25. fejezet - Nincs nyugalom!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt!
Jó olvasást!
Hagyjatok nekem véleményt, pipáljatok és iratkozzatok fel!

Csatlakozzatok a facebook csoporthoz is: https://www.facebook.com/#!/groups/1520549514861232/

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Furcsább már nem is lehetett volna az elmúlt egy hét. Komolyan kezdtem magam, úgy érezni, mint a mérgezett egerek, mert mást sem csináltam, csak futkostam egész nap. Valahogy próbáltam eltüntetni a nyomokat, hogy Aria ne szerezzen idő előtt tudomást, erről a képtelen dologról. Még most sem hiszem el, hogy valakinek ez, hogyan is pattanhatott ki a kicsi fejéből. Persze, majd megőrültem, mindeközben a lelkiismeret furdalástól, ami minden egyes percben jelen volt és nem akart szűnni.
 

Lassan nyitottam ki a szállodai szobám ajtaját, de talán nem is kellett volna belépnem oda.
- Beszélgessünk egy kicsit Harry.

- Mi a faszt kerestek a szobámban? - csattantam fel automatikusan.

- Vissza vehetnél, ebből a hangnemből, mert megfogod ütni a bokádat. - állított le Taylor menedzsere.

- Te nekem nem parancsolgatsz. - vetettem neki oda fél vállról.

- Fejezzétek be. - csattant fel Paul.

- Komolyan, miért vagytok a szobámban? - kérdeztem rá ismételten.

- Szerintem ez nem kérdés. - válaszolta Paul és már lélekben felkészítettem magamat egy fejmosásra.

- Essünk túl rajta. - nyögtem fel, miközben az egyik fotelbe dobtam le magam.

- Ne lazázd el, ennyire Harry. Nagyon nagy bajba keverted magad. - ült le velem szembe Paul a kanapéra.

- Mégis mivel? Azzal, hogy hamarabb vissza jöttem? - kérdeztem rá, előre dőlve kissé.

- Pontosan. A kiadó őrjöng, amiért kedved szerint azt teszed, ami neked tetszik és nem hallgatsz rájuk.

- Leszarom. Épp eléggé tették ezzel tönkre az életemet. - emeltem fel a kezembe a magazint, amit a minap láttam meg.

- Tudod, hogy ezt pont a tettednek köszönheted? - vette ki Paul a kezemből az újságot.

- Basszus Paul, szerinted az normális, hogy kényszerítenek, hogy együtt legyek vele? - mutatok Taylorra, aki fintorogni kezd rám.

- Természetesen nem, de túl fogod élni.

- Aha, majd egyedül túlteszem magam rajta, mert az fix, ha Aria, erről tudomást szerez, kinyitja nekem az ajtót. - dőlök hátra és egyre jobban felmegy bennem a pumpa.

- Harry sokat meséltél már nekem, arról a lányról és az elmondottak alapján, rettentő okos, így biztosan megfogja érteni, hogy ezt kell tenned. - próbál vigasztalni, de nem jön össze.

- Persze, ezek alapján biztos hinni fog nekem. - dobom le a magazint az asztalra.

- Harry Ő csak egy lány. - szólt közbe Taylor.

- Nem drágám, te vagy, csak egy lány. Ő a szerelmem. - nézek a szemébe, mire látom, hogy igen fájó volt számára a válaszom.

- Ezt most fejezzétek be. Harry később értesítelek a teendőidről, most pedig tűnés a próbára. - állt fel Paul a kanapéról.

- Igen is.

 

Ahogy Paulék elhagyták a szobámat, én is azt tettem. Máris késésben voltam a próbánkról, így gyorsan fogtam egy taxit és bediktáltam neki a stadion címét. Hamar megérkeztem, majd fizetés után, rohantam a bejárat felé. Egy gyors ki kicsoda játék után, be is engedtek. A fiúk már a színpadon gyakoroltak, amikor beértem a nézőtérhez. Amikor megláttak, abba hagyták a járkálást.
 

- Csak, hogy ide értél. - nyújtja a kezét Louis és felhúz a színpadra.

- Feltartottak. - válaszolom egyszerűen.

- Ja, el tudom képzelni. - kacsintott rám.

- Nem jóra gondolsz, Paul-al vitatkoztam idáig. - foglaltam el a helyemet a színpadon.

- Részvétem haver. - veregeti meg a hátamat Zayn.

- Köszi.
 

Sorra vettük a számokat. A Midnight Memories-al kezdtünk, amit háromszor is elpróbáltunk. A végén kissé be voltam rekedve a sikítós rész, miatt a szám kiállásában. Persze a többiek, csak puszta kedvességből kiröhögtek, amikor elcsuklott a hangom. Ordibáljanak Ők fél órát és meglátjuk, mennyire lesznek berekedve utána. Ahogy a számok fogytak, úgy engedtem fel és felejtettem el minden problémámat. Elképesztő, hogy az éneklés mennyire el tudja velem feledtetni a gondokat. Csak erre koncentrálok semmi másra. Jónak kell lennünk és próbákra sem nagyon van időnk, mivel három nap múlva koncert. Ahogy befejeztünk a Best stong ever sokadik próbáját, fáradtan ültem le a színpad szélére.
 

- Minden oké? - ült le mellém Liam.

- Fogjuk rá.

- Aria miatt aggódsz ugye? - kérdezett rá.

- Ennyire nyilvánvaló? - kérdeztem vissza.

- Eléggé.

- Komolyan megfogok őrülni, ha ezt tovább kell folytatnom. Állandóan azt kérdezgetem magamtól, hogy miért történik ez velem. Végre boldog vagyok, erre megint ez történik. Nem hiszem el, hogy meg kell keseríteni az életemet. Kezdtem, úgy érezni, hogy nem éri meg ez az egész. - dobom a magasba a kezemet.

- Harry ne is gondolj ilyeneket. Ha elbizonytalanodsz, akkor Ők nyernek és pont ezt akarják elérni. Nem adhatod fel az álmodat. - valahogy most szükségem volt, erre a válaszra.

- Tudom és nem is szándékozom, de egyre nehezebb. Bele szerettem Ariába és megőrülök, még csak a gondolatától is, hogy esetleg elveszíthetem. És tudom, ha ez a Taylor dolog napvilágot lát, kilép az életemből és, olyan lesz, mintha sosem létezett volna. Nem fogom kibírni Liam. - komolyan mindjárt elsírom magam.

- Hazz, csak szedd össze magad. Aria remek lány és biztos vagyok benne, hogy megoldjátok ezt.

- Én is ebben bízom. Na folytassuk vagy elalszom. - álltam fel és felhúztam Liamet magam mellé.

- Ez a beszéd.
 

A délután további részét a színpadon való mozgással töltöttük. Mindig begyakoroltuk, hogy ki merre, mikor megy, hogy ne legyen össze ütközés és hasonlók, persze rendszerint ennek semmi értelme nem volt, mert a koncerten mindig az adott szituáció döntötte el, ki hol helyezkedik el. De nagyjából már megszoktuk, hogy ki hogyan mozog a színpadon, így lehetett rá számítani, hogy mit fogunk csinálni. A többiek azt mondják én rohangálok fel és alá a legtöbbet, de szerintem ez nem igaz. De tény, hogy szeretem bejárni az egész teret, hogy mindenkit jól lássak. Hulla fáradtan mondtam a többieknek, hogy mára ennyi pont elég volt, így együtt mentünk vissza a hotelba. Mind bementünk a szobámba és még beszélgettünk egy kicsit. A többiek persze hamar Ariára terelték a témát és, hogy szarjam le Taylort. A második fele gond nélkül megvolt és ment is, de az első fele, egyre jobban bosszantott. Ha Taylor miatt elveszítem, az fix, hogy kitekerem a nyakát és mindent kitálalok a rajongó vadász kapcsolatunkról. Nem hiszem, hogy jót tenne a karrierjének, de engem ez egy fikarcnyit sem érdekel. Ha tönkre teszi az életem, én is tönkre fogom tenni az övét, csak többszörösen. Megfogja még bánni, hogy kikezdett velem. Harry Styles-al nem lehet szórakozni, mert annak súlyos és visszafordíthatatlan következményei lesznek.
 

Amikor a fiúk leléptek, első dolgom volt tárcsázni Aria számát. A vonal kicsengett, de semmi válasz nem érkezett. Mikor azon voltam, hogy lerakom, hallottam a vonal kapcsoló hangját. Felvette, de amikor bele szólt, valami nagyon nem stimmelt a hangjával. Sírt, sőt zokogott, rajtam pedig úrrá lett a pánik.

- Mi a baj baby? - kérdeztem rá, de válasz nem jött, csak lenyomta a vonalat.
 

LEBUKTAM!