40. fejezet - Beállsz a sorba?

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

Néma csend, ami ebben a pillanatban körülvesz. Nincsenek hangok, nincs nesz, köhögés, sikítás, nincs az égvilágon semmi, csak a sötétség. A köd, mely elborít, nem kapsz levegőt, szenvedsz, míg bírod, állod a kínt, mit rád taszít. Néma csöndbe burkolózik minden, a látás sem a régi, nem a megszokott. A szemem nem reagál, csak foltokat érzékel, pöttyöket lát. A kép megfordul bennem és nem áll vissza eredeti rendeltetésszerű helyzetébe. Játszik velem a tudatom szüntelen, őrületbe kergetve ezzel saját magamat. Őrült dolgok táncolnak, képzelegnek előttem és ostobaságokat suttognak, mást sem tesznek. Hívnak, hogy csatlakozzam hozzájuk,hogy része legyek vérfagyasztó időtöltésüknek. Részese egy olyan világnak, melynek tagja sosem leszek. Nem leszek áruló, nem török mások életére, nem üldözök vég nélkül valakit, csak pert parancsba adják, mit teljesítsek. Sosem tudnék ennyire mélyre süllyedni, főként nem vele, akit szeretek. Az utolsó, ellent nem tűrő mondanom végtelenítve hagyja el ajkaim kietlen pusztaságát.

- Nem leszek paparazzi.

- Ezt már hallottam tőled párszor. - horkant fel velem szemben Frederic és előrébb dőlt a székben, a közelsége túlzott volt számomra.

- Akkor nem kell ismételgetnem többé. - álltam fel a székből és az ajtó felé közeledtem.

- Ugye tudod, hogy nem vicceltem? - jeges hangja annyira közel volt a fülemhez, hogy óhatatlanul is bele remegtem a tudatba, hogy közvetlenül mögöttem van.

- Én sem. - fordultam meg és bebizonyosodott, hogy valóban mögöttem helyezkedik el.

- Azt hittem rólad, hogy a legjobb akarsz lenni, de ezek szerint nagyot tévedtem. - vonta meg a vállát.

- Ilyen áron semmiképp. - forgattam meg a szemem a feltételezésen.

- Inkább elveszíted a lehetőségedet, hogy a nagyok közé kerülj? - tudtam, hogy győzködni akar, hogy végül bedőljek neki.

- A saját erőmből akarom elérni a sikert, nem egy újgazdag kölyöktől, aki unatkozik és nem tudja mit kezdjen a pénzével, így másokra kényszeríti rá a korcs világát és szemléletét. - szinte láttam, ahogy minden egyes elhangzott szóval dühösebb és dühösebb lett.

- Ki kell ábrándítsalak drágám, szép elmélet, de egyáltalán nem kivitelezhető. - hangja nyugodt volt, de felismertem a rejtett tartalmat, belül mérges volt rám, nem is kicsit.

- Nem érdekel, nekem ez nem a munkáról szól, sokkal inkább a szenvedélyről. - talán a szóhasználat nem volt a legtalálóbb mivel a szemén átsuhant valami megmagyarázhatatlan csillogás.

- Azt levettem ennyi idő alatt, hogy van benned szenvedély, de azzal nem sokra mész, ha pénzt akarsz keresni.

- Nem érdekel. - elegem volt ebből a beszélgetésből, de végérvényesen.

- Én betartom az ígéretemet szóval, csak okosan. - lép hozzám közelebb, mire sikeresen neki présel a falnak.

- Ne fenyegess.

- Mondtam, ez nem fenyegetés, hanem ígéret, nagy különbség, hisz így tudod mire számíts.

- Engedj elmenni. - próbáltam ellépni mellőle, de annyira közel állt, hogy esélyem sem lett volna.

- Csak tessék. - lépett hátra és az ajtó felé mutatott.

- Ne számíts rám. - fordulok meg az ajtóban.

- Tudod nem okoz örömet, ha tönkre teszlek, de megoldom.

***

Dühöngve léptem be a lakásba és dobtam le magam mellé a táskámat. Az ajtó mellett álló kis komód bánta a dolgot, ahogy a táska súlyától fájdalmasan nyekkent meg, ahogy a nehéz darab földet ért rajta. Remegő kezekkel az idegességtől kotortam a táskámban a telefonom után és csak bámultam annak fényben úszó képernyőjét. Gondolkoztam, hogy akkor most mi is legyen? Hívjam fel Harryt és mondjam el neki, hogy Frederic mire akar kényszeríteni? De biztos vagyok benne, hogy kiborulna miatta és nem akarom, hogy feleslegesen idegesítse magát, elég, ha én ideges vagyok. Végül az ésszerű és kézenfekvő megoldást választottam, tárcsáztam Zora számát. A telefon pittyegő hangja egyre jobban idegesített, amikor Zora a többszöri csengésre sem felelt. Épp tettem volna le, amikor felvette.

- Mond. - szólt bele a telefonba és egyértelmű volt, hogy aludt.

- Áttudsz jönni? - tettem fel reflexből a kérdést.

- Baj van?

- Miből gondolod? - szarkazmus ismételten meg van.

- Ne szórakozz már velem. - érdekes volt felcsattanó hangját hallani.

- Nem szórakozom, csak gyere át és mindent elmondok. - sürgettem.

- Oké, már is indulok. - válaszolni sem volt időm mikor letette a telefont.

Szinte lebasztam a telefonomat, mivel semmivel sem voltam higgadtabb, mint néhány perccel ezelőtt. Komolyan nem értem, hogy gondolhat ilyesmit Frederic. Kinek néz ő engem? Azt hiszi, hogy aljas módon elárulok egy ennyire fontos személyt az életemben? Elárulom a vőlegényemet? Vőlegény? Annyira furcsa bele gondolni, hogy Harry tényleg a vőlegényem és én a menyasszonya vagyok.

Fél óra elteltével Zora már velem szemben ült a kanapén és tátott szájjal bámult rám. Percek óta meg sem szólalt, csak engem nézett, miközben szinte hallani lehetett, ahogy a kerekek kattognak az agyában megoldást keresve.

- Ez ugye most egy poén? - nagy nehezen rávette magát a beszédre.

- Szerinted viccelek?

- Reméltem, hogy igen. - emeli rám a tekintetét.

- Ki kell ábrándítsalak, de ez az igazság. - húztam el a számat.

- Ez egy őrült komolyan. Mit gondol ez? - dobja a magasba a kezeit.

- Pont ez az, hogy semmit. - nézek rá tök komolyan, mire kinevet. - Most mit nevetsz?

- Ez nevetséges.

- Valóban? - kérdezek vissza.

- Nekem annak tűnik. - von vállat és kicsit vissza vesz a hangjából.

- Nekem viszont határozottan nem. Bele gondoltál mi lesz, ha ez nem csak üres fenyegetőzés, hanem véresen komoly?

- Nem, bocsánat, igazad van.

- Zora mit fogok csinálni, ha megbuktat? Mi lesz, ha az apjának leadja a jegyeimet, amik mind csupa egyesből állnak? - komolyan a sírás kerülgetett mostanra.

- Biztos vagy benne, hogy megcsinálná?

- Nem teljesen, de eléggé meggyőzőnek nézett ki. - gondolkoztam el rajta.

- Egy valamit kérdeznék.

- Mi lenne az?

- Ha megbeszéled Harryvel a dolgot, nem menne bele, hogy képeket készíts róluk? - nem értettem, hogy jön ez a kérdés belőle.

- Oké, ezt meg sem hallottam.

- Most miért? Jobb, ha feladod az álmod a faszkalap Frederic miatt?

- Természetesen nem, de ez akkor sem megoldás, nem vonom bele Harryt, mivel tudom, hogy érinti ez a dolog.

- Még egy kérdés.

- Na ne kímélj.

- Akkor nem állsz be a sorba?

Zora kérdése foglalkoztatott, mivel nem értettem a lényegét. Mit akart ezzel mondani?

Beállsz a sorba? De hova?