19. fejezet - London!

Sziasztok Madárkák!

Itt is van a 19. fejezet, remélem tetszeni fog! 

Hagyjatok véleményt magatok után.

Jó olvasást hozzá! :)

Esther xx

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Három nap és újra Londonban kell lennem, amit ambivalens érzelmekkel várok. Aki ismer és tisztában van az éltem pontos alakulásával, az tudja a pontos okokat is. Az egyik és egyben talán legfontosabb tényező, Aria. Tudom, hogy látta azt a reggeli műsort és abban szó került a haza utazásunkról, de még személyesen nem került köztünk felszínre ez a beszélgetés. Előre rettegek is tőle.

A múltkori meglepetésem neki nagyon jól sikerült, de attól még határozottan görcsben van a gyomrom. Elég hihetetlen még magamnak is ez az egész, nem még másoknak. A fiúk is eléggé hülyének néztek, amikor szóba hoztam Ariát és hogy azt akarom, hogy a barátnőm legyen. Talán Liam volt a legszkeptikusabb, mindenki közül. Bár megértem, hogy miért, eddig nem én voltam a hűség és a monogámia megtestesítője, ezzel én is tisztában vagyok. Lányok jöttek és mentek, de sosem ragadtam le egynél, mostanáig. Aria belépett az életembe és mindent felforgatott, ahogy engem is. Teljesen megváltoztatott, de ez alkalommal ez a változás hála istennek jó irányú. Nem úgy mit a legutóbbi. De gondolni sem akarok rá.

- Harry. - lépett be a szobába Niall. - Gyere indulunk.

- Köszi. - válaszolok neki egyszerűen, majd magamra kapom a bőr dzsekimet és kilépek a hotel szobából.

A hotelen keresztül menve, kissé elkap az idegesség, hiszen ma este fellépésünk van. Bármily hihetetlen, de minden egyes koncert előtt ez van. A gyomrom össze szorul és nem kapok rendesen levegőt, a tenyerem izzadni kezd. Azt hiszem ezt hívják lámpaláznak. A vicces az, hogy Aria közelében is szinte pont ezt érzem. Le írhatatlan, hogy mi fog el, ha csak a hangját, a nevetését meghallom. A merengésem alatt észre sem vettem, hogy megérkeztünk a stadionig. Az utolsó koncertünk Los Angelesben. Nem akarom, hogy ennek vége legyen, hogy az egész befejeződjön.

- Izgulsz? - teszi fel a szokásos kérdését Louis, de ez esetben volt valami mögöttes tartalom a feltett kérdésben.

- Az nem kifejezés. - válaszolok rá nézve és szinte hallom a gondolatait, hogy tisztában van vele mit is érzek most.

- Semmi gond nem lesz. - próbál megnyugtatni.

- Ezt most a koncertre érted vagy Ariára? - kérdezek rá.

- Mindkettőre. Aria remek lány és megfogja érteni, te pedig jól énekelsz mint mindig, így nincs mitől félned.

- Lou, komolyan mondom néha megijesztesz. - mintha tudna olvasni a gondolataimban.

- Vigyázz, miket gondolsz a közelemben. - kacsint rám, majd elviharzik mellettem, csak úgy szokásos lökött stílusában.

További izgulásra nem igen volt időm, hiszen mire feleszméltem már a színpadon is kellett lennem. Amint kiléptünk az idegességemet, mintha elvágták volna. Onnantól kezdve nem volt más, csak én és a közönség. Ahogy ez első dallam felcsendült átszellemültem és átadtam magam a zenének. Ahogy a szólom jött, már nyoma sem volt a korábbi lámpalázamnak. Minden pontosan úgy történt, ahogy eddig minden egyes alkalommal. Elfeledkezem mindenről, ha azt csinálhatom, amit a világon a legjobban szeretek. Legjobb dolog a világon. Csak én és a zene.

- Jó estét Los Angeles. Hogy érzitek magatokat? Örülök, hogy eljöttetek. Mi vagyunk a One Direction és én Harry Styles vagyok. Érezzétek jól magatokat. - mondtam a közönségnek, majd bele is kezdtünk a következő számba, ami a Strong volt.

A koncert, csak úgy mint minden alkalommal most is hamar lement, hiszen röpül az idő, ha az ember azt csinálja, amit szeret, legalábbis ezt szokták mondani. A közönség hihetetlen tapsát hallgattuk, amikor elhagytuk a színpadot. Még mindig hihetetlen számomra, hogy ilyen rövid idő alatt hova jutottunk el. Bele gondolni is félelmetes, ha aznap nem megyek el az X-Faktorba, akkor nem lennék itt és nem csinálhatnám ezt az egészet a négy legjobb barátommal.

Vissza érve a hotelba, semmi máson nem járt az eszem, csak azon, hogy találkoznom kell Ariával és el kell nekimondanom, hogy hétfőn vissza repülök Londonba. Előre félek ettől a beszélgetéstől. Nem ismerem őt még eléggé, így nem igazán vagyok még tisztában a reakcióival. Egy gyors zuhany után, magamra kapom a farmerem és egy egyszerű fehér pólót és indulásra késznek nyilvánítottam magam. A hotel előtt persze megtaláltak a rajongók, így amíg vártam a taxira, kiosztottam pár autogramot. Amikor megérkezett a taxi gyorsan bevágódtam a hátsó ülésre és bediktáltam a vezetőnek Aria címét, majd a kocsi kilőtt és elhagytuk a hatalmas tömeget.

Alig negyed óra múlva, már az ajtaja előtt álltam és nem tudtam rávenni magam, hogy bekopogjak. Gyerünk Harry megtudod csinálni. Több tízezer ember előtt lépsz fel esténként és nem mersz bekopogni egy nyamvadt ajtón? A lelkesítő beszéd hatásosnak bizonyult, hiszen lendült a kezem, majd felcsendült a hang, ami jelezte, hogy bekopogtam. Amikor Aria nem jelent meg az ajtóban, be is csengettem. A láb dobogás bentről jelezte, hogy valaki közeledik bent az ajtó felé, ez esetben ő.

- Harry? - az arc kifejezése minden pénzt megért, amikor kinyitotta az ajtót.

- Szia. Bejöhetek? - vettem fel az egyik legártatlanabb arc kifejezésemet, amit csak tudok produkálni.

- Persze, gyere beljebb. - nyitja szélesebbre az ajtót, hogy elférjek mellette.

Amikor elmentem mellette, a kezemet a dereka köré tekerem és egy gyors csókot nyomok a puha szétnyílt ajkaira. Határozottan érzem, ahogy megremeg az érintésem alatt, ami egy halvány mosolyt csal az arcomra. Jó tudni, hogy mit váltok ki belőle. Aria egyből az emeletre vezet, majd a háló szobájába, ahol legszívesebben megálltam volna és az ágyra dönteném őt, hogy kényeztessem a testét. 

A terasz semmit sem változott azóta, hogy utoljára itt voltam. Imádom innen a kilátást, egyszerűen csodálatos. Egyből a korláthoz sétálok és lenézek a nyüzsgő városra, ami este sem pihen, sőt ha lehet, csak akkor kell életre igazán.

- Látom még mindig tetszik. - hallom meg mögülem a csodálatos hangját. 

- Ez csak természetes. Akár meddig eltudnám nézni. - kémlelem tovább a fényeket.

- Ez kölcsönös. - szinte látom, ahogy mosolyog, amikor megfordulok be is bizonyosodik, hogy jól gondoltam.

Közelebb lépek hozzá és a derekánál fogva kényszerítem őt mozgásra, így még közelebb vonva magamhoz. Lassan csókolom meg őt, amit készséggel viszonoz is nekem. Alig bírom ki, hogy a nyitott terasz ajtón ne vigyem be és fektessem végig a francia ágyon. Aria mosolyogva tekint rám, amikor elválunk egymástól. Egyben valami furcsa csillogás is van a szemeiben.

- Harry, voltaképpen miért is jöttél? - ezek szerint átlát rajtam. Ennyire átlátszó lennék?

- Honnan tudod, hogy van hátsó szándékom is? - kérdezek rá, hiszen kíváncsivá tett.

- Eléggé látszik, hogy ideges vagy. Remeg a kezed. - mutat a jobb kezemre, ami a korláton pihen.

- Igen, ez elég árulkodó jel. - nevetek fel kissé.

- Na ki vele. - mosolyogva néz rám, ezzel bíztatva engem.

- Oké. - kezdek bele. - Tudom, hogy láttad azt a bizonyos reggeli műsort és ott szó volt a távozásunkról. Erről akarok veled beszélni. Hétfő hajnalban sajnos vissza kell repülnöm Londonba. - fejezem be a mondandómat. 

- Igen, számítottam már erre a beszélgetésre, csak valahogy reménykedtem benne, hogy elkerülhető lesz. - mosolygott halványan, de tisztán láttam rajta, hogy szomorú.

- Igen, de egy hét és újra itt leszek. - szögezem le neki.

- Semmi baj Harry, értem, hogy ez a munkád. - remélem tényleg így is gondolja.

- Tudom, hogy csak most jöttünk össze és már itt is hagylak, de hidd el, hogy mindig fogok rá időt szakítani, hogy veled legyek. Nagyon fontos vagy nekem és nem akarom ezt elrontani. - mutatok kettőnkre.

- Tudom Harry és remélem, hogy így is lesz. - egyszer csak a nyakamba ugrik és szorosan magához ölel.

Másnap reggel a repülőn ülve, csak ő jár a fejemben és a tegnap esti beszélgetésünk. Nagyon megértő volt, de láttam rajta, hogy fél ettől az egésztől. Meg kell mondjam, hogy én is. Még sosem volt olyan barátnőm, aki nem volt híres. De csak a legjobbra vagyok hajlandó gondolni.

London. Ismét.

Örülök, hogy végre itthon vagyok, de ugyanakkor borzasztóan érzem magam, attól, hogy ott kellett hagynom őt. Alig néhány napja beszéltem meg vele az érzéseimet és nagyon boldog vagyok, hogy ő is hasonlóképpen érez irántam. Úgy érzem, hogy lassan, de biztosan bele szeretek. A gondolataimat Ariáról az ajtó nyílása zavarta meg és hozott vissza a stúdióba.

- Harry van egy kellemetlen hírem. - kezdett bele Paul, de a mondandója folytatása kibaszottul nem tetszett. Mondhatom, hogy kibaszta nálam a biztosítékot.

- Hogy kéne ezt értenem, ha nem megyek bele, akkor mi lesz?

- Semmiféle beleszólásod nincs. - közölte velem.

- Mi a fasz van? Most, csak viccelsz velem igaz?

Nem tudtam befejezni, mert az említett személy megjelent az ajtóban és egyenesen rám nézett. Az első gondolatom az volt, hogy mi a faszt keres Ő Londonban? És hogy ez az egész, csak egy rohadt nagy vicc és valaki mindjárt belép a szobába és röhögve mondja, hogy Harry Styles átvertelek. De sajnos ez sosem következett be. Csak néztem Őt és legszívesebben elküldtem volna a picsába. Hogy jön Ő, ahhoz, hogy ide jöjjön és megmondja mit tegyek. Leszarom Őt is és a kiadót is, nagy ívben. Nem szabhatják meg, hogy mit tegyek, nem dönthetnek helyettem. Önálló ember vagyok és ráadásul egy szabad országban vagyunk, ahol az ember azt tesz, amihez kedve van és nem azt amit mások mondanak meg neki, nem azt amire kényszerítik. Bármit, csak ezt ne, csak Őt ne. Nem volt elég neki, hogy tönkre tett? Ezek szerint nem. Vissza jött, hogy a kést a hátamban még egyszer, utoljára megforgassa.

- Szia Harry. - köszönt, de válaszra se méltatva, csak felpattantam a kanapéról és elviharozva mellette, elhagytam a stúdiót, ami nagyon úgy tűnik, hogy az én személyes poklommá változott egy perc alatt, míg nem figyeltem oda.