41. fejezet - Pokolba veletek!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeket!

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Újabb elcseszett cikk, újabb koholmány, minek semmi valóság tartalma nincsen. Hazug szavak sorozata, egyszerű egymás utánija az emberi tudatlanságnak. Pénz éhes firkászok, akik saját magukat is eladnák akár az ördögnek is, ha azon múlna a plusz gázsi, az átkozott jutalék. Semmi sem szent és sérthetetlen számukra. Nem számít épp ki életét teszik tönkre egy elkapott rossz pillanat miatt, egy félre értett fejbiccentés és máris mással csókolózol. De mára már ez sem kell, nem szükséges, feleslegessé vált. Ott vannak a fényképszerkesztő programok, amik profizmusuknak köszönhetően bármiféle montázs kivitelezhető általuk. Egy kérdésem maradt csupán? Minek vannak akkor még a fotósok, ha a munkájuk feleslegessé vált, ha helyettesíthetőek lettek egy számítógépes program által? Ennek az egésznek semmi értelme. Átkozottak mind, kiket előbb utóbb utolér a vég, s semmivé foszlanak, néma bábbá, kiket senki nem irányít többé.

Egyszerűen képtelen vagyok felfogni ép ésszel, hogy mi végre teszik mindezt. Jönnek a szokásos sablon szöveggel, hogy ez a munkájuk, hogy ők ebből élnek meg. Hát mondok én valamit ezekről a megélhetés lehetőségekről. Rosszul csinálod, kurva rosszul. Ne abból akarj megélni, hogy más ember életét tönkre teszed. Miért lenne egyáltalán bárkinek joga ahhoz, hogy csak azért mert híres ember vagyok, vagyunk, akkor már feljogosítva érzik magukat arra, hogy hazugságokat terjesszenek világszerte rólunk? Nem veszik észre magukat? Nem veszik észre basszus, hogy milliók életét teszik tönkre? Az semmi? Feleslegesek vagyunk az emberiség számára, vagy mi? Bezzeg abba egy percig sem gondolnak bele, ha mi nem lennénk, akkor nekik bizony nem lenne mit munkának nevezniük. Nélkülünk senkik lennének, akikre senki sem kíváncsi, arra meg pláne nem, amit csinálnak. Komolyan egyre jobban arra vágyom, hogy átlagos ember lehessek, aki gond nélkül tud sétálni az utcán, aki a családjával lehet, anélkül, hogy folyton megzavarnák, anélkül, hogy rettegni-e kéne.

Percek óta nem tudom letenni azt a kicseszett szennylapot a kezeim közül. Annyiszor sikerült átnéznem és elolvasnom a sorokat, hogy kívülről eltudnám mondani bárkinek a rólam szóló cikk tartalmát. A képet sem értem, amit hozzá tettek. Úgy harangozzák be az egészet, mintha ez az ünneplésről szólna. De egyáltalán honnan a fenéből tudták meg? Hisz nem lett megerősítve, sőt még csak nyilvánosságra sem hoztuk. Senki nem kérdezett meg, hogy akkor most tényleg eljegyeztem-e Ariát vagy sem. Akkor ezek meg honnan szedték ezt a sok marhaságot? Louis meg még megsértődik rám, amiért ebből kellett megtudnia, hogy a legjobb barátja meg akar házasodni. De hisz direkt nem mondtam el senkinek, mert nagyon friss még a dolog és Ariával közösen akartam bejelenteni a dolgot, amikor már mindannyian ismét Los Anglesben leszünk. Mindenki elmehet a picsába.

- Louis legalább meghallgatnál? - néztem vissza rá és továbbra is dühösen mászkált fel-alá a lakásomban.

- Mit hallgassak meg? Azt, hogy nem számítok neked annyit, hogy elmond nekem? Ebből a szarból kell ezt megtudnom, tényleg? - fakadt ki ismételten és megállt pontosan velem szemben.

- Hallod te magad? Miért vagy ennyire kiakadva? Komolyan azt gondolod rólam, hogy nem mondtam volna el? - rohadtul felbaszott a viselkedésével.

- Nagyon úgy tűnik nekem, hogy nem mondtad el. - tartja fel a magazint, amit idő közben a dohányzó asztalra hajítottam.

- Basszus Louis, nem is mondtam még senkinek. Ariával együtt akartam mindenkivel közölni. - léptem hozzá közelebb és kikaptam az újságot az ujjai körül.

- Nem ez a lényeg Harry, hanem, hogy még a szándékot sem tudom. Komolyan azt hittem, hogy legjobb barátom vagy és ha azon gondolkozol, hogy a barátnőd kezét megkéred, legalább tanácsot kérsz vagy mit tudom én. - valamennyire valóban igaza volt, de ez a mértékű kiakadás, akkor sem volt indokolt a részéről.

- Hirtelen ötlet volt, magam sem tudtam még egy héttel ezelőtt, hogy ez lesz.

- Azért legalább az elmúlt egy hétben szólhattál volna róla, akkor is, ha Ariával akarod bejelenteni hivatalosan. - vont vállat, majd feltépte a bejárati ajtómat.

- Louis. - kiabáltam utána, de becsapta az ajtót és távozott.

Egy darabig még álltam ott döbbenten és a földön heverő szétnyílt lapokat fixíroztam. Nem elég, hogy Aria napról napra jobban hiányzik és a hiánya lassan felemészt, de még ezzel a szarral is folyamatosan foglalkoznom kell. Sosem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat, de egyre jobban gondolkozom a bandából való kilépésen. Szeretnék végre úgy végig menni az utcán, hogy nem rohannak le és nem taszítanak a rajongóim életveszélyes helyzetek sorozatába. És igen, az úgy nevezett rajongóim. Sokszor érzem úgy, hogy nem azok, ki csinál már olyat, hogy halálosan megfenyeget bárkit, aki velünk mutatkozik. Mi köze van bárkinek, ahhoz, hogy kivel vagyunk együtt és kivel nem. Nincs joga senkinek ócsárolni másokat. Sokszor tették tönkre így a kapcsolataimat. Az elején Aria is elég rosszul kezelte a helyzetet és féltem is, hogy ő is elfog hagyni miattuk. Szerencsére nem bizonyult igaznak a félelmem.

***

Másnap a telefonom éles csörgésére riadtam fel. Oldalra fordítottam a fejem és vettem észre, hogy már nem reggel van, délután egy óra is elmúlt már. A telefonomat kerestem és mivel sehol sem láttam, így a hangot próbálva követve, kezdtem a szobában a kutakodást a készülék után. Viszont, ami a szobában körülvett engem, egyáltalán nem tetszett. Mindent üvegek borítottak, amivel alapjáraton nem is lett volna semmi gond, ha nem lett volna belőlük túl sok és nem lettek volna mind üresek. Kezdett derengeni, hogy miért szakad le voltaképpen a fejem a helyéről. De mikor kezdtem én el inni egyáltalán? Konkrétan semmire nem emlékszem belőle. Az rémlik még valamennyire, hogy nagyon ideges voltam este, de az nem, hogy ez miatt elkezdtem volna piálni. A gondolkozás közben a telefonom továbbra sem volt meg, így nagyon örültem neki, hogy forgó gyomorral és iszonyatos fejfájással még azt is keresgélhetem. Végül a tegnapi ruháim alatt találtam meg. A hívás mostanra befejeződött és a kijelzőn fogadó üzenetek szerint nem most először csörgött a nap folyamán. A fiúk kerestek többször, ebből Louis kétszer annyiszor, mint a többiek együtt vége. Anyám is hívott vagy háromszor és Aria is kétszer. Őt választottam elsőnek a visszahívási listámon, ő volt most a legfontosabb számomra.

- Harry, végre. Az isten szerelmére, nem tudod, hogy mennyire aggódtam. - szólt bele egyből és a hangja teljesen kétségbeesett volt.

- Ne haragudj, csak aludtam. - mentegetőztem, de mostanra tudtam, hogy elkerülhetetlen lesz magyarázkodnom.

- Délután egy óra van Harry, mit csináltál eddig? - fogadni mertem volna erre a kérdésre és még nyertem is volna.

- Hát tegnap kicsit beittam és ezért aludtam eddig. - nem akartam neki hazudni, jobb, ha az igazat mondom, abból kevesebb baj származik.

- Miért?

- Nem láttad? - kérdeztem vissza és meg is voltam lepődve, hogy nem hallott róla.

- Micsodát? Mit csináltál? - fakadt ki.

- Én semmit, komolyan. Megjelent egy cikk az eljegyzésünkről az egyik Londoni lapban, de akkor lehet, hogy csak itt publikáltál. Mindjárt befotózom és elküldöm. Ne akadj ki. - kérleltem, de tudtam, hogy ő is annyira felbassza majd magát rajta, mint én.

- Hogy mi van? Honnan tudták meg? Harry. - szólt rám élesen.

- Nem én voltam, esküszöm. Nem beszéltem róla senkinek sem. 

- Oké, ne haragudj, hogy rád kiabáltam. Akkor küld el, de most le is teszem, mert rohannom kell a kávézóba. Később beszélünk. Szeretlek. - jól esett, hogy nem vádol a dolgok miatt.

- Rendben. Én is szeretlek. Vigyázz magadra. Szia. - köszöntem el, majd letettem a telefont.

Gyorsan lefényképeztem a cikket, majd továbbítottam is neki egyből, de a reakciót nem vártam rá, hisz tudtam mi lesz az. Abszolúte kiakadás.

Esküvő?

Lemaradtunk valamiről Harry Styles háza táján,

ugyanis egy bennfentes beszámolt arról, 

hogy a One Direction énekese és legújabb barátnője, 

akivel már hónapok óta alkot boldog párt, eljegyezték egymást. 

Harry igazán romantikus gesztust tett, 

amikor egy elhagyatott helyen letérdelt a lány elé, 

aki habozás nélkül igent mondott a sztárnak.

Bár ki ne mondott volna igent Harry Styles-nak, nem lányok? 

Mi drukkolunk nekik, hogy valóban tartós legyen a kapcsolat 

és eljussanak az esküvőig és utána is. 

A dátumot egyenlőre nem közölték, 

de egy biztos, nem akarnak sokáig várni az egybekeléssel.