kikelve üvöltöttem vele.

- Az igazat, hogy velem vagy. - játszotta a mesterkélt szerelmét és az istenit kurva jó volt benne, még én is hittem neki, pedig tudtam, hogy hazudik.

- Hogy te mekkora egy szemét láda vagy. - csattant rám Aria és felém dobta a kezében lévő poharat.

- Baby, megtudom magyarázni. - léptem hozzá közelebb, de hátrált.

- Ne fáradj, soha többé nem akarlak látni, Harry Styles.