21. fejezet - Hamis kapcsolatok!

Sziasztok Madárkák!

Itt is lenne a 21. rész, remélem tetszik nektek.
Jó olvasást hozzá! :)

UI: Köszönöm a több, mint 17200 megtekintést, a sok pipát és a 23 feliratkozót.
Sokat jelent nekem! ♥

Eshter xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

 

 

Ma reggel a szokásosnál is jobban ágyban akarok maradni, ezt az is bizonyítja, hogy már vagy hatodik alkalommal nyomom le az ébresztőmet, ezzel még tíz percet adva magamnak arra, hogy felébredjek. A szundi akcióm annyira jól sikerült, hogy plusz két órát vertem rá a felkelési időmre, így sikerült elkésnem a stúdió találkozóról, úgy jó másfél órát. A telefonom folyamatosan csengett, de ügyet sem vetettem rá, csak hagytam had csörögjön, majd amikor a csengő hangom már az idegeimmel játszott, egyszerűen csak lenémítottam azt. Nagyon remélem, hogy nem képzelik azt, hogy bármikor ugrok nekik, amikor akarnak valamit. Ezek után biztosan megtanulják, hogy Harry Styles-t nem lehet zsinórokon rángatni, mint egy marionett bábút. Bár be kell valljam, hogy a mostani helyzet okán, pont úgy érezem magam, mint egy megtervezett cikk, aki után kapkodnak az emberek és minden rezdülését figyelik, mikor botlik meg és bukik el. Nem is igazán tudom, hogy mit csináljak? Komolyan, ha elvállalom, ezt a szarságot, akkor megörülök, arról nem is beszélve, hogy Aria szakít velem, ha ezt elmondom neki. Még el se kezdődött igazán a kapcsolatunk, máris vége fog szakadni, Taylor Swift miatt. Úgy tűnik semmi nem elég neki. Bármit elkövet, hogy megkeserítse az életemet. Nagyon úgy tűnik, hogy az én szenvedésem villanyozza fel, ezt a hülye picsát.

 

- Harry. - ront be a szobámba Louis. Várjunk, hogy a francba jött be a lakásomba?

- Lou, mi a frászt keresel itt és mégis, hogyan jutottál be? - dörzsölöm meg a szemeimet, míg felülök, hátha eltűnik Lou alakja, de ez nem következik be, még mindig itt áll előttem és vélhetően ideges.

- Pótkulcs, emlékszel? - emeli fel szem magasságba a kis fém kulcsot, amit én adtam neki.

- Ja tényleg, bocsi, de teljesen elfelejtettem. - támaszkodok neki az ágy támlának.

- Vettem észre. Paul folyton hívogat, hogy érjelek el. - nézek rá unottan.

- Nem igazán érdekel. - horkanok fel.

- Harry ne duzzogj már. - emeli fel a hangját Lou, mire kikerekednek a szemeim.

- Vicces vagy Louis, de komolyan. Ne duzzogjak? Te mi a faszt csinálnál, ha azt akarnák, hogy ne El-el legyél, hanem valaki mással? - akadtam ki, de úgy rendesen.

- Kiakadnék. - süti le szemeit és a padlót kezdi fixírozni.

- Akkor, kérlek ne oktass. - rúgom le magamról idegesen a takarót és a szekrényemhez megyek, hogy felöltözzek.

- Nem akartalak kioktatni Hazz. - ejti ki halkan a szavakat.

- Tudom, basszus, csak annyira felidegesít az a ribanc. Nem elég, hogy a lelkembe gázolt a szakításunkkor, még vissza jön és kényszerít, hogy fogadjam vissza? Mi lett hírtelen? A rajongói mégis, csak jó néven veszik a kapcsolatát velem? Vagy a milyeink szerették meg őt vagy mi a fasz? - nem igen tudom, hogy hányadik alkalommal akadok ki, de ezúttal teljesen benne vagyok.

- Szerintem, inkább meg se próbáljuk megérteni, hiszen nő és női aggyal nem lehet gondolkodni. - viccelődik Louis, mire tényleg nevetnem kell.

- Mondasz valamit.

 

 

Lou, úgy döntött, hogy elkísér engem a stúdióba, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy azért jön, nehogy valami hülyeséget csináljak vagy jelenetet rendezzek, ami eléggé vállalható opció is tőlem. Nem sietek sehova, lassan vezetek az úton és még szerencsés is vagyok, hogy forgalmi dugó van az úton, ami a stúdió felé vezet, ez esetben még örülök is neki. Louis mellettem, persze már aggodalmaskodik, hogy mit fognak szólni. Már így is késtem nem is keveset és engem ez nem érdekel, még pár perc nem oszt nem szoroz. A dugó sajnos nem volt annyira nagy, mint én azt szerettem volna, így túl hamar is értünk oda. Leparkolok a szokásos helyemre és Lou-val a nyomomban léptem be a stúdió hatalmas dupla üveg ajtaján.

 

- Harry örülünk, hogy megtisztelsz minket a jelenléteddel. - veti oda Paul, ahogy belépünk a stúdióba.

- Ja, persze, hogyne. - rá se nézve sétálok a kanapéhoz.

- Louis, hát te? - kérdezi meg Taylor, akit eddig észre sem vettem.

- Össze futottam Harryvel. - hazudja Lou és tisztán hallom az undort a hangjában.

- O. - csak ennyi jön ki a torkából.

- Oké Harry, akkor írd alá a titok tartási szerződést. - tol elém egy papír kupacot.

- Hogy mit? - nézek rá döbbenten.

- Egy szerződést, hogy nem mondasz el erről semmit, vagy lebetűzzem neked? - szól közbe Taylor menedzserre, akinek a neve megjegyzését meg sem próbálom.

- Ne gúnyolódj velem. - csattanok rá, mire Paul feláll és védekezően közénk áll.

- Nyugodjatok le, mind a ketten. Harry te meg írd alá vagy most mehetsz és nem kell többet vissza jönnöd. - ahogy ezt befejezte az állam a földet súrolta.

- Ezt ugye nem komolyan gondoltad? - kérdeztem vissza.

- Tudod, hogy ez nem az én döntésem, én csak közlöm veled.

- Oké, add ide azt a szart. - nyúlok a tollért és aláírom a halálos ítéletemet.

 

 

Később egy fotózásra kellett mennem Taylorral az egyik közeli parkba. Azt állítani, hogy baromira utálom ezt az egészet enyhe kifejezés, de még mennyire, hogy az. Ezek komplett hülyék egytől-egyig. Taylorral az élen, aki bár állítja, hogy ehhez neki semmi köze, lemerem fogadni, hogy nagyon is sok köze van hozzá. Éppen a nagyon boldog szerelmes párt alakítjuk, ami nekem nagyon nehéz feladat főleg, úgy hogy mindjárt hányok a partneremtől. Állításúk szerint egy hónap múlva akarják bejelenteni, hogy megint együtt vagyunk. Mivel a kirúgást nem akartam megkockáztatni, így bele mentem, bár úgy mint, akinek a fogát húzzák. Aztán az életemnek vége lesz, amikor Aria páros lábbal fog engem kirúgni.

- Harry, kérlek nézz úgy, mint aki szerelmes is. - szólt rám a fotós, akit legszívesebben képen vágtam volna, úgy hogy a feje legalább 180°-ot elfordult volna.
- Oké.
- Akkor most csókold meg. - jött az újabb utasítás és még sosem vonakodtam ennyire egy csók iránt sem.
- Fúj mindjárt hányok. - vetettem oda Taylornak, amikor elhajoltam tőle.
- Rendes vagy Harry. - duzzogva fordul el tőlem.
- Pont leszarom.

 

 

Amikor végre haza értem hulla fáradtan, láttam, hogy Aria többször is keresett, így gyorsan vissza hívtam.

- Szia Baby. - köszönök a telefonba, amikor felveszi.

- Szia Harry. Milyen napod volt? - teszi fel a kérdést, mire majdnem félre nyelek. Talán nehezebb lesz, ezt a szart eltitkolni előle, mint gondoltam.

- Semmi különös, csak a stúdióban voltam. - nem is hazudok akkorát.

- Az jó és mikor jössz vissza? - teszi fel a kérdést, amitől görcsbe rándul a hasam.

- Talán hétfőn vagy kedden, még nem tudom pontosan. - válaszolok neki.

- Remélem mindnél hamarabb látlak. - csilingeli gyönyörű hangján.

- Én is, hiányzol már. - amikor elhagyják a szavak a számat, akkor jövök rá, hogy mit is mondtam.

- Te is nekem, Harry. - amikor viszonozza a kijelentésemet a szívem melegséggel töltődik fel.

- És neked milyen napod volt?

- Voltam megbeszélésen a gyakorlati helyemen, mivel két hét és vége az egyetemnek. - meséli el a napját.

- Örülök neked, biztos remek leszel, majd a gyakorlaton.

- Köszönöm. Harry most mennem kell, megjött Zora. - kissé csalódottan ejti ki szavait.

- Semmi baj Baby, este még hívlak.

- Rendben. Szia Harry. - köszön el.

- Aria. - szólok neki, nehogy letegye.

- Igen?

- Ő..jó legyél. - mondom, majd leteszem a telefont.

 

 

Jó legyél? Ez most komoly? Basszus legszívesebben a falba verném a fejemet. Miért nem tudtam elmondani neki, hogy szeretem őt? Bár lehet, hogy inkább személyesen kéne ezt közölnöm vele, nem telefonon. De, akkor is. Miért futamodtam meg előle? Egy egyszerű szó, szeretlek. És mégsem tudom kimondani. De miért nem? A tudatalattim megadta nekem a választ.

Azért mert félek.