30. fejezet - Különleges bocsánatkérés!

Sziasztok!

Meghoztam a 30. fejezetet, el sem hiszem, hogy már itt tart a történet! Hihetetlen! Köszönöm, hogy ennyien követitek, amit irkálok, mert tényleg, csak irkálás! :) A mai részben lesz egy videó beillesztve, ami fontos része a történetnek, így mindenkit megkérnék, hogy hallgassa meg és olvassa el a rajta futó magyar szöveget! Köszönöm! :)
Végül jó olvasást nektek! Kíváncsian várom a reakciókat! ♥

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

- Nem akarok veled beszélni. - fájnak a szavai, amik elhagyják ajkait.

- Kérlek, legalább hallgass meg. - nem félek könyörögni neki.

- Mit tudsz mondani, amit eddig nem tudtam? 

- Egy fontos tényezőt, ami talán mindent megváltoztat. - léptem hozzá közelebb.

- Egy percet kapsz.

- Köszönöm. Szóval én és Taylor nem vagyunk együtt, csak egy szerződés miatt kell eljátszanunk. - nagyon remélem, hogy hisz nekem.

- Miért kéne elhinnem, amit mondasz Harry?

- Sosem hazudtam neked Aria, valóban szerelmes vagyok beléd. - fogtam meg a kezét. 

- Miért nem tudtad ezt hamarabb elmondani nekem? - lépett hátra.

- Féltem.

- Mitől féltél?

- Ettől, hogy ez lesz. - mutattam kettőnkre.

- Te okoztad. Ennyit számítok neked? Nem ismersz engem ez a legnagyobb baj Harry. Megértettem volna, de most? Nem akarom ezt folytatni. Vége Harry. - könnyek csorogtak gyönyörű arcán.

- Aria. - kiabáltam utána, de egyedül hagyott a szenvedéssel.

Nem lehetett itt vége, ez nem befejezés, egy kapcsolatot nem, ily módon zárunk le, ez lehetetlenség. Miért töprengek én a kapcsolatom lezárásán? A faszom sem akarja ezt lezárni, hisz életemben nem voltam még olyan szinten szerelmes, mint most Ariába és ezt az érzést nem fogom elveszíteni, elpazarolni, nem hagyom, hogy egyszerűen, csak elmúljon. Addig harcolok, míg úgy látom, hogy a remény utolsó szikrája is kialudt már és sosem fog újra felizzani a régi tűz. Tudom, hogy Ő is szereti, hisz, ha nem tenné, akkor nem reagált volna úgy, ahogy. Ha valami jó az életben, ahhoz foggal körömmel fogok ragaszkodni. Ez a dolog, ami kettőnk között van, határozottan a legjobb dolog az életemben jelen pillanatban. 

- Lou, kéne egy baromi nagy szívesség. - emeltem a fülemhez a kagylót és beszálltam a bérelt kocsimba, majd ráléptem a gázra és már ki is lőttem az útra.

Pillanatnyi elmebajom által találtam ki a legjobb ötletet, ami az eszembe juthatott. Egész éjjel fent voltam és ezen az egészen dolgoztam, de mostanáig nem gondoltam úgy, hogy ez valóban komoly, csak szórakoztam, csak az érzéseimet öntöttem ki, ilyen formában, de ezzel talán sikerül megbékítenem a hülyeségem miatt és visszafogad maga mellé, vissza a boldogságba. Komolyan én vagyok a legnagyobb idióta a földön. A szavai folytonosan visszajátszódnak a fejemben és teljesen igazat adok neki, minden szavát megérdemeltem. Valóban el kellett volna már a legelején mondanom neki, tényleg megértette volna a dolgot, de beismerem, hogy túl gyáva voltam hozzá. Féltem, hogy elhagy és nézzenek oda hol tartunk, lehet, hogy tényleg elvesztettem Őt. Ebbe bele sem akarok gondolni komolyabban, ha törik, ha szakad visszaszerzem, mert nem tudok élni nélküle. Ő az életem, nélküle nem kell.

Leparkoltam a szálloda előtt és szinte szaladtam a liftig, hogy a tervem minél előbb fizikai formát öltsön. Nem volt sok időm megszervezni, így minden perc számított vagy elkések és semmim sem lesz. Mivel Louisnak megvolt a kapcsolata, amire szükségem volt, így rögtön az Ő szobájába rohantam, hogy felvázoljam neki, mi a helyzet. Megálltam az ajtaja előtt és őrült módjára kezdtem verni az ajtót, míg vártam, hogy végre feltűnjön és bemehessek. 

- Neked mi bajod? - tárta szélesre az ajtót, de nem törődtem a megjegyzésével, egyszerűen, csak félre toltam és besétáltam.

- Lou segítened kell. - fordultam felé, ahogy becsukta az ajtót.

- Azt elsőre is felfogtam, de miről van szó?

- Betudsz juttatni Karen műsorába? - kérdeztem rá köntörfalazás nélkül.

- Mi? - felhúzott szemöldökkel meredt rám.

- Betudsz vagy nem? - hadartam, miközben járkálni kezdtem a szobában.

- Nem tudom, megpróbálhatom. - gondolkodott el egy pillanatra.

- Segítek. - jött egy harmadik hang a helységből, mire a hang irányába fordítottam a fejem.

- El te végig itt voltál? - kérdeztem rá meglepődve, hogy itt van és konkrétan észre sem vettem.

- Itt, de látom, hogy valami komoly figyelem elterelőként dolgozik nálad. - lépett hozzám közelebb és szinte meztelennek éreztem magam mellette, mindig átlátott rajtam.

- Úgy is lehet mondani. - helyeseltem vele.

- Mit akarsz Karen műsorával? - kérdezett rá Louis közbeszólva.

- Az mind egy, csak intézd el, hogy ott lehessek néhány perc erejéig.

- Megpróbálom. - nézett rám, majd a fülén a telefonjával eltűnt a másik szobában.

- Oké, Harry ki a csaj? - támadott le Eleanor egy perc alatt.

- Tudod ki Ő. - válaszoltam egyszerűen.

- Aria? - húzta fel a szemöldökét.

- Most miért vagy meglepődve? - kérdeztem vissza.

- Ismered te magad Harry?

- Basszus, hagyjatok már ezzel. Nem lehet elhinni, hogy megváltoztam és tényleg, csak Ő kell nekem? - tettem fel a költőinek szánt kérdésemet.

- Elég nehéz, de az, hogy ennyire kivagy elárulja, hogy talán tényleg nagy változáson mentél keresztül.

- Tudod, én sem vagyok büszke magamra, bármi hihetetlen is, de sokkal jobban érzem most magam, mint mikor minden nap más lány volt az ágyamban. - vallottam be és magam is meglepődtem, hisz most először vallottam be magamnak is, hogy hülyeség volt az előző élet stílusom.

- Felnőttél. - ugrott a nyakamba, mire eltoltam magamtól.

- Ennyire nem vagyunk jóban.

- Oké, még sem. - nevetett fel, mire nekem is muszáj volt.

Louis fél óra elteltével jött ki a szobából és lóbálta a kezét a magasba és azt hajtogatta, hogy meg van. Még rám mondják, hogy gyerek vagyok, akkor Lou mi? Nem törődtem a hülyeségével, egyszerűen csak elkaptam és magamhoz szorítottam örömömben, amiért esélyt kapok arra, hogy Aria talán megbocsájt nekem, ezek után. De előbb volt egy ennél sokkal fontosabb dolgom, amit muszáj voltam elintézni. Le kell zárnom a kiváltó okot és a következmények egyáltalán nem érdekelnek. Felőlem ki is tehetnek a bandából. Felhívtam mindenkit és megbeszéltem velük, hogy jöjjenek a stúdióba, szükségem van rájuk, tudom, ha arra kerülne a sor, hogy ténylegesen elküldenek, Ők nem fogják hagyni. Náluk jobb igaz barátokat kívánni sem lehetne. Louis és El jöttek velem, míg a többiekkel ott találkozunk. Alig egy óra múlva már mind a stúdió előtt vártuk, hogy megjelenjen Miss Taylor és vér szívó menedzsere.

- Figyeljetek, nem leszek elnéző, elküldöm őket a bús picsába, így nagyon valószínű, hogy a menedzsment, majd kiakar engem tenni, mivel megszegem a szerződésüket. - vázoltam fel a srácoknak a kialakulóban lévő szituációt.

- Ha téged kitesznek, mi is megyünk, ez egyértelmű. - szólalt fel Liam, míg mindenki más is egyetértően bólogatott mögötte.

- Köszönöm, ti vagytok a legjobbak. - válaszoltam, mire feltűntek a távolban az emlegetett szamarak.

- Harry mi volt ennyire fontos? - szólalt meg Taylor, akit azóta nem is láttam és a pumpa azonnal felment.

- Vége. - csak ennyit mondtam.

- Minek?

- Ennek a szarakodásnak, nem játszok többé semmit. Elbasztad a kapcsolatomat, felfogtad te ezt? Neked örömet okoz az, ha belém döföd a kést aztán többször megforgatod, hogy a szenvedésem ne legyen könnyű? Milyen ember vagy te? Tudod, ne keresd a választ magadban, majd én válaszolok helyetted, megkönnyítve a dolgodat. Egy számító ribanc vagy, aki nem tudja elfogadni, hogy soha nem leszek az övé, szánalmas vagy. Ennyi, a szerződésnek vége. Értetted? - csattantam fel és addig nyomtam a szöveget, míg ki nem fogytam a szavakból és a dühből, ami elindította a folyamot.

- Harry ezt nem teheted meg. Tudod a következményeket. - szólalt meg a menedzserre, míg Taylor sírni kezdett.

- Szerintem épp most tettem meg és szarok a következményekre. A legnagyobb már bekövetkezett, ez itt mindent elbaszott a magánéletemben. - mutattam Taylorra, míg megvetéssel hagyták el a számat a szavak.

- Fejezd be. - zokogott fel.

- Fáj az igazság?

- Elegem van belőled, egy hülye gyerek vagy, mennyünk innen. - fordul a védelmezője felé.

- Voltam már rosszabb is édes.

- Styles ennek még lesznek következményei. - mutogatott nekem, de nem érdekelt.

- Lesznek, de még milyenek. - vetettem oda, de már nem figyeltek rám.

Már a beszélgetős műsor stúdiójában voltunk és eszméletlenül izgultam. Megkértem Niall-t, hogy gitározzon nekem, így legalább nem acapellában kell elénekelnem a dalt. A műsor kezdete előtt felhívtam Zorát, hogy mennyen el Ariához és nézesse meg vele minden áron a műsort, mert muszáj meghallatnia és így kénytelen lesz. A szám, amit írtam, csak neki szól, az érzéseimről iránta, a kapcsolatunkról, ahogy találkoztunk. Ő maga a szám, ami a szívemben szól, mióta megláttam azon a napon a parkban. Lenyűgözött a lénye, mindene, ahogy megragadta a pillanatot, elraktározva egy képben. Eszméletlen tehetséges és ha engedi azon leszek, hogy ezt kamatoztatni is tudja, erre született. Aztán egy asszisztens beszólt nekem, hogy én következem, így végig sétáltam a folyosón, ki a színpadra, míg a közönség sikítozni nem kezdett. Karen mosolygott rám, amikor leültem vele szembe a fotelba.

- Nagyon örülök Harry, hogy eljöttél hozzám. Úgy értesültem, hogy valami fontosat szeretnél közölni a világgal. - kezdett bele Karen.

- Igen, pontosabban két fontos dolgot szeretnék közölni. Kezdeném azzal, ami számomra egyáltalán nem fontos, csak tudatni akarom a világgal, hogy ne éljenek hamis tudattal. - mosolyogtam a kamerába, majd vissza Karenre.

- Nagyon felkeltetted az érdeklődésemet.

- Örülök. Gondolom mindenki értesült róla, hogy Taylor Swiftet és engem ismét összeboronáltak. Kijelenteném, hogy nem vagyunk együtt és soha nem is voltunk. A menedzsment találta ki, de nem játszom tovább ezt a képtelenséget. - jól esett kimondani.

- Hűha Harry, erre nem számítottam. Azért ez eléggé durva, hogy el kellett játszanod, hogy szeretsz valakit, miközben nem is érzel iránta semmit. - láttam rajta, hogy nagyon érdeklődik a téma iránt.

- Igen, de már vége és itt eljutunk a fontos dologhoz. A valódi barátnőmhöz, Aria Simonshoz, aki remélem, hogy néz ezt és megbocsájt nekem a Taylor kavarás miatt, mert nagyon szeretem.

- Ő Harry ez annyira édes, én biztosan megbocsájtanék. - az tuti, hogy Őt megvettem.

- Írtam neki egy számot, amit szeretnék elénekelni, ha lehet.

- Persze, semmi akadálya.

- Köszönöm, akkor Niall kérlek gyere be. - kiáltottam el magam, mire  szőke srác megjelent egy gitárral a kezében és a közönség megint sikítani kezdett. Niallel átsétáltunk a színpadhoz és leültünk a székekre, mielőtt belekezdtünk a dalba.

- Aria ez neked, ez rólad, rólunk szól. Szeretlek és remélem megbocsájtod a legnagyobb hülyeséget, amit elkövettem, hogy hagytam, hogy megharagudj rám.

El sem hiszem, hogy ország világ előtt öntöttem ki a szívem. Ismét a lakása előtt állok és nem merek csengetni vagy kopogni, jelezni, hogy idekint vagyok. Ha félelmem vezetett ide, úgy hogy többé nem csinálhatom ezt. Nem félhetek többé, hisz akkor elveszítem Őt. Lenyomtam a csengőt, a kezem hosszasan időzött rajta és vártam, vártam, hogy az ajtó kinyíljon és feltűnjön Ő. Léptek hangjai töltötték be a benti teret és tudtam, hamarosan újra látom Őt és reménykedem, hogy újra minden a régi lesz.

- Szia. Figyelj, bemehetek? - kezdtem hadarni, ahogy megjelent, nem hagyva, hogy szóhoz jusson.

- Gyere. - válaszolt egyszerűen és ellépett, hogy beférjek mellette.

- Láttad? - csak ennyit kérdeztem, amikor megjelent a nappali ajtajában.

- Igen.

- És?

- Harry, mit hittél, hogy énekelsz egyet és minden rendbe jön? - kezdtem úgy érezni, hogy ismét elbuktam.

- Nem?!

- Nem volt túl egyértelmű a válaszod. - nézett rám komolyan, de a szája sarkában ott játszott a mosoly.

- Tudom.

- Te tiszta őrült vagy. - lépett hozzám közelebb.

- Mert megőrülök érted. - ragadtam meg a derekát és hevesen megcsókoltam.

A lépcső recsegett a lábaim alatt, ahogy felsétáltam vele az ölemben és a háló ajtaja bezáródott mögöttünk, hogy végre minden a helyére kerüljön.