37. fejezet - Jövőkép? +18

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet, remélem mindenkinek tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá.
Hagyjatok magatok után nyomot bármilyen formában.
Írjatok véleményt, pipáljatok és iratkozzatok fel a blogra!

Esther xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Nem értettem, hogy ez a pasi minek állt az ajtóban, de azt végképp nem, hogy minek kezdett el pattogni nekünk. Össze-vissza beszélt és folyton azt hajtogatta, hogy hívjuk is Ariát, mert vele akar beszélni. Mondanom sem kell, hogy eszem ágában sem volt engedni, hogy Aria egy percet is ezzel az eszementtel töltsön. Nem volt kérdés számomra, hogy messze akarom tudni a barátnőmet ettől az idiótától.

- Nem tudom, hogy ki vagy, de jobb, ha most szépen csendben lelépsz. – szűrtem a fogaim között és vártam, hogy a mondandóm szerint cselekedjen. Persze, hogy nem mozdult.

- Te ne utasítgass engem. Attól, hogy a bőröd alatt is pénz van, még nem vagy senki. – csattant fel és beljebb akart kerülni, de a kezemmel ellent tartottam.

- Fogalmad sincs, ki vagyok és húzz el, míg jókedvemben vagyok. – most rajtam volt a sor, hogy erélyesebben szólaljak fel.

- Dehogy is nem. Ismerem én a fajtátokat. Akárkit megkaphattok, mert van pénzetek és a nevetek ismert. Csak egy dolgot nem értek, miért éppen Aria? – komolyan nem értettem, hogy mit hord itt össze nekem.

- Erre a kérdésre nem válaszolok. – fordultam volna meg, hogy ott hagyjam, de elkapta a karomat.

- Tudom, hogy csak a pénzed tetszik neki.

- Oké, haver most már tényleg húzz el. – csattantam fel, mire hallottam a lépteket mögöttem és imádkoztam, hogy Zora legyen.

Az ütő is megállt bennem, amikor Aria mögém állt. Hátra sem kellett néznem, hogy tudjam ő az, mára már gond nélkül felismertem a jelenlétét. Ismertem a járása hangját, a lélegzet vételeit és az illatát, ami minden alkalommal elkábított, ha megéreztem.

- Végre, hogy ide fáradsz. Nincs kedvem többet beszélgetni a popsztárkával. – lökött félre, de nem hagytam magam és azonnal visszaadtam az előbbi cselekedetét, amin kicsit meg is lepődött.

- Menj el innen, most. – fakadt ki mögöttem és éreztem, ahogy megfogja a karomat és félelmében megszorítja azt.

- Addig nem, míg vissza nem fogadsz. – nem értettem, hogy mit értett azon, hogy visszafogadni. Mi volt közöttük?

- Ki vagy te? – kérdeztem meg dühömben és ökölbe szorult a kezem.

- Nem mesélt rólam?

- Nem. – szűrtem a fogaim között és tudtam, hogy Aria jó okkal hagyta ki róla az információkat.

- Aria a volt nőm és én basztam meg először. - ennyi, előre lendültem és az ökölbe szorított kezem csattant az arcán, hátra esett az ütés hatására.

- Takarodj innen és, ha még egyszer megtudom, hogy a barátnőm körül lófrálsz nem az állkapcsod lesz az egyetlen, ami eltörik.

Miután ez a fasz elment, percekig álltam és magam elé bámultam. Nem sikerült még most sem felfognom, hogy mi volt ez az előbb. Aria hozzám sem mert szólni, csak tűrte, hogy némán ölelem őt. Nem tudtam, hogy őt vagy magamat nyugtatom jobban. Fogalmam sem volt semmiről, se magamról, se a környezetemről. Talán épp most találkoztam a kínzó múlttal, ami beférkőzött a jelenbe, hogy pokollá tegye a jövőnket.

- Nem akarsz valamit elmondani?

- Figyelj, nem beszélhetnénk meg ezt később? - félelmében alig mert hozzám beszélni.

- Persze, de ez a beszélgetés nincs elfelejtve. - tudni akarom.

- Természetesen.

Visszasétáltunk a nappaliba és tovább vártuk a megrendelt ételt. Hála istennek nem kellett sokáig várakoznunk rá. Azért is örültem neki, mert Niall már elkezdett nyafogni, hogy éhen fog halni. Bizonyosan, hiszen soha nem eszik semmit, kezdem azt hinni, hogy evési zavarokkal küzd. Abban vannak zavarai, hogy nem tudja abba hagyni. Szerintem soha nem lesz olyan, hogy Niall megtelik és nem kér többet, az csoda lenne. Úgy evett ez alkalommal is, mint akit éheztetnek. Mondtam a lányoknak, hogy szedjenek maguknak bőven, mert Niall mindent megeszik, ami megmarad, így biztosan nem lesz alkalmuk még egyszer szedni, ha kevésnek bizonyul, ami a tányérjukon van.

- Niall. - szóltam rá, amikor a tányéromról akart elvenni egy bundás csirkét.

- Mi van? - kérdezett vissza és tovább próbálkozott az akciójával.

- Ne nyúlj a tányéromba. - nem igaz, hogy az enyémet is meg akarja enni.

- Ne már, adj belőle. - nyafogott.

- Nem adok, már így is megettél egy fél disznót. - fordultam el, hogy ne érhesse el a tányérom tartalmát.

- Irigy. - fintorgott rám, majd Zorától vette el, amit tőlem akart.

- Te meg konyha malac.

- Jaj, de vicces valaki. - forgatta meg a szemeit, majd hátra dőlt a kanapén.

- Hagyjátok abba. - tette a kezét Aria a combomra, miközben beszélt. Érdekes mód, kissé zavart, hogy hozzám ért és nem tudtam megmagyarázni, hogy miért.

- Oké, nekem végül is mind egy, ha elhízik. - vontam vállat és felálltam, hogy a mosogatóba rakhassam a kiüresedett tányért.

Hallottam a lépteket magam mögött, majd az utánam jött személy is leutánozta a mozdulatomat és a mosogató lassan megtelt a koszos tányérokkal. Hátulról átkarolt, míg én az ablakon bámultam ki és azon gondolkodtam, hogy mi zavar ennyire.

- Harry? - Aria alig hallhatóan ejtette ki a nevemet.

- Hm?

- Mi a bajod? - számítottam erre a kérdésre, minden alkalommal megérezte, ha valami nem stimmelt.

- Semmi. - felsóhajtott, ahogy a szavak elhagyták a számat. Tudtam, hogy túl közömbös voltam.

- Ne nézz hülyének, kérlek. - ellépett tőlem és megállt velem szemben, így eltakarva a kilátásomat az ablakra és a kint zajló életre.

- Hagyjuk ezt, nincs jó kedvem és kész, majd megbeszéljük. - intettem le és magára hagytam a konyhában, nem tudok most rá figyelni, ahhoz túl dühös vagyok.

Épp, hogy elhagytam a konyha ajtaját, hallottam, hogy elrohan mögöttem, majd gyors léptei kopogtak a lépcsőn, ahogy az emeletre ment. Zora kérdőn nézett rám, hogy mi lett Ariával, de csak meg vontam a vállam és visszaültem a kanapéra. Tudom, hogy bunkó vagyok, de most képtelen vagyok hozzá felmenni. Rohadtul mérges vagyok arra az átkozott faszra és Ariára is, amiért nem mondott nekem semmit sem az exéről. Nem tudom, hogy mit akar ezzel eltitkolni előlem, de ki fogom deríteni.

Zora kicsit később felállt és magával rángatta Niallt is, és valami elintézni valóra hivatkozva magamra hagytak a lakásban. Kis ideig még magamban ültem, de amikor az emelet irányából egy hatalmas csattanás szűrődött le, felrohantam megnézni, hogy mi volt a zaj forrása. Tudtam, hogy a hálószobából jött, így oda mentem. Kitártam az ajtót és akkor elém tárult minden. Mindent párnák borítottak és nagy halom üveg szilánk, amik a váza darabjai voltak egykor. Aria az ágy előtt ült a földön és zokogott, míg az arca a kezében volt elrejtve. Lehajoltam elé és felemeltem a fejét, hogy rám nézzen.

- Baby mit csináltál és miért sírsz? - kérdeztem meg lágyan, a dühöm azonnal elszállt, ahogy megláttam, milyen állapotban van.

- Elegen van. - szipogta fel a szavakat.

- Miből?

- Mindenből, ebből. - mutogatott rám meg saját magára.

- Mi van? - nem hittem a fülemnek, ha most szakít velem én abba bele pusztulok. - Kérlek, csak mond, hogy nem dobsz ki.

- Nem tudom Harry, annyira hülyén viselkedtél velem oda lent. Konkrétan levegőnek néztél és semmibe vettél. - nézett a szemembe, nekem meg a szívem szakadt meg.

- Istenem, tudom. Kérlek, ne haragudj rám. Csak annyira dühös voltam a korábbi miatt, hogy jobbnak láttam, ha nem beszélek veled. - fogtam meg a kezeit.

- Jobb lett?

- Nem. Figyelj, tényleg sajnálom.

- A sajnálat kevés Harry. Ez lesz minden alkalommal, ha valami bajod van? Érezzem magam szarul és feleslegesnek? - újra sírni kezdett, amitől nekem is könnyek gyűltek a szemembe.

- Nem, baby, kérlek. - ekkor gördült le az arcomon az első könnycsepp, nem tudom mi fájt jobban, az, hogy ennyire megbántottam, vagy annak a gondolata, hogy elhagyhat engem.

- Harry én szeretlek és hajlandó vagyok ezt elfelejteni, ha megígéred, hogy soha többé nem viselkedsz így velem. Ha azt akarnám, hogy szarba se vegyenek, akkor még mindig James mellett lennék.

- Ki az a James? - kérdeztem vissza.

- Szerinted? Aki itt volt. - bökte meg a homlokom.

- Tényleg. Szeretném tudni, hogy mi volt vele. - felhúztam az ágyra és mellé ültem.

- Ő volt az első nagy szerelem, naiv voltam és vak. Elvakított a szerelem és annak gondolata. Nem foglalkoztam vele, hogy erőszakos, hogy nem fél pofont adni, ha valami nem tetszett neki. Nem érdekelt semmi, csak a szerelem gondolata. Aztán egy nap, minden felszínre került. Sorozatosan megcsalt engem, ráadásul az egyik legjobb barátnőmmel. Azóta nem is láttam, tegnap estig. - elképesztő volt, amit mondott.

- Tegnap este?

- Igen, csengettek és ő volt az. Nem akartam beengedni, de egyszerűen félre tolt az ajtóból. Aztán meglátta a képünket oda lent és kiakadt. Minden félét össze hordott rólad, majd a falnak csapott.

- Mit csinált? - szóltam közbe.

- Nyugodj meg, semmi bajom nem lett. Nem csinált semmit, aztán elküldtem.

- Megölöm, ha még egyszer megtudom, hogy ide jött. - csattantam fel.

- Harry ne húzd fel magad, semmi értelme. - csitított le.

- Nem tudok megnyugodni, foglalj le, hogy ne gondoljak rá. - kellett a figyelem elterelés, mint egy falat kenyér.

Nem hittem a szememnek, amikor át emelte a lábamon az egyik lábát, így a csípőmre ült, majd egyszerűen ledöntött a matracra. Ajkai a nyakamat csókolták végig, néha megharapva a puha bőrt, ami fájdalmasan lüktetett cselekedete után. A kulcscsontomhoz érve bejött, amire kértem. Konkrétan azt sem tudtam mostanra, hogy hol vagyok, annyira elvette az eszemet. Annyira bejött, hogy átvette felettem az irányítást. Még jobban kívántam őt miatta és alig vártam, hogy végre benne lehessek és bepótoljuk azt a kiesett időt, amit külön töltöttünk. A mellkasomat hintette be finom puszikkal, amikor végleg elegem lett és magam alá fordítottam. Felsikoltott a hirtelen tett mozdulatomra, majd kuncogott, ahogy megcsókoltam álla vonalát. Imádtam hallani a hangját szex közben. Egyszerre volt vad és domináns és félénken kislányos. Tökéletes kompozíció és ami a legjobb volt teljes mértékben tudta, hogy melyiket mikor alkalmazza. Megkerestem a felsője alját és átemeltem a fején, hogy ne takarja előlem többé a testét. A sajátommal is hasonlóan bántam, majd mindkét anyagot a szoba legtávolabbi pontjára száműztem. A saját hevességemen is meglepődtem, amikor a kezem azon nyomban a nadrágjára tévedt és türelmetlen mozdulatokkal kezdtem lerángatni róla.

- Várj, segítek. - nézett rám, majd kigombolta a nadrágot.

- Köszi baby. - hajoltam le hozzá egy gyors csókra, majd visszatértem a teste megszabadításához, amit kéretlen dolgok fedtek.

Hangosan nevetett, ahogy magamról is leerőszakoltam a szűk farmert. Megjegyzés magamnak, ha valószínű a szex lehetősége, ne a legszűkebbet vedd fel, te hülye. Bár sosem lehet tudni, az biztos, hogy alig húsz perce nem gondoltam volna, hogy itt fogunk tartani. Végig néztem a testén, amit csak egy piros szett fedett, ami még jobban tűzbe vont, ha ez egyáltalán még lehetséges az én állapotomban.

- Kibaszott szexi. - fogtam meg a tanga pántját és meghúztam kicsit.

- Neked vettem. - csilingelte.

- És én maradéktalanul imádom. - csókoltam meg, mielőtt lehúztam volta róla az apró darabot. Mivel új volt és rá nézésre nem olcsó, így nem szándékoztam darabjaira tépni az első alkalommal.

Mivel a bokszerem már nem zavart, azonnal belé hatoltam. A mellkasa az enyémnek csapódott, ahogy ívbe feszült a teste alattam. Lassabb tempóval kezdtem, majd ahogy egyre jobban vonaglott alattam és a nyögései is szaporábbak lettek, fokoztam a tempómon. Zene volt füleimnek a hangja, ahogy a nevemet nyögte több alkalommal is. Örökké hallgatnám, ahogy miattam sikít és élvez. A világ legcsodásabb látványa. De persze minden csoda három napig tart, ahogy a mostani szeretkezésünk is, ez sem volt hosszú életű. Mivel két hete nem voltunk együtt, így mind a kettőnk teste ki volt már éhezve a másik érintésére. Talán túl hamar is adtuk át magunkat egymásnak és a szédítő örvénynek. Zihálva húzódtam ki belőle és hanyatlottam mellé. Felém fordult és édesen mosolygott, míg csillogott a verejték a testén.

- Szeretlek.