Novella 7. - Éjfél! (Dekoratív karácsony folytatás)

Sziasztok Madárkák!

Itt lenne a 6. novella folytatása és remélem ez is elnyeri a tetszéseteket, mint az első része. 
Várom a véleményeket róla. :)
Jó olvasást hozzá!

Esther xx

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyszerűen képtelen vagyok kiverni őt a fejemből, pedig, csak egyetlen egyszer találkoztam vele. De az az egy találkozó semmiképpen nem nevezhető átlagosnak. Amint megláttuk egymást, hogy is fogalmazzak, egymásnak estünk. Meg azóta sem tud semmit arról, hogy lefeküdtem a főnökével az üzlet raktárában.  Nem szégyenlem a dolgot egyáltalán, de mégis feszélyez, ha csak eszembe jut Meg előtt, hogy mit csináltam Harryvel a raktárban. Azóta nem is voltam hajlandó betenni a lábam az üzletbe, féltem, hogy esetleg, megint össze futok Vele. 

Ma szilveszter napja van és Meg minden áron elakar rángatni valami házi buliba, de nekem mondanom sem kell, hogy semmi kedvem az egész felhajtáshoz. Nincs kedvem a hajammal, a sminkemmel és a tökéletes ruha kiválasztásával foglalkozni. Csak a kanapén akarok ülni és szörnyű szilveszteri műsorokat nézni a tévében, amik a halálba untatnak. Szokásos szilveszteri szendvicset akarok enni és nem flancos drága pezsgőt kortyolgatni éjfélkor, valami segg arc társaságában, aki csak arra vár, hogy ledughassa a nyelét a torkomon. Köszönöm, nem kérek belőle.

- Nelly, kérlek. - áll előttem Meg és könyörgő tekintettel próbálja elérni nálam, hogy vele mennyek, abba az átkozott buliba.

- Nem Meg, semmi kedvem most ehhez. - kötöm ki neki.

- Ne légy már ünnep rontó. - biggyeszti le az ajkait, hátha megsajnálom.

- Nem fog bejönni az sem, ha kiskutya szemeket meresztesz rám. - a mondatom hatására, csak be próbálkozott velük.

- Na? Semmi? - kérdezi meg, amikor nem reagálok a nézésére, úgy ahogy ő szerette volna.

- Mondtam. - fejezem be a beszélgetést, majd a szobámba vonszolom magam.

Zihálva riadok fel, miszerint sikeresen elaludtam. Oldalra fordítom a fejem és hat órát mutat. Sikerült négy órát aludnom, csodás. Megint vele álmodtam. Éjszakánként előforduló tényező, hogy álmodok róla és a raktárban történt eseményekről. Még sosem történt még, csak hasonló sem velem. Egy alkalom után, eddig senkire sem vágytam, de rá annál inkább. Folyton azon kapom magam, hogy leperegnek előttem a kép kockák, amint a dobozokra ültet. Lassan megörülök, ha ezt így folytatom. Mit várok? Hogy egyszer, csak benyit az ajtómon és azt mondja velem akar lenni? Vagy mi?

Csak álmodozol Nelly. A hangnak a fejemben igaza van, nem gondolhatok folton Harryre, tovább kell lépnem. Fel sem fogom mit teszek, csak kivágom az ajtómat és Meg ajtaján rontok be, nagy hévvel.

- Hát te? - mered rám Meg, amikor rányitok, amint épp készülődik a bulira.

- Megyek. - nyögöm ki egyszerűen.

- Még is hova? - mereszt rám nagy szemeket.

- Veled.. a buliba. - nyögöm ki, majd el is tűnök a szeme elől, belépve a fürdőbe, hogy rendbe hozzam magam.

A tükörben bíztatom magam, hogy jól döntöttem. Hogy jól fogok szórakozni. Talán találok is valakit, aki majd elfeledteti velem Őt. Ha ez egyáltalán lehetséges. Fél óra múlva lépek ki ismételten a folyosóra és Meget a szobámban találom, amint a szekrényemben kutakodik.

- Keresel valamit? - kérdezek rá, amikor nem veszi észre, hogy bejöttem.

- Baszki, ne osonj hangtalanul, Nelly. - kapja a kezét a szívéhez.

- Te meg ne dramatizáld túl. - lököm oldalba, amitől konkrétan a szekrényembe esik, engem arra késztetve, hogy röhögő görcsöt kapjak.

- Köszi, inkább segíts felállni. - nyújtja felém a kezét, amit meg is fogok, hogy felsegítsem.

- Bocsi.

Meg egyszer, csak a kezembe nyom egy nagyon szűk piros mini ruhát, ami szerintem még sosem volt rajtam.

- Ez komoly?

- Teljesen, nincs ellenvetés. - néz rám és arra vár, hogy felvegyem a ruhát.

- Oké. - egyezek bele, majd magamra is rángatom a szűk anyagot.

- Jó kislány. - mér végig, amikor végre feltudtam venni ezt az izét.

Alig fél óra és már egy taxiban ülünk és az isten tudja, hogy hova tartunk. Nem igazán kérdeztem a bulival kapcsolatban semmit sem Megtől. Amikor az egyik legelitebb környékre értünk, már tudta, hogy talán jobb lett volna kérdeznem. Volt egy sejtésem, hogy kinek a bulijába jövünk, de a válaszra mégsem voltam felkészülve.

- Meg, voltaképpen ki is rendezi ezt a bulit? - teszem fel félve a kérdést.

- Harry, miért nem mondtam? - kérdez vissza.

- Hát ezt valahogy elfelejtetted közölni velem.

- Bocsi, miért baj? Nem jöttök ki vagy mi? - kérdez vissza.

- Ja, nem semmi, nem is ismerem. - hazudtam és reménykedtem, hogy a taxi teteje nem szakad rám.

- Oké, jó lesz meglátod, Harry nagyon jó fej. - mosolyog rám.

Basszus, nekem hivatalosan is végem van.

Nem futhatok vele össze, még a végén azt fogja hinni, hogy követem és le vakarhatatlan vagyok. Pedig nem. Baszki megörülök.

Amikor kiszálltunk a taxiból az állam is leesett. Egy hatalmas ház előtt álltunk amire talán jobb megnevezés a kisebb kastély, mint a ház, ahogy jobban szem ügyre veszem. Ezek szerint Harrynek igencsak sok pénze van. Egy valamit tudok, hogy nem futhatok vele össze, ha kell egész este bújkálok előle. Bújócska indul.

Amint az ajtóhoz közeledtünk a szívem egy gyors ütemre kapcsolt, jelezve nekem, hogy rettentő ideges vagyok, mintha nem tudnám magamtól is. Meg ment előre, én meg lassú léptekkel követtem őt. Az ajtóban egy srác várt, aki rögtön két poharat nyomot a kezünkbe, amiben pezsgő volt. Ezek szerint Harry nem bízza a véletlenre. Meg a tömegbe rángat és pár embernek bemutat, majd táncolni hív. Belemegyek, addig is sok ember vesz körül és talán Harry nem fog kiszúrni engem. Már azt sem tudom, hogy hány pohár pezsgőt ittam meg. Még csoda, hogy magamról tudok még valamit. Lassan már az sem érdekel, ha Harry meglát.

Kis idő múlva, muszáj voltam elszakadni Megtől, hiszen keresnem kellett egy mosdót, így az emeletre mentem, bár halvány lila fingom sincs, hogy hova megyek és hogy ott van-e egyáltalán mosdó, de nem sok minden foglalkoztat jelen pillanatban. Az alkohol megtette a hatását és mindent leszarok. Pár ajtón benyitottam, de egyik sem bizonyult mosdónak, így tovább haladtam, amíg egy nagy hálószobába léptem be. Nem tudom, hogy mi késztetett rá, de beljebb mente és körül néztem bent. Hatalmas francia ágy a szoba közepén és faltól-falig érő óriási ablakok, amitől még így este is elég világos van a szobába, ahhoz, hogy jól lássak.

- Eltévedtél, Baby? - szól valaki a sötétből, a hangját ezer közül is felismerném.

- Csak a mosdót keresem. - ejtem ki remegő ajkaim közül a szavakat.

- Itt is van mosdó. - mutat a mellettem lévő ajtóra, amin rögtön be is megyek, hogy ne legyek vele több időt kettesben.

- Már mész is, Nelly? - kérdezi meg, amint kilépek a fürdőből. Tehát felismert.

- Igen, Meg már vár rám. - válaszolok neki, majd az ajtó felé sétálok, de ő elállja az utamat.

- Meg nem fog hiányolni, különben is jó kezekben vagy. - ragadja meg a derekamat, így vonva magához egészen közel.

- Meghiszem azt. - csúszik ki a számon, mire csak azzal válaszol, hogy lecsap az ajkaimra.

Könyörtelenül tépi a kiéhezett ajkaival az enyémet, míg az ölébe kap és én automatikusan a dereka köré csavarom a lábaimat. Az ágy felé kezd hátrálni, majd le is ül rá, velem az ölében. Az ajkaimról a nyakamra tér rá és nedves csókokkal hinti be az érzékeny bőr felültetet. Harry egy hirtelen mozdulatot tesz és már maga alá is fordított engem. Felém tornyosulva veszi birtokba a testem és csókolja magát egyre lejjebb és lejjebb, míg el nem éri a ruhám szegélyét és feltépi annak egyik oldalát.

- Harry. - szólok rá, a cselekedete miatt.

- Veszek neked másikat, Baby. - mély hangján ejti ki a szavakat, amik csak még inkább beindítanak.

Ezek után nem igen tudok magamról, mert annyira elvette az eszemet ez a férfi. Miután lekerült rólam a ruha, vagyis inkább annak maradéka, Ő is megszabadította magát a ruháitól. Nem engedte, hogy én vegyem le róla, túl sietős volt neki. A következő pillanatban már magamban érezhette a lüktető férfiasságát és gyors ütembe kapcsolva mozgott. Felemeltem a lábaimat, hogy még inkább hozzám tudjon férni, ezzel is csak a kettőnk örömét erősítve. Ezúttal, ha lehet még kiéhezettebb volt, ezt a sietős mozdulati is jelezték. Egyikünknek sem kellett már sok és egymás után értük el a beteljesülést. Zihálva lökött még pár levezetést, majd óvatosan tűnt el felőlem.

- Nelly? - szólalt meg még mindig zihálva.

- Igen? - kérdezem meg, míg próbálom felvenni a szét szaggatott ruhámat.

- 10, 9, 8, 7, - kezdett számolni, míg el nem ért az egyhez és magához ragadva, hosszan csókolt meg.

- Boldog új évet, Harry.