22. fejezet - Fordulatok kereszttűzében! +18

Sziasztok Madárkák!

Meghoztam a 22. fejezetet, remélem mindenki tetszését elnyeri.
Hagyjatok nekem véleményt, iratkozzatok fel és pipáljatok.
Akkor végszóra jó olvasást kívánnék mindenkinek! :)

Köszönöm az előző részhez a sok kommentet és a rengeteg megtekintést. ♥

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Aria

 

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy mértékű lesz bennem a hiány érzet, csupán pár nap leforgása alatt, amit nélküle töltöttem el. Tudtam, hogy az érzéseim komolyak felé, de biztosra, csak most tudatosult bennem, hogy sokkal komolyabbak a felé irányuló érzéseim. Voltam már szerelmes és meg is égettem magam elég keményen, de az az emlék, olyan mélyen van eltemetve, hogy nem foglalkozom vele és sosem veszem elő, mert összetörne és maga alá temetne. Egyedül Zora tudja a teljes történetet és neki is, csak egy alkalommal voltam hajlandó elmesélni és onnantól kezdve nem voltam hajlandó meghallani a téma felé irányuló kérdéseit. De Harrynek sikerült beférkőznie oda, ahova évek óta senki sem tudott. Egy fal vett körül, amit neki sikerült megmásznia és mögé kerülni, úgy hogy ha akarnám sem tudnám Őt kilökni, a részemmé változott. Csak ekkor tudatosult bennem, hogy szeretem Őt. Visszavonhatatlanul bele szerettem Harry Stylesba.

Tegnap kétszer is beszéltem Harryvel és nagyon örülök neki, hogy hétfő környékén már megint velem lesz, habár rossz bele gondolni, hogy hamarosan végleg tovább mennek a turné következő állomására. Egy hétre hagyta, csak itt Los Angelest, de már kikészültem érzelmileg. Mi lesz, ha hónapokra megy el? Bedilizem, az egy elég gyanús opció, szerintem.

Bár a tegnapi napom, talán pont annyira volt borzalmas, amennyire csodálatos is. A jobbik része gondolom mindenkinek egyértelmű, a rosszabbik pedig Federik volt. Valahogy nem bírom elviselni Őt, nagyon nyájasnak és kedvesnek próbál mutatkozni, de közben, pedig teljesen levágós, hogy hátsó szándékai vannak az irányomba, csak azt nem tudom, hogy mik azok. Nagyon ügyesen játszik és én nem vagyok vevő az olcsó játékaira. Minden túlzás nélkül kijelenthetem, hogy tiszta szívemből gyűlölöm a gyakorlati helyemet, de főként Federiket, aki a magazin tulajdonosa és az én vér szívó főnökön is egyben. Tegnap már jártam itt, de ma ismételten az irodája előtt ülök és várom, hogy behívjon, bármit is akar ez alkalommal. Szinte látom magam előtt, amint egy önelégült vigyorral ül a hatalmas asztala mögött. Ahogy az asszisztense szólt, hogy bemehetek, nem is csalódtam, azt láttam, amit elképzeltem. Ott ült és rám vigyorgott, akárcsak egy idióta, akinek annyi a pénze, hogy nem tud vele mit kezdeni.

- Aria örülök neked, köszönöm, hogy bejöttél. - villantja felém hamis mosolyát.

- Hívtál, így itt vagyok. - ültem le vele szembe a hatalmas székbe.

- Miért érzem azt, hogy ellenséges vagy velem szemben? - kérdez rá.

- Talán, mert így van.

- Remek, akkor nem jó pofizok tovább. Az a helyzet, hogy kellenek képek Stylesról. - a mondata végén szabályosan fulladozni kezdtem.

- És ehhez nekem mi közöm van? - kérdeztem vissza reflexszerűen.

- Ne tedd a hülyét, tudom, hogy van köztetek valami. - kacsint rám, amitől a hideg is rázni kezd.

- Az mind egy, nem segítek. - válaszolom egyszerűen.

- Akkor ugrott az ösztöndíjad drágám. - döbbentenek le szavai.

- Micsoda?

- Hallottad. Ha nem szolgáltatsz nekem képeket Harry Sytlesról, ugrott a másod éved az egyetemen.

Nem hittem a fülemnek, amikor a szavak elhagyták a száját. Most komolyan megfenyegetett, hogy elveszi az ösztöndíjamat, ha nem adok ki képeket Harryről? Mit gondol mi vagyok én, egy paparazzi?

- Te teljesen megörültél? - csattanok fel, miközben talpra ugrottam és áthajoltam az asztalon.

- Nem szívi, normális vagyok. Csak gondoltam tudd, mihez tartasd magad, ha nem működsz velem együtt. - hajolt előrébb felém, így én automatikusan hátráltam vissza.

- Még is mit képzelsz magadról? Hogy zsarolhatsz? - kiabáltam vele.

- Nem nevezném én ezt zsarolásnak szívi, csak közöltem egy tényt, ami bekövetkezik, ha akarod, ha nem. Az már csak rajtad múlik, hogy van-e egy kis eszed. - kacsint rám, miközben feláll a székéből és felém közeledik.

- És mégis hogyan érnéd el, hogy ne legyen ösztöndíjam? - merészen nézek a szemébe, amikor közvetlenül előttem áll.

- Elfelejtetted, hogy ki az apám Aria? - teszi fel a kérdését, mire teljesen ledermedek.

- Hát mennyire, hogy erre nem is gondoltál, azzal a csinos kis arcoddal. Tudod, csak egy rossz értékelés és repültél szívi. - a szavai közben a derekam köré tekeri a kezét és közelebb húz.

- Hogy te mekkora egy fasz vagy. - lököm el magamtól és kiviharzok az irodájából.

- Elismerő szavak. - hallom az utánam kiabált vissza vágását.

Füstölögve sétálok hazáig és azon töprengek, hogy akkor most mit is kéne csinálnom. Ha képeket adok ki Harryről biztos, hogy szakítani fog velem, de ha nem csinálom meg, akkor meg baszhatom az egyetemet, mert ösztöndíj nélkül semmi esélyem sincs, hogy kifizessem. De egy biztos, nem leszek áruló és nem fogok Harryről képeket szolgáltatni, annak a pöcsnek. Hogy a faszba mert egyáltalán hozzám érni? Azt hitte, ha elcsábít, akkor majd beadom a derekam? Akkor baromi nagyot tévedett ám. Tudtam, hogy van hátsó szándéka és be is bizonyosodott.

Estére szerencsére sikerült egy kicsit lehiggadnom, amiben Zorának nagy köze volt, mert átjött, hogy kicsit felvidítson engem. Nem igazán tudom, hogy Harry vagy Federik, miatt voltam jobban ki. Talán az, hogy Harry napról-napra jobban hiányzott, nagyobbat nyomott a latban.

- Ne nyafogj, inkább gyere és mennyünk el arra a fesztiválra. - ragadja meg Zora a kezemet és húzni kezd az ajtó irányába.

- Ne már Zora semmi kedvem kimozdulni. - próbálok ellen tartani, de nem nagyon jön össze.

- Basszus, szedd már össze magad. Amióta Harry elment, ki sem léptél a lakásból. - csattan rám.

- Oké, de neked nem hiányzik Niall? - kérdezek vissza.

- Persze, hogy hiányzik, de nem hisztizek. - löki meg a vállamat.

- Jó, akkor mennyünk, de ha szar haza jövök. - adom be a derekamat.

Végül is nem bántam meg, hogy hagytam magam rábeszélni, erre a fesztivál dologra. Volt egy két banda, ami tetszett, még akkor is, ha előtte egyetlen számukat sem hallottam még. Zora lelkendezett néhánynál, hogy Ő már hallotta őket és milyen jól nyomják. Az esetek többségében igaza is volt, bár egyik sem az én műfajom volt, tekintve, hogy kő kemény rock-ot játszottak. Zora sorban hozta a piákat, amikről azt sem tudtam, hogy micsodák, de az ízük remek volt, így nem kellett sokáig győzködni, hogy igyam meg őket. Éjfél felé gondoltam úgy, hogy nekem elég volt a bulizásból, mivel holnap dolgozom a kávézóban. Zora még maradni akart, így egyedül mentem haza. Épp, hogy elindultam csörgött a telefonom. Harry nevét írta ki a kijelző.

- Szia. Te még nem alszol? - kérdeztem rá, amint felvettem a telefont.

- Szia Baby. Nem tudtam elaludni, mert nem hallottam a hangodat. - duruzsolta a készülékbe, amitől olvadozni kezdett a szívem.

- Édes vagy.

- Tudom, hogy az vagyok. És te miért nem alszol? - kérdez vissza.

- Zora elrángatott valami fesztiválra, épp most megyek haza. - újságolom el neki.

- Ugye senki nem mászott rád? - hallom a megemelkedett hangját.

- Tessék? - kérdezek vissza.

- Pasikról beszélek.

- Harry féltékeny vagy? - kuncogok fel a hirtelen indulatán.

- Én nem, csak szeretem, ha biztonságban van az, aki az enyém. - válaszolja pimaszul.

- Biztonságban voltam, megnyugodhatsz, egy pasi sem mászott rám. - nyugtatom meg.

- Ezt nehéz elhinnem gyönyörűm. - bókol ismételten.

- Pedig elhiheted.

- Figyelj. - szólal meg egyszer csak.

- Mire?

- Nézz balra. - válaszol, majd hallom, hogy leteszi a telefont.

Mi a frász volt ez és miért kell balra néznem? Ahogy ténylegesen megtettem és balra fordítottam a fejem, Harryt pillantom meg egy limuzinnak támaszkodva. Elsőre a döbbenettől meg sem bírtam mozdulni, csak álltam ott, akár egy szobor és bámultam Őt, ahogy kajánul mosolyog rám és élvezi a döbbenetemet, amit Ő váltott ki.

- Te mit keresel itt? - kérdezek rá, amikor végre ráveszem magam, hogy megmozduljak.

- Én is örülök neked, Baby. - ragadja meg a derekamat és közelebb húz magához, hogy egy szenvedélyes csókban részesíthessen.

- Ne értsd félre, persze, hogy örülök, hogy itt vagy, de nem kéne Londonban lenned?  - kérdezek vissza, nem akarom, hogy miattam bajba kerüljön.

- Nem, hamarabb végeztünk és megakartalak lepni. - suttogja a szavakat a fülembe.

- Sikerült. - válaszolom elhaló hangon.

Még a limuzinban ülve sem tudtam felfogni, hogy komolyan itt van. Azt hittem, hogy csak három nap múlva érkezik leghamarabb is, így elég rendesen meglepődtem, amikor megláttam Őt. Annyira szexi a fekete öltönyében, hogy majd bele halok, ha ránézek. Komolyan, csak a kinézete felizgat, minden egyes alkalommal, amikor találkozunk.

- Baby hiányzott már a csókod. - leheli az ajkaimra, amikor ismételten az enyémre nyomja a sajátját.

- Nekem is a tiéd. - szinte suttogok.

- Kicseszettül kívánlak. - suttogja a fülembe, mire csak még jobban beindít. - Nem is tudod elképzelni, hogy miket csinálnék veled, itt helyben.

- Ha nem tudom elképzelni, akkor mutasd meg. - hajolok a füléhez és lassú csókok között ejtem ki a szavakat.

- Biztos vagy benne? - kérdez vissza, de egyértelmű, hogy nehezére esik megállni.

- Halálosan. - ahogy elhagyják a szavak a számat, az ölébe húz, így lovagló ülésben ülök a csípőjén.

- El sem hiszed, mióta vágyom rád. - csókolja meg a nyakamat, amikor kiejti szavait.

Több helye beszédnek nem volt, csak is a tetteknek. Az események gyorsan pörögtek, ezzel arányosan a ruha darabok fogytak kettőnkről. Harry ingét gomboltam ki, míg ő a nadrágom csatjával volt elfoglalva. Lassan simított végig a nadrágomba csúsztatva a kezét, mire egy jóleső nyögés hagyta el az ajkaimat. Nem tétlenkedett, a fehérneműm alá nyúlt és dörzsölni kezdte az érzékeny területemet. Én is viszonoztam a kezdeményezését és a nadrágját kicsatolva, nyúltam bele a bokszerébe és markoltam meg a lüktető férfiasságát, mire egy férfias nyögés szakadt fel belőle. Az én tettem Őt egy újabbra ösztönözte és minden figyelmeztetés nélkül tüntette el bennem két ujját, míg ütemesen kezdett ki és be pumpálni velük. Nem kellett sok, míg éreztem a hasamban épülő érzést, ami jelezte, hogy nagyon közel vagyok. Harry gyorsított a tempón, amikor a neve egyre sűrűbben hagyta el a számat. Egy újabb ujja volt a végső lökés számomra és zihálva vettem ki a bokszeréből a kezem, amikor átlendített engem.

- Basszus Aria, ez valami.. - kezdte volna, de tudtam mit akar mondani, így befejeztem helyette.

- Csodálatos volt.