Egy nappal hamarabb kapjátok a részt, mivel holnap szent este, így akkor nem hiszem, hogy sok időm lett volna kitenni és gondolom ti sem olvasással fogjátok tölteni a holnapi napot.
Így tehát tekintsétek ezt az én karácsonyi ajándékomnak!
Boldog karácsonyt drága olvasóim! ♥
Jó olvasást!
Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Aria
Dolgos napnak nézek elébe. Ha nem lenne elég, hogy az egyetem ma kellő képpen lefárasztott, akkor a kávézóban való délutáni műszakom biztosan az lesz. Kissé késésben vagyok, de gondolom ez nem lep meg senkit, mivel rólam van szó. Lassan lehet, hogy az értelmező kézi szótárban a késés mellett nem magyarázó szöveg található, hanem rólam egy kép. Senki nem lepődik meg, ha nem jelenek meg percre pontosan az adott időben. Ez vagyok én, így kell szeretni.
Gyors léptekkel szelem át az úttestet, majd nyitok be a kis kávézó ajtaján, ami ennek hatására csilingelni kezd. Anna, csak egyszerűen intett nekem, miközben a telefon a fülén volt és sejtelmesen mosolygott. Remélem pasival beszélget, mert ráférne már egy kapcsolat. Amióta itt dolgozom, nem volt senkije és igencsak érik már a dolog.
- Szia. - köszönök neki oda, amikor végre leteszi a telefont.
- Szia. Mi a helyzet? - a kérdése kissé meglepett.
- Nem sok, miért? - kérdezek vissza, mert gyanús nekem ez az egész.
- Csak, hát láttam azt a cikket tudod..Harryről. - hozakodik elő a témával, amiről inkább nem beszélnék.
- Semmi Anna, minden rendben. Az egész hazugság, semmi gond. - válaszolok neki egy mosollyal az arcomon, ahogy látom aggódó tekintetét.
- Biztos vagy benne?
- Teljesen. - válaszolok, mire megkönnyebbülten mosolyodik el.
- Az remek, mert nagyon szimpatikus nekem az a fiú, remélem össze jön vele a dolog. - bök oldalba, majd eltűnik a raktár lengő ajtaja mögött.
Én is.
A délután tényleg húzósra sikeredett. Rengetegen voltak és valamiért egyre több lány jár a kávézóba az elmúlt napokban. Van egy olyan érzésem, hogy ezt is Harry számlájára kell írni. Mióta magán bulit tartottak, sokan járnak ide, gondolom azért, hátha ismételten felbukkannak és láthatják kedvenceiket akár, csak egy másodpercre is. Sosem értettem, ezt a mértékű rajongást, semmi iránt sem. Személy szerint, én sosem voltam rajongója egy bandának sem. Szeretek együtteseket, de nem mondanám magam egyik rajongójának sem.
Anna a nap további részében, nem igazán bukkant fel, így egyedül eléggé nehéznek bizonyult a vendégek kiszolgálása. Hála istennek hat óra után elkezdtek szállingózni az emberek, így már nem szakadtam meg a munkában. A pult alatt kutattam újabb adag szalvéta után, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet.
- Elnézést kérhetnék egy csokis muffint?
- Persze. - válaszoltam a feltett kérdésére egy mosollyal, majd átnyújtottam neki a rendelését.
- Köszönöm. - ült le a pulttal szembeni bár székre és enni kezdte a muffinját.
- Mi szél hozott erre? - kérdeztem meg az itt léte okát.
- Hallottam, hogy ez egy remek kávézó és isteni a csokis muffin, így gondoltam eljövök és kipróbálom. - mosolygott rám Harry és előtűntek a gödröcskéi.
- Elég jó az informátora. - viccelődtem vele, bekapcsolódva a játékába, amit életre hívott.
- Igen az és azt is hallottam, hogy a pincér lány is gyönyörű. - hajolt közelebb hozzám, míg folytatta a játékát velem.
- Lehet az informátora mégsem a legjobb uram.
- Szerintem meg a legjobb. - mondata után egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra.
Harry hagyott dolgozni, de egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Folyton éreztem a hátamon a tekintetét, amikor az asztalok között sétáltam a rendelésekkel. Jól esett, hogy itt van. Még akkor is, ha nem igazán van időm vele foglalkozni. Csak csendben ült a széken és a teáját itta, amit készítettem neki. Bár megjegyzem, hogy nem igazi angol teát kapott, mert az szerintem borzalmas. Komolyan nem tudom, hogy lehet meginni a teát tejjel.
Szerencsére lassan végeztem is, így Harrynek nem kellett tovább várnia. Gyorsan elköszöntem Annától, aki ismételten mosolygott, mint a vad alma, amikor mondtam neki, hogy Harry itt van. Egy érezd jól magad és már utamra is engedett.
- Van kedved egy kicsit velem lenni? - kérdezett rá Harry, amint kiléptünk a kávézóból.
- Persze, mire gondoltál? - kérdeztem rá, mire csak sejtelmesen mosolygott.
- Az legyen meglepetés, Baby. - húzott magához közel, majd egy gyors csók után indultunk is tovább.
Nem kérdezősködtem, csak követtem őt, bármerre is megy. Kíváncsi is voltam, hogy mit tervezett, mert az egyértelmű volt számomra, hogy szeretne valamit és készült is valamivel, minden bizonnyal. Pár perc múlva Harry hirtelen megállt, ezzel én konkrétan a hátának sétáltam.
- Miért álltál meg? - kérdeztem tőle, az orromat szorongatva, mivel nem est jól neki a Harry hátával való találkozás.
- Ezért. - jött a hátam mögé, majd egy kendőt kötött a szememre, amitől minden elsötétült előttem.
- Ha neki vezetsz valaminek, megöllek. - vetettem neki oda, csak a mihez tartás végett.
- Ne félj, jó irányító vagyok. - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
Ezek után vakon vezetett végig, az isten tudja merre. Nem szívleltem ezt a dolgot, de nagyon nem. Nem igazán vagyok oda az ilyen dolgokért, nem szeretem a sötétséget. Még is Harryben teljes mértékben megbíztam, így nem zavart annyira, hogy elvette a látásomat a sötét anyag. Húsz perc séta után, éreztem, hogy Harry megállt, ezzel a cselekedetével engem is arra kényszerítve, hogy utánoztam Őt. Aztán újra elindult és a szilárd talaj eltűnt a lábam alól, valami sokkal puhább és süppedősebb vette át a helyét. Homok. Ugrott be hirtelen, majd a tenger hangjai is feltűntek, így tudtam, hogy a tenger partra hozott. Amikor végleg megálltunk, éreztem, hogy a hátam mögé kerül és elkezdi kioldani a kötést, ami a szememet takarta. Az elém táruló látvány elképesztő volt.
- Harry. - fordultam felé.
- Tetszik? - kérdezte meg csillogó szemekkel.
- Imádom. - néztem a kis terített asztalt, amin egy szál rózsa foglalt helyet és gyertyák biztosították a fényt.
- Mertem remélni. - fogott kézen és az asztalhoz vezetett, ami pár lépésnyire volt tőlünk. Kihúzta nekem a széket és megvárta, amíg leülök.
Igazi úriember volt, amihez nem voltam hozzá szokva. Sőt az egész helyzet új volt nekem. Még senki sem tett értem, még csak ehhez foghatót sem. Nem hogy egy tenger parton rendezzen egy meghitt vacsorát. Nagyon igyekezett és telibe is trafált.
- Remélem szereted a lazacot. - mosolygott rám Harry, amikor egy pincér elénk rakta az előételt, legalábbis gondolom én, hogy az volt.
- Persze, bár nem ettem még. - ismertem be.
- Nem ettél még lazacot? - kérdezte meg döbbenten.
- Nem.
- Nem tudod mit hagytál ki. - mosolygott rám.
- Meglátjuk. - kuncogtam fel és a számba tettem az első falatott a rózsaszín színű halból.
- Nem rossz. - rágtam a falatot, ami elég érdekes ízű volt.
- Nem ízlik? - kérdezi meg, amint meglátja az arc kifejezésemet.
- Nem, ez borzalmas. - teszem le a villámat és örülök, hogy ami a számban volt, letudtam erőszakolni a torkomon.
- Nem baj, ha nem ízlik ne edd meg.
- Köszi.
Szerencsére a fő étel már kedvemre való volt, ugyan is gyömülcsös csirke volt, több féle körettel. Nagyon finom volt. A desszertet nem ismertem, de valami isteni finom volt. Harry szerint valami francia különlegesség, de a nevét még csak véletlenül sem próbálnám kimondani. Amikor Harry fészkelődni kezdett a székében, tudtam, hogy ez a vacsora nem, csak véletlen.
- Na ki vele. - néztem rá.
- Mi? - kérdezett vissza döbbenten.
- Ez az egész, biztosan nem véletlen, szóval mit szeretnél? - kérdeztem meg körbe mutatva, hogy tudja a szervezésére gondoltam.
- Oké, látom átlátsz rajtam. - mosolyodott el, de láttam rajta, hogy nagyon ideges.
- Eléggé.
- Figyelj, tudod, hogy kedvellek és nagyon remélem, hogy te is hasonló képen érzel irántam. - kezdett bele.
- Én is kedvellek, Harry.
- Ennek örülök. Na szóval, emlékszel, hogy beszéltünk arról, ha a média kérdezi, akkor csak barátok vagyunk, de egyre többet gondolkodok azon, hogy ez jó ötlet-e? - nem jól kezdődik ez a beszélgetés.
- Nem akarsz a barátom lenni? - fel kellett tennem ezt a kérdést. Kérlek, ne válaszolj.
- Nem erről van szó, csak úgy gondolom, hogy mást kéne nekik mondani. - folytatja, amit elkezdett.
- Mégis mit?
- Ha legközelebb megkérdezik egy interjúban, arra gondoltam, hogy azt mondom nekik, hogy van barátnőm. - a szavai ledöbbentettek.
- Aria, kérlek mondj valamit. - kérlelt, amikor nem szólaltam meg rögtön.
- Oké, ha jól értelmezem, akkor azt akarod ezzel, hogy legyek a barátnőd? - kérdezek rá kerek-perec.
- Jó meglátás, pontosan ezt próbáltam meg elmondani. - mosolyog rám reménykedve.
- Hát nem is tudom Harry, jó ötlet ez?
- Figyelj, ha nem akarod, akkor nem mondtam semmit. - hajtja le a fejét.
- Harry. - szóltam neki, hogy nézzen a szemembe.
- Igen?
- Lennék a barátnőd. - hagyták el a szavak a számat, amik lehet, hogy az egész életemet megfogják változtatni.
Harry egy szót sem szólt, csak felállt és felém sétálva, kihúzta a székemet és az ölébe kapott, majd szenvedélyesen csókolt meg. Elképesztő volt a csókja ez úttal, tele volt minden féle érzelemmel. Érdekes, de egyáltalán nem bántam meg, hogy bele mentem ebbe az egészbe. Kisebb érzelmi sokkot kaptam szerintem. El sem hiszem, hogy megkérdezte, hogy vele akarok-e lenni. Sosem gondoltam, hogy ez komolyabb lesz, de ezek szerint nagyon nagyot tévedtem, de még mekkorát. Szerintem, ha valakinek elmondanám nem hinné el. Abszurd, de egyben csodálatos érzés is.
Én, mint Harry Styles barátnője?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése