20. fejezet - Rossz száj íz!

Sziasztok Madárkák!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog. :)
Jó olvasást hozzá!
Véleményeket várok!

Ui: Köszönöm a több, mint 15000 megtekintést és a 21 feliratkozót, nagyon jól esik, hogy ennyien olvassátok a The Photographert! ♥

Esther xx

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

 

Amint kiérek, automatikusan cselekszem és a telefonomat a fülemhez emelem, mielőtt kiválasztottam, hogy ki legyen a hívott fél. Nem volt kérdés egy percig sem, hogy most kivel szeretnék beszélni, erről az átkozott, isten verte helyzetről, amibe bele csöppentem, kedves személyek okán. Idegesen mentem előre, míg vártam, hogy végre felvegye az a személy, akitől minden egyes alkalommal várom a segítséget, ha valami nincs rendben. Ez alkalommal talán ez enyhe kifejezésnek is számít, túl megy ezen a határon.

 

- Harry, mi az? - hallom meg legjobb barátom Louis hangját a vonal másik végén.

- Elegem van Lou. - fenn hangon szólok bele a telefonba, ami talán túlzás tőlem, de ebben a pillanatban a higgadtság az a tulajdonság, ami nem várható el tőlem.

- Mi a baj? Nagyon zaklatottnak tűnsz. - kérdez vissza, most már Ő is kissé ideges hangon.

- Gyere át hozzám, majd elmondom. Nem telefon téma. - majd ezzel le is teszem, miután elhadartam neki a bajom burkolt változatát.

 

Gyalog tettem meg a házam felé vezető több háztömbnyi utat, de nem érdekelt, hogy egy órába telt haza érnem, mert legalább valamennyire letudtam nyugodni ez idő alatt. A baj, csak az volt, hogy nem eléggé. Még mindig a robbanás ponton táncoltam és ahogy telt az idő, úgy szűkült a helyzet. Egyre vékonyabb volt a határ és tisztában voltam vele, hogy rövid időn belül elveszítem a fejem, ha nem történik valami. Kisebb bajom is nagyobb volt eddig ennél, de most, nem tudom mit tegyek. Oké, hogy ők ezt eldöntötték, de olyan egyszerűen nincsen, hogy nekem ebbe semmi bele szólásom ne legyen. Fenyegetnek, hogy kirúgnak, ha nem megyek bele. Milyen ember az ilyen? Gerinctelen, csak ez az egy szó ugrik be, ha erre gondolok.

 

A robbanás pont előtt, végszóra megszólalt a csengőm és hálát adtam istennek, hogy megkímélt egy ideg összeroppanástól. Az ajtó felé vettem az irányt, majd a kilincsre helyeztem a kezem és lenyomtam azt, hogy az ajtó kinyíljon.

 

- Végre. - kezdtem, de amikor Louis nem egyedül volt kissé meghökkentem. - Hát ti?

- Gondoltam elkél a segítség, ha már ennyire kiakadva hívtál fel, haver. - jöttek beljebb, mind a négyen. Nem hiszem el, hogy négy ilyen jó barátom van.

- A kiakadás enyhe fogalom arra, amit most érzek. - ülök le a kanapéra, míg a többiek a maradék ülő felületet foglalják el a szobában.

- Szóval miről is van szó? - kérdez rá Zayn, míg engem méreget a tekintetével.

- Na szóval ma be kellett mennem a stúdióba, ami eleve fura volt nekem, hiszen egyedül mentem, ami nem igen szokott elő fordulni. Bent Paul egyszerűen, csak közölte, hogy el kéne játszanom egy szerepet, hogy valakivel együtt vagyok. - vázoltam fel nagyjából a helyzetet.

- Hogy mi van? - akadt ki Louis, mikor befejeztem.

- Én is így reagáltam. - hajtottam le a fejem és több alkalommal is végig szántottam a hajamon, így kellő képpen össze kócolva azt.

- És mit mondtál erre? - szólalt fel ezúttal Liam, akin tisztán látszott az idegesség.

- Hogy nem csinálom ezt, erre Paul azt mondta, hogy nem szólhatok bele. A kiadó ezt akarja és nem tehetek ellene semmit sem.

- Mi van? Ezt a Modest találta ki? - fordultam Niall felé, amikor feltette a kérdéseit.

- Nem teljesen, Ők is benne vannak, de a másik fél az ötlet gazda. - milyen érdekes, hogy bennem is csak most tudatosul, hogy lényegében miről is beszélek.

- Kicsoda? - kérdezték egyszerre, mintha csak gyakorolták volna.

- Szerintetek ki az, aki megkeserítette az életemet és most vissza jött, hogy még egyszer belém rúgjon.

- Harry ugye nem azt akarod mondani, hogy ez az egész szarság pont tőle származik? - kérdezte meg félve Lou.

- De, pontosan ezt akarom mondani.

 

 

A fiúkkal még órákig beszélgettünk, többnyire mindennek elhordva a kiadót és ezt az egész lehetetlen helyzetet. Louis teljesen kiakadt és azt hajtogatta, ha legközelebb bemegy jól beolvas nekik. Próbáltam lebeszélni, hogy ez hülyeség, mert úgyse hatná meg egyiket sem, de hajthatatlan volt. Ahogy néztem talán jobban fennakadt ezen az egészen, mint én, ami hatalmas szó. A nagy kiborulásban el is feledkeztem a legnagyobb problémámról. Arról, hogy nekem bizony barátnőm van és nem hinném, hogy örülne neki, ha ezt elmondanám neki. Mégis hogy reagálna? Figyelj Aria, az a helyzet, hogy össze kell jönnöm az exemmel, de csak eljátszom, semmi komoly. Ja persze, aztán meg nézném, ahogy elsétál és soha többet nem látnám viszont. Ha kell leüvöltöm a fejüket, de ezt akkor sem csinálom. Ez képtelenség. Ők sem gondolhatják komolyan, hogy ez kivitelezhető, mert teljességgel nem az. Ha azt hiszi, hogy ebbe én bele megyek, azok után, ami történt, akkor egy hatalmas hülye. Majd én felébresztem, mert az tuti, hogy álom világban él a kicsike.

 

 

Reggel alig ébredtem fel, már hívott Paul, hogy mennyek be. Nem hiszem el, hogy ez az egész tényleg megtörtént. Nagyon remélem, hogy azért hívott, hogy közölje, csak egy vicc volt az egész, semmi sem volt komoly. Persze nem hiszem, hogy ekkora szerencsém lenne. Azért megkérdezném Őket, hogy ezt nem gondolták át, szerintük ez nem nevetséges?

 

A lépcsőn vonszolom le magam, kínzó lassúsággal, mivel igencsak fél álomban vagyok még. Az első utam a konyhába vezet, jobban mondva az ott található kávéfőzőhöz, amit rögtön be is kapcsolok. Néhány másodperc elteltével a gőzölgő barna folyadék már a kiöntőben vár. Öntök magamnak egy bögrébe és gyorsan lehúzom, mivel alig fél óra és bent kell lennem. Úgy hiszen elég kemény menetnek nézek elébe vagyis inkább Ők. Nem fogom magam hagyni. Nem csinálom ezt és kész.

 

Vissza vánszorgok a szobámba és magamra húzom a fekete szűk fazonú farmerem és egy inget, majd ismételten a földszinten találom magam. Persze a kocsi kulcsomat sehol sem találom, így a késés eléggé garantálva van a mostani állás szerint, bár legkevésbé sem érdekel. Nagy nehezen fellelem a kulcsomat és kilépek a házból. Hiányzott már London és az, hogy a saját ágyamban aludjak, de mégis rossz száj ízzel vagyok most itt. Los Angelesben alig vártam, hogy végre itt legyek, de most azt kívánom, bár sose jöttem volna vissza. Talán elkerülhető lett volna ez a katasztrófa. A reggeli csúcs forgalom alig néhány kilométer megtétele után köszöntött is, így a késés már borítékolható volt. Paul öt percenként hívogatott, hogy hol a fenében vagyok már, mire mindig ugyan azt a választ kapta. Egy dugó közepén. Jó fél órás késéssel hajtottam be a stúdió parkolójába, majd találva egy helyet, leparkoltam a Range Rovert. A befele vezető úton nem kapkodtam el semmit. Minek sietni, ha az ember a saját kivégzésére készül. Talán nem túlzok.

 

Amint belépek a stúdióba, már is elkap az ideg, ahogy megpillantom Pault Vele. Kedvesen társalognak, mintha nem most készülnének tönkretenni az életemet. Annyira felment bennem a pumpa, hogy csapkodva vetettem le magam a bőr kanapéra.

 

- Harry végre, hogy befáradtál. - szólal meg Paul, mire ha lehet még jobban elkap az ideg.

- Oké, essünk ezen túl. Nem csinálom ezt és kész. - nézek Paul szemébe és érzem, hogy bármelyik pillanatban üvöltésben törhetek ki.

- Dehogy nem.

- Most komolyan, ennyire hülyék vagytok. Kényszerítetek engem és ha nem teszem, akkor mi lesz? - oké most már hivatalosan is üvöltök.

- Harry, ha ezt nem vállalod, lehet hogy nem lesz állásod. - Paul válaszán kissé lesokkoltam.

- Hogy mondtad?

- Kirúgunk a bandából, ha nem teszed meg ezt a szívességet.

- Szívességet? Neki? Köszi, nem. - horkanok fel rá nézve, mire fintorogva elhúzza a száját.

- Sajnálom, de ez van. Ha kiborulsz, akkor sem változik semmi.

- Ezt még is, hogy gondoltátok? - akadtam ki, már nem is számolva, hogy hányadik alkalommal teszem ezt a mai napon.
- Figyelj Harry, ne tekintsd ezt támadásnak.
- Akkor mèg is minek vegyem, baszd meg? - fenn hangon üvöltöm Paul képébe.
- Nem tehetek erről, nem én hozom a szabályokat. - ennél a mondatánál gondoltam úgy, hogy megérdemelne egy hatalmas pofont. Komolyan, ez az egész egy kibaszott rossz vicc. Ki csinál ilyet? Ki kényszeríti rá magát az emberre, egy merő kamuból? Ő.
- Senkit nem zavar, hogy nekem barátnőm van? - kérdezek rá.
- Senkit.

 

Látom, hogy a barátnő szóra fenn akad, majd lassan rám emeli a tekintetét és szólásra nyitja azt a hazug száját.

 

- Harry figyelj szerintem ennek vége. - nézek Taylor szemébe és nem hiszem el a szavakat, amik elhagyják a száját.

- Micsoda? Szakítasz velem? - komolyan mindjárt elbőgöm magam.

- Igen. - teljesen közömbösen ejti ki a választ, ami darabokra töri a szívemet.

- De hát mi történt? Én szeretlek, Taylor. - fogom meg a kezét, de ő elhúzódik tőlem.

- Harry nekem ez nem megy, te rendes srác vagy, de nem úgy alakult, ahogy számítottam rá. - el sem hiszem, amit mond.

- Hogy érted ezt? Mi nem sikerült?

- Ez az egész, csak egy szerep volt. Nem vagyok szerelmes beléd, csak a karrierem érdekében jöttem veled össze, azt hittük, hogy jó reklám leszel nekem, hogy több rajongót vonzol, de nem így lett. Megutáltak engem a rajongóid, így már nincs szükségem rád.

 

Egy pillanatra azt hittem össze esek, amikor minden újra lejátszódott előttem. Vártam ezúttal mivel tép ki a szívemet.

 

- Van barátnőd? - mintha féltékenység csillogna a szemében.

- Van drágám, aki szeret is engem. És akibe én is teljes szívemből szerelmes vagyok.