Novella 11. - Itt a vége?! (befejező rész)

Sziasztok Madárkák!

Meghoztam a Harry és Nelly páros befejező novelláját, remélem méltó lezárása lesz a rövid kis történetnek és maradandó lesz a számotokra.

Jó olvasást hozzá!

Esther. xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Nelly. - hallom a nevemet fél álomban, míg többször is kopognak az ajtómon, majd Meg bedugja a résnyire nyitott ajtón a fejét.

- Igen? - kérdezem eléggé nyűgösen, hogy felkeltett, mert hajnali kettőkor már sikerült is ágyba bújnom Harrynek köszönhetően.

- Lassan indulok dolgozni, csak szólni akartam.

- Rendben. - reagáltam neki fintorogva.

- Mi a bajod? - kérdezi meg, míg beljebb jön és az ágy szélén foglal helyet.

- Miért lenne bajom? - kérdezek vissza. Ezek szerint ennyire nyilvánvaló, hogy elegem van bizonyos dolgokból?

- Nem tudom, olyan bosszúsnak tűnsz. - válaszolja, miközben az arcomat fürkészi, egyértelműen a kiülő érzelmeimet kutatva.

- Semmi érdemleges, csak nem jöttek össze a dolgok. - válaszolom és nagyon remélem, hogy itt lezárhatjuk ezt a témát, pont nem akarok erről beszélni.

- Van valakid ugye? - teszi fel a szokásos kérdést, amit mostanában sokszor megkérdez.

- Meg mondtam, hogy nincsen senkim. - pont ez a baj, van valaki, de semmi közöm hozzá a szexen kívül és ez megőrjít.

- Biztos? Úgy nézel ki, mint akit épp most dobtak. - mekkorát tévedsz.

- Tényleg, semmi ilyesmi. Olyan szingli vagyok, mint hogy az ágyamon ülsz. - vetek felé egy erőltetett mosolyt, ami úgy tűnik bejön, mert feláll és egy mosoly kíséretében elhagyja a szobámat.

 

Nem igazán tudom, hogy meddig fogom ezt bírni. Meg is egyre jobban gyanakszik és az a helyzet, hogy nem tudom, hogy Harry miért nem akarja elmondani neki, hogy mi.. Mik is vagyunk? Semmik. Én csak vele vagyok, hogy szórakozást leljen bennem, ami nekem egyre inkább nem tetszik. Nekem nem ez kell. Kapcsolatot akarok valaki olyannal, aki szeret és nem fél a nyilvánosság elé állni velem, aki nem bújtat el. Szóval nekem nem Harry kell. Vagyis de, csak Ő ezeket nem tudja nyújtani nekem.

 

- Nelly, megyek majd este jövök. - hallom meg Meg hangját, majd az ajtó csukódását, amikor elhagyja a lakást.

Kivánszorgok a konyhába, hogy kávét vegyek magamhoz, ami remélhetőleg felébreszt a nap hátralévő részére, hogy ne aludjak el. Épp a számhoz emelném a csészét, amikor csengetnek. Gyorsan az ajtóhoz megyek és kinyitom.

- Meg mit hagytál itt? - kérdezem fel sem nézve, mire leesik, hogy Meg biztos nem csöngetne vagy csak akkor, ha a kulcsát hagyja itthon. Lassan emelem fel a tekintetem, míg szembe nem találom magam az olyannyira ismert zöld szem párral.

- Reggelt Baby. - köszön, majd egy rövid csókot ad, míg bejön a lakásba.

- Szia Harry. - köszönök unottan, még akkor is, ha a gyomromban megint pillangók repkednek a jelenléte miatt. Ó, hogy csesszétek meg.

- Kész vagy? - teszi  fel a kérdését, mire a szemöldököm felszalad.

- Mégis mire? - teszem fel a kérdést.

- Hogy ebédelni vigyelek. - veti oda egy szexi mosoly kíséretében. Styles, ha megakarsz ezzel a mosollyal ölni, akkor nagyon jó úton haladsz.

- Ebédelni?

- Igen, mi olyan meglepő egy ebédben? - kérdez vissza, mire legszívesebben a képébe ordítanám, hogy maga az, hogy a szexen kívül mást is akarsz.

- Semmi, adj pár percet, míg felöltözöm. - válaszolok neki.

- Gondolod segíthetek benne. - kacsint rám, mire csak a szememet tudom forgatni.

- Nem kell, mind a ketten tudjuk, hogy abból vetkőztetés lenne.

- Ismersz. - túlságosan is.

 

Negyed óra múlva sétálok le a nappaliba, ahol Harry a kanapén ül és a tv-t bámulja. Nem tehetek róla, de annyira természetesnek tűnik a jelenléte a lakásban, hogy a szívem melegséggel telik meg, még akkor is, ha tudom, hogy ez mennyire abnormális gondolat is tőlem. Harry sosem lesz az életem része, ilyen szinten biztosan nem.

- Mehetünk? - kérdezem meg, amikor nem veszi észre, hogy itt vagyok.

- Persze. - fordul meg, majd végig mér, amit egy szokásos ajak beharapással jutalmaz. Tetszik, hogy ezt váltom ki belőle, de sajnos tudom, hogy ez csupán testi vonzalom semmi több.

 

Harry kocsijában ülve, csak arra tudok gondolni, hogy mennyire szeretek a közelében lenni. Imádom az illatát, a kusza göndör fürtjeit és a zöld szemeit, amik minden egyes alkalommal megigéznek, ha csak bele nézek. Azon kapom magam, hogy bámulom és nem tudom levenni róla a tekintetem.

- Ne bámulj már. - emeli fel a hangját, mire össze rezzenve, megint a valóságban találom magam.

- Bocs.

- Nem baj, csak nem szeretem, ha néznek. - néz rám, miközben egy halvány mosoly játszik tökéletes ajkain.

- Pedig nehéz nem rád nézni. - csúszik ki a számon, amit rögtön meg is bánok, amikor meglátom döbbent arc kifejezését.

- Mi?

- Semmi. - nézek el róla, majd kibámulok az ablakon.

 

Amikor a környék egyáltalán nem volt ismerős, nem igen voltam képben, hogy akkor most voltaképpen hova is visz engem. Fellengzős házakkal és kastélyokkal volt szegélyezve mind két oldalon az út, így gondoltam, hogy valami elit vagy luxus negyedben lehetünk. Egyre beljebb mentünk ebben a város részben, én meg ezzel egyenes arányosságban lettem egyre idegesebb, főleg, amikor lenéztem a nem épp elegáns öltözékemre, míg Harry-n természetesen megint, csak öltöny volt, mint eddig minden egyes alkalommal.

- Harry, hová megyünk? - kérdezem meg.

- Az meglepi baby. - válaszol sejtelmesen.

- Szólhattál volna, hogy öltözzek elegánsan. - vetem neki oda sértődötten.

- Tökéletes, ami rajtad van. - fordul felém, mire a haragom eltűnik.

- Oké.

 

Nemsokkal később Harry egy hatalmas ház előtt parkolt le, majd kiszállt és az én felemre sétált, hogy kinyissa nekem az ajtót. Kiszálltam, mire szembe találtam magam a leggyönyörűbb mediterrán stílusú házzal, amit valaha láttam.

- Hol vagyunk? - kérdezem meg.

- Nálam.

- Nálad? - szaladnak fel a szemöldökeim a homlokom közepéig legalább.

- Ma folyton vissza fogsz kérdezni az egyértelmű dolgoknál? - teszi fel szórakozottan a kérdését.

- Nem. - kuncogok fel, míg kézen ragad és a háza felé kezd el vezetni. Nem hiszem el, hogy tényleg elhozott magához. Lehet, hogy félre ismertem és talán komolyabbak a szándékai velem?

 

Az ebéd isteni volt, amit, mint kiderül Ő készített és kellemes csalódás volt a számomra, hogy mennyire jó szakács is. Velem ellentétben, mert nálam a mikróban való melegítésben kimerül a főzési tudás, de rendelni remekül tudok. Harry az este folyamán nem igen próbálkozott szexuális kapcsolatot kezdeményezni velem, aminek örültem, mivel nekem elegem volt már ebből.

 

- Hogy ízlett? - kérdezi meg tőlem, amikor a kanapén foglalunk helyet.

- Nagyon finom volt, remek szakács vagy. - mosolygok rá.

- Köszönöm és most kaphatok desszertet? - csillan fel a szeme.

- Mi?

- Miért kérdezel vissza folyton? - akad ki.

- Most komolyan Harry, csak azért csináltad ezt, hogy dugjak veled utána? - kérdezek rá fennhangon.

- Vicces vagy Nelly. - röhög ki, mire bennem még inkább felmegy a pumpa.

- Miért vagyok vicces?

- Mert úgy csinálsz, mintha e nélkül nem dughatnálak meg. - a válasza után tátva maradt a szám.

- Oké Harry, én itt ezt befejeztem. - mutatok kettőnk közé és fel is pattanok, hogy a kabátomért menjek.

- Micsoda? - jön utánam.

- Hallottad. Ne keress többet, nem akarlak látni. - csattanok fel, míg a kabátomat veszem fel.

- Ez komoly?

- Mi olyan megdöbbentő? - kérdezek vissza már a nyitott ajtóban állva.

- Az, hogy te vetsz ennek véget.

- Oké Styles nem hallgatlak tovább. Viszlát. - majd becsapom magam mögött az ajtót.

 

Halványan még érzékelem, hogy a nevemet szólítja, amikor beülök a taxiba. Bediktálom a címet és érzem, hogy a könnyeim egyre jobban gyűlnek a szemembe. Nem gondoltam volna, hogy ilyet vágna a fejemhez. Mind végig, csak játszott velem. Nem akart semmit a testemen kívül, így én pedig többé nem akarok semmit. Nem fogom ezt folytatni vele. Elegem volt Harryből. Amikor haza érek, örülök neki, hogy Meg még dolgozik, így nem látja, amint zokogva a szobámba rohanok. Harry azóta, hogy eljöttem folyton hívogat, de kinyomom, nem vagyok se rá, se a hazug magyarázataira kíváncsi. Annyira idegesít, hogy kikapcsolom a mobilomat.

 

Felveszek egy leggingset és egy toppot, majd az ágyamba vackolóm magam egy százas zsepivel és rengeteg csokival, amit ha mind megeszek tuti, hogy csoki túladagolás lesz a halotti bizonyítványomba írva. Nem hiszem el, hogy hogy lehetek ennyire szánalmas. Itt ülök és sírok egy olyan férfi miatt, aki szarik rám. Csokival tömöm magam, ami a világ leghizlalóbb dolga és sajnáltatom magam. De a legrosszabb még sem ez, hanem, hogy szerelmes vagyok, ebbe az orbitális segg fejbe. Bele szerettem Harry Styles-ba.

 

Később lemerészkedem a konyhába, ahol Meg épp valami levest vagy mit lapátol magába.

- Mi van veled? - kérdezi meg, amit meglátja zilált kinézetemet.

- Semmi, rossz napom van. - vetem neki oda, amivel nem is hazudok.

- Az nem jó, nekem se jobb. Harry üvöltve hívott alig fél órája, hogy zárjam be a boltot korábban. Nem tudom mi van vele. - válaszolja, mire kissé lesokkolok.

- Furcsa. - válaszolok, míg hallom, hogy a csengő megszólal.

- Majd én megyek. - áll fel Meg és kisétál a konyhából.
 

- Nelly. - hallom a nevemet, így oda megyek.

- Mi a francot keresel itt? - kérdezem meg, amint meglátom Harryt az ajtóban.

- Beszélni akarok veled. - jön beljebb és közvetlenül előttem áll meg.

- Nem vagyok rád kíváncsi. - vetem oda neki és ott akarom hagyni, de megállít.

- Nelly kérlek. - könyörgő hangjára felemelem rá a tekintetemet. Azok könnyek a szemében?

- Mi folyik itt? - szól közbe Meg, el is felejtettem, hogy itt áll mellettünk.

- Ne most Meg. - szólalunk fel egyszerre.

- Figyelj, tényleg hülye voltam ma. Nem gondoltam komolyan, amit neked mondtam. Azt sem tudom, hogy miért mondtam. Nem gondolkoztam. - kezdett bele a magyarázkodásba.

- Nem gondolkoztál? Sajnálom, de késő. Nem akarok már veled lenni. - válaszolom.

- Nelly kérlek. - könyörög ismételten.

- Mit akarsz Harry?

- Téged. - mondja, majd megcsókol, olyan szenvedélyesen, mint még soha.

- Mi a..? - hallom Meg hangját, amikor elválunk egymástól.

- Majd megmagyarázom. - tátogom neki.

- Nelly, sajnálok mindent oké. Nem akarom, hogy kisétálj az életemből. Amióta két hónapja először együtt voltam veled, azóta csak te jársz a fejemben és tudom, hogy azt hiszed, hogy csak a tested kell, de ez nem igaz, nekem te kellesz. - hadarja a szavakat.

- Miért kéne ezt elhinnem Harry?

- Mert szükségem van rád. Nem tudom, hogy mik ezek az érzések irántad, de határozottan jelen vannak és nem tudom őket kezelni. Azt hiszem, hogy..- nem tudja befejezni.

- Mit hiszel Harry?

- Azt hiszem, hogy szeretlek.