Váratlan kedvesség!

Sziasztok Madárkák!

Egy öröm hírrel szolgálok most nektek!

Megkapta a The Photographer az első díját, amit nagyon szépen köszönök, Melcsi A. M.-nek.

Szabályok:

- Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
- Írj tíz dolgot magadról!
- Válaszolj tíz kérdésre!
- Írj tíz kérdést!
- Küldd tovább tíz embernek!

10. dolog, amit fontos tudni rólam:

1. Zene fanatikus vagyok, zene buzi, hogy pontos legyek.
2. Tetoválás függő, mert az bizony egy fertőző betegség!
3. Imádok írni, mint látjátok!
4. De lehet hogy olvasni is, épp annyira szeretek!
5. Ha újra kezdhetném az iskolát, művészetire mennék.
6. A tánc is eléggé fontos része a személyiségemnek.
7. Nagy szerelmeim a vámpírok.
8. Meg persze a One Direction.
9. Író szeretnék lenni, azt már nem írom, ha nagy leszek
10. 22 éves vagyok.

Kérdések:

1. Melyik a kedvenc ünneped?
- Karácsony, egyértelmű.
2. Mikor kezdted az írást? Miért?
- Egy éve, szerettem volna kipróbálni magam valami újban.
3. Melyik az az állat, amitől kiráz a hideg?
- Kígyó.
4. Kedvenc blogod? 
- Free Fallin.
5. Miről szeretsz a legjobban olvasni?
- Elég ellentétes, de a szerelemről és a veszélyről.
6. Mi lenne a három kívánságod egy varázslatos lénytől?
- Tudjak perfektül angolul, legyen könnyű életem, érjem el az álmaimat.
7. Melyik országot szereted a legjobban?
- Horvát.
8. Mi az életed legmeghatározóbb élménye?
- Az első tetoválásom. Kurvára fájt, de minden szenvedést megért.
9. Mi a legrosszabb tulajdonságod?
- Túl érzékeny vagyok, utálom.
10. Mi alapján választod ki azt a témát amiről írsz? 
- Ami engem foglalkoztat, arról írok.

Kérdéseim:

1. Mi foglalkoztat?
2. Mitől félsz a legjobban?
3. Ki az a személy, akitől ráz a hideg, h csak rá gondolsz?
4. Mi késztetett írásra?
5. Könyv vagy mozi?
6. Kik a kedvenc zenészeid?
7. Példakép?
8. Mi az az egy szó, ami a legjobban jellemez téged?
9. Kedvenc blogod?
10. Mit tennél, ha nem írhatnál többet?

Tovább küldés:
Alexa S.
Jáz miin

Novella 7. - Éjfél! (Dekoratív karácsony folytatás)

Sziasztok Madárkák!

Itt lenne a 6. novella folytatása és remélem ez is elnyeri a tetszéseteket, mint az első része. 
Várom a véleményeket róla. :)
Jó olvasást hozzá!

Esther xx

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyszerűen képtelen vagyok kiverni őt a fejemből, pedig, csak egyetlen egyszer találkoztam vele. De az az egy találkozó semmiképpen nem nevezhető átlagosnak. Amint megláttuk egymást, hogy is fogalmazzak, egymásnak estünk. Meg azóta sem tud semmit arról, hogy lefeküdtem a főnökével az üzlet raktárában.  Nem szégyenlem a dolgot egyáltalán, de mégis feszélyez, ha csak eszembe jut Meg előtt, hogy mit csináltam Harryvel a raktárban. Azóta nem is voltam hajlandó betenni a lábam az üzletbe, féltem, hogy esetleg, megint össze futok Vele. 

Ma szilveszter napja van és Meg minden áron elakar rángatni valami házi buliba, de nekem mondanom sem kell, hogy semmi kedvem az egész felhajtáshoz. Nincs kedvem a hajammal, a sminkemmel és a tökéletes ruha kiválasztásával foglalkozni. Csak a kanapén akarok ülni és szörnyű szilveszteri műsorokat nézni a tévében, amik a halálba untatnak. Szokásos szilveszteri szendvicset akarok enni és nem flancos drága pezsgőt kortyolgatni éjfélkor, valami segg arc társaságában, aki csak arra vár, hogy ledughassa a nyelét a torkomon. Köszönöm, nem kérek belőle.

- Nelly, kérlek. - áll előttem Meg és könyörgő tekintettel próbálja elérni nálam, hogy vele mennyek, abba az átkozott buliba.

- Nem Meg, semmi kedvem most ehhez. - kötöm ki neki.

- Ne légy már ünnep rontó. - biggyeszti le az ajkait, hátha megsajnálom.

- Nem fog bejönni az sem, ha kiskutya szemeket meresztesz rám. - a mondatom hatására, csak be próbálkozott velük.

- Na? Semmi? - kérdezi meg, amikor nem reagálok a nézésére, úgy ahogy ő szerette volna.

- Mondtam. - fejezem be a beszélgetést, majd a szobámba vonszolom magam.

Zihálva riadok fel, miszerint sikeresen elaludtam. Oldalra fordítom a fejem és hat órát mutat. Sikerült négy órát aludnom, csodás. Megint vele álmodtam. Éjszakánként előforduló tényező, hogy álmodok róla és a raktárban történt eseményekről. Még sosem történt még, csak hasonló sem velem. Egy alkalom után, eddig senkire sem vágytam, de rá annál inkább. Folyton azon kapom magam, hogy leperegnek előttem a kép kockák, amint a dobozokra ültet. Lassan megörülök, ha ezt így folytatom. Mit várok? Hogy egyszer, csak benyit az ajtómon és azt mondja velem akar lenni? Vagy mi?

Csak álmodozol Nelly. A hangnak a fejemben igaza van, nem gondolhatok folton Harryre, tovább kell lépnem. Fel sem fogom mit teszek, csak kivágom az ajtómat és Meg ajtaján rontok be, nagy hévvel.

- Hát te? - mered rám Meg, amikor rányitok, amint épp készülődik a bulira.

- Megyek. - nyögöm ki egyszerűen.

- Még is hova? - mereszt rám nagy szemeket.

- Veled.. a buliba. - nyögöm ki, majd el is tűnök a szeme elől, belépve a fürdőbe, hogy rendbe hozzam magam.

A tükörben bíztatom magam, hogy jól döntöttem. Hogy jól fogok szórakozni. Talán találok is valakit, aki majd elfeledteti velem Őt. Ha ez egyáltalán lehetséges. Fél óra múlva lépek ki ismételten a folyosóra és Meget a szobámban találom, amint a szekrényemben kutakodik.

- Keresel valamit? - kérdezek rá, amikor nem veszi észre, hogy bejöttem.

- Baszki, ne osonj hangtalanul, Nelly. - kapja a kezét a szívéhez.

- Te meg ne dramatizáld túl. - lököm oldalba, amitől konkrétan a szekrényembe esik, engem arra késztetve, hogy röhögő görcsöt kapjak.

- Köszi, inkább segíts felállni. - nyújtja felém a kezét, amit meg is fogok, hogy felsegítsem.

- Bocsi.

Meg egyszer, csak a kezembe nyom egy nagyon szűk piros mini ruhát, ami szerintem még sosem volt rajtam.

- Ez komoly?

- Teljesen, nincs ellenvetés. - néz rám és arra vár, hogy felvegyem a ruhát.

- Oké. - egyezek bele, majd magamra is rángatom a szűk anyagot.

- Jó kislány. - mér végig, amikor végre feltudtam venni ezt az izét.

Alig fél óra és már egy taxiban ülünk és az isten tudja, hogy hova tartunk. Nem igazán kérdeztem a bulival kapcsolatban semmit sem Megtől. Amikor az egyik legelitebb környékre értünk, már tudta, hogy talán jobb lett volna kérdeznem. Volt egy sejtésem, hogy kinek a bulijába jövünk, de a válaszra mégsem voltam felkészülve.

- Meg, voltaképpen ki is rendezi ezt a bulit? - teszem fel félve a kérdést.

- Harry, miért nem mondtam? - kérdez vissza.

- Hát ezt valahogy elfelejtetted közölni velem.

- Bocsi, miért baj? Nem jöttök ki vagy mi? - kérdez vissza.

- Ja, nem semmi, nem is ismerem. - hazudtam és reménykedtem, hogy a taxi teteje nem szakad rám.

- Oké, jó lesz meglátod, Harry nagyon jó fej. - mosolyog rám.

Basszus, nekem hivatalosan is végem van.

Nem futhatok vele össze, még a végén azt fogja hinni, hogy követem és le vakarhatatlan vagyok. Pedig nem. Baszki megörülök.

Amikor kiszálltunk a taxiból az állam is leesett. Egy hatalmas ház előtt álltunk amire talán jobb megnevezés a kisebb kastély, mint a ház, ahogy jobban szem ügyre veszem. Ezek szerint Harrynek igencsak sok pénze van. Egy valamit tudok, hogy nem futhatok vele össze, ha kell egész este bújkálok előle. Bújócska indul.

Amint az ajtóhoz közeledtünk a szívem egy gyors ütemre kapcsolt, jelezve nekem, hogy rettentő ideges vagyok, mintha nem tudnám magamtól is. Meg ment előre, én meg lassú léptekkel követtem őt. Az ajtóban egy srác várt, aki rögtön két poharat nyomot a kezünkbe, amiben pezsgő volt. Ezek szerint Harry nem bízza a véletlenre. Meg a tömegbe rángat és pár embernek bemutat, majd táncolni hív. Belemegyek, addig is sok ember vesz körül és talán Harry nem fog kiszúrni engem. Már azt sem tudom, hogy hány pohár pezsgőt ittam meg. Még csoda, hogy magamról tudok még valamit. Lassan már az sem érdekel, ha Harry meglát.

Kis idő múlva, muszáj voltam elszakadni Megtől, hiszen keresnem kellett egy mosdót, így az emeletre mentem, bár halvány lila fingom sincs, hogy hova megyek és hogy ott van-e egyáltalán mosdó, de nem sok minden foglalkoztat jelen pillanatban. Az alkohol megtette a hatását és mindent leszarok. Pár ajtón benyitottam, de egyik sem bizonyult mosdónak, így tovább haladtam, amíg egy nagy hálószobába léptem be. Nem tudom, hogy mi késztetett rá, de beljebb mente és körül néztem bent. Hatalmas francia ágy a szoba közepén és faltól-falig érő óriási ablakok, amitől még így este is elég világos van a szobába, ahhoz, hogy jól lássak.

- Eltévedtél, Baby? - szól valaki a sötétből, a hangját ezer közül is felismerném.

- Csak a mosdót keresem. - ejtem ki remegő ajkaim közül a szavakat.

- Itt is van mosdó. - mutat a mellettem lévő ajtóra, amin rögtön be is megyek, hogy ne legyek vele több időt kettesben.

- Már mész is, Nelly? - kérdezi meg, amint kilépek a fürdőből. Tehát felismert.

- Igen, Meg már vár rám. - válaszolok neki, majd az ajtó felé sétálok, de ő elállja az utamat.

- Meg nem fog hiányolni, különben is jó kezekben vagy. - ragadja meg a derekamat, így vonva magához egészen közel.

- Meghiszem azt. - csúszik ki a számon, mire csak azzal válaszol, hogy lecsap az ajkaimra.

Könyörtelenül tépi a kiéhezett ajkaival az enyémet, míg az ölébe kap és én automatikusan a dereka köré csavarom a lábaimat. Az ágy felé kezd hátrálni, majd le is ül rá, velem az ölében. Az ajkaimról a nyakamra tér rá és nedves csókokkal hinti be az érzékeny bőr felültetet. Harry egy hirtelen mozdulatot tesz és már maga alá is fordított engem. Felém tornyosulva veszi birtokba a testem és csókolja magát egyre lejjebb és lejjebb, míg el nem éri a ruhám szegélyét és feltépi annak egyik oldalát.

- Harry. - szólok rá, a cselekedete miatt.

- Veszek neked másikat, Baby. - mély hangján ejti ki a szavakat, amik csak még inkább beindítanak.

Ezek után nem igen tudok magamról, mert annyira elvette az eszemet ez a férfi. Miután lekerült rólam a ruha, vagyis inkább annak maradéka, Ő is megszabadította magát a ruháitól. Nem engedte, hogy én vegyem le róla, túl sietős volt neki. A következő pillanatban már magamban érezhette a lüktető férfiasságát és gyors ütembe kapcsolva mozgott. Felemeltem a lábaimat, hogy még inkább hozzám tudjon férni, ezzel is csak a kettőnk örömét erősítve. Ezúttal, ha lehet még kiéhezettebb volt, ezt a sietős mozdulati is jelezték. Egyikünknek sem kellett már sok és egymás után értük el a beteljesülést. Zihálva lökött még pár levezetést, majd óvatosan tűnt el felőlem.

- Nelly? - szólalt meg még mindig zihálva.

- Igen? - kérdezem meg, míg próbálom felvenni a szét szaggatott ruhámat.

- 10, 9, 8, 7, - kezdett számolni, míg el nem ért az egyhez és magához ragadva, hosszan csókolt meg.

- Boldog új évet, Harry.

19. fejezet - London!

Sziasztok Madárkák!

Itt is van a 19. fejezet, remélem tetszeni fog! 

Hagyjatok véleményt magatok után.

Jó olvasást hozzá! :)

Esther xx

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Három nap és újra Londonban kell lennem, amit ambivalens érzelmekkel várok. Aki ismer és tisztában van az éltem pontos alakulásával, az tudja a pontos okokat is. Az egyik és egyben talán legfontosabb tényező, Aria. Tudom, hogy látta azt a reggeli műsort és abban szó került a haza utazásunkról, de még személyesen nem került köztünk felszínre ez a beszélgetés. Előre rettegek is tőle.

A múltkori meglepetésem neki nagyon jól sikerült, de attól még határozottan görcsben van a gyomrom. Elég hihetetlen még magamnak is ez az egész, nem még másoknak. A fiúk is eléggé hülyének néztek, amikor szóba hoztam Ariát és hogy azt akarom, hogy a barátnőm legyen. Talán Liam volt a legszkeptikusabb, mindenki közül. Bár megértem, hogy miért, eddig nem én voltam a hűség és a monogámia megtestesítője, ezzel én is tisztában vagyok. Lányok jöttek és mentek, de sosem ragadtam le egynél, mostanáig. Aria belépett az életembe és mindent felforgatott, ahogy engem is. Teljesen megváltoztatott, de ez alkalommal ez a változás hála istennek jó irányú. Nem úgy mit a legutóbbi. De gondolni sem akarok rá.

- Harry. - lépett be a szobába Niall. - Gyere indulunk.

- Köszi. - válaszolok neki egyszerűen, majd magamra kapom a bőr dzsekimet és kilépek a hotel szobából.

A hotelen keresztül menve, kissé elkap az idegesség, hiszen ma este fellépésünk van. Bármily hihetetlen, de minden egyes koncert előtt ez van. A gyomrom össze szorul és nem kapok rendesen levegőt, a tenyerem izzadni kezd. Azt hiszem ezt hívják lámpaláznak. A vicces az, hogy Aria közelében is szinte pont ezt érzem. Le írhatatlan, hogy mi fog el, ha csak a hangját, a nevetését meghallom. A merengésem alatt észre sem vettem, hogy megérkeztünk a stadionig. Az utolsó koncertünk Los Angelesben. Nem akarom, hogy ennek vége legyen, hogy az egész befejeződjön.

- Izgulsz? - teszi fel a szokásos kérdését Louis, de ez esetben volt valami mögöttes tartalom a feltett kérdésben.

- Az nem kifejezés. - válaszolok rá nézve és szinte hallom a gondolatait, hogy tisztában van vele mit is érzek most.

- Semmi gond nem lesz. - próbál megnyugtatni.

- Ezt most a koncertre érted vagy Ariára? - kérdezek rá.

- Mindkettőre. Aria remek lány és megfogja érteni, te pedig jól énekelsz mint mindig, így nincs mitől félned.

- Lou, komolyan mondom néha megijesztesz. - mintha tudna olvasni a gondolataimban.

- Vigyázz, miket gondolsz a közelemben. - kacsint rám, majd elviharzik mellettem, csak úgy szokásos lökött stílusában.

További izgulásra nem igen volt időm, hiszen mire feleszméltem már a színpadon is kellett lennem. Amint kiléptünk az idegességemet, mintha elvágták volna. Onnantól kezdve nem volt más, csak én és a közönség. Ahogy ez első dallam felcsendült átszellemültem és átadtam magam a zenének. Ahogy a szólom jött, már nyoma sem volt a korábbi lámpalázamnak. Minden pontosan úgy történt, ahogy eddig minden egyes alkalommal. Elfeledkezem mindenről, ha azt csinálhatom, amit a világon a legjobban szeretek. Legjobb dolog a világon. Csak én és a zene.

- Jó estét Los Angeles. Hogy érzitek magatokat? Örülök, hogy eljöttetek. Mi vagyunk a One Direction és én Harry Styles vagyok. Érezzétek jól magatokat. - mondtam a közönségnek, majd bele is kezdtünk a következő számba, ami a Strong volt.

A koncert, csak úgy mint minden alkalommal most is hamar lement, hiszen röpül az idő, ha az ember azt csinálja, amit szeret, legalábbis ezt szokták mondani. A közönség hihetetlen tapsát hallgattuk, amikor elhagytuk a színpadot. Még mindig hihetetlen számomra, hogy ilyen rövid idő alatt hova jutottunk el. Bele gondolni is félelmetes, ha aznap nem megyek el az X-Faktorba, akkor nem lennék itt és nem csinálhatnám ezt az egészet a négy legjobb barátommal.

Vissza érve a hotelba, semmi máson nem járt az eszem, csak azon, hogy találkoznom kell Ariával és el kell nekimondanom, hogy hétfőn vissza repülök Londonba. Előre félek ettől a beszélgetéstől. Nem ismerem őt még eléggé, így nem igazán vagyok még tisztában a reakcióival. Egy gyors zuhany után, magamra kapom a farmerem és egy egyszerű fehér pólót és indulásra késznek nyilvánítottam magam. A hotel előtt persze megtaláltak a rajongók, így amíg vártam a taxira, kiosztottam pár autogramot. Amikor megérkezett a taxi gyorsan bevágódtam a hátsó ülésre és bediktáltam a vezetőnek Aria címét, majd a kocsi kilőtt és elhagytuk a hatalmas tömeget.

Alig negyed óra múlva, már az ajtaja előtt álltam és nem tudtam rávenni magam, hogy bekopogjak. Gyerünk Harry megtudod csinálni. Több tízezer ember előtt lépsz fel esténként és nem mersz bekopogni egy nyamvadt ajtón? A lelkesítő beszéd hatásosnak bizonyult, hiszen lendült a kezem, majd felcsendült a hang, ami jelezte, hogy bekopogtam. Amikor Aria nem jelent meg az ajtóban, be is csengettem. A láb dobogás bentről jelezte, hogy valaki közeledik bent az ajtó felé, ez esetben ő.

- Harry? - az arc kifejezése minden pénzt megért, amikor kinyitotta az ajtót.

- Szia. Bejöhetek? - vettem fel az egyik legártatlanabb arc kifejezésemet, amit csak tudok produkálni.

- Persze, gyere beljebb. - nyitja szélesebbre az ajtót, hogy elférjek mellette.

Amikor elmentem mellette, a kezemet a dereka köré tekerem és egy gyors csókot nyomok a puha szétnyílt ajkaira. Határozottan érzem, ahogy megremeg az érintésem alatt, ami egy halvány mosolyt csal az arcomra. Jó tudni, hogy mit váltok ki belőle. Aria egyből az emeletre vezet, majd a háló szobájába, ahol legszívesebben megálltam volna és az ágyra dönteném őt, hogy kényeztessem a testét. 

A terasz semmit sem változott azóta, hogy utoljára itt voltam. Imádom innen a kilátást, egyszerűen csodálatos. Egyből a korláthoz sétálok és lenézek a nyüzsgő városra, ami este sem pihen, sőt ha lehet, csak akkor kell életre igazán.

- Látom még mindig tetszik. - hallom meg mögülem a csodálatos hangját. 

- Ez csak természetes. Akár meddig eltudnám nézni. - kémlelem tovább a fényeket.

- Ez kölcsönös. - szinte látom, ahogy mosolyog, amikor megfordulok be is bizonyosodik, hogy jól gondoltam.

Közelebb lépek hozzá és a derekánál fogva kényszerítem őt mozgásra, így még közelebb vonva magamhoz. Lassan csókolom meg őt, amit készséggel viszonoz is nekem. Alig bírom ki, hogy a nyitott terasz ajtón ne vigyem be és fektessem végig a francia ágyon. Aria mosolyogva tekint rám, amikor elválunk egymástól. Egyben valami furcsa csillogás is van a szemeiben.

- Harry, voltaképpen miért is jöttél? - ezek szerint átlát rajtam. Ennyire átlátszó lennék?

- Honnan tudod, hogy van hátsó szándékom is? - kérdezek rá, hiszen kíváncsivá tett.

- Eléggé látszik, hogy ideges vagy. Remeg a kezed. - mutat a jobb kezemre, ami a korláton pihen.

- Igen, ez elég árulkodó jel. - nevetek fel kissé.

- Na ki vele. - mosolyogva néz rám, ezzel bíztatva engem.

- Oké. - kezdek bele. - Tudom, hogy láttad azt a bizonyos reggeli műsort és ott szó volt a távozásunkról. Erről akarok veled beszélni. Hétfő hajnalban sajnos vissza kell repülnöm Londonba. - fejezem be a mondandómat. 

- Igen, számítottam már erre a beszélgetésre, csak valahogy reménykedtem benne, hogy elkerülhető lesz. - mosolygott halványan, de tisztán láttam rajta, hogy szomorú.

- Igen, de egy hét és újra itt leszek. - szögezem le neki.

- Semmi baj Harry, értem, hogy ez a munkád. - remélem tényleg így is gondolja.

- Tudom, hogy csak most jöttünk össze és már itt is hagylak, de hidd el, hogy mindig fogok rá időt szakítani, hogy veled legyek. Nagyon fontos vagy nekem és nem akarom ezt elrontani. - mutatok kettőnkre.

- Tudom Harry és remélem, hogy így is lesz. - egyszer csak a nyakamba ugrik és szorosan magához ölel.

Másnap reggel a repülőn ülve, csak ő jár a fejemben és a tegnap esti beszélgetésünk. Nagyon megértő volt, de láttam rajta, hogy fél ettől az egésztől. Meg kell mondjam, hogy én is. Még sosem volt olyan barátnőm, aki nem volt híres. De csak a legjobbra vagyok hajlandó gondolni.

London. Ismét.

Örülök, hogy végre itthon vagyok, de ugyanakkor borzasztóan érzem magam, attól, hogy ott kellett hagynom őt. Alig néhány napja beszéltem meg vele az érzéseimet és nagyon boldog vagyok, hogy ő is hasonlóképpen érez irántam. Úgy érzem, hogy lassan, de biztosan bele szeretek. A gondolataimat Ariáról az ajtó nyílása zavarta meg és hozott vissza a stúdióba.

- Harry van egy kellemetlen hírem. - kezdett bele Paul, de a mondandója folytatása kibaszottul nem tetszett. Mondhatom, hogy kibaszta nálam a biztosítékot.

- Hogy kéne ezt értenem, ha nem megyek bele, akkor mi lesz?

- Semmiféle beleszólásod nincs. - közölte velem.

- Mi a fasz van? Most, csak viccelsz velem igaz?

Nem tudtam befejezni, mert az említett személy megjelent az ajtóban és egyenesen rám nézett. Az első gondolatom az volt, hogy mi a faszt keres Ő Londonban? És hogy ez az egész, csak egy rohadt nagy vicc és valaki mindjárt belép a szobába és röhögve mondja, hogy Harry Styles átvertelek. De sajnos ez sosem következett be. Csak néztem Őt és legszívesebben elküldtem volna a picsába. Hogy jön Ő, ahhoz, hogy ide jöjjön és megmondja mit tegyek. Leszarom Őt is és a kiadót is, nagy ívben. Nem szabhatják meg, hogy mit tegyek, nem dönthetnek helyettem. Önálló ember vagyok és ráadásul egy szabad országban vagyunk, ahol az ember azt tesz, amihez kedve van és nem azt amit mások mondanak meg neki, nem azt amire kényszerítik. Bármit, csak ezt ne, csak Őt ne. Nem volt elég neki, hogy tönkre tett? Ezek szerint nem. Vissza jött, hogy a kést a hátamban még egyszer, utoljára megforgassa.

- Szia Harry. - köszönt, de válaszra se méltatva, csak felpattantam a kanapéról és elviharozva mellette, elhagytam a stúdiót, ami nagyon úgy tűnik, hogy az én személyes poklommá változott egy perc alatt, míg nem figyeltem oda.

18. fejezet - Érzelmi sokk!

Sziasztok Madárkák!

Egy nappal hamarabb kapjátok a részt, mivel holnap szent este, így akkor nem hiszem, hogy sok időm lett volna kitenni és gondolom ti sem olvasással fogjátok tölteni a holnapi napot.

Így tehát tekintsétek ezt az én karácsonyi ajándékomnak!

Boldog karácsonyt drága olvasóim! ♥

Jó olvasást!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

Dolgos napnak nézek elébe. Ha nem lenne elég, hogy az egyetem ma kellő képpen lefárasztott, akkor a kávézóban való délutáni műszakom biztosan az lesz. Kissé késésben vagyok, de gondolom ez nem lep meg senkit, mivel rólam van szó. Lassan lehet, hogy az értelmező kézi szótárban a késés mellett nem magyarázó szöveg található, hanem rólam egy kép. Senki nem lepődik meg, ha nem jelenek meg percre pontosan az adott időben. Ez vagyok én, így kell szeretni.

Gyors léptekkel szelem át az úttestet, majd nyitok be a kis kávézó ajtaján, ami ennek hatására csilingelni kezd. Anna, csak egyszerűen intett nekem, miközben a telefon a fülén volt és sejtelmesen mosolygott. Remélem pasival beszélget, mert ráférne már egy kapcsolat. Amióta itt dolgozom, nem volt senkije és igencsak érik már a dolog.

- Szia. - köszönök neki oda, amikor végre leteszi a telefont.

- Szia. Mi a helyzet? - a kérdése kissé meglepett.

- Nem sok, miért? - kérdezek vissza, mert gyanús nekem ez az egész.

- Csak, hát láttam azt a cikket tudod..Harryről. - hozakodik elő a témával, amiről inkább nem beszélnék.

- Semmi Anna, minden rendben. Az egész hazugság, semmi gond. - válaszolok neki egy mosollyal az arcomon, ahogy látom aggódó tekintetét.

- Biztos vagy benne?

- Teljesen. - válaszolok, mire megkönnyebbülten mosolyodik el.

- Az remek, mert nagyon szimpatikus nekem az a fiú, remélem össze jön vele a dolog. - bök oldalba, majd eltűnik a raktár lengő ajtaja mögött.

Én is.

A délután tényleg húzósra sikeredett. Rengetegen voltak és valamiért egyre több lány jár a kávézóba az elmúlt napokban. Van egy olyan érzésem, hogy ezt is Harry számlájára kell írni. Mióta magán bulit tartottak, sokan járnak ide, gondolom azért, hátha ismételten felbukkannak és láthatják kedvenceiket akár, csak egy másodpercre is. Sosem értettem, ezt a mértékű rajongást, semmi iránt sem. Személy szerint, én sosem voltam rajongója egy bandának sem. Szeretek együtteseket, de nem mondanám magam egyik rajongójának sem.

Anna a nap további részében, nem igazán bukkant fel, így egyedül eléggé nehéznek bizonyult a vendégek kiszolgálása. Hála istennek hat óra után elkezdtek szállingózni az emberek, így már nem szakadtam meg a munkában. A pult alatt kutattam újabb adag szalvéta után, amikor egy ismerős hang csapta meg a fülemet.

- Elnézést kérhetnék egy csokis muffint?

- Persze. - válaszoltam a feltett kérdésére egy mosollyal, majd átnyújtottam neki a rendelését.

- Köszönöm. - ült le a pulttal szembeni bár székre és enni kezdte a muffinját.

- Mi szél hozott erre? - kérdeztem meg az itt léte okát.

- Hallottam, hogy ez egy remek kávézó és isteni a csokis muffin, így gondoltam eljövök és kipróbálom. - mosolygott rám Harry és előtűntek a gödröcskéi.

- Elég jó az informátora. - viccelődtem vele, bekapcsolódva a játékába, amit életre hívott.

- Igen az és azt is hallottam, hogy a pincér lány is gyönyörű. - hajolt közelebb hozzám, míg folytatta a játékát velem.

- Lehet az informátora mégsem a legjobb uram.

- Szerintem meg a legjobb. - mondata után egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra.

Harry hagyott dolgozni, de egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. Folyton éreztem a hátamon a tekintetét, amikor az asztalok között sétáltam a rendelésekkel. Jól esett, hogy itt van. Még akkor is, ha nem igazán van időm vele foglalkozni. Csak csendben ült a széken és a teáját itta, amit készítettem neki. Bár megjegyzem, hogy nem igazi angol teát kapott, mert az szerintem borzalmas. Komolyan nem tudom, hogy lehet meginni a teát tejjel.

Szerencsére lassan végeztem is, így Harrynek nem kellett tovább várnia. Gyorsan elköszöntem Annától, aki ismételten mosolygott, mint a vad alma, amikor mondtam neki, hogy Harry itt van. Egy érezd jól magad és már utamra is engedett.

- Van kedved egy kicsit velem lenni? - kérdezett rá Harry, amint kiléptünk a kávézóból.

- Persze, mire gondoltál? - kérdeztem rá, mire csak sejtelmesen mosolygott.

- Az legyen meglepetés, Baby. - húzott magához közel, majd egy gyors csók után indultunk is tovább.

Nem kérdezősködtem, csak követtem őt, bármerre is megy. Kíváncsi is voltam, hogy mit tervezett, mert az egyértelmű volt számomra, hogy szeretne valamit és készült is valamivel, minden bizonnyal. Pár perc múlva Harry hirtelen megállt, ezzel én konkrétan a hátának sétáltam.

- Miért álltál meg? - kérdeztem tőle, az orromat szorongatva, mivel nem est jól neki a Harry hátával való találkozás.

- Ezért. - jött a hátam mögé, majd egy kendőt kötött a szememre, amitől minden elsötétült előttem.

- Ha neki vezetsz valaminek, megöllek. - vetettem neki oda, csak a mihez tartás végett.

- Ne félj, jó irányító vagyok. - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

Ezek után vakon vezetett végig, az isten tudja merre. Nem szívleltem ezt a dolgot, de nagyon nem. Nem igazán vagyok oda az ilyen dolgokért, nem szeretem a sötétséget. Még is Harryben teljes mértékben megbíztam, így nem zavart annyira, hogy elvette a látásomat a sötét anyag. Húsz perc séta után, éreztem, hogy Harry megállt, ezzel a cselekedetével engem is arra kényszerítve, hogy utánoztam Őt. Aztán újra elindult és a szilárd talaj eltűnt a lábam alól, valami sokkal puhább és süppedősebb vette át a helyét. Homok. Ugrott be hirtelen, majd a tenger hangjai is feltűntek, így tudtam, hogy a tenger partra hozott. Amikor végleg megálltunk, éreztem, hogy a hátam mögé kerül és elkezdi kioldani a kötést, ami a szememet takarta. Az elém táruló látvány elképesztő volt.

- Harry. - fordultam felé.

- Tetszik? - kérdezte meg csillogó szemekkel.

- Imádom. - néztem a kis terített asztalt, amin egy szál rózsa foglalt helyet és gyertyák biztosították a fényt.

- Mertem remélni. - fogott kézen és az asztalhoz vezetett, ami pár lépésnyire volt tőlünk. Kihúzta nekem a széket és megvárta, amíg leülök.

Igazi úriember volt, amihez nem voltam hozzá szokva. Sőt az egész helyzet új volt nekem. Még senki sem tett értem, még csak ehhez foghatót sem. Nem hogy egy tenger parton rendezzen egy meghitt vacsorát. Nagyon igyekezett és telibe is trafált.

- Remélem szereted a lazacot. - mosolygott rám Harry, amikor egy pincér elénk rakta az előételt, legalábbis gondolom én, hogy az volt.

- Persze, bár nem ettem még. - ismertem be.

- Nem ettél még lazacot? - kérdezte meg döbbenten.

- Nem.

- Nem tudod mit hagytál ki. - mosolygott rám.

- Meglátjuk. - kuncogtam fel és a számba tettem az első falatott a rózsaszín színű halból.

- Nem rossz. - rágtam a falatot, ami elég érdekes ízű volt.

- Nem ízlik? - kérdezi meg, amint meglátja az arc kifejezésemet.

- Nem, ez borzalmas. - teszem le a villámat és örülök, hogy ami a számban volt, letudtam erőszakolni a torkomon.

- Nem baj, ha nem ízlik ne edd meg.

- Köszi.

Szerencsére a fő étel már kedvemre való volt, ugyan is gyömülcsös csirke volt, több féle körettel. Nagyon finom volt. A desszertet nem ismertem, de valami isteni finom volt. Harry szerint valami francia különlegesség, de a nevét még csak véletlenül sem próbálnám kimondani. Amikor Harry fészkelődni kezdett a székében, tudtam, hogy ez a vacsora nem, csak véletlen.

- Na ki vele. - néztem rá.

- Mi? - kérdezett vissza döbbenten.

- Ez az egész, biztosan nem véletlen, szóval mit szeretnél? - kérdeztem meg körbe mutatva, hogy tudja a szervezésére gondoltam.

- Oké, látom átlátsz rajtam. - mosolyodott el, de láttam rajta, hogy nagyon ideges.

- Eléggé.

- Figyelj, tudod, hogy kedvellek és nagyon remélem, hogy te is hasonló képen érzel irántam. - kezdett bele.

- Én is kedvellek, Harry.

- Ennek örülök. Na szóval, emlékszel, hogy beszéltünk arról, ha a média kérdezi, akkor csak barátok vagyunk, de egyre többet gondolkodok azon, hogy ez jó ötlet-e? - nem jól kezdődik ez a beszélgetés.

- Nem akarsz a barátom lenni? - fel kellett tennem ezt a kérdést. Kérlek, ne válaszolj.

- Nem erről van szó, csak úgy gondolom, hogy mást kéne nekik mondani. - folytatja, amit elkezdett.

- Mégis mit?

- Ha legközelebb megkérdezik egy interjúban, arra gondoltam, hogy azt mondom nekik, hogy van barátnőm. - a szavai ledöbbentettek.

- Aria, kérlek mondj valamit. - kérlelt, amikor nem szólaltam meg rögtön.

- Oké, ha jól értelmezem, akkor azt akarod ezzel, hogy legyek a barátnőd? - kérdezek rá kerek-perec.

- Jó meglátás, pontosan ezt próbáltam meg elmondani. - mosolyog rám reménykedve.

- Hát nem is tudom Harry, jó ötlet ez?

- Figyelj, ha nem akarod, akkor nem mondtam semmit. - hajtja le a fejét.

- Harry. - szóltam neki, hogy nézzen a szemembe.

- Igen?

- Lennék a barátnőd. - hagyták el a szavak a számat, amik lehet, hogy az egész életemet megfogják változtatni.

Harry egy szót sem szólt, csak felállt és felém sétálva, kihúzta a székemet és az ölébe kapott, majd szenvedélyesen csókolt meg. Elképesztő volt a csókja ez úttal, tele volt minden féle érzelemmel. Érdekes, de egyáltalán nem bántam meg, hogy bele mentem ebbe az egészbe. Kisebb érzelmi sokkot kaptam szerintem. El sem hiszem, hogy megkérdezte, hogy vele akarok-e lenni. Sosem gondoltam, hogy ez komolyabb lesz, de ezek szerint nagyon nagyot tévedtem, de még mekkorát. Szerintem, ha valakinek elmondanám nem hinné el. Abszurd, de egyben csodálatos érzés is.

Én, mint Harry Styles barátnője?

Novella 6. - Dekoratív karácsony!

Sziasztok Madárkák!

Itt lenne a különleges karácsonyi novella, amit ígértem. Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást nektek!

Véleményeket várok!

Esther xx

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Négy nap és karácsony. Az egyik kedvenc ünnepem az évben. Imádom a fenyő illatát, talán éppen annyira, mint feldíszíteni azt. Bár az idén semmi sem lesz olyan, mint régen. Eddig a barátommal töltöttem, de mivel fél éve szakítottuk, így ez megváltozott. A legjobb barátnőmhöz költöztem és együtt töltjük a szent estét. Együtt jártunk a képző művészetire és azóta a legjobb barátnők vagyunk. Mindig számíthatok rá, bármiről is legyen szó.

Most is hozzá tartok, a munka helyére. A város egyik legjobb kreatív-hobbi boltjában dolgozik. Mindig megkér, hogy csináljam meg helyette a kirakat berendezését. Valahogy az nem fekszik neki. Ez alkalommal sincs ez másként. Gyors léptekkel teszem meg a bevásárló központ felé az utat. Negyed óra séta után, az ismerős helyen találom magam. Olyan ez a hely nekem, mint a második otthonom. A második emeletet veszem célba, majd szembe is jön velem a Style Desing cégér.

- Szia Meg. - köszönök oda barátnőmnek, aki egy hatalmas doboz Télapó formájú kerámia figurát pakol a pultra.

- Na végre, Nelly. Mi tartott ennyi ideig? - kissé felháborodva kérdezi meg.

- Talán, ha nem a legutolsó pillanatban szóltál volna. - néztem rá szúrós szemekkel.

- Jogos. - mosolyog rám, megbánást színlelve.

- Na mit akarsz a kirakattal?

- Fogalmam sincs, rád bízom, de ezek legyenek benne. - adja a kezembe a Télapó figurákat.

- Oké. - csak ennyit mondok, majd néhány dolgot össze szedek az üzletből, amit még a kirakatba tehetek.

Fél óra múlva a kirakat igazi téli csoda világnak nézett ki. Megvoltam elégedve magammal. Meg, csak ámult, amikor megmutattam neki a kész kirakatot. Ez egy heppem, hogy csak akkor nézhetik meg, ha én úgy gondolom, hogy teljesen készen van.

- Basszus Nelly, ez kurva jó lett. - fejezte ki a véleményét Meg, csak úgy sajátos stílusában.

- Köszi. - mosolygok rá, bár kissé túlzásnak érzem a megnyilvánulását.

- Figyu, ki kell szaladnom pár percre, addig itt hagylak, ha nem gáz. - néz rám kérlelő tekintettel.

- Mi van? Nem Meg, nem hagyhatsz itt egyedül. - fakadok ki.

- Nem lesz semmi gáz, ilyenkor úgy sem szoktak vásárlók jönni. Kérlek. - sosem tudok neki ellenállni, ha így néz és ezzel ő is tisztában van.

- Oké, de nagyon siess. - kötöm a lelkére, majd magamra is hagy sietős léptekkel hagyja el az üzletet.

Amikor Meg már negyed órája sem volt sehol, kezdtem kicsit ideges lenni rá. Akkor pánikoltam, csak be igazán, amikor egy férfi lépett be az üzletbe. Amikor meglátott, csak egyszerűen rám mosolygott, majd felém irányította a lépteit. Azon kaptam magam, hogy nem tudom levenni róla a szememet. Szerintem még sosem láttam hozzá fogható férfit. Kidolgozott teste van és rakoncátlan göndör barna haja, ami tökéletesen keretezi vonásait. Amikor közvetlenül előttem állt, vettem észre, hogy mennyire szép zöld szemei vannak.

- Szia. Kérhetnék valami szép csomagoló papírt? - szólalt meg rekedt mély hangján.

- Szia. Persze. Milyenre gondoltál? - komolyan azt sem tudom, hogy miről beszélek.

- Valami pasztellre. - próbálom teljesíteni a késését és keresek neki csomagoló papírt.

- Ezekhez mit szólsz? - mutatok neki párat.

- Tökéletes köszönöm. - mosolyától a lábán is bele remeg.

- Hány darabot szeretnél?

- Nem tudom. - gondolkozik el.

- Mit akarsz becsomagolni?

- Téged. - válaszára felkapom a fejemet.

- Tessék?

- Semmi, azt hiszem kettő elég lesz. - válaszol, de az arcán egy sejtelmes mosoly ül.

- Rendben. - nézek le q pénztár gépre és fogalmam sincs, hogy kell használni.

- Segítek. - hallom meg a fülemben a suttogását, majd maga felé fordít.

Elkapja a kezemet és az ajtó felé húz, ahol elfordítja a kis táblát, így a bolt zárva felirata látható. Aztán olyan gyorsan húz egy belső helységbe, mintha csak égne a lába alatt a talaj. Ahogy beérünk, szembesülök azzal, hogy bizonyára a raktárban vagyunk a sok doboz miatt. Nem igazán zavartatta magát és az egyik ilyen dobozra ültetett rá. Magamat sem értettem, de nem akartam, hogy leálljon. Amikor lecsapott az ajkaimra, ez az érzés, csak még inkább fokozódott bennem. Élveztem a kényeztetését. A kezem önálló életre kelt és felfedező útra indult a testén. Lassan gomboltam ki a hanyagul begombolt ingét. Amikor lekerült a zavaró anyag a testéről,elém tárult a sok tetoválása, amik rettentő jól álltak neki. Körbe rajzoltam a madarakat a mellkasán, amitől megremegett.

- Tetszik? - teszi fel a kérdését.

- Kibaszottul. - ez most tényleg az én számból jött ki?

- Akkor ez még, hogy fog. - válasza után, nem tétlenkedett.

Leemelt a dobozról, hogy letudja venni rólam a mini ruhámat, amit egy könnyed mozdulattal meg is tett. Végig mérte a testemet és nagyot nyelve hajolt újra az ajkaimra. Hamarosan újra a dobozom ülve találtam magam, csak ezúttal már semmi sem takarta a bőrömet, míg rajta még mindig ott volt a nadrágja. De nem sokáig bírta, így gyorsan megszabadította magát a zavaró daraboktól mind kettőnk örömére. Aztán már magamban is érezhettem a merevedését. Gyors tempót diktált kezdettől fogva, így elérve azt, hogy az őrületbe kergessen. Amikor nyögések kezdték elhagyni a számat, rám nézett.

- Harry, csak, hogy tudd mit kell sikítani. - szakaira köpni nyelni nem tudtam.

- Nelly. - csakennyit tudtam kinyögni, míg Harry fokozta a tempót.

Nem kellett már sok egyikünknek sem és valóban egymás nevét nyögve lendültünk át a gyönyör kapuján.

Kapkodva öltöztünk fel, majd már az üzlet térben is voltunk. Harry rögtön az ajtóhoz ment és kinyitotta azt és a táblát is vissza fordította. Alig,hogy kifizette a csomagoló papírt, Meg jelent meg az ajtóban. Egyből elpirultam a történtek miatt. Ez egyáltalán nem volt rám jellemző viselkedés.

- Harry, hát te? - amikor Meg megszólalt azt hittem meg fulladok.

- Csak benéztem és kellett pár csomagoló papír. - válasza végén rám nézett.

- Értem, akkor további szép napot. - köszönt el Harrytől.

- Nektek is. - köszönt el, majd amikor meg nem figyelt még vissza nézett rám és kacsintott majd az arcához emelte a kezét jelezve,hogy hívni fog.

- Ő meg ki volt? - kérdeztem meg Megtől.

- Ki? Harry? - csak bólintottam. - Ő az üzlet tulajdonosa.

Novellákról!

Sziasztok Madárkák!

 

A novellákról informálnálak titeket, mivel a The Photographert a kedd és csütörtöki részek helyett, ezentúl szerdán olvashatjátok, így a novellák szerdai felkerülése nem lehetséges. A sorsukról egyenlőre nem tudok semmit. Akkor lesznek, amikor jön egy új ötlet és időm van írni, így bármelyik nap várható. Persze, ha van rá érdeklődés, ha nincs, akkor lehet nem lesz több novella.

 

Kit érdekelnek a novellák? Kommentben jelezzétek nekem.

 

Köszönöm.

 

Tudnotok kell, hogy imádlak titeket, amiért olvassátok a blogot(blogokat). Nagyon sokat jelent nekem, a sok bíztató és elismerő szó, amit eddig kaptam tőletek. Nem tudom elégszer megköszönni. :)

 

Esther xx

17. fejezet - Tisztázandó térfelek!

Sziasztok Madárkák!

 

Meghoztam a mai részt, ami elindít egy bizonyos folyamatot, ami a következő részeket nagyban fogja befolyásolni.

Remélem tetszeni fog nektek.

Jó olvasást hozzá!

 

Köszönöm az előző részhez a kommenteket! :)

 

Esther xx

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

 

 

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy óriási terhet vett le a szívemről a tény, hogy Aria egyáltalán nem haragszik rám a megjelent cikk miatt. Ami külön öröm, hogy még csak véletlenül sem hitte el, hogy amit abban a szenny lapban olvas, esetlegesen igaz is lehet. Már most tetszett a gondolkodása, okos lány volt, de még mennyire. Elég sokat beszéltünk, amikor vissza hívott, az üzenetem után, amit a hang postájára mondtam fel. Több alkalommal is bocsánatot kértem tőle a kellemetlenségek miatt, amiket okoztam neki, ezzel a média dologgal és most nem, csak erre az egy bizonyos cikkre gondolok, hanem úgy ám blokk mindenre, amibe eddig miattam keveredett. Nem volt kérdéses, ha én nem lennék, neki semmi problémája nem lenne.

 

Nem a te hibád, te semmiről sem tehetsz. Ezt nem te hoztad a fejemre.

 

Csak ez járt a fejemben két napja. Annyira jól esett, hogy nem engem hibáztat a dolgok miatt, még akkor sem, ha egyértelmű, hogy ezt teljes egészében nekem köszönheti, a zűrzavart, amit magammal hordozok és neki el kell viselnie. A legkínzóbb kérdés az, hogy el akarja egyáltalán viselni vagy nem ér meg neki ez az egész, ennyi fáradalmat? Nem érek meg neki, én ennyi fáradságot?

 

A nap további részében hála istennek nem volt időm és energiám sem agyalni, így sikeresen el tudtam terelni a gondolataimat a lányról, akit kedvelek. Igen, ezt már tény ként kezelem. Csak abban nem vagyok egészen biztos, hogy a kedvelem résznél megálltam vagy már sokkal többről van szó az irányából. Na és Ő? Mit érez? Na ennyit arról, hogy nem agyalok. Nem tartott valami sokáig mondhatom.

 

A napi napunk sem nevezhető unalmasnak és lazítósnak, hiszen két fotózáson is részt kell vennünk. Ahogy a mostani helyzet áll, kicsit jobban szeretem a fotózást, mint az interjúzást, érthető okokból. A hátam közepére sem kívánnám most magamnak az újabb kérdéseket, hogy mikor kivel vagyok együtt. Semmi köze hozzá senkinek, kivéve engem és azt a lányt, aki vagy létezik vagy nem. Az utóbbi időben az a lány sosem volt valódi, nem létezett. Bárkivel össze raktak, csak egy elkapott kép, egy gála beszélgetés vagy bármi miatt, ami felkeltette az érdeklődésüket. Ha kellene se tudnám egy kezemen megszámolni, hogy az utóbbi hónapokban hány nővel boronáltak össze, megjegyzem tévesen. Komolyan, fogalmam sincs. Most, hogy a lány tényleg létezik és lehet, hogy igazából is A lány lesz, mindent megteszek, hogy a média ne rontsa el ezt nekem. Elég, ha én tönkre teszek valamit a faszságaim miatt. Nem kell segítség, köszönöm.

 

- Harry. - szólt nekem a fotós és az arc kifejezés, amivel rám nézett, nem tűnt túl boldognak.

- Elnézést. - néztem vissza rá sajnálkozva és eleresztettem egy fél mosolyt felé.

- Csak koncentrálj. - mosolyodott el kissé, majd folytatta a munkáját.

 

Tuti, hogy csak a testem vett részt ezen a fotózáson, mivel lélekben teljesen máshol jártam. Nem kell gondolat olvasónak lenni, hogy az ember kitalálja, hogy miért nem vagyok ma száz százalékos. Sőt, ha lehet ezt mondani, az óta nem vagyok az, hogy felbukkant Ő. Felforgatott mindent, bele értve engem is. Örültem, amikor a két fotózás végre lement és nem kellett többet mosolyognom egy kamerába, mint egy elme bajos. Szerintem senki nem hiszi, hogy mi öten állandóan mosolygunk, de hát a fotókon, így kell kinézni, legalábbis szerintük.

 

Később a hotelben, már épp elaludtam volna, amikor valaki az én ajtómat használta dob helyett. Puffogva rúgtam le magamról a takarót és lassú léptekkel értem el az ajtót, majd tártam szélesre azt, hogy Louisval találjam szemben magamat.

 

- Bocsi, aludtál? - tette fel hülye kérdését.

- Nem, éppen vajat köpültem. - forgattam meg a szemeimet.

- Ó, miért nem szóltál? Én meg tejfölt akartam csinálni. - lökött rajtam egyet, belőlem meg kitört a nevetés, mert ez a mondta full komolyan hagyta el a száját.

- Most mi van? - döbbenten nézett rám, tuti azt hiszi nincs ki mind a négy kerekem.

- Semmi. - nevettem még mindig, így nem csodálkoznék, ha nem értette volna, hogy mi hagyta el a számat.

- Oké, hagyjuk, csak azért jöttem, hogy elmegyünk a többiekkel egy bárba, nem jössz velünk? - reménykedő pillantása ismételten kuncogásra késztetett.

- De, csak adj egy percet. - csuktam az orrára az ajtót, majd vissza sétáltam a szobába és gyorsan magamra kaptam egy farmert és egy fehér pólót, majd nem sokkal később ismételten Louis alakja köszöntött az ajtóban.

- Most komolyan Lou, ha nem jövök, akkor egész éjjel itt álltál volna?

- Lehet, türelmes ember vagyok. - nevettünk fel egyszerre. Az biztos, hogy én elképzeltem őt, amint reggel ugyan, úgy áll az ajtómban.

 

A fiúk a hotelhez közeli pubot választottak. A hely elég jó volt, bár kissé hangos, nem igazán értetem, hogy mit mondanak a többiek, ha csak nem kiabáltak. Liam ment a pulthoz, miután mind a négyen elmondtuk neki, hogy mit is innánk. A kiszolgálás sem volt valami kiemelkedő, hiszen Liam vagy negyed óráig állt a pultnál, mire valaki kiszolgálta.

 

- Hol voltál? - teszi fel a kérdést Zayn, amikor Liam vissza ér az asztalunkhoz.

- Kirándultam, szerinted hol voltam? - rakta le az asztalra a tálcát, ami tele volt minden félével.

- Niall. - szólaltunk meg mind a hárman, amikor észre vettük, hogy kaja is van a tálcán.

- Mi van? - néz ránk felháborodva. - Éhes vagyok.

 

Mind a négyünkből kitört egy jóízű nevetés. Nem is ő lenne, ha nem enne folytonosan. Szerintem hányásig képes lenne enni, ha ez azt jelentené, hogy utána folytathatja. Komolyan nem tudom, hogy hova rakja az ételt, amit megeszik, mivel Niall nem mondható súlyos alkatnak. Kezdek azon gondolkozni, hogy zsebre teszi, nem is megeszi. Na jó, szerintem meg késő van és már hülyeségeket beszélek, gondolok.

 

- Van egy meglepetésem. - szólal meg Niall kis idő múlva és egyértelműen hozzám beszél.

- Mi van?

- Fordulj meg. - válaszolja egyszerűen, mire én automatikusan nézek hátra a vállam fölött, ahol épp a bejárati ajtó nyílik és Zorát pillantom meg, Ariával a nyomában.

 

Csak nézem őt, amint beljebb lépked és le sem tudom venni róla a szemem. Még sosem láttam őt, így felöltözni. Egy sötét kék hosszú ujjú flitteres mini ruha van rajta és egy fekete magas sarkú bakancs, ami iszonyú dögössé varázsolja, még akkor is, ha alapból az. Sötét hosszú haja, ezúttal nem egyenes, hanem göndör tincsekben hullik a vállára. Garantált a szív leállás, a látvány miatt.

 

- Sziasztok. - köszönnek, amit az asztalunkhoz érnek.

- Üljetek le. - húz Liam és Louis két széket az asztalunkhoz.

- Köszi. - ül le mellém Aria és csak félszegen mosolyog rám.

- Kértek valamit inni? - kérdezem meg rögtön.

- Igen, köszi. Két vodka-narancsot. - válaszol Zora, kettőjük helyett is.

- Vettem. - állok fel, majd a pulthoz megyek, hogy örökké valóságig várjak a kért italokra. Mesés.

- Ez a kiszolgálás szörnyű. - ülök le a székembe, amikor végre megkaptam, amit kértem.

- Nem vészes, csak sokan vannak. - szólalt meg Aria.

- Ismeritek a helyet? - kérdezte meg Zayn.

- Igen, mi javasoltuk, hogy ide jöjjünk. - válaszolt Zora.

- Várjunk csak, ti szerveztétek ezt az egészet? - kérdeztem meg.

- Gyakorlatilag Niall ötlete volt, de a helyszínt mi biztosítottuk. - nézett rám komolyan, mire mindenki az asztalnál felnevetett.

 

Zora nem sokáig bírta, míg Aria kezét meg nem fogva, rángatta szegényt a táncoló tömeg közé.Nem úgy nézett ki, mint akinek kedve van most ehhez, de ahogy néztem nem tartott sokáig, hogy elengedje magát. Ütemesen ringatta a csípőjét a zenére, értette a dolgát. Csak megbabonázva követtem végig minden mozdulatát, míg nem a tekintetünk találkozott és össze is fonódott. Egyikünk sem volt hajlandó elszakítani a másiktól a sajátját. A lábaim életre keltek, maguktól tették meg felé a lépést, majd ragadtam meg a kezét és a hátsó kijárat felé húztam őt, míg ki nem értünk a csípős tavaszi időbe. De a testem hőmérsékletét egy fokkal sem vitte le, amíg ez a látvány van előttem esélytelen is lenne.

 

- Határozottan jól áll a kék. - hajoltam a füléhez és úgy suttogtam neki a szavakat, amik elhagyták a számat.

- Köszönöm. - válaszolt félszegen, amit baromira imádtam benne. Hiába volt nálam idősebb, egy biztos, hogy a kapcsolatok terén én voltam a tapasztaltabb.

- És a táncod, pedig eléggé izgató volt. - húztam magamhoz addig, míg össze nem ért a testünk teljesen.

- Csak ugyan? - kérdezett vissza, ami ha lehet, csak még inkább beindított.

- Igen. - hagyta el rövid válaszom az ajkaimat, majd az övére tapasztottam a sajátomat és szenvedélyes csókba invitáltam őt. A csókja rettentően hiányzott már, ahogyan a közelsége is. De a közelsége egyben ki is józanított és a gondolataim újra szárnyra kaptak.

 

 

Egy ideje érik bennem egy érzés és egyre jobban úgy érzem, hogy nem vár több halasztást, tovább nem bírom. Tudom, kell és Ő is megérdemli, hogy tisztában legyen vele. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy félek. Nincs rá semmi biztosíték, hogy happy end lesz a mi történetünk vége, sajnos semmi sem biztos és semmi nem készpénz. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a dolgok feketék vagy fehérek, ez erre is vonatkozik, talán jobban, mint azt gondolom. Minek is gondolkozom annyit? A válaszom roppant egyszerű és kézenfekvő. Mert volt részem csalódásban és az érzés cseppet sem nevezhető jónak. Megfogadtam, hogy soha többet nem fogok, úgy érezni és most nézz rám. Itt állok, és nem merek előre lépni, a múltban állok és a jövő felé egy lépést sem teszek. Vajon megéri ez? A kockázat megéri a vég kifejletet, legyen az bármi? Nem lehetek biztos egyik opcióban sem, csak egy dologban vagyok teljesen és száz százalékosan biztos. Hogy a térfeleket tisztázni kell.

 

 

MOST!

16. fejezet - A média hálójában 2. rész!

Sziasztok Madárkák!

Itt is lenne A média hálójában 2. része, írjátok meg nekem a véleményeteket róla.

Jó olvasást nektek!

Esther xx

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

Az éjjeli szekrényemen helyet foglaló ébresztő órám, berregő hangjára riadok fel, amikor a tegnap beállított ébresztés megszólal.  Csak egy egyszerű oldalra kinyúló mozdulattal lökök rajta, ezzel a padlóra száműzve a hangos készüléket. A cselekedetem legalább elhallgattatja. Gondoltam vissza alszom, amikor a telefonom kezd csengésbe. Komolyan? Legszívesebben azt is elhajítanám, de egy ilyen drága készüléket nem tennék tönkre. Fájdalmasan oldalra fordulok, hogy elérjem és ezáltal megtudjam, hogy ki nem tud nyugton maradni korán reggel. Zora. A szememet forgatom, mielőtt felvenném.

- Mi van? - kérdezek rá, amikor a vonal él.

- Neked is reggelt Aria. - szól bele rosszallóan a telefonba. Te hívtál korán reggel, ne lepődj meg.

- Mit szeretnél? - kérdezek rá ismételten a hívása mivoltjára.

- Kapcsold be a tévét, az ötös csatornára. - közli velem, majd csak a vonal megszakadását jelző hangot hallom.

Fogalmam sincs, hogy mi ennyire fontos. Mi a fene lehet azon a csatornán hét órakor. Ha valami hülye reggeli műsort akar velem megnézetni, én esküszöm, hogy közelebbi kapcsolatot fog kialakítani a kezemmel, mert megfojtom. Basszus, hova tettem a távirányítót? Sosem találom azt a kis szart. Kéne rá tenni valami jelzést vagy nem tudom. Nagy nehezen előkotortam az ágyam matraca alól és bekapcsoltam a készüléket. Az ötös csatornára kapcsoltam, ahol épp akkor kezdődött a műsor. Jó reggelt Los Angeles. Megfojtom, komolyan.

Aztán a műsor vezető csaj beszélni kezdett.

- Jó reggelt Los Angeles, ez itt a szokásos reggeli műsorotok. Én Lora vagyok és nem fogjátok kitalálni, hogy kik látogattak el ma hozzánk. - még abba sem hagyta, fojtatta is. - Köszöntsük nagy szeretettel a világhírű brit bandát, a One Directiont.

- Sziasztok Fiúk. - integetett nekik Lora, mint kiderült. Érdekes, még sosem láttam ezt a műsort.

- Sziasztok. - köszöntek mind az öten a kamerába és úgy vigyorogtak, mint az idióták. Nem is lehet levenni, hogy ez a legnagyobb kamu mosoly a világon.

- Na fiúk meséljetek nekem, hogy miért is vagytok most LA-ben? - tette fel a csaj az első sablonos kérdést a fiúknak.

- Több koncertünk is lesz itt, így több hetet töltünk LA-ben. - az első kérdésre Liam válaszolt.

- Igen, hallottam, hogy volt már egy és mikor várható a következő? - szinte rögtön vissza kérdezett, meg sem várva Liam válaszát.

- A jövő hét hétvégén, aztán sajnos vissza kell mennünk Londonba, de egy hét múlva ismételten itt leszünk. - ezúttal Louis válaszolt. Várjunk csak, hogy mi van?

- És tetszik a város? - sablonos kérdésekben nagyon jó a csaj.

- Persze, csodálatos ez a város, minden alkalommal csodálattal tölt el, amikor itt vagyunk. - amikor Harry válaszolt a kérdésre, minden figyelmemet a képernyőre összepontosítottam.

- Ez remek Harry. Van itt valami, amit megakartam tőled kérdezni. - nagyon remélem, hogy nem azt fogja kérdezni, amire gondolok.

- Tessék. - látszik rajta, hogy teljesen kényelmetlenül érzi magát a helyzettől.

- Úgy hírlik, hogy máris találtál magadnak valakit Los Angelesben, ez igaz? - tette fel a kérdést, amire nagyon is számítottam. Nem csodálkoznék, ha az egész interjú, erre ment volna ki.

- Olvastam a pletykákat, de leszögezném, hogy nincsen új barátnőm. A lány, csak egy közeli jó barátom, semmi több. - válaszolt Harry és egyáltalán nem lehetett rajta látni, hogy az igazat mondja-e vagy hazudik.

- Oké, akkor a titokzatos lány kiléte kiderült, de ki az a szőke szépség, akivel egy parkban kaptak le? - csak ezt ne, ne beszélj a képről, kérlek.

- Őszintén? Fogalmam sincs, ő bizonyára, csak egy rajongó volt, aki mellé véletlenül ültem le egy parkban. - válaszolta Harry.

- Szóval, akkor nem talált rád a szerelem LA-ben?

- Nem, egyáltalán nem. - válaszolta és fura módon a mellkasom fájni kezdett. Könnyen mondta ki, hogy nincs senkije, túl könnyen.

Miután a reggeli műsornak vége lett vagyis annak a résznek, amiben Ők szerepeltek, csak Harry válaszán kattogtam. Tudom, hogy megbeszéltük, hogy a média előtt, csak egy barát vagyok, de akkor miért fáj ennyire, hogy ezt mondta. Mert szereted. Vetette fel a kis hang a fejemben. Ó fog már be! Nem tudom lehet igaza van, de nem akarom beismerni. Ha a kétségek nem lennének elegek, akkor még egy hét múlva itt is hagyják LA-t. Persze azt mondták, hogy vissza jönnek, de mi van, ha nem? Mi lesz, ha elmegy és egyszerűen elfelejt. Fog egyáltalán keresni? Nem jó nekem, ha egyedül vagyok, mert akkor a gondolataim bármit megtehetnek, szabadon száguldhatnak. Ilyenkor egy dologba menekülhetek, a fotózásba. Ezt is tettem.

Kivételesen reggel mentem be a parkba, mert valamivel le kellett nyugtatnom magamat. A fotózás mindig segített. Ez alkalommal is lenyugtatott, amint a kis gépet felemeltem és megnyomtam az exponáló gombot a tetején. Nem volt más, csak én és a természet, amit most megörökítettem. A gondolataim akaratlanul is vissza kanyarodtak, ahhoz a bizonyos naphoz. Nem tudom, hogy véletlen volt-e vagy a sors hozta úgy, hogy pont Ő fogott meg. Már az első pillanatban megragadott benne valami. A megjelenése, a kisugárzása, a lénye, úgy teljes egészében. A képei féltett kincsek lettek számomra. Gondolni sem akartam arra, hogy az egyik ilyen kép, egy magazinban szerepel. Nem volt szándékos, de ha nem is közvetetten, akkor is az én képem volt és bemocskolta Őt és a nevét. Száz százalékosan az én hibám.

Amikor Mr. Martin megjelent a teremben, elfogott az undor iránta és a fia iránt egyaránt. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ő is tisztában van azzal, hogy a fia mekkora egy szemét alak. Nem csodálkoznék, ha kiröhögtek volna. Szegény naiv lány, mindent bevett. Ha akkor nem küld el a fiacskájához, akkor ez az egész meg sem történt volna és most nem kéne azon aggódnom, hogy vajon Harry szóba áll-e még velem valaha. utálom már most ezt az egész gyakornok dolgot. Legszívesebben megmondanám Federicnek, hogy dugja fel a szerződést a seggébe, de mivel az ösztöndíjam ugrana ez miatt, agy sajnos nem tehetem. Pedig, ez lenne minden vágyam. Nem ismernek ők még engem. Mindent megteszek, hogy megszégyenítsem, ezt az elkényeztetett milliomos csemetét. Fog Ő még nekem könyörögni.

Mr. Martin magyarázott valamit a sötét kamráról és a képek előhívásáról, ami engem a halálba untatott. Igen tudjuk, hogy a sötét kamrában sötétnek kell lennie, különben a kép a fény hatására tönkre megy. Néha úgy érezem magam, mintha gyépés lennék, akinek mindent a szájába kell rágni. Azért ennyire nem lehetnek a többiek tudatlanok vagy még is? Az egyszer biztos, nekem ebben semmi új információ nem volt. Lehet az első alkalom volt, amikor számoltam vissza a másodperceket az órából. Elképesztően vártam, hogy végre kiszabaduljak innen és ne kelljen néznem Mr, Martin hülye fejét, amint a még érdektelenebb információkat próbálja beadni nekünk. Semmi sikerrel. Amikor az óra végét jelző csengő végre megszólalt, ezzel megsüketítve - felteszem valahogy ma nem zavart, sőt hálát adtam érte - felpattanva, mér rohantam is le a lépcsőn, hogy minél előbb kijussak innen.

- Miss Simons, egy pillanatra. - az isten verjen meg!

- Igen? - fordultam felé és reménykedtem, hogy gyorsan lezavarja ezt az egész beszélgetős dolgot.

- Már, csak egy hónap van az egyetemből és szeretném, ha az utolsó két hétben már segítene a fiamnak a cégnél. - közli velem, mire majdnem azt mondtam neki, hogy mi van?

- Persze, semmi akadálya. - jobb hírt nem is közölhetett volna.

- Remek, a részleteket, majd később megbeszéljük. Most mehet. - küldött el, amit én örömmel teljesítettem is neki.

Zorát hiába kerestem az egész egyetemen nem találtam sehol. Volt egy olyan érzésem, hogy ismételten Niallel lóg, ami az utóbbi időben gyakran előforduló jelenség. A telefonom jelezni kezdett egy eseményt, így gyorsan előkaptam a zsebemből a készüléket.

Hang posta üzenet.

- Szia Aria. Itt Harry. Izé...ő...csak annyit, ha ezt hallod kérlek hívj vissza, beszélnünk kellene. - hallottam Harry hangját a felmondott üzenetben. Eléggé zaklatottnak tűnt, így gondolkodás nélkül emeltem a telefont a fülemhez.

- Szia Harry, itt Aria.