2014. november 13., csütörtök

8. fejezet - Kibeszélő show!

Sziasztok Madárkák!
 
Itt is lenne az új rész, remélhetőleg tetszeni is fog. Véleményeteket osszátok meg velem bátran.
Köszönöm nektek a többmint 2100 megtekintést. Hihetetlen!
Jó olvasást!
 
Esther xx
 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Harry
 
Aria.
 
Csak az ő neve jár a fejembe, amióta kiléptem a lakása ajtaján köszönhetően kedves menedzserünknek, Paulnak. Mindig is értett hozzá, hogyan kell elbaszni az ember kedvét. Félre értés ne essék, nincsen semmi bajom Paullal, de néha nem tudja mi az hogy idő érzék. Most is este kilencre rendel össze minket egy megbeszélésre ami mondjuk ki nem normális dolog, legalábbis ha az időpontot nézzük, akkor teljes mértékben a normál határon kívül esik. Kezdem megszokni a leglehetetlenebb dolgait is, értem ezt az alatt, hogy a nap bármely pontjában képes megbeszéléseket tartani, de tényleg bármelyikben. Aztán ott van a védelmező énje, amikor úgy viselkedik, mintha mind az ötünk apja lenne, szereti betölteni ezt a képzeletbeli szerepet. Aztán van az a heppje, amit személy szerint a legjobban gyülölök, hogy takarodót szab meg nekünk. Kérdem én, hogy húszon éves srácoknak, mi az anyám kínja miatt kéne időre lefeküdni. Néha komolyan mondom, hogy az óvodai szintet sem sikerül megütnünk. Kilenc előtt folyton az óráját nézi és számol nekünk vissza, hogy negyed óra van kilencig, majd tíz, végül öt percnél elküld minket. Vicces dolgok ezek.
 
Csak nem tudlak kiverni a fejemből. Mégis, hogy csinálod ezt velem?
 
Aria, csak vissza férkőzik a gondolataimba. Még mindig a háztömb előtt várom a taximat, ahol lakik, így folytonos kísértést érzek, arra, hogy megforduljak és újfent csöngessek azon az ajtón, ahol az a gyönyörűség üdvözölne engem. Már vagy negyed órája várom azt a nyomorult taxit, ami csaknem akar megérkezni, az istennek se. Egyre inkább csábít az az ötlet, hogy vissza megyek hozzá, nem törődve azzal, hogy mit kapnék Paultól, amiért kihagytam a megbeszélést. A sárga jármű, csak leparkol előttem a járda szegélynél és bevetem magam a hátsó ülésre. Fél vállról oda vettem a vezetőnek a szálloda címét és ismételten a gondolataimba burkolózok.
 
Most is a fülemben cseng a dallamos nevetése, ahogy félszegen rám pillant és elpirul pimasz megjegyzéseim hatására. Annyira ártatlan és ezt imádom benne. Amikor kinyitotta az ajtót és meglátott, minden pénzt megért az arc kifejezés, ami a csodás vonásain rajzolódott ki. Teljesen megleptem őt, bár nem csodálkoztam rajta, hiszen fogalma sem lehetett a dologról, miszerint én Zorával már jó néhány napja szövetkezek a háta mögött. Niall teljesen odavan, ezért a nagyszájú lányért és egész nap a telefonon lóg vele. Hol sms-t ír neki, hol beszélnek, ezáltal mikor kiderült a kilépe a rejtélyes új csajának, kaptam az alkalmon és hadjáratot indítottam az angyalom ellen, mert ő az volt számomra. Egy csodálatos angyal, aki arra vár, hogy birtokba vegyem és kellő képen megrontsam, mocskossá tegyem, magamhoz hasonlóvá. Ajkai csábítottak és átkoztam magam és azt, hogy vissza fogtam a vágyaimat. Nagyon nehezemre esett, de mégsem támadtam le csábító ajkait. Hülye vagy Styles?
 
A taxi lassacskán elérte az úti célomat, így kifizetve a fuvardíjat vágtattam be a hatalmas szállodai bejáraton. A lifthez loholva a telefonom megint a szokásos dallamot kezdte játszani, jelezve hogy ismételten valaki beszélni szeretne velem.
 
- Mi van? - kiabáltam bele a fülemhez szorított készülékbe.
- Hol vagy? - Louis hangja nem volt, éppen megnyugtató.
- A liftnél vagyok. - ezzel bontottam is a vonalat. Azt sem tudom minek vettem fel egyáltalán.
 
Belépve a liftbe, a panelen lévő számokat tanulmányoztam, majd megnyomtam az 53. gombot. A felvillanó számokat néztem a lift ajtaja fölött, míg meg nem érkeztünk, ahhoz az emelethez, ahol ki kell szállnom. A hosszú folyosón lépkedtem végig, míg el nem értem a kívánt számú hotel szobát,  az 513-at. Benyitva szembe találtam magam a többiekkel.
 
- Sziasztok. - köszöntem mindenkinek, míg a kezemet a magasba lendítettem.
- Harry, végre. - jött oda hozzám Paul és kezet rázott velem.
- Siettem. - mivel mindenki eléggé furcsán nézett rám, így gondolom egyiküket sem győztem meg a szavaimmal, nem volt jellemző rám, hogy bárhova is sietnék vagy érdekelnének a dolgok túlzottan is, egyáltalán nem volt az.
- Aha, gondolom mennyire. - bokszolt bele a kezembe Liam, mire löktem rajta egyet, ennek hatására, majdnem a kanapén borult keresztül.
- Niall? - kérdeztem meg, amikor sehol sem láttam a szőke banda tagot.
- Csajozik. - nevetett fel Zayn és kacsintott rám, tudta hogy én is azt tettem az imént.
Válaszolni nem válaszoltam, csak a fülemhez emeltem a telefonomat, ami már berregett, ezzel tudatva velem, hogy a hívás, amit elindítottam elkezdődött.
 
 
Aria.

 


Mi a... Úr isten! - hagyta el a számat az igencsak isten káromló mondat. Még jó, hogy nem vagyok kifejezetten vallásos személy. Zora, csak kínosan mosolygott rám, miközben zavarodottsága, arra késztette, hogy egyik lábáról a másikra állt, folytonosságot fölvéve. Ez a viselkedés újfent nem számított a részéről hétköznapinak. Ide-oda pillantva vezette a tekintetét a két jelenlevő ember között, akik jelen esettben én és a szöszi srác vagyunk. Nem úgy tűnt, hogy ő zavarban lenne vagy egy kicsit is feszélyezné a helyzet. Ez nálam sem volt fellelhető opció, de mégis felhúzott szemöldökkel meredtem az előttem álló, két teli szájjal vigyorgó egyedre.
- Szia Niall. - erőltettem ki a torkomon a szavakat, nagy nehézségek árán.
- Szia Aria. - köszönt vissza a személy, akire egyáltalán nem számítottam. - Csak elhoztam Zorát, mivel velem volt.
- Oké. - válaszra ennyi futotta.
Niall telefonja csörögni kezdett.
- Hello Haz, aha.. már ruhanok is. Majd elmesélem.. Csá. - tette le a készüléket sietősem. - Azt hiszem, ideje mennem.
- Köszi, hogy elhoztál. - fordult Zora Niall felé, míg a szőkeség felé hajolt és egy csókot nyomott barátnőm szájára. Ledöbbenés meg volt.
- Holnap hívlak. - mosolygott Zorára, majd felém fordulva folytatta. - Szia.
- Szia. - köszöntem el én is, majd ketten Zorával figyeltük távolodó alakját.
 
- Miről maradtam le? - tettem fel Zorának a kérdést, amint az ajtó bezáródott mögöttünk.
- Ezt, hogy érted? - teljesen ledöbbenve kérdezte. Komolyan te nem voltál itt, mikor Niall a szádra nyomta a sajátját?
- Niall az imént csókolt meg. Szerintem van mondani valód. - mosolyogtam rá.
- Ami azt illeti, akad. - utánozta le az arc kifejezésemet, mosolygott.
- Mesélj. - ültünk le a kanapéra, kényelembe helyezve magunkat.
- Azt tudod, hogy amióta bekövettem beszélgetünk. Sokszor szokott írni és hívni is. Ma ugye megbeszéltük, hogy találkozunk. A randi mesés volt és a végén megcsókolt. Komolyan még most sem hiszem el. Az előbb is, kisebb sokkot kaptam, amikor az ajkai hozzám értek. - csillogó szemekkel mesélte a történteket.
- Örülök ennek Zora, tényleg. - mosolyogtam rá, hiszen Zora nem volt éppen szerencsés a pasis kalandokban, akárcsak én.
- Én is, tiszta happy vagyok. - a mosolyodból ki nem találtam volna.
- Látszik, hidd el. - kacsintottam rá, míg magam alá húztam a lábaimat.
 
Valamilyen oknál fogva el is felejtkeztem a korábbi telefon hívásom miértjéről. Zora lefoglalt engem és a gondolataimat is egyaránt azzal, hogy a randijuk minden egyes momentumát töviről-hegyire elmesélte nekem. Nagyon oda volt ezért a szőke srácért, le sem tudta volna tagadni. Zora egyszer csak átkapcsolt és eléggé értetlen fejet vágott.
 
- Várjál csak, te hívtál engem eléggé zaklatott hangon. Mi is történt veled pontosan? - előre hajolt, várta az új információkat.
- Eléggé sokkoló lesz, úgy hogy előre szóltam. - mosolyogtam rá, mire ő előrébb helyeszkedett. Nem jó a füled vagy mi?
- Gyerünk már. - emelte fel a hangját kissé.
- Oké oké. - emeltem magam elé a kezemet védekezés képen. - Először is, felhívott telefonon és eléggé jót beszélgettünk, majd megzavarta a beszélgetésünket a csengő, így megkértem, hogy tartsa amíg elküldöm a késői zaklatót. Erre kinyitom az ajtót és ő áll előttem egy sugárzó mosollyal, mintha nem lenne abszurd a jelenléte a lakásom ajtajában.
- Basszus. - kapott a szája elé.
- És igen, tudom, hogy te voltál a jómadár, aki közölte vele hol lakom. - néztem rá mérgesen, persze csak színlelve azt.
- Lebuktam, de akkor sem gondoltam, hogy ilyen hamar el is jön hozzád. És mi volt? - de kíváncsi lettél hirtelenjében.
- Igazából semmi különös. Eleinte a ledöbbenésemen próbáltam úrrá lenni, majd mikor eszembe jutott, hogy én a teraszon ültem egy csésze teával, felugrottam innen és a konyhába mentem, hogy neki is csináljak teát. Eléggé értetlenül nézett rám, amikor felugrottam elhiheted. Aztán felmentünk a teraszra. A szobám ajtaja előtt megszólalt hogy már is a hálómba viszem. Mondanom sem kell, hogy alig tudtam megszólalni a piszkos szavai miatt. Aztán, csak a várost csodáltuk és beszélgettünk. Megfogta a kezem és azt hittem meg fog csókolni, de végül csak arcon csókolt. - egy szuszra, új rekord.
- Hűha. Akkor neked is mozgalmas estéd volt. - nevetett Zora.
- Mondhatni. Olyan kár, hogy el kellett menni-e. Elviseltem volna még a társaságát. - gondolkoztam el.
- Meghiszem azt. - bökött oldalba Zora, amitől felugrottam.
- Hülye vagy? Majdnem lefejeltem a polcot. - löktem oldalba, mire leborult a kanapé karfájáról.
- Bassz ki, te meg folyton lelöksz valahonnan. - állt fel és porolgatni kezdte magát.
- Megérdemled minden alkalommal, kedves Zora.
- Tudom. - kuncog fel, mire én is rákezdek.
- Nem hiszed el, mennyire megakartam őt csókolni. Most sem tudok másra gondolni. - édes ajkai vissza-vissza tértek hozzám.
- De, elhiszem, hiszen én is annyira vágyom Niall csókjára. - ő könnyen beszél, már tapasztalhatta.
- Oké, kussolj el. - nevettem fel és ismételten löktem rajta egyet. 
- Köszi a kibeszélő showt, de nekem már mennem kéne. - állt fel a kanapéról az ajtó felé hátrálva.
- Rendben, holnap szokásos? - kérdeztem meg.
- Persze. - kacsintott, majd kilépett a lakásomból.
 
Este még sokáig, csak Harry körül forogtak a gondolataim. Amik egy idő után átmentek perverzbe és csak azt láttam magam előtt, hogyan szabadítom meg a nem kívánatos ruha daraboktól. A fejemet rázogatva próbáltam úrrá lenni mocskos oldalataimtól, amiről eddig azt sem tudtam, hogy vannak. De léteztek. Édes merengésemet a telefonom pittyegése szakította meg.
 
Jó éjszakát baby, valahogy csak arra tudok gondolni, hogy az ajkaim, miért nem érintették a tieidet. H xx


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése