11. fejezet - Hazugságok tárháza!

Sziasztok Madárkák!

Meghoztam a mai részt, ami remélem tetszeni fog nektek. Hagyjatok nyomot magatok után, írjatok nekem véleményt. Jó olvasást!

Ui: Köszönöm a 13 feliratkozót!
Csatlakozzatok a facebook csoporthoz is!
https://www.facebook.com/#!/groups/358836267617756/

Esther xx

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Oké, nyugodj már le!

 

Próbálom a szívemet lecsillapítani több-kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel. Nem használ, tovább dübörög a mellkasomban, kitörni készül. Az ajtónak dőlve állok, amióta bejöttem és zihálva kapkodom a levegőt. Ha ezt, így folytatom hiperventillálni fogok. Lassan kényszerítem magam, hogy a testemet a normális keretek között tartsam, ami nem kis feladatnak bizonyul. Mostanában valahogy ez tűnik a normálisnak. Sokszor kerültem ebbe az állapotba és ez mind miatta van. Megjelent és mindent fenekestül felforgatott.

 

A randi óta azt kérdezgetem magamtól, hogy miért ellenkeztem annyira. Egy egyszerű szó, randi, de én mégis rettegek tőle. Hogy miért? Eléggé egyszerű, mert nem igazán tudom felfogni, hogy Ő, Harry Sytles miért akar velem lenni? Ő híres és sok pletyka kering róla és a nőkről, akik megfordultak az életében. Mit láthat bennem? Nem vagyok különleges, még csak szép sem. Egyszerűen fel foghatatlan a számomra. Azt várom, hogy mikor térek magamhoz, mert egy biztos, hogy ez nem valóság. Álmodom és bármelyik pillanatban felébredhetek, hogy utána rosszul érezzem magam, amiért hiszékeny vagyok. Mert annak érzem magam, még ha az eszem tudja is, hogy ennek nincsen jövője, bármi is ez, ami kettőnk között van. Félek, sőt egyenesen rettegek, hogy elillan, hogy egyszer csak eltűnik és olyan lesz, mintha sosem létezett volna. A legrosszabb, hogy ez a valóság.

 

Az elmélkedésemet vagy sokkal inkább az ön marcangolásomat, a telefonom rezgése szakította félbe. Előkotortam a táskámból és gyorsan a fülemhez emeltem, amint megnyomtam azt a bizonyos zöld színű gombot.

 

- Szia. - köszöntem a telefonba a másik félnek.

- Szia Aria. Otthon vagy most? - teszi fel a kérdését Zora, eléggé izgatottnak hangzik.

- Igen most értem haza a.. mindegy nem fontos. - valamiért nem tudom kiejteni a randi szót, elég különös.

- Muszáj átmennem.. most. - nem szokott ilyen izgatott lenni. Na most már érdekel, hogy mi van.

- Gyere nyugodtan. - nekem is van mit mesélnem, úgy érzem.

- Oké, nemsokára ott vagyok. - szinte látom, ahogy elmosolyodik.

- Oké. Szia. - köszönök el tőle, majd bontjuk is a vonalat.

 

Nem tudom, hogy voltaképpen mi ennyire sürgős neki, hiszen holnap is átjöhetett volna délelőtt. Nem neki este fél tizenegykor kell engem zaklatnia. De mivel valakivel meg kell osztanom a kételyeimet Harryvel kapcsolatban és másra nem számíthatok rajta kívül, így örülök neki, hogy ő is hozzám fordul elsőnek, ha valakivel beszélgetni akar. Amíg várok, gyorsan főzök egy nagy kancsó teát. Öntök a víz forralóba vizet, míg el nem éri a megfelelő szintet, majd vissza helyezem a tartójára és bekapcsolom. Pár perc múlva, már kész is van a tea, így a nappaliba viszem a kancsót és két bögrét hozzá. Végszóra ékezik meg Zora.

 

- Szia. - viharzik be mellettem, alig nyitom ki az ajtót. Konkrétan fellökve engem jön be a lakásba.

- Szia. Neked meg mi bajod? - feltűnően ideges.

- Azok a rohadék rajongók Aria. - kell ki magából.

- Mi van? Már téged is zaklatnak? - kérdezek rá.

- Jaj, magamat leszarom és nem túlzottan szálltak rám, de rád viszont. - húzza el a száját a mondata végén.

- Mi van? - csattanok fel és a telefonomat a kezembe kapom.

- Ezek örültek komolyan. - forgatja a szemeit Zora.

- Úr isten. - elszörnyedve nézem a twitter profilomat. Tele van utálkozó twittekkel. Eddig is kaptam ilyet, de ez most valahogy más volt. Rengetegen írtak. Volt köztük, aki szerencsét kívánt nekem és Harrynek, de az arány nagyon csekély volt a jó és a rossz üzenetek között.

 

@1DGirl Mit eszik ezen a lányon? Most komolyan? Harry ennyire nem lehetsz vak!

@ZaynHarry Állítólag ő az új barátnője. Nem értem!

@Harryismine Aria hagyd békén a férjemet! Nem akar tőled semmit nem fogod fel. Ribanc!

 

Nem bírtam tovább olvasni. Elképesztő, hogy mennyire rossz indulatúak a rajongói. Hogy lehetnek ilyenek? Állítólag szeretik őt.. akkor miért kell, így bánni valakivel, aki jóban van vele vagy csak szimplán ismeri? Nem fogom fel ezt a dolgot. Ez egy képtelenség. Örülök, hogy nem vagyok híres.. nem kellenének ilyen rajongók.

 

- Zora, miért csinálják ezt? Nem is ismernek. - a sírás szélén állok.

- Jaj, Aria gyere ide. - ölel magához, ami azt eredményezi, hogy a könnyeim, csak utat törnek maguknak.

- Elegem van ebből. Nincs is közöttünk semmi Harryvel. Könyörgöm, csak egyszer randiztunk. - csúszott ki a számon, amit egyből meg is bántam, amint Zora csillogó szemekkel nézett rám.

- Hogy mit mondtál? - kérdez vissza, lerí róla, hogy szórakozik velem.

- Azt, hogy nincsen semmi közöttünk. - remélem beveszi.

- Hát én úgy hallottam, hogy mondtál még valamit utána. Mikor is randiztál te Harryvel? - teszi fel a kérdését.

- Ma. - csak ennyi jött ki belőlem.

- Mi van? - csattant fel, miközben felugrott a kanapéról.

- Most meg mi van? - kérdeztem vissza, nem értettem igazán a reakcióját.

- Mikor akartad nekem elmondani? Hallani akarom a piszkos részleteket. - ül le velem szembe a kanapéra és engem fixíroz.

- Nincsenek piszkos részletek Zora.

- Dehogy nem.. mindig vannak. - reménykedik, hogy elhintek egy morzsát.

- Csókolóztunk..ennyi. - közlöm vele az információt, ami minden bizonnyal nem volt egy kielégítő válasz a számára.

- Ennyi? Csókolóztatok? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Mit akarsz még? - nem igazán értettem, hogy mire is számított.

- Nem tudom valami felnőttesebbet. - oké Zora most már komolyan nem tudom, hogy mi a bajod.

- Számodra mit takar az, hogy felnőttesebb? - kérdezek rá, bár pontosan tudom a választ.

- Tudod, ha két ember kedveli egymást akkor... szex. - nem csalódtam benned..

- Zora basszus, alig ismerem. - akadtam ki kissé.

- És?

- Miért te már lefeküdtél Niallel? - kérdezek rá, de valahogy a kapott válaszra nem voltam felkészülve.

- Hát..Ő..Izé. - mit dadogsz itt össze-vissza?

- Zora Morgan, te lefeküdtél már Niallel? - teszem fel ismét a kérdést.

- Igen. - nagyon halkan ejti ki azt az igent, de attól én még hallottam.

- Úr isten. - most rajtam van a sor, hogy felugorjak a kanapéról.

- Mi van? - kérdez vissza, a reakciómat látva.

- Á semmi, csak te lefeküdtél Niall Horannel. - basszus ez nagyon durva.

- Most ebbe mi olyan meglepő? - tényleg tök természetes ez neki.

- Nem is tudom.. mi is van köztetek?

- Csak el vagyunk.. ennyi.. semmi hivatalos. - mosolyog rám.

- Oké.. nekem ennyi elég is lesz.. nehogy részletezd. - állítottam le őt, míg olyanba folytunk volna bele, amit nem akarok hallani.

- Mindegy is, inkább azt mond, milyen volt a randi Harryvel.

- Tényleg eszméletlen jó volt. - kezdem el, mire Zora közbe vág.

- De?

- Mi de? - kérdezek vissza, nem igazán értem.

- Ha így beszélsz mindig van egy de. - közli velem, egy újabb infó, amit nem tudok magamról.

- Biztos. Na szóval az a lényeg, hogy nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Ő egy híresség és akárkit megkaphatna. Miért kellek én neki? - kérdésem költői volt, választ nem várok rá.

- Te néztél már tükörbe?

- Igen, néztem. - mosolygok rá.

- Akkor te is tisztában vagy azzal, hogy hülyeségeket beszélsz. - mosolyog rám.

- Nem beszélek hülyeségeket. Zora ő csak turnén van itt. Még, csak azt sem tudom, hogy mennyi ideig marad még LA-ben. Mi lesz, akkor ha elmegy? Eltűnik, kisétál az életemből és ennyi. Ezért miért szeressem meg? - feltettem a legjobb kérdéseket.

- Aria nem félhetsz mindentől, akkor elveszíted azt a kis örömet is, ami rád vár. Bármit mondasz is, én akkor is látom, hogy mióta Harry feltűnt sokkal boldogabb vagy. Ne játszd itt nekem a hülyét, te is tudod, hogy kedveled őt. - Zora szavai megdöbbentőek voltak és rém őszinték.

- Tudom, hogy kedvelem, épp ez a baj. Nagyon is kedvelem őt, de nem akarok csalódni.

- Meddig fogod még marcangolni magad, amiatt a fasz miatt?  - Zora kérdésére nem számítottam.

- Hagyjuk ezt jó? - szerettem volna, ha ez a téma napvilágot sem lát.

- Nem Aria, mindig hagyom, de most nem. Ez nem állapot, amióta az a szemét átkurta az agyadat, nem engedsz senkit sem a közeledbe. Harry igazán kedvel téged, komolyan. Beszéltem vele erről és komolyak a szándékai veled. Elcsavartad a fejét. - fejezi be a mondandóját, amit egy szuszra zúdított rám.

- Zora ez nem miatta van, csak egy kicsit gondolkodj ésszerűen kérlek.

- Nem basszus, te ne gondolkodj már annyit, tetszik neked Harry és te is neki.. ennyi.. élvezd.. ne agyalj már annyit, főleg ne James miatt könyörgöm. Az a pöcs azt sem érdemli meg, hogy kiejtsd a nevét, nem hogy ő miatta ne legyél boldog. Egy valamit fogj fel Harry nem ő, ő nem James Aria. - elgondolkodtató Zora mondandója, de könnyen beszél.

- Oké, tudom, de attól még félek. - szögezem le.

- Tudom és mivel ismerem a teljes történetet, meg is értem, hogy miért, de lépj túl ezen és engedd meg Harrynek, hogy meghódítsa a szívedet. Hidd el, hogy majd ő össze rakja a darabokat, csak egy neki egy esélyt. - már szinte könyörögve néz rám.

- Oké. - adom be a derekam nagy nehezen.

- Na azért. - ölel magához.

- Nem kapok levegőt. - suttogom a szavakat, mert tényleg nagyon erősen szorít.

- Bocsi, ne de ha nem haragszol meg túlzottan, akkor én most megyek. Holnap, akkor este tali a kávézóban? - kérdez rá.

- Persze. - mosolygok rá, majd kikísérem őt az ajtóig.

 

Este még sokáig forgolódtam az ágyamban és nem tudtam rávenni magam, hogy elaludjak. Pedig hajnali egykor igencsak aludnom kellene már. Csak Ő járt a fejemben és Zora szavai. Amik hatásosak voltak. Meggyőzött és tényleg igaza volt. Engednem kell, hogy boldog legyek. Ha eljön valami jó, akkor azt be kell engedni és én boldog akarok lenni, Vele. Még sosem csináltam ilyet, de úgy döntöttem ma én írok neki először.

 

Jó éjt Harry. Nagyon jól érzetem magam a randinkon. Köszönöm neked. Aria xx

 

Elküldtem, így már nincs visszaút. Fél álmomban még hallottam, hogy kaptam választ, de nem jutott el a tudatomon, hogy Ő írt. A kíváncsiságom erősebbnek bizonyult a szemeim lecsukódásánál, így megnyitottam az üzenetet, ami Tőle jött.

 

Örülök, hogy jól érezted magad és végre randinak hívod, baby. Jó éjt. Harry xx

 

 

Másnap nem volt kellemesnek nevezhető ébresztésben részem, ugyan is arra ébredtem, hogy valaki nem akar leszállni az ajtómon lévő csengőről. Duzzogva rugdostam le magamról a takarót és közben magamban szitkozódtam. Nem igaz, hogy ilyenkor kell zavarni! De, amikor megláttam, hogy a szekrényemen álló ébresztő óra délután kettőt jelez, már értettem, hogy miért zaklatnak. Nem volt reggel, sőt igen csak délutánra járt már az idő. De attól még furdalt a kiváncsiság, hogy ki szeretne ennyire látni. Nagyon lelkes volt. Futva tettem meg a lépcső fokokat és a kulcsot elforgattam a zárban, mire a csengetés abba maradt. Nyilván hallotta a kint álló a zár kattanását, így tudta, hogy már az ajtóban vagyok és bármelyik pillanatban kinyithatom az ajtót. De, ami az ajtóban fogadott arra nem igazán számítottam, pedig már megszokhattam volna a meglepetéseit.

 

- Szia. - mosolygott rám féloldalasan, amitől a térdeim megint csak remegésbe kezdtek. Komolyan elmegyek és megnézetem, mert ez nem normális viselkedés a részükről.. nagyon nem.

- Szia Harry. - nyögdécseltem a szavakat, majd amikor láttam, hogy türelmetlenül áll egyik lábáról a másikra, félre álltam az útból, hogy betudjon jönni.

- Hoztam egy kis kínait. - emelte fel a zacskókat a kezében.

- Életmentő vagy. - mosolyogtam rá, majd egyből a konyhába mentem, hogy tányérokat hozzak.

- Reméltem is. - kacsintott rám az ajtófélfának támaszkodva. Rohadtul szexi, ezt meg kell állapítanom.

- Tessék. - adok egy tányért a kezébe, majd a nappaliba sétálunk egyszerre, ahol a zacskókat hagyta.

- Köszi. - fordul hírtelen felém, majd egy rövid, de annál édesebb csókot nyom puha ajkaival az enyémekre.

- Én köszönöm, hogy hoztál ebédet, bár fogalmam sincs, hogy honnan tudod, hogy a kínai a kedvencem. - ez eléggé elgondolkodtató volt.

- Tudod, hogy megvannak az informátoraim veled kapcsolatban. - a mondta végén megnyalt az alsó ajkát, amitől azt hittem mentem elájulok.

- Igen, el is feledkeztem róla. - vetek felé egy mosolyt, majd az egyik dobozba kukucskálok.

- Megfelel? - kérdezi, amikor látja, hogy a doboz tartalmát vizslatom.

- Tökéletes. - szedek a tányéromba egy adag tésztát és húst, majd átadom neki.

- Egyébként most keltél? - kérdez rá, mire a ruhámra nézek. Basszus még mindig csak egy top és rövid naci van rajtam, ami nem takar szinte semmit.

- Igen. - pirulok el a gondolatra, hogy Harry így lát engem.

- Máskor is felkeltelek akkor, ha ilyen ruhában fogadsz. - kacsint rám, mire esküszöm itt fogok meghalni, mert ezzel a pajzán nézéssel megöl engem.

- Majd meglátjuk lesz-e legközelebb szerencséd. - mosolygok rá, míg ő közelebb hajol hozzám, de pár centire tőlem megáll és nem mozdul.

- Tudod mire gondolok most? - teszi fel lassan, vontatottan  a kérdését.

- Na mire? - kérdezek vissza, miközben alig bírom ki, hogy ne tapadjak a csodás ajkaira.

- Hogy megakarlak csókolni. - szavai még az eddiginél is jobban felizgattak.

- Akkor mire vársz? - kérdezek vissza.

- Mond ki. - jelenti ki.

- Csókolj meg, Harry. - elhallva hagyják el a szavak a számat.

A mondatom végén végre megszünteti azt a kis távolságot közöttünk és az ajkai bekebelezik az enyémeket. Követelőzve hatol be a nyelve a számba, de nem zavar. Élvezem minden egyes másodpercét ennek a csóknak. Tökéletes. Harry maga tökéletes.

- Van valami, amit még szeretnék. - zihálva ejti ki szavait, amikor elválik tőlem.

- Mi az?

- Letépni rólad ezt a falatnyi anyagot. - a szavai után meg sem tudtam szólalni, csak néztem rá, miközben nagyokat nyeltem.

- Majd legközelebb, baby. - vet felém egy perverz fél mosolyt, majd a tányérjára szedi a maradék kaját, miközben én azon vagyok, hogy normálisan működjek.

 

Harry egész idő alatt mesélt a bandáról és hogy mennyi dolguk van még itt LA-ben. Arra most sem mertem rákérdezni, hogy meddig maradnak, féltem a választól. Nem akarom, hogy elmenjen és ez az érzés napról napra rosszabb. Miközben beszélgettünk a telefonom folyton rezgett, hogy értesítést kaptam. Amikor megelégeltem megnéztem, hogy mi ennyire fontos. Bár ne tettem volna.

 

- Aria baj van? - teszi fel a kérdést Harry, amikor csak görgetem le a twitteket, amiket a rajongói küldtek nekem. Ez egyre rosszabb lesz.

- Semmi, semmi. - próbálok terelni, de amint látom nem igazán használ.

- Igen valószínűleg a semmi miatt sírod el magad mindjárt. - áll fel a kanapéról és felém közeledik.

- Semmi baj Harry, nem fontos. - valamit ki kell találnom, nem tudhatja meg, hogy milyenek a rajongói.

- Dehogy nem az baby, gyerünk mutasd meg. - lép mellém és felém nyújtja a kezét.

- Tényleg semmiség Harry. - kérlek, csak lép tovább.

- Nem veszem be. - még ki sem mondta, de már kikapta a kezemből a telefont és olvasni kezdi az üzeneteket.

- Harry, add vissza. - próbálom kivenni a kezéből a telefonomat, de nem járok sikerrel.

Percekig, csak nézi a telefonomat, míg a kezét többször is átfuttatja a haján. Határozottan ideges.

- Ezt nem hiszem el. - rakja le a telefonomat az asztalra és a kanapéra ül, a fejét a kezébe temetve.

- Harry, hagyd ezt, nem fontos. - meg kell őt nyugtatnom.

- Bassza meg Aria, mi az, hogy nem fontos? - csattan fel miközben rám emeli dühös tekintetét.

- Harry nyugodj le. - tényleg, csak felejtsd el.

- Ne haragudj, hogy kiabáltam, de nem hiszem el, hogy ezt csinálják veled. Bassza meg. - áll fel a kanapéról és járkálni kezd.

- Harry, kérlek. - nyúlok a keze után, de ellép tőlem és a nappaliban kezd járkálni.

- Tudod azt hittem kinőttek már ebből. Szinte minden barátnőmmel ezt csinálták. Tönkre tettek mindent. Nem hagyom, hogy téged is elvegyenek. Nem hagyhatsz el. - amint ránézek, látom, hogy könnyek csillognak a szemében.

- Harry nem áll szándékomban. - őszinte vagyok vele, nem tudnám elhagyni.

- Most ezt mondod, de mi lesz később?

- Nem tudom mi lesz később, de nem érdekelnek. Kedvellek. - szinte már kiabálom, hogy eljussanak a szavaim hozzá.

- Tessék? - néz fel rám és a csodálkozás egyértelműen kiütközik az arcára.

- Kedvellek Harry. - ismétlem el.

- Én is kedvellek. - lép közelebb hozzám és az ajkait az enyémre tapasztja.

- Ne aggódj miattuk, tudom kezelni. - dehogy tudod.

- Kérlek ígérd meg, ha ez jobban elfajulna, szólsz nekem. Csak ígérd meg. - szavai könyörgőek.

- Megígérem.

 

 

A kávézóban várok Zorára, miközben még mindig a délután történtek járnak a fejemben. Nem gondoltam volna, hogy Harryt ennyire felfogja zaklatni a rajongói üzenetei. Biztos, hogy van valami a háttérben, amit nem mondott el nekem. Jól esett, hogy nem akar elveszíteni, még akkor is, ha nincsen köztünk semmi, egyenlőre.

 

- Ezt nézd meg. - nyom valaki a képembe egy újságot, mire teljesen értetlenül nézek.

- Mi ez Zora? - nézek barátnőmre, aki időközben leült velem szembe.

- Nézd meg a címlapot. - amint kimondja a tekintetemet a nagy fő címre vezetem. Bassza meg.

 

Harry Styles és az új szerelem?!