16. fejezet - A média hálójában 2. rész!

Sziasztok Madárkák!

Itt is lenne A média hálójában 2. része, írjátok meg nekem a véleményeteket róla.

Jó olvasást nektek!

Esther xx

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

Az éjjeli szekrényemen helyet foglaló ébresztő órám, berregő hangjára riadok fel, amikor a tegnap beállított ébresztés megszólal.  Csak egy egyszerű oldalra kinyúló mozdulattal lökök rajta, ezzel a padlóra száműzve a hangos készüléket. A cselekedetem legalább elhallgattatja. Gondoltam vissza alszom, amikor a telefonom kezd csengésbe. Komolyan? Legszívesebben azt is elhajítanám, de egy ilyen drága készüléket nem tennék tönkre. Fájdalmasan oldalra fordulok, hogy elérjem és ezáltal megtudjam, hogy ki nem tud nyugton maradni korán reggel. Zora. A szememet forgatom, mielőtt felvenném.

- Mi van? - kérdezek rá, amikor a vonal él.

- Neked is reggelt Aria. - szól bele rosszallóan a telefonba. Te hívtál korán reggel, ne lepődj meg.

- Mit szeretnél? - kérdezek rá ismételten a hívása mivoltjára.

- Kapcsold be a tévét, az ötös csatornára. - közli velem, majd csak a vonal megszakadását jelző hangot hallom.

Fogalmam sincs, hogy mi ennyire fontos. Mi a fene lehet azon a csatornán hét órakor. Ha valami hülye reggeli műsort akar velem megnézetni, én esküszöm, hogy közelebbi kapcsolatot fog kialakítani a kezemmel, mert megfojtom. Basszus, hova tettem a távirányítót? Sosem találom azt a kis szart. Kéne rá tenni valami jelzést vagy nem tudom. Nagy nehezen előkotortam az ágyam matraca alól és bekapcsoltam a készüléket. Az ötös csatornára kapcsoltam, ahol épp akkor kezdődött a műsor. Jó reggelt Los Angeles. Megfojtom, komolyan.

Aztán a műsor vezető csaj beszélni kezdett.

- Jó reggelt Los Angeles, ez itt a szokásos reggeli műsorotok. Én Lora vagyok és nem fogjátok kitalálni, hogy kik látogattak el ma hozzánk. - még abba sem hagyta, fojtatta is. - Köszöntsük nagy szeretettel a világhírű brit bandát, a One Directiont.

- Sziasztok Fiúk. - integetett nekik Lora, mint kiderült. Érdekes, még sosem láttam ezt a műsort.

- Sziasztok. - köszöntek mind az öten a kamerába és úgy vigyorogtak, mint az idióták. Nem is lehet levenni, hogy ez a legnagyobb kamu mosoly a világon.

- Na fiúk meséljetek nekem, hogy miért is vagytok most LA-ben? - tette fel a csaj az első sablonos kérdést a fiúknak.

- Több koncertünk is lesz itt, így több hetet töltünk LA-ben. - az első kérdésre Liam válaszolt.

- Igen, hallottam, hogy volt már egy és mikor várható a következő? - szinte rögtön vissza kérdezett, meg sem várva Liam válaszát.

- A jövő hét hétvégén, aztán sajnos vissza kell mennünk Londonba, de egy hét múlva ismételten itt leszünk. - ezúttal Louis válaszolt. Várjunk csak, hogy mi van?

- És tetszik a város? - sablonos kérdésekben nagyon jó a csaj.

- Persze, csodálatos ez a város, minden alkalommal csodálattal tölt el, amikor itt vagyunk. - amikor Harry válaszolt a kérdésre, minden figyelmemet a képernyőre összepontosítottam.

- Ez remek Harry. Van itt valami, amit megakartam tőled kérdezni. - nagyon remélem, hogy nem azt fogja kérdezni, amire gondolok.

- Tessék. - látszik rajta, hogy teljesen kényelmetlenül érzi magát a helyzettől.

- Úgy hírlik, hogy máris találtál magadnak valakit Los Angelesben, ez igaz? - tette fel a kérdést, amire nagyon is számítottam. Nem csodálkoznék, ha az egész interjú, erre ment volna ki.

- Olvastam a pletykákat, de leszögezném, hogy nincsen új barátnőm. A lány, csak egy közeli jó barátom, semmi több. - válaszolt Harry és egyáltalán nem lehetett rajta látni, hogy az igazat mondja-e vagy hazudik.

- Oké, akkor a titokzatos lány kiléte kiderült, de ki az a szőke szépség, akivel egy parkban kaptak le? - csak ezt ne, ne beszélj a képről, kérlek.

- Őszintén? Fogalmam sincs, ő bizonyára, csak egy rajongó volt, aki mellé véletlenül ültem le egy parkban. - válaszolta Harry.

- Szóval, akkor nem talált rád a szerelem LA-ben?

- Nem, egyáltalán nem. - válaszolta és fura módon a mellkasom fájni kezdett. Könnyen mondta ki, hogy nincs senkije, túl könnyen.

Miután a reggeli műsornak vége lett vagyis annak a résznek, amiben Ők szerepeltek, csak Harry válaszán kattogtam. Tudom, hogy megbeszéltük, hogy a média előtt, csak egy barát vagyok, de akkor miért fáj ennyire, hogy ezt mondta. Mert szereted. Vetette fel a kis hang a fejemben. Ó fog már be! Nem tudom lehet igaza van, de nem akarom beismerni. Ha a kétségek nem lennének elegek, akkor még egy hét múlva itt is hagyják LA-t. Persze azt mondták, hogy vissza jönnek, de mi van, ha nem? Mi lesz, ha elmegy és egyszerűen elfelejt. Fog egyáltalán keresni? Nem jó nekem, ha egyedül vagyok, mert akkor a gondolataim bármit megtehetnek, szabadon száguldhatnak. Ilyenkor egy dologba menekülhetek, a fotózásba. Ezt is tettem.

Kivételesen reggel mentem be a parkba, mert valamivel le kellett nyugtatnom magamat. A fotózás mindig segített. Ez alkalommal is lenyugtatott, amint a kis gépet felemeltem és megnyomtam az exponáló gombot a tetején. Nem volt más, csak én és a természet, amit most megörökítettem. A gondolataim akaratlanul is vissza kanyarodtak, ahhoz a bizonyos naphoz. Nem tudom, hogy véletlen volt-e vagy a sors hozta úgy, hogy pont Ő fogott meg. Már az első pillanatban megragadott benne valami. A megjelenése, a kisugárzása, a lénye, úgy teljes egészében. A képei féltett kincsek lettek számomra. Gondolni sem akartam arra, hogy az egyik ilyen kép, egy magazinban szerepel. Nem volt szándékos, de ha nem is közvetetten, akkor is az én képem volt és bemocskolta Őt és a nevét. Száz százalékosan az én hibám.

Amikor Mr. Martin megjelent a teremben, elfogott az undor iránta és a fia iránt egyaránt. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ő is tisztában van azzal, hogy a fia mekkora egy szemét alak. Nem csodálkoznék, ha kiröhögtek volna. Szegény naiv lány, mindent bevett. Ha akkor nem küld el a fiacskájához, akkor ez az egész meg sem történt volna és most nem kéne azon aggódnom, hogy vajon Harry szóba áll-e még velem valaha. utálom már most ezt az egész gyakornok dolgot. Legszívesebben megmondanám Federicnek, hogy dugja fel a szerződést a seggébe, de mivel az ösztöndíjam ugrana ez miatt, agy sajnos nem tehetem. Pedig, ez lenne minden vágyam. Nem ismernek ők még engem. Mindent megteszek, hogy megszégyenítsem, ezt az elkényeztetett milliomos csemetét. Fog Ő még nekem könyörögni.

Mr. Martin magyarázott valamit a sötét kamráról és a képek előhívásáról, ami engem a halálba untatott. Igen tudjuk, hogy a sötét kamrában sötétnek kell lennie, különben a kép a fény hatására tönkre megy. Néha úgy érezem magam, mintha gyépés lennék, akinek mindent a szájába kell rágni. Azért ennyire nem lehetnek a többiek tudatlanok vagy még is? Az egyszer biztos, nekem ebben semmi új információ nem volt. Lehet az első alkalom volt, amikor számoltam vissza a másodperceket az órából. Elképesztően vártam, hogy végre kiszabaduljak innen és ne kelljen néznem Mr, Martin hülye fejét, amint a még érdektelenebb információkat próbálja beadni nekünk. Semmi sikerrel. Amikor az óra végét jelző csengő végre megszólalt, ezzel megsüketítve - felteszem valahogy ma nem zavart, sőt hálát adtam érte - felpattanva, mér rohantam is le a lépcsőn, hogy minél előbb kijussak innen.

- Miss Simons, egy pillanatra. - az isten verjen meg!

- Igen? - fordultam felé és reménykedtem, hogy gyorsan lezavarja ezt az egész beszélgetős dolgot.

- Már, csak egy hónap van az egyetemből és szeretném, ha az utolsó két hétben már segítene a fiamnak a cégnél. - közli velem, mire majdnem azt mondtam neki, hogy mi van?

- Persze, semmi akadálya. - jobb hírt nem is közölhetett volna.

- Remek, a részleteket, majd később megbeszéljük. Most mehet. - küldött el, amit én örömmel teljesítettem is neki.

Zorát hiába kerestem az egész egyetemen nem találtam sehol. Volt egy olyan érzésem, hogy ismételten Niallel lóg, ami az utóbbi időben gyakran előforduló jelenség. A telefonom jelezni kezdett egy eseményt, így gyorsan előkaptam a zsebemből a készüléket.

Hang posta üzenet.

- Szia Aria. Itt Harry. Izé...ő...csak annyit, ha ezt hallod kérlek hívj vissza, beszélnünk kellene. - hallottam Harry hangját a felmondott üzenetben. Eléggé zaklatottnak tűnt, így gondolkodás nélkül emeltem a telefont a fülemhez.

- Szia Harry, itt Aria.