Sziasztok Madárkák!
Meghoztam az új részt, elég hosszúra sikeredett, remélem tetszeni is fog nektek. Nagyon megköszönném, ha írnátok nekem hozzá véleményt.
Jó olvasást!
Ui: Köszönöm a több, mint 3600 megtekintést! :)
Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry
A FOUR parti nagyon jól sikerült, még most is a fáradalmakat próbálom kiheverni. Nem ittam sokat, de a fejem mégis zúg és leakar szakadni, amit nem nagyon tolerálok most tőle. A nap sugarai könnyedén hatolnak be a hatalmas hotel szobába, mivel tegnap este vagy ma hajnalba - tököm tudja mikor értünk vissza - elfelejtettem behúzni a sötétítőket. Védekezésképpen magamra húzom a paplant, így a szemem már nem ég ki az erőteljes fény viszonyok miatt. Sosem voltam az a korán kelő típus, de ha másnapos vagyok, akkor még annyira sem tudom rávenni magamat, hogy felkeljek, mint ahogy ez most sem fog előfordulni. Épp, hogy vissza aludtam volna, amikor a telefonom éles hangjára riadtam fel.
- Halló. - szóltam bele a készülékbe, a hangom a szokásosnál is rekedtebb volt.
- Harry ébren vagy? - jött Liam kérdése a másik oldalról. Most komolyan, ha felvettem, akkor alszok vagy mi?
- Nem, alszom még Liam. - válaszoltam szarkazmussal átitatott hangon.
- Oké, ne legyél bunkó. - fakadt ki Liam.
- Akkor te meg ne kérdezz hülyeségeket. - forgattam meg a szemeimet a válasz adásom közepette.
-Oké, figyelj fél óra múlva találkozunk a hallban, mert be kell mennünk a stúdióba a végső munkákat elvégezni az albumon. - őszintén a hátam közepére sem kívánnám most azt, hogy felkeljen kelnem ebből az ágyból.
-Jó, akkor fél óra múlva. - nyögök fel, amint megfordulok.
- Ne késs el. - kissé parancsoló vagy, nem gondolod kedves Liam?
- Igen is főnök. - gúnyolódok vele, majd leteszem a telefont és fáradtan zuhanok vissza a puha matracra.
Semmi kedvem sincsen most felkelni és a stúdióba menni. Állandóan ott vagyunk, szóval nem igazán értem miért is megyünk ismételten. Tudtommal az album teljesen készen van, így tényleg halvány lila segéd fogalmam sincsen arról, miért is rángatnak minket be. Csak egy napot kérek, ez akkora nagy kérés? Tényleg? Az idejét sem tudom, hogy mikor volt egy szabadnapunk. Minden napra van valami, ha nem koncert, akkor interjú, ha nem interjú, akkor fotózás. Talán az egyetlen jó ebben az egészben az, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. El sem tudnám képzelni az életemet éneklés nélkül. Ez egy olyan dolog számomra, mint másnak egy puszta levegő vétel. Ha nincs levegő, nincs élet. Ha nincs zene, én sem létezem. Duzzogva rúgom le magamról a takarót és vetem magamat a fürdőbe, hogy egy gyors zuhanyt vegyek. Amint végeztem egy törölközővel a derekamon sétálok vissza a szobába. Gyorsan magamra húzom a kopott fekete farmerem és egy egyszerű fehér pólót. Felhúzom a barna csizmámat és már indulok az ajtó felé, ahol abban a pillanatban kopogtatnak.
- Szia. Kész vagy? - kérdezi meg Louis, amint kinyitom az ajtót. Kissé megvan lepődve, hogy időben elkészültem.
- Miért nézel rám így? - kérdezem meg tőle, amikor az arca nem éppen egy szokványos kifejezést vesz fel.
- Jót tesz neked. - közli velem nemes egyszerűséggel.
- Ki? - tettetem a hülyét.
- Aria, ne játszd itt nekem a tudatlant. - átlát rajtam, nem hiába a legjobb barátom.
- Miért tesz nekem jót? - nem igen értem a megállapítását.
- Amióta feltűnt az a lány, mintha kicseréltek volna. - Louis válasza kissé meglepett, nem változtam meg Aria miatt.
- Mi az, hogy megváltoztam?
- Nem csajozol már Hazz és nem bulizol. - elgondolkodtató, amit mond, tényleg nem csináltam már ezeket a dolgokat, amik szinte már szokásommá váltak.
- Ez igaz, de nem hinném, hogy ez Miatta van. - természetesen tisztában voltam vele, hogy teljes mértékben neki van, ehhez köze. Amióta feltűnt, nem tudok más nőre nézni, csak ő jár a fejemben és az, hogy minél több alkalommal láthassam őt, hogy vele lehessek. Mindent megakarok neki adni. A tegnapi nap, csak még egy lapáttal rátett. A csókja most is az ajkamon ég, le írhatatlan érzés volt. Gondoltam, hogy jól csókol, de a tegnapi csók a legvadabb álmaimat is felülmúlta, egyszerűen úgy volt tökéletes, ahogy volt. Aria maga a megtestesült tökéletesség. Minden megvan benne, ami nekem kell. Ha le kéne írnom az álom nőmet, csak Ariáról mutatnék egy képet és máris mindenki megértené, miért érdeklődöm iránta annyira. Lenyűgöző lány, mint külsőre és belsőre is. Nem találkoztam még hozzá hasonlóval.
- De te is pontosan tudod, hogy ez mind miatta van. - mosolygott rám Louis.
- Te teljesen átlátsz rajtam, Lou. - kacsintottam rá, amikor végre kiléptem a hotel szoba ajtaján.
Lesétáltunk a hallig, ahol a többiek már vártak minket. A bejárat előtt parkolt a fekete Range Rover, ami a stúdióba visz minket. Még ki sem értünk az ajtón, amikor a hangos sikításokra lettem figyelmes. A bejáratnál rengeteg rajongó tartozkodott. Amint kiléptünk a sikítás még hangosabb lett és a nevünket kezdték kiabálni. Sokan a kezünkért nyúltak és meghúzták azt vagy épp a ruhánkba kapaszkodtak. Nem igazán szeretem az efféle tolakodó rajongókat. Ott telt be nálam a pohár, amikor az egyikük a hajamnál fogva kényszerített megállásra. Mondanom sem kell, hogy rohadtul fájt. Az egyik testőrünk, azonnal közbe avatkozott és eltávolította mellőlem, az igencsak örült rajongót.
- Szeretlek Harry. - kiabálta az egyik rajongó, a hangzavarba csoda, hogy meghallom mit is kiabál.
- Louis csinálnál velem egy képet? - kérdezte egy másik Loutól, aki csak annyit kiabált neki vissza, hogy sietek.
- Harry ki neked Aria? - hangzott el a kérdés, ami teljesen ledöbbentett. Honnan a francból tudják ezt?
- Igen Harry ő a barátnőd? - kérdezte egy másik.
- Miért vagy vele, nem is szép. - na ennél a beszólásnál szakadt el nálam végleg a cérna.
- Nem fontos, hogy ki Ő, csak kérlek szálljatok le róla. - kiabáltam nekik vissza, próbáltam kedves hangnemet megütni, akkor is, ha belül forrtam a dühtől. Ha Aria erre rájön, soha többet nem fog velem szóba állni. Nem értem a rajongókat, miért kell nekik utálkozni? Mi lenne akkor, ha a barátnőm lenne? Örülniük kéne, hogy boldog vagyok, nem pedig utálkozni. Komolyan felfoghatatlan ez az egész.
Bent a kocsiban, csak az ablakon bámultam ki és a rajongók beszólásai jártak a fejemben. Nem akarom, hogy Ariának is utálkozó üzeneteket küldjenek. Nem tudják hol van a határ. Emlékszem, hogy Lounak és Elnek is folyton ellenszenves üzeneteket küldözgettek. Majdnem szét is mentek miatta. És még, akkor azt nem is említem, ami a mai napig folytonos téma, hogy én és Louis melegek vagyunk. Újdonságként megsúgom, hogy nem vagyunk azok és mind ketten a lányokért vagyunk oda.
- Harry. - bök oldalba Niall.
- Igen? - fordulok felé.
- Eléggé zaklatottnak tűnsz, valami baj van? - kérdezi, mintha nem hallotta volna amit a rajongók kiabáltak.
- Semmi, csak kissé idegesítenek a rajongók. Az Ariával kapcsolatos beszólásaik nagyon nem tetszettek. - tényleg aggódok miatta.
- Elhiszem Haz, ne foglalkozz vele, nekem is írogatnak üzeneteket Zorával kapcsolatban, de próbálok nem figyelni rá. - mosolyog rám, neki könnyű, ő mindig vidám.
- Próbálkozom. Egyébként mi van most köztetek? - kérdezek rá, terelte az előbbi témát.
- Nem tisztáztunk még semmit, de én szeretném, ha ez a dolog hosszútávú lenne. - látszik Niallen, hogy igazán tetszik neki Zora, amit meg is értek, nagyon csinos és jó fej vicces csaj, hozzá való.
- Hát drukkolok nektek. - vetek rá egy bátorító mosolyt.
- Én is neked. - kacsint rám, mire oldalba könyökölöm. Tisztában van vele, mik a szándékaim Ariával.
Fél óra múlva a stúdiónál parkolunk le és gyors léptekkel haladunk befelé, mivel itt is rengeteg rajongó várakozott. Még a mai napig elcsodálkozom azon, hogy órákat képesek, csak azért várni, hogy egy perc erejéig lássanak minket. Egy fotóért és autogrammért, bármire képesek. Megszállottak tudnak lenni. Elhatároztam magam, ha a stúdióban végeztünk felhívom Ariát és végre elviszem őt egy igazi randira. Szeretnék végre előre lépni Ariával kapcsolatban. Zorától megtudtam tegnap, hogy érdeklődik irántam, így hát nem fogom vissza magam, ha van esélyem mindent megteszek, hogy az enyém legyen. Megszerzem.
- Köszi, hogy eljöttetek. - Paul fogadott minket, amint beléptünk a stúdió egyik termébe. Mind az öten helyet foglaltunk a kanapékon.
- Hello, Paul. - köszöntünk szinte egyszerre.
- A tegnapi remek parti után szerettem volna veletek beszélni. Azt nem említem, hogy Harry megint csajozott szokás szerint. - ja nem említed meg mi?
- Nem csajoztam. - szóltam közbe teljes felháborodással.
- Nem hát, csak a pincér lányt nézted egész este alatt és utána járkáltál a raktárba. - nézett rám Paul rosszallóan.
- Paul tényleg nem csajozott, Aria az egyik barátunk és Harry nagyon jóban van vele. - kelt a védelmemre Louis.
- Aha, el is hiszem, tudom, hogy Harry mikor tetszik neked egy csaj. - mosolyog rám, ő is ismer már a hátunk mögött lévő évek miatt.
- Oké Paul, szerintem szálljunk le erről a témáról. - fakadok ki, amikor már idegesítővé válik, hogy az én csajozási szokásaimat taglaljuk már egy jó ideje.
- Akkor komolyabbra fordítva a szót, az album ugye három különböző példányban kapható majd, lesz a sima széria, lesz a delux és lesz az amelyikben egy posztert találhatnak, majd rólatok. Reméljük, hogy a delux után nagy lesz a kereslet a bónusz számok miatt. - Paul kissé szájba rágósan osztja meg velünk az információkat.
Miután végre végeztünk - a szerintem teljesen felesleges - össze jövetellel, vissza mentünk a hotelba. Louis a szobájába ment, hogy rávegye Elt, hogy repüljön ide, amíg itt vagyunk. Liam és Niall enni mentek valamit, míg Zayn engem próbált meg megfűzni, hogy mennyek vele edzeni, de mivel terveim voltak a nap további részében, így visszautasítottam a felajánlását. Gyorsan a szobámba mentem és lezuhanyoztam, hogy friss legyek. Felöltöztem és már a kezemben is volt a mobilom. Tanakodva meredtem a képernyőjére, nem tudtam eldönteni, hogy üzenjek neki vagy felhívjam. Végül a hívás győzött, már ki is csöngött a másik fél vonala.
- Szia. - vette fel Aria, a hangja igencsak boldognak tűnt. Remélem miattam vagy boldog, baby.
- Szia Aria. Van terved mára? - kérdeztem meg tőle, miközben a kezem reszketett. Ideges vagyok, nagyon is. Szokatlan.
- Semmi különöset, miért? - nagyon reménykedem benne, hogy eljön velem.
- Gondoltam elmehetnénk valahova.
- Még is hova és csak mi ketten? - rengeteg a kérdés, baby.
- Hogy hova az meglepetés. Igen, csak mi ketten. - le vakarhatatlan a mosoly az arcomról. Hihetetlen ez a nő, mit ki nem vált belőlem.
- De ez nem egy randi. - jelenti ki határozottan. Hát, ha te azt tudnád édes.
- Hívd, aminek akarod. - hagyom rá a dolgot. - Hétre érted megyek.
- Rendben, akkor hétkor és nem randi.- elsőre is felfogtam.
- Szia Aria. - köszönök el tőle, majd az ő elköszönését követően bontom a vonalat.
Nagyon izgulok, hogy végre elvihetem őt az első randinkra, még akkor is, ha ő erősen tiltakozott ez ellen, bár nem értem, hogy miért. Eléggé félénk lány, nem nagyon találkozom ilyennel. Nekem mindeni odadobja magát. Könyörgöm, én vagyok Harry Styles.
Idegességemben a kormányt szorongatom, amint a több sávos útra kanyarodom. Az ujjaim a nagy erőtől teljesen elfehéredtek, de nem igazán érdekel. Nem nagyon fordult elő, hogy randira vittem volna valakit vagyis, csak egy személyt vittem eddig randira, de az nem alakult jól, nagyon nem. Miatta kezdtem el bulizni, inni és a nőket hajtani. A rossz tapasztalat miatt nem engedtem közel magamhoz senkit és most is nehezemre esik. Rettegek az újabb csalódástól.
Leparkolva a háza elő, nagy levegőt véve szállok ki a kocsiból és sétálok fel a lépcsőn a megfelelő emeletre, ahol a lakása található. Egy rövidet csöngetek.
- Szia Harry. - nyitja szélesre az ajtót, amint megpillantom az állam a földet súrolja. Kis fekete ruha van rajta, ami nem igen bízza a fantáziára a látottakat, tökéletesen simul a testére a fekete csipke. Rohadtul szexi.
- Szia Baby, mehetünk? - nem tudom levenni a szemem a ruhájáról, bár ami alatta van az kicsit jobban izgat.
- Igen. - mosolyog rám félénken, majd bezárja maga után az ajtót.
A kezéért nyúlok, amint hozzá érek kissé megrezzen, de nem húzza el a kezét. Áram ütés szerű érzés járja át a testemet, amint a bőrön érintkezik az övével. Elképesztő, hogy milyen reakciókat vált ki puszta létével. A kocsimhoz sétálunk, ahol kinyitom neki az ajtót és megvárom, amíg beszáll, majd becsukom utána. Nem szoktam úriember lenni, de most ezt kívánta a helyzet. Lassan hajtok a célunk felé, ami egy elegáns étterem. Mediterrán ételeket szolgálnak fel, ezt a nevéből is ki lehet találni. Costa Luna.
Amint leparkolok az étterem előtt, kivágódok a kocsiból és már az ő oldalánál is termek, hogy segítsek neki kiszállni.
- Köszönöm. - néz rám, amint a kezét az enyémbe helyezi, ezáltal segítve őt a kiszállásban.
- Nem tesz semmit. - vetem rá a pajzán mosolyomat, ami őt egy nagy nyelésre ösztönzi. imádom, amikor így próbálja rávenni magát, hogy lenyugodjon. Édes, mellettem nem kell lenyugodnod.
- Ez a Costa Luna? - ámul el, amint megpillantja a hatalmas feliratot.
- Igen. - válaszolok neki egyszerűen.
- Ez Los Angeles legjobb étterme. - ámuldozik tovább, amint beljebb vezetem az étterem felé.
- Tudom, azért is hoztalak ide. - hajolok a füléhez és úgy suttogom neki a szavakat.
- Harry, ez borzasztó drága. - néz rám egy pillanatra.
- Nem akadály a pénz, baby. - kacsintok rá, majd az asztalunkhoz sétálok, amit egy pincér mutat nekünk. Mielőtt magunkra hagyna, kinyitott étlapokat ad a kezünkbe.
Tanulmányozom az étlapot, itt minden olyan finomnak tűnik, lehetetlen a választás, de amint felnézek a velem szemben ülő csodás lányra, minden kimegy a fejemből. Csak ő létezik számomra, megszűnik a külvilág.
- Mit szeretnél? - kérdezem tőle, amint nekem sikerült választanom.
- Carbonara spagettit. - édes hangján válaszolja.
- Jó választás. - mosolygok rá, majd a pincér végszóra mellénk is áll.
- Sikerült választani? - kérdezi rám nézve.
- Igen, kérnénk két carbonara spagettit és a legfinomabb borukból egy üveggel. - közlöm vele a rendelésünket.
- Fehéret vagy vöröset szeretnének? - teszi fel a következő várt kérdést.
- Vöröset szeretnénk. - adom a választ, majd ismételten magunkra hagy.
- Harry nem kéne ennyit költened. - néz rám Aria, kissé aggódó a tekintete.
- Te ne törődj semmivel, csak élvezd. - lehet kicsit kétértelmű volt a válaszom, mert Aria pillanatokon belül elvörösödött.
Kisebb várakozás után meg is érkezik a rendelésünk. Mind a ketten neki látunk és igencsak finomnak bizonyul. Hallottam, hogy jó ez az étterem és örülök is neki, hogy nem kellett csalódnom benne. Rengetegszer előfordult már, hogy a túlajnározott éttermek rakás szarok voltak. A vörös bor is nagyon finom volt, igazi gyümölcsös íze volt. Amikor mindketten befejeztük, intettem a pincérnek, hogy kérném a számlát. Elég nagy borra valót hagytam neki, szerencse, hogy Aria nem látta, mert tuti, hogy panaszkodott volna miatta. Mivel az étteremmel szemben volt egy park, így gondoltam sétálhatnánk egyet. Kézen fogva mentünk át a kis parkba, ahol lassan kezdtünk sétálni.
- Szereted a parkokat? - hallottam meg hírtelen Aria hangját.
- Igen, miért? - fordultam felé, nem értettem a megállapítását.
- Csak, mert először is egy parkban találkoztunk. - tisztában vagyok vele, hogy azon a napon, amikor a parkba mentem ő is ott volt. Akkor fogott meg.
- Igen, szerencse, hogy akkor ott voltam. - mosolygok rá és elé álltam, ezzel megállítva őt a tovább haladásban.
- Miért is? - teszi fel a kérdést, csillogó szemekkel.
- Mert, akkor most nem lehetnék itt veled. - hajolok hozzá közelebb, alig bírom ki, hogy ne vessem rá magam a kívánatos ajkaira. Hatalmas feladat ez számomra.
- Örülök, hogy veled vagyok, de ez akkor sem egy randi. - szögezi le a tényt, ami csak számára valós. Baby, ez már pedig egy randi.
- Már pedig az. - jelentem ki, majd mivel a további türtőztetést nem tudom kivitelezni, így lecsapok az ajkaira és szenvedélyesen csókolom kiéhezett ajkait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése