44. fejezet - A meccs elindult!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

- Hogy mondtad? - akadtam fent az utolsó mondatát, amit sajnos tökéletesen értettem, de szerettem volna, ha el sem hangzik. Ismertem már annyira Fredericet, hogy tudjam, nem csak viccel, nem üres szavakkal dobálózik, ha kell gond nélkül megvalósítja az ígéreteit.

- Tudod nem áll jól neked, ha hülyének teteted magadat. - valahogy kezdtem úgy érezni, hogy ez nem telefon téma.

- Nem érek én erre rá Frederic.

- Ne lepődj meg. - ezzel rám nyomta a telefont, én meg ott álltam és a telefonomat bámultam még percekig némán. Valahogy tudtam, hogy készül valamire Harry ellen és a legrosszabb az volt, hogy engem is bele akar keverni a dologba. Nem igazán tudom, hogy mit csináljak. El kellene mondanom Harrynek az egészet, de akkor azt is el kéne mesélnem, hogy Frederic megszerzett egy képet tőlem, amin ő volt látható és fel is használta az egyik cikkéhez. Egyáltalán haragudna rám miatta? Vagy, ha Frederic tenne valamit, elhinné? Elhinné, hogy képeket készítek róla? Elhinné, hogy ezt megtenném vele?

- Aria. - lökte be Anna a raktár ajtaját, majd mutogatni kezdett nekem. - Gyere, mert valaki keres téged.

Azonnal elfogott a pánik, hogy Frederic az, ezért semmi kedvem nem volt megmozdulni.

- Kicsoda? - kérdeztem rá, ahogy elindultam az ajtó irányába.

- Azt nem mondhatom meg. - vont vállat, majd eltűnt az ajtóból.

Ahogy kilöktem a lengőajtót nem hittem a szememnek. Harry állt a pult mellett és széles mosollyal az arcán egyenesen rám nézett. Két hete láttam őt utoljára, így nem volt csoda, hogy azonnal a nyakába vetettem magam.

- Nem hiszem el, hogy itt vagy. - szinte elsírtam magam örömömben.

- Én sem, de most egy darabig megint itt leszek. - ölelt magához szorosan.

- Ezt, hogy érted?

- Van egy hónap szünetünk és én azt veled akarom eltölteni. - fogta közre az arcomat hatalmas tenyereivel, majd a mondandója után megcsókolt.

Egyszerűen nem tudtam mit válaszolni, annyira jól estek a szavai. Haza is mehetett volna Londonba, de ő inkább velem akart lenni.

- Vissza kell mennem dolgozni. - szomorodtam el egyből, mikor körül néztem és rengetegen voltak a kávézóban.

- Semmi baj, segítek, ha kell. - sosem fogom megérteni az örökös segíteni akarását. Ha nem tudnám, hogy a világ egyik legnépszerűbb emberével állok szemben, meg nem mondtam volna, hogy híres, annyira átlagosan viselkedett, egyáltalán nem szállt el a sikertől, ahogy azt sokan mások tették.

- Nem kell Harry.

- Pedig én szívesen teszem. 

- Csak a magad nevében beszélj. - hallottam meg Anna hangját magam mögül, aki egy tálca kávét nyújtott ki a pult mögül. - Ha már annyira segíteni szeretnél, ezt kiviheted a nyolcasnak.

- Szívesen. - vette el a tálcát és már az említett asztal felé haladt.

- Nem kéne befognod. - forgattam meg a szemeimet.

- Most miért? Ő ajánlotta fel és kevesen vagyunk. - vonta meg a vállát.

- Akkor sem kell kihasználni. 

- Egy percig se gondolod, hogy ez a szándékom. - eléggé sértődött volt a hangja.

- Nem gondolom.

- Egyébként is annyira otthonosan mozog és te is túl sok figyelmet fordítasz rá, amikor itt van, így egy kicsit segíthet behozni a te lemaradásodat a figyelemelterelés miatt. - nevetett fel.

- Kezdesz kiakasztani.

- Nem állt szándékomban. - nyújtott felém két krémest, de amikor kérdőn néztem rá, folytatta. - Kilences. 

Nem volt valami sok szabad időm, egész nap talpon voltam és semmit nem tudtam pihenni. Harry viszont sok terhet levett a lábunkról. Azon kívül pedig örültem annak, hogy itt volt. Azonban a boldogságomat, csak beárnyékolta valami, mégpedig Frederic és az átkozott fenyegetőzése. Egyre jobban féltem attól, hogy valamelyiket befogja váltani és akkor nekem végem van. Nem akarom elveszíteni Harryt, főleg egy olyan dolog miatt, amit el sem követtem.

***

Este végre otthon voltunk és semmit nem voltuk hajlandóak csinálni, csak a kanapén ülni és filmnézés közben popcornt zabálni, addig míg bele nem fulladunk. Harry meglepően csendes volt, biztos elfáradt a repülőút és a kávézóban töltött órák miatt. Negyed órával később felé fordultam és láttam, hogy a szemei le vannak hunyva és nyugodtan szuszog. Tudtam, hogy alszik. Annyira édes volt, amikor aludt, ilyenkor még inkább kisfiúnak nézett ki. Hiányzott már a közelsége, hogy ennyire közel legyen hozzám. Érdekes, hogy minden alkalommal jobban szeretem őt. Az esküvő gondolata is egyre kevésbé volt számomra félelmetes, mert igazán vele akartam leélni az életem hátralévő részét, akkor is, ha nem lesz egyszerű és általa én is híresség leszek, mert Harry miatt megérte ebbe a világba tartozni. Természetesen a pillanatot meg kellett törnie a telefonom pittyegésének. Óvatosan kimásztam a karjai körül, nem akartam felébreszteni őt. Lassan hangtalanul sétáltam át a nappalin, ki a folyosóra, ahol a kis szekrényen a telefonom pihent. Egy sms-t jelzett a készülék, de a feladó neve elolvasása után megállt bennem az ütő. Frederic.

A meccs elindult.

Csak ennyi volt, semmi több. Nem értettem semmit sem. Mi a frászt akar az jelenteni, hogy a meccs elindult? Miért szórakozik velem, jó, hogy játszik? Kezdett rohadtul elegem lenni ebből. Semmit nem ártottam neki és az életem tönkretételéhez sincsen semmi joga. Vissza helyeztem a telefont az előbbi helyére, nem épp csendesen és megfordultam. Harry közvetlenül mögöttem volt, így szabályosan neki sétáltam.

- Bocsi. - léptem egyet hátra. Csak a kezében tartott telefonját nézte és nem nézett fel rám. Nem tudtam, hogy mi baja van, annyira furcsák voltak a vonásai.

- Mi ez? - rám sem nézve szólt hozzám, majd a képembe nyomta a telefonját, amin egy róla készült kép volt látható. A baj, csak az volt, hogy ismertem ezt a képet, túlságosan is. Az első róla készített képem volt. 

- Egy kép rólad. - vontam vállat és reméltem, hogy beveszi.

- Igen, egy olyan kép, ami a gépeden is szerepel, nem? - fogalmam sem volt, hogy ezt meg honnan tudja.

- Mi?

- Ne tagadd le láttam. - mutat a nappali felé.

Azonnal berohantam, hogy a megnyitott mappát lássam meg a laptop képernyőjén. 

- Bele néztél? - fordultam meg dühösen.

- Ne hogy még te legyél felháborodva, azok után, hogy folyamatosan képeket csináltál rólam. Mi vagy te? Paparazzi? - fakadt ki.

- Mi van? Dehogy. - tiltakoztam.

- Akkor? Miért vannak olyan képeid, amik a magazinokban jelentek meg rólam? Ez csak véletlen? Nem fogod nekem beadni. - indult meg kifelé.

- Harry hallgass meg.

- Nincs értelme, jól behülyítettél. Elhittem, hogy engem akarsz, nem láttam át rajtad. De egyszer mindennek vége van Aria, ahogy ennek is.

- Mit akarsz ezzel? - nem akartam, hogy kimondja a választ, mert rettegtem tőle.

- Vége, nem akarlak többet látni. - ezzel kisétált az ajtómon.

- Harry.