Novella 13. - Elintézem én, hogy találkozzunk! +18 (Műsor változás 2.)

Sziasztok Madárkák!

Meg is hoztam a Műsor változás második részét, remélem ez is annyira fog tetszeni, mint az első.
Jó olvasást hozzá és hagyjatok nekem véleményt. :)

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Sky. - hallom meg Emy hangját a folyosó irányából, amint a nevemet kiabálja, szinte már végtelenített verzióban.

- Mi van már? - lépek ki a stúdió teremből, mire konkrétan belém száguld.

- Nem fogod elhinni, hogy hova hívtak meg minket. - mutatja felém a telefonját, amin egy megnyitott e-mail látható, pontosabban valami meghívó.

- Hova? - kérdezek vissza.

- A Music Records díj átadó gálára. Komolyan nem hiszem el, hogy meghívtak rá. - újságolja el nekem az örömteli eseményt, amitől nem lettem sokkal okosabb.

- Minket? - újabb visszakérdezés pipa.

- Te elhiszed, hogy hallottak rólunk? - bámulja a telefonja képernyőjét.

- Azt sem tudom, hogy mi ez a díj átadó.

 

Emy szerint ez az esemény az év legnagyobb durranása, amit megrendeznek és megtiszteltetésnek vehetjük, hogy egyáltalán meghívtak minket. Nem igazán hallottam még erről a díj átadóról eddig, de utána olvastam és a Grammy-vel vetekszik a hírneve. Ekkor lettem csak igazán ideges. Nem tudtam felfogni, hogy miért hívtak meg minket. De hamarosan rájöttem az okára. A miért kérdés hamar változott át kire, ahogy rápillantottam a közvetlenül mellettem ülő személy név kártyájára.

 

Harry Styles.
 

- Ezt nem hiszem el. - adok hangot a gondolataimnak.

- Mit? - fordul felém Emy.

Basszus teljesen elfelejtettem, hogy itt van mellettem.

- Semmi, csak eszembe jutott valami. - válaszoltam neki, de az arc kifejezése azt tükrözte, hogy nem igen hisz nekem.

- Aha, persze.
 

Egyre jobban ideges vagyok, ahogy halad az idő. Nem akarok Harryvel beszélni, de van egy olyan érzésem, hogy ezt Ő másként fogja gondolni. Nem tudom, hogy a francba tudta ezt megszervezni. Az egy dolog, hogy meghívatott minket valahogy ide, de hogy hogyan érte el azt, hogy közvetlenül mellette üljek. Gondolataim végül a ruhámra terelődtek. Pont most kellett felvennem egy ujjatlan estélyit, ami ráadásul az egyik oldalon a csípőmig fel van sliccelve. Nem jó döntés, ha a szomszéd széken Harry Styles ül.
 

Aztán megpillantottam Őt, ahogy a többi négy fiúval felénk közelednek. Emy persze nagy mosollyal fogadta Őket, majd felállt és mindenkit egyesével megölelt. Én csak biccentettem nekik és a színpadra koncentráltam, ami totál üresen terült el előttem. Ennél hülyébbnek nem nézhetek ki, az is tuti fix. Harry egy kaján mosollyal huppant le mellém és folyamatosan felém fordította a tekintetét. Nem csinált az ég világon semmit, csak nézett, de ez a nézés, olyan tipikus szemmel vetkőztetős volt. Tudtam, hogy nem fog hozzám szólni, amíg a díj átadó nem kezdődik el. Bár nem bántam volna, ha utána is kussban marad és hagy engem a francba. Nem akarok vele újra lefeküdni és ezt a tudtára is fogom adni, ha újfent próbálkozna.
 

A fények lekapcsolódtak és a gála vezetője színpadra lépett, aki nem más volt, mint Megan Fox, aki az egyik kedvenc színésznőm. Ahogy korábban sejtettem Harry rögtön akcióba lépett és a combomra simította a kezét.
 

- Tetszik ez a ruha Sky, igen sokat mutat. - hajolt közelebb hozzám.

- Harry, vedd le rólam a kezed, vagy esküszöm eltöröm. - fordultam felé és egy hamis mosoly kíséretében vázoltam neki a keze helyzetét.

- Tüzes, ez tetszik. - válaszol a kezét persze továbbra is a combomon hagyva.

- Elárulnád, hogy miért hívattál meg? - kérdeztem rá, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog leszállni rólam.

- Nem egyértelmű, Skyler? - suttog a fülembe, mire kiráz a hideg, a probléma, csak az, hogy jóleső érzést váltott ki belőlem.

- Számomra az egyértelmű, hogy nem akarom megismételni, ami a liftben történt. - szögezem le neki a tényt.

- Persze és én el is hiszem. - olyan közel hajol hozzám, hogy az ajkai érintik a nyakamat. De ez miért, olyan kicseszett jó érzés?

- Hagyj engem békén. - fogom meg a kezét, ami a combomon van és vissza helyezem az ölébe.
 

A gála további részében nem beszélgettünk, különös képp azért sem, mert minden harmadik díjat ők nyerték, így ha engem kérdeztek több időt töltöttek a színpadon, mint Megan. Sok értelmét nem is láttam az ide-oda mászkálásnak, egyszerűbb lett volna, ha a lépcsőnél maradnak. A gála lassan véget ért és én Emyvel egyetemben hagytam el a hatalmas termet, majd egy taxira vártunk. Mivel Emy az ellenkező irányba lakott, így Ő egy másik taxiba szállt be. Épp, hogy elindult a taxija, egy fekete Range Rover állt meg közvetlenül előttem.
 

- Szállj be. - húzódott le az ablak és egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

- Taxival megyek. - szögezem le neki.

- Engem meg nem igen érdekel, beszáll és kész. - emeli fel a hangját, mire össze rezzenek.

- Beszállok, de ennyi. Haza viszel és kész. - most rajtam a sor, hogy felemeljem a hangom.

- Rendben, haza viszlek és ennyi. - egyezik bele, így a kocsi felé lépkedek és beszállok.
 

Megadtam neki a címemet és részemről itt a beszélgetést be is fejeztem. Ő próbálkozott volna, de nem voltam valami jó beszélgető partner. Nem tetszett, hogy én vagyok az új csaj, akit megkapott egy éjszakára és ennyi. De eldöntöttem, hogy több alkalom nem lesz, erős leszek és ellenállok neki.

Valami nagyon furcsa volt nekem a környékben, egyáltalán nem volt ismerős és az idő hosszúsága is gyanús volt, nem tart eddig, míg haza érek.
 

- Harry hova viszel? - kérdezek rá, kissé ingerlékenyen.

- Haza. - válaszolta egyszerűen, majd a tekintetét vissza vezette az útra és az előttünk haladó forgalomra.

- De én nem erre lakom. - nyögök fel.

- Én, pedig egy szóval nem mondtam, hogy hozzád viszlek haza. - válaszol egy féloldalas mosollyal.

- Tegyél ki, azonnal. - csattanok fel.

- Nem áll szándékomban, Baby. Még terveim vannak a csinos kis testeddel. - ragadja meg a nyakamat és az ajkait könyörtelenül tapasztja az enyémhez.

- Harry, állj már meg. - kiabálok rá, ahogy csak a tüdőm engedi.

- Oké. - hirtelen fékez le és áll meg egy hatalmas ház előtt.

- Ugye ez a te házad? - fordulok felé.

- Talált. - kuncog fel, majd kivágódik a kocsiból és az én oldalamra sétál.
 

Nem sok ellenkezni valóm volt, ugyan is, amint kinyitotta a kocsija ajtaját, megragadta a kezemet és a ház felé kezdett húzni. Ügyetlenkedett egy sort a kapu zárjával, vélhetőleg sietett, majd nagy nehezen kinyitotta a vas kaput. Amint a bejárati ajtó bezárult mögöttünk, a falhoz nyomott és tépni kezdte az ajkaimat. Nem tudtam mit tenni ellene, hiszen a csókja megőrjített. Ha akartam volna, sem tudtam volna letagadni, hogy mennyire élvezem a kényeztetését. Bele nyögtem a szájába, amikor a fenekem alá nyúlt és a csípőjére emelt. Nem tudtam, hogy ez még lehetséges lehet, de még jobban a falhoz nyomott. Ajkait levezette az ajkaimról a nyakamra, ami végig vezetett egy áram ütés szerű érzést a gerincemen. Bármennyire is ellenkezni akartam, már rég nem tudtam magamról semmit, csak azt, hogy imádom, ahogy a testem az övére reagál. Illettem hozzá, a kezem az Ő kezébe simult, olyan könnyedén ültem a csípőjén, mintha nem lenne súlyom, mintha lebegnék.
 

- Sky itt foglak megdugni a falnál. - piszkos szavai, csak még jobban feltüzeltek belülről, így a testem automatikusan indult felfedező útra az övén. Megszabadítva ezzel Őt, a zavaró tényezőktől. Lassan lekerül róla a zakója és az inge, így fél meztelenül állt előttem. Le sem tudtam venni a szemeimet a kidolgozott testéről és a temérdek mintáról, amik művészivé tették az egész kinézetét, az összhatáshoz határozottan kellettek. A ruhám egy egyszerű mozdulattal kerül le rólam, a váll nélküli megoldásnak köszönhetően. A továbbiakban egyikünk sem volt szelíd és lassú. Téptük egymást szó szerint. Hamarosan ismételten a csípőjén találtam magam, csak ezúttal már könyörtelen tempóval, amit Ő diktált mind a kettőnkre. Férfias nyögések szakadtak fel belőle és nem tudtam nem mosolyogni azon, hogy ezek a nyögések mennyire is hozzá tartoznak. Egyértelműen Harrysek. Aztán az agyam elködösült és nem tudtam figyelni a részletekre. Minden össze mosódott, talán még mi magunk is, majd robbant a bomba, mind a kettőnkben. Éreztem, ahogy megremeg bennem, bár nem tudtam volna megmondani, hogy konkrétan ez az Ő remegése vagy az enyém, annyira egyszerre értünk el a csúcsok csúcsára, a megsemmisülésbe.
 

- Egy valamit árulj el nekem Harry. - néztem rá komolyan, amikor már a hálószobájában az ágyában feküdtünk.

- Bármit, Baby. - hajolt hozzám egy újabb csókért.

- Miért melletted ültem azon a gálán és, hogy érted el, hogy meghívjanak? - záporozó kérdéseim voltak felé.

- Szögezzük le, hogy ez két kérdés. - cukkol engem.

- Ne szurkálj, hanem beszélj. - lököm meg a vállát.

- Legyen annyi elég, hogy megmondtam az első alkalommal. - néz mélyen a szemembe.

- Mit?

- Hogy elintézem én, hogy találkozzunk.